Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

1968. szeptember 29, vasárnap 8. oldal Kitüntetések a jegy veres erők napja alkalmából Szombaton délelőtt a me­gyei rendőr-főkapitánysá­gon bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról. Az úttörők köszöntése után dr. Szalóki László rendőr ezredes, a megyei rendőr­főkapitányság vezetője mondott beszédet. A bűn- cselekmények megelőzésé­ben, felderítésében és vizs­gálatában elért eredményes munkájuk elismerésekép­pen dr. Szalóki László rend­őr ezredes, a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fokozatát nyújtotta át:Fe- renczi István rendőr alez­redesnek, dr. Fehér Géza rendőr őrnagynak, Határ Mihály rendőr százados­nak, Horváth Tibor rendőr hadnagynak. A Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta :Kövesi Ká­roly rendőr alezredes, Be­ne József rendőr őrnagy, Luncz Mihály rendőr fő­törzsőrmester, a bronz fo­kozatot Baranyi Lajos rend­őr főtörzsőrmester, Vimpek Lajos rendőr főtörzsőrmes­ter és Szegedi László rend­őr őrmester. A rendőri munkát támo­gató, aktív segítségéért a Közbiztonsági Érem arany fokozatát adományozták dr. Cserháti Lászlónak, a mun­kásőrség megyei parancs­nokának. A Közbiztonsági Érem különböző fokozatait a rendőrség állományából tizenheten, az önkéntes rendőrök közül szintén ti­zenheten kapták meg. A kitüntetések, jutalmak átadása után a rendőr-fő- kapitánvság vezetői foga­dást adtak. Háztáji Félegyházán Közel 40 ezer holdas ha­tár, mintegy 2200 tanyá­val, homokkal és takar­mánytermesztésre alkal­mas elsőrendű fekete föld­del, az egyik legtipikusabb alföldi mezővárossal, Kis­kunfélegyházával, s annak tíz tsz-ével — mindez együtt a háztáji gazdálko­dás paradicsoma. S hogy e megállapításra rászolgál a város, elég csak említe­nünk a korai retket, a hí­zott libát, a milliókra me­nő tojásértékesítést, a sül­dőnevelést, a hízómarha­értékesítést. A helyzet azonban nem egyértelmű — minthogy sohasem volt az —, főleg nem most az aszály pusz­títása után az amúgyis takarmányhiányos terüle­ten. Mit ígér a jelen és a közeljövő? — ennek vizs­gálata is szolgálhat né­mely tanulsággal. .Villamosított” primőrök A várostól nyugatra eső határrészeket — a Móra és a Petőfi Tsz területét — a vakítóan sárga, köny- nyű homok uralja. Ez a korai retek birodalma. A primőr zöldségféle jöve­delmezőségét mutatós ada­tok bizonygatják az itte­ni tanyák házikertje ösz- szesítve is csak a határ 0,8 százalékát teszik ki, mégis, a város mezőgaz­dasági árubevételének 8— 12 százaléka ezekről szár­mazik. Az intenzitás te­hát, a többi területhez vi­szonyítva, legalábbis tíz­szerese Tavaly is, de még inkább az idén a tsz-gazdák fó- lia-alagutak igénybevéte­lével, leginkább kölcsön­zésével hozták előbbre egy-két héttel az érés ide­jét. Közben rájöttek: a fó­lia alatt nem csak a retek, de egyéb zöldségféle, így a zöldpaprika is nagyobb biztonsággal termeszthető. Megszűnőben a retek egyeduralma, növekszik viszont a háztájiból szár­mazó áruválaszték. S még egy érdekes körülmény, ami az itteni kerti kultú­ra színvonalának további növekedésével biztat: a gazdák egyre inkább sür­getik a tanyai villamosí­tást, azzal a nem leplezett szándékkal, hogy költsé­ges benzin-üzemű kismo­torjaikat, amelyeket az ön­tözésnél használnak, az 'olcsóbb és praktikusabb villanymotorral cseréljék fel. A mintegy másfél száz sűrűn egymás mellé épült tanya villamosítása mint­egy félmillióba kerülne. A két közös gazdaság legu­tóbb már azt is vállalta, hogy a beruházási összeg telét biztosítja. Százezer májliba Osztrák pártmunkások megyénkben Szombaton délután oszt­rák pártmunkások és tár­sadalmi aktivisták nyolc­vanöt főnyi