Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
1D68. szeptember 26, csütörtök 5. oldal Szemelvények a 600 éves Kecskemét gyógyszerészeti múltjából Megemlékeztünk már Kecskemét két legrégibb patikájáról, sőt a patika nélküli idők gyógyszerellátásról is. Folytatva a régi idők emlékei között való kutatást, a levéltárban őrzött iratokból megtudhatjuk, hogy a megyeszékhely harmadik gyógyszertára 1847-ben kezdte el működését Battlay János jogosítványa alapján, aki a Kos- suth-szobor helyén állt épület bolthelyiségében állította fel „Szentlélek”-hez címzett gyógyszertárát Battlay patikáját 1855- ben eladta Handtel Ká- rolynak, aki nemcsak kiváló gyógyszerész volt, hanem társadalmi téren is jelentős munkát fejtett ki. 1886-ban, Handtel mozgalmat kezdeményezett a kuruzslás, a kábító- és titkos szerek szabad árusítása éllen. Kísérleteket folytatott továbbá a környék futóhomokjának megkötésére, és betelepítésére. Patikáját 1807-ben az Erdélyből idetelepült Katona Zsigmond megvette és 1895. agusztus 1-én az eddigi bolthelyiségből a Lechner Ödön által tervezett városházának déli sarkára telepített át, ahol jelenleg a Katona József könyvtár működik. Katona Zsigmond még fokozottabban mind Handtel küzdött a korszellem, az emberi közöny és a természet erői ellen. Kecskeméten a „homok hősei”-nek nevezték el azokat az úttörő férfiakat, akik ennek a nagyarányú gyümölcstermesztő és szőlőtelepítő munkának az élén jártak és példájukkal utat mutattak sok ezer kistermelőnek. A „homok hősei” között is vezető hely illeti meg Katona Zsigmond gyógyszerészt, akinek munkája n nyomán alakult ki a később Katonatelepnek nevezett egész külterületi település. Életéről, munkájáról több neves monográfia emlékezik meg, így Gelléri Mór, dr. Baradlai János és Bársony Elemér, valamint dr. Váry István is. Katona tagja volt számos kecskeméti és országos testületnek, a Magyar Gyógyszerész Egyletnek pedig már az alapításában is részt vett. 72 éve6 korában, 1902-ben bekövetkezett halála osztatlan nagy részvétet keltett országszerte, amint ezt a korabeli sajtóból megtudhatjuk. Az ekkor közölt cikkek felvetették egy emlékszobor felállításának gondolatát, ami a lelkes kezdeményezés után abba maradt. Időszerű lenne újbél foglalkozni a gondolattal mert akár, mint gyógyszerész, alkár mint szőlőtelepítő, mindenképpen Kecskemét életében jelentős szerepet betöltő igaz magyar hazafi nyerne általa méltó megbecsülést barátja és munkatársa, Mathiász János mellett, akinek mellszobra már áll a múzeum előtti parkban. Patikáját halála után Zsigmond nevű fia vette át és igyekezett annak jó hírnevét és népszerűségét Az elmúlt napokban két — nagy érdeklődésre számot tartó könyv került az üzletek kirakatába a népszerű orvosírónő, dr. Nagy Mária tollából. Mindkettő a régebbi kiadás bővített, átdolgozott változata. Az egyik „Mi a sejt” szakemberek számára Íródott. A könyv első négy fejezete — bevezetés. Ezekben áttekintést ad a sejttan kialakulásáról, vizsgálati módszereinek, eszközeinek fejlődéséről és alkalmazásukról. Sok új, érdekes adatot közöl, különösen az elcktromikroszkópia legújabb eredményeinek bemutatásával. Az előző kiadáshoz képes a maf már nem lényeges, elavult részeket a szerző kihagyta, az azóta tisztázódott és — dicséretére legyen mondva — a vitás részletekben is egyértelműen állást foglalt. A módéin továbbra is fenntartani. Bár közéleti tevékenységében az ifjú Zsigmond már nem volt olyan aktív, mint édesapja, páratlan nyelvérzéke és sokoldalú nyelvismerete révén közismert volt, 1915-ben azután lejárt a várossal kötött