csoportja ér­kezett Kecskemétre. A Nép- szabadság évről évre vendé­gül látja azokat az elvtár­sakat, akik az osztrák test­vérlap terjesztésében a leg­jobb eredményeket érték el. Háromnapos idei útjuk egyik állomása Bács-Kis- kun megye. A küldöttség vezetői: Otto Langer, a Volksstimme kiadóhivatalá­nak vezetője, Rolf Roth- mayer, a lap szerkesztőségi titkára és Fritz Sperl, az OKP bécsi városi pártbi­zottságának titkára. A kül­földi vendégek kíséretében érkezett Csollány Ferenc, a Hírlapkiadó Vállalat igaz­gatója és Szántó Jenő he­lyettes főosztályvezető. Teg­nap este vendégeink a Hel­véciái Állami Gazdaságot keresték fel. Ma Kecskemé­ten a városi tanács díszter­mében fogadáson vesznek részt, majd Kecskemét ne­vezetességeivel ismerked­nek, városnéző séta kere­tében. Háztáji gazdálkodás a fehér szín jegyében... A retek mellett a májliba az, ami a város hírét-nevét messzibb tájakra is el­származtatja. A néhány esztendővel ezelőtti célki­tűzés évi 100 ezer hízott­liba „előállítását” írta elő Félegyházán. Ezt tavaly érték el első ízben. Ennek kétharmada került ki a háztájiból, illetve a két, úgynevezett „tömőközös­ségből.” Ez utóbbiaknak 180 körüli a taglétszámuk, s egyre többen vannak közöttük tsz-gazdák is. Az idén a háztáji szek­torból mintegy 70 ezer hí­zott liba várható, tehát las­sú emelkedéssel számolha­tunk. A fejlesztés gyorsí­tásának az lenne a legfon­tosabb módja, ha több to­jólibát tartanának. A hí­zóalapanyag nagyobb ré­szét ugyanis Csongrád me­gyéből és más tiszántúli vidékekről szerzik be. Kislibát ad a Bamevál is, annak, aki vele szerződik, de ezek aránya nem nagy. Nem eldöntött a fajta- kérdés sem; vannak, akik — a nagy tojáshozam miatt — a rajnai lúdra esküsznek, mások viszont keveslik a máj nagyságát. Űj fajták meghonosításá­val, illetve kitenyésztésé­vel ezen a gondon is se­gíthetnek. A Lenin Tsz mári az idén is tett egy kísérletet, a francia faj­ták tartásával. Bizonytalan árak Logikus, hogy az abrak­szegény vidékeken a ba­romfitartás mellett első­sorban nem a sertés, ha­nem a szarvasmarha tar­tását pártfogolják a gaz­dák. így van ez Félegyhá­zán is. Az idei adatok sze­rint a tíz tsz-majorban 3125, a háztáji udvarokban 2800 szarvasmarhát tarta­nak. Ám amíg a tehenek száma az előbbiekben. 821, az utóbbiakban 1200. Eb­ből következik, hogy a kö­zösben inkább a marha­hizlalás, a háztájiban pe­dig inkább a tehéntartás dominál. Bár itt most a háztáji­ról van szó, a témához óhatatlanul kapcsolódik a közös fejlesztési igénye. Elsősorban a homoki gaz­daságokban, ahol a meg­növekedett szőlő- és gyü­mölcsös terület „szomjaz­za” a szervesanyagot. Ugyanakkor visszás helyzet, hogy az istállóépítésnél éppen ezek a gazdaságok a legkevésbé esélyesek a hitelre. Itt a hitelkonst­rukció megfelelő változta­tására lenne szükség. Gondok mutatkoznak a sertésnél is, a közösben és a háztájiban egyaránt. Félegyháza elsősorban sül­dőnevelő körzet. Az ala­csony süldőárak miatt vár­ható, hogy sok helyen meghizlalják a kocákat. A jövőre nézve ez rendkívül hátrányos folyamat; mó­dot kellene találni a féke­zésére. Korlátok, távlatok hivatalosan felmondta ügyan a müncheni egyez­ményt — de csak azzal az in­dokolással, hogy 1939. márci­usában Hitler egész Csehor­szág megszállásával és a Cseh—Morva Protektorátus létrehozásával „megsértette azt”. Nem nyilvánította nem­zetközi jogilag semmisnek és érvénytelennek a müncheni egyezményt hivatalosan az Egyesült Államok kormánya sem. amelynek pedig harminc esztendővel ezelőtt nem volt közvetlen része a diktátum létrehozásában. Ennek a sajátos habozásnak az okát abban a különleges szerepben találhatjuk, amelyet Nyugat-Németország az ame­rikai és általában a NATO- stratég iában betölt. Miután Nyugat-Németország a legfon­tosabb szovjetellenes agresszív bázis szerepét játsza, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia óvakodik attól, hogv gyengítse azokat a nyugatné­met belpolitikai erőket, ame­lyek egy ilyen agresszív po­litika fő támaszai! Márpedig éppen ezek az erők évek óta harcolnak a müncheni egyez­mény érvényességének eiis- piertetéséért, sőt — még a csehszlovák területekre fenn­tartott „igényüket” sem adták fel. A hajdani szudétanémet ná­cik legfőbb szószólója, See­bohm, a bonni kormány volt közlekedésügyi minisztere nyíltan kijelentette, hogy az egyezmény érvényben van, s a gyámsága alatt működő a müncheni egyezmény során Csehszlovákiától elszakadt te­rületeket ma is „a német bi­rodalom csehszlovák megszál­lás alatt álló részeinek” neve­zi. Adenauer és Erhard hiva­tali működésük egész ideje alatt megtagadták, hogy sem­misnek nyilvánítsák a mün­cheni egyezményt. Kiesinger kancellár 1966. decemberében az úgynevezett „új keleti po­litika meghirdetése során is csak addig ment el, hogy a diktátum „többé nem érvé­nyes”. A müncheni diktátum feltétel nélkül semmissé nyil­vánítására és megtagadására 5 sem volt hajlandó. Harminc esztendővel a szé­gyenteljes müncheni paktum; huszonhárom esztendővel a második világháború befeje­zése után a müncheni terület­rablással folytatott zsarolás még ma is az imperialista po­litika fegyvertárához tartozik és szerves része a Bonn poli­tikáját befolyásoló legsötétebb erők politikai programjának! Egyről azonban megfeledkez­nek, az Európai erőviszonyok megváltoztak és a müncheni álom kergetőinek ma sincs reális lehetőségük célialk el­érésében, M, P, Á takarmánytermesztés­re nézve kedvezőtlen év nemcsak közvetlenül, de közvetve is okoz átmeneti nehézségeket. Arról van szó, hogy a háztájinak szánt juttatásokat — a kö­zös állomány átteleltetése érdekében — több tsz-ben korlátozzák. Korábban a közös könnyű szívvel le­mondott a dirib-darab, félreeső legelőkről, most azonban ezekhez is ragasz­kodik. Akad olyan gazda­ság is, amelyik az állattar­tó gazdáknak juttatandó egy hold legelőt fél hold­ra csökkentette. Ám a jel­lemző mégis az, hogy a gazdaságok legtöbbje a tá­mogatásnak az idén is megkeresi a módját. Az új tsz-törvényből fa­kad a háztáji föld meg­növekedett szerepe, amely­ből a rendszeresen dolgo­zó családtagok is részesed­hetnek. Ugyanakkor az al­kalmazottaknak csak fél i hold jár, és számuk jelen­tős Félegyházán, 700—800- ra tehetők összesen. Mind­össze annyi mutatható ki, hogy a kukorica vetésterü­lete az idén valamelyest nagyobb a háztájiban, mint a közösben, holott azelőtt egyforma volt. Ami fékezőleg hat a ház­táji gazdálkodásra, az a ta­nyavilág lassú, évi 2—3 százalékos, de feltartózha- tatlan bomlása. S amellett figyelembe veendő, hogy a tanyák nagyobb része a századforduló táján épült, s már elérték „kihordási” idejüket, várható tehát egy robbanásszerű beköltözési hullám. Ám a háztáji gazdálko­dás szerkezete van annyi­ra rugalmas^ hogy ezt a megrázkódtatást is elviseli. Mindenesetre a háztáji bi­zottságok már most fel­adatukká tehetik az átme­netre való felkészülést. • - H, D. ÚTINAPLÓ Ausztriából A Kecskemét—Kiskunfélegyháza Környéki Ter­melőszövetkezeti Szövetség a két város és járás kö­zös gazdaságainak harmincöt tagja és szakembere számára, az IBUSZ-szal közösen legutóbb négy és fél napos ausztriai társasutazást szervezett, amelynek során a bécsi nevezetességeken túl a résztvevők az osztrák mezőgazdaság néhány problémájával is meg­ismerkedtek. E sorok írója is tagja volt a látogató csoportnak, s az élményekről riportsorozatban ad