bérleti szerződése a patikának, és ekkor a városháza sarkáról a szemben levő régi postaépület színház felőli sarkára települt. Ifj. Katona Zsigmondnak 1919-ben bekövetkezett halála után özvegye, mint haszonélvező bírta tovább a patikát egészen 1926-ig amikor leánya, Katona Margit befejezve egyetemi tanulmányait, okleveles gyógyszerészként lépett édesapja örökébe és átvette az Immár családi gyógyszertár vezetését egészen az 1950-ben bekövetkezett államosításig. Közben azonban a patikának még egyszer kellett költöznie 1928-ban. írj helyét a Batthyány utca 7. szám alatt házban találta meg, ahol a 12/11. számú gyógyszertárként jelenleg is működik. Lóránd Nándor biolúgiai szemlélet, a közérthető tárgyalásmód alkalmassá teszi a könyvet arra, hogy a müveit laikusok is érdeklődéssel olvassák. A másik könyvben jóval népszerűbb témához nyúl a szerző. „Az öregedésről” első kiadása hamar elfogyott. Az új kiadás még nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Döntő, hogy az öregedő egyén felismeri-e a folyamat többé-kevésbé állandó voltát amelyhez alkalmazkodnia kell a saját és a közösség érdedében Is. Nagy segítséget nyújt ehhez dr. Nagy Mária műve, amely az öregkor külső tükröződéséből indul ki, vázolja a gerontológiai kutatások fejlődésének történetét és biológiai-orvosi szempontból elemzi az egyes szervek öregedéssel kapcsolatos változásait. KÖNYVESPOLC Két könyv — egy szerző 16. A hűvösség, amely a két fiú barátságát jellemezte, az emlékezetes szakadékbeli nap óta, végleg eltűnt. Ismét régi jó barátok lettek. IV. FEJEZET, amelyben megismerkedünk az örök faggyal és Pétya rejtélyes leletéről olvashatunk. Uszkov és Borisz érdekes lelőhelyre bukkantak és most az egész csoport az ő nyomukban haladt a Tomboló folyó felső folyása mentén. Orocsko és Pétya öt, néha tíz kilométernyire is eltávolodtak a táborhelytől és egész napokat töltöttek a tajgában. Az agro- nómus megjegyezte, hogy a völgy állandóan emelkedett. A magasból megváltozott az egész környezet. Az erdő észrevehetően ritkult. Számos lombosfajta eltűnt, egyre ritkábban tűnt fel a fagyai, a vörösberkenye és a nyárfa. Itt-ott az erdő közepén mocsaras helyek látszottak. Növényzetük tundrái jellegű volt. Ezeken a tundrái foltokon vastag mohaszőnyeg borította a bugyborékoló, tőzeges talajt és jóformán teljesen kiszorította a selyemfüvet, a nád- tlppant. A mocsarak között szomorkásán árválkodott egy-egy vörösfenyő; törzsükön zúzm ócsomók csüngtek. Az elgörbült ágak e fák nehéz életéről beszéltek. Körülöttük törpe nyírbokrok tanyáztak. Ezek már nem is hasonlítottak a rendes nyírfákra, amelyekkel a kutatók a folyó alsó folyásánál találkoztak. — Látod, Pétya, ez már Észak! Alig távolodtusnlk el húsz kilométernyire a folyó torkolatától, máris micsoda változás! A völgy elején a növényzet oäyan, mimt Moszkva környékén, itt meg minden csupa tundrái libatopp. Kíváncsi vagyok, milyen mélyen fagyott itt át a talaj? Orocsko beleszúrta a földbe a hegyes talajszon- dát. A méteres rúd kétharmadáig puhán beleszaladta nedves földbe. De mélyebbre sehogy sem sikerült nyomni. Megpróbálták egy másik, majd egy harmadik helyen, az eredmény ugyanaz volt. Mindenütt hatvan- hetven centiméter mélyen áthatolhatatlan, fagyott réteg feküdt. — No tessék! A felolvadt réteg itt nagyon csekély. Ha elhisszük Uszkov feltevését, a völgyet ezen a helyen már nem hevíti a Föld belső melege, s emiatt ez a talaj nem olvadt fel, alighanem emberemlékezet óta. Ebbein az átfagyott talajban semmiféle élet nincs. — Két szóval magyarázza meg — kérte Pétya az agronőmust —, miért van átfagyva a talaj? Mi az oka ennek — Két szóval nem lehet ezt megmagyarázni — felelte Orocsko. — Ez egy egész tudományág: a fa- gyott-talajtan. Itt született nálunk, a Szovjetunióban, ami különben teljesen érthető. Hatalmas földterület Színházunk n ■ L A • ■ új tagja rarragi Maria — Mindig ide akartam kerülni, Kecskemétre... Egy kicsit valószínűtle- nül hangzik. A túlzás az udvariasságból is megárt. Furcsa képet vághatok, mert elneveti magát: — Nem hiszi? Igazán! Tizenhat éves koromban levelet írtam Radó Vilmosnak, hogy érettségi után szerződtessen ... De felvettek a főiskolára. S utána még három évet kellett vámom. — Miért éppen hozzánk ragaszkodott? — Sokat jártam ide még iskoláskoromban. S mindig elvittek színházba Nekünk nem nagyon volt otthon erre pénzünk. Nagy élmény volt. Már maga a színház is nagyon tetszett Később, amikor Miskolcon, Békéscsabán, Győrben játszottam, akkor is sokat gondoltam rá. S most valami nagyon érdekeset mond. Arról beszélünk, hogy itt mennyire szereti a közönség a színházat, nincs, nem is volt „nézőválság”. Holott ő játszott másutt kongó nézőtér előtt is. — Ide ünnep belépni. Itt színházba menni, ilyen színházba menni: program. Fel kell hozzá öltözni, még lelkileg is. A szép környezet az a többlet, amit az előadáshoz kap a közönség. Ezért járnak szerintem kecskemétiek annyira szívesen színházba. Ebben sok igazság lehet, — De mit játszott eddig Parragi Mária? Hosszú felsorolás következhetne most. Csak néhányat: Miskolcon a Sirályban, és Roxan szerepében kapott elismerést, Békéscsabáról a Vízkereszt Olíviá- jára, Győrből pedig Tóték Gizi Gézánéjára emlékszik a legszívesebben. Erről többet is mond: — Amikor rám osztották, 6zinte kétségbeestem. Nem nekem való. Középkorú falusi asszony... Valóban nehezen tudom elképzelni. Magas, karcsú alakjával, leeresztett hoszszú hajával, érdekes arcával. — Éppen csak a bemutató előtt „fogtam meg” a figurát. Látott az író, Örkény István is. Alig merem kimondani... gratulált: Így képzelte el a szerepet ... Parragi Mária 15 éves korában játszott először, Pesten, a József Attila Színházban. Iskolai engedéllyel. Aztán főiskolás korában a Négy lány egy udvarban című film egyik főszerepét kapta. Több ízben játszott a televízióban. Most Máriássy Félix Imposztorok című filmjében forgat, Zita királyné szerepét osztották rá. A múlt heti bemutatkozó esten két sanzont adott elő. Bevallja, hogy nagyon izgult, először lépett arra a színpadra, amelyre oly régóta kívánkozik. Kedvesen, szépen énekelt, különösen a Gilbert Bécaud szám tetszett. Illet ez a dal mély, kissé rekedtes hangjához, s jól érvényesült előadói készsége. — Ennyiféle szerepben ... De mi az igazi műfaja? — A főiskolán mindig Elektrában gondolkoztam. S most vagyok abban a stádiumban, hogy... nem tudom. Ez öröm is, végeredményben. Hogy nem egysíkú az ember... Valójában azért tragikomiká- nak tartom magam. Mester László „Zúgjon dalunk... 9? A gyermek- és ifjúsági képek makacsul maradandók. Vonásaik az évek múltával csak markánsabbakká válnak. Élesebben, plasz- tikusabban rajzolódnak ki, mint az élmény befogadásakor. Alighanem ezért őrzöm emlékezetemben oly gondosan, bármikor felidéz- hetően Pléh Sándor kemény, mokány, csupaerő alakját. Vasmunkás volt. Maga is szilárd vastömb: a biztonságé, a nyugalomé, a nemes kedélyé és a szárnyaló derűé. A dal avatta azzá, amelyet hatalmas kezeinek könnyed játékával csalt elő a diósgyőri vasasok kórusából. Időszakonként ennek az együttesnek volt kar* mestere. Nem tudom, tanult-e valaha zenét, vagy csak afféle natúrbursch volt, akit „éhe a szépnek”1 hajtott az énekléshez, a muzsikához. Neki magának is megkapó, szép hangja volt. Látni, hallani kellett, amikor a közönség felé fordult, és tömör baritonján megszólalt a közkedvelt melódia: „Valahol a Volga mentén, élt egyszer egy kisleány.” Testének szolid rin- qatásával tolmácsolta eközben is a ritmust énekkarának, mert végül is az igazi, a nagyszerű, a felemelő, a szárnyaló — az együttes éneklés, amikor a hangok egymásba olvadnak, egymást támogatják, egymást erősítik, hogy megfogalmaz* alatt, főképpen a Szovjetunió ázsiai, Uralon túli részén átfagyott talajréteg húzódik. A tudósok szerint hazánkban több mint tízmillió négyzetkilométeren, majdnem az ország felén át van fagyva a talaj. — Ejha! — Ami pedig a geológiai átfagyás okát illeti, meg kell mondani, hogy még nincs teljesen megállapítva. A megboldogult Szum- gimnak, a fa gyott-tál a j ta n megalapítójának ezzel kapcsolatban több feltevése volt. Szerintem a leghihetőbb az, hogy a külső földkéreg fokozatosan magába- gyűjti a bolygóközi térség hidegét. A talajátfagyás kezdete visszanyúlik a jégkorszakba. Abban az időben egy egész geológiai korszakán át a talajt egész évben jég tartotta béklyóban. Jegyezd meg, hogy az északi szélességi foknál, Szibériában pedig még ettől délebbre is, még ma is a mínusz hőmérséklet uralkodik, s nem a plusz. Tehát még ma is folytatódik a talaj hideggyűjtése. A talaj a hideg óriási akkumulátora és szakadatlanul űjratöltődik. Ezért nevezik az efféle át- fagyást „örök fagynak”. — És milyen vastagon fagyott át a föld? — Különböző szélességi körökön különböző mélyen. Vannak helyek, ahol az átfagyott réteg vastagságáéiért a kétszáz métert. A jakutföldi sergai bánya száztizenhat méter mély. S ez az egész réteg át van fagyva. Szerintem itt i6 van olyan vastag a fagyott réteg, ha nem vastagabb. 'Más helyeken vékonyabb: egy méter, félméter... Előfordul, hogy a fagyott talaj nem egységes réteg, hanem szigeteket képez, amelyeket felolvadt talaj vesz körül. Olykor meg fordítva, az átfagyott tömör réteget felolvadt csík hasítja ketté, például egy- egy nagy folyó, mint a Léna vagy a Jenyiszej medre mentén. A mi völgyünkben, úgy látszik, szintén van állandó felolvadt rész, de csak bizonyos helyeken. A víz az átfagyott talaj leg- megátalkodottabb ellensége. Ahol sok a víz, az átfagyott talajréteg hiányzik. Általában érdekes, jelenség ez az egész, de számunkra, agronómusok számára nagyon-nagyon kellemetlen. A hideg lehűti a talajt, a kultúrnövények gyökerei pedig nem képesek dolgozni olyan talajban. amelynek hőmérséklete közel jár a nullához. (Folytatjuk) zanak, közvetítsenek valamit ... érzést, gondolatot, eszmét. Igen, ez volt legfőbb értéke és jelentősége, a mun* kásdalok áldozatos közreműködésének, kiváltképp azokban a kilátástalannak tűnő, nyomasztó, sorvasztó években, amikor annyira kellett a szó, a dal, a szépség enyhet nyújtó, felpezsdítő, tettekre serkentő ereje'. Lehet, hogy a Pléh Sán* dór vezette diósgyőri együttes programját, előadásmódját olykor egysíkúvá szűrkítette a „proletkulf hatása, de az is biztos, hogy ez a munkásénekkar az el* sók között találta meg az utat Bartók és Kodály müveihez. Működését forró estek, forradalmi izzású művelődési délutánok és a dalkultúra terjedése jelezte. A diósgyőri vasgyári együttes, mint ismeretes, most jubilál. Ez a néhány emlékező sor legyen szerény hozzájárulás a szép évtizedek számbavételéhez, amelyben oly gyakran és igazul hangzott fel az együttes üzenete: „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg.” S. A. ,