számot. I. Zöld ág Wein verkaufen. Azaz: bor van eladó. A felirat, miután csak­nem minden házon ismét­lődik, megszokottá válik, később fel sem figyelünk rá, csakúgy, mint a man­zárd szoba ablakába kitű­zött, s az új bort hirdető zöld ágra — zöld fenyő­a házakon a magasművelésű szőlők, olykor nem nagyobb terü­leten, mint egy városi bér­ház udvara. A lapályo- sabb részeken már na­gyobb táblák is láthatók. Itt-ott szüretelnek, mű­anyag-vödrökbe szedik a fürtöket. Krems felé köze­ledve egy minden eddigi­Hová vezet a császári dinasztia útja?... A Habs- burg-puceráj cégtáblája nemcsak bécsi, vidéki utunkon is fel-fel tünedezik. re, zöld juharra; hol me­lyikből van több —, mert az új bor itt a szenzáció, amelyik még ki sem for­rott, forrhatott rendesen, de már árusítják, már sza­badulni kíván tőle a ter­melő. Az óbornak itt nincs hitele, nem is tartják, kell a hely az újnak, s a ter­mésben egyébként sem ér­demes elfektetni a schillin- get. Utunk Bécsből Krems felé vezet, a Duna felső folyása mentén, de a víz folyásával ellentétes irány­ban, Alsó-Ausztria tarto­mányában. Ez itt az „oszt­rák Duna-kanyar”, szépsé­ges vidék valóban, sziklák­kal, várakkal, történelmi tornyokkal (íme ott egy templom, amely minden bi­zonnyal két egyházat szol­gál; kettős tornyának egyi­kén a kakassal, másikán a kereszttel), mindazonáltal nem a turista-útvonalon haladunk, ennélfogva ke­vesebb a műanyagcsempé­vel borított parasztház, mint amennyit előző nap láttunk Sopron és Bécs kö­zött. Az út is zötyögősebb, autóbuszunk mellett süvít­ve húznak el a gépkocsik, lófogatok itt nem akadá­lyozzák a forgalmat, mi­velhogy lovat egész Auszt­riában már főleg csak a bécsi Burg udvarán díszel­gő, s a gazdag turisták zsebére appelláló konfli­sok elé fogva látni. Trak­torok viszont vannak, szé­pek, áramvonalasak, nem túl nagy lóerősek. A veze­tőülésen emitt egy suttyó legényke, amott egy java­korabeli asszonyság ül. Látszik, mindennapos esz­köz itt az erőgép. Hegyoldalba épített, sű­rűn egymás mellé sorako­zó pincék, emlékeztetve a megyénkbeli Hajós és Ne­mesnádudvar jellegzetes pincesorára, fölöttük, a sziklák közötti teraszokon nél nagyobb, s feltűnően szépen művelt tábla terül eL Bentebb hatalmas gaz­dasági épület, minden bi­zonnyal pince és szőlőfel­dolgozó, előtte két eme­letnyi magas reklám-bor- palack. Az épület homlok­zatán szőlészek számára is­merős felirat: Lenz Moser. Ez hát a hírneves szőlős­gazda birtoka. Módszere, a magasműve- iésű és a széles sorközű szőlő kialakítása váltako­zó mértékben terjedt el Ausztriában is. Itt, alsó- Ausztriában a szőlők csaknem kétharmada ilyen rendszerű. Az egész or­szágban 45 ezer hektáron terem szőlő. Ez a terület 1964-ben — ez az adat a legfrissebb — hárommil­lió hektó termést adott. (A hazai területnek, ha el­érné az osztrák, hektáron­kénti 100—120 mázsás át­lagot, 10—12 millió hektós terméssel kellene fizetnie.) Nyugati szomszédunk bor­termése egyébként éppen kielégíti az ottani szükség­letet, ezért az osztrák ha­tóságok új telepítésre nem, csak rekonstrukcióra ad­nak engedélyt a gazdák­nak. Ügy vélik, a nyugati piacon az osztrák bor úgy­sem lenne versenyképes. Persze nem csak szőlő terem Alsó-Ausztriában. Magunk mögött hagytunk jókora répaföldet, kukori­ca- és babtáblákat. Elha­nyagolt gyümölcsösök, alat­tuk kaszálóval. S bár sok a traktor, azért láttunk itt is, ott is szénával rakott kétkerekű kocsikat, ame­lyek elé — gép és ló hiá­nyában — a gazda és fe­lesége fogta magát. Amott egy idős néni kaszálja az árokparti füvet, derekasan suhintja a szerszámot. Zöld ág hajlik föléje ... Wein verkaufen ... Hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents