Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
1968. szeptember 22, vasárnap 8. oldal Pótmamák MISKE 250 éves A gyerekek, a Gyógypedagógiai Intézet neveltjei, gondozottjai nevezik így ókét. A pótmamák összesen kilencen vannak, s valamennyien a József Attila nevét viselő szocialista brigádhoz tartoznak. A Kecskeméti Konzervgyár dobozgyártó üzemében dolgoznak, 8—10 éve lemezeket préselnek, forrasztanak. Naponta ezrével kerül ki kezük alól a 10 kilós kerek, paradicsomos, vagy a kisebb alakú puding-szilvás doboz. S miután leteszik a szerszámokat, megállítják a gépeket, minden hónap első vasárnapján meglátogatják fogadott gyermekeiket^ a kecskeméti intézetben. „Már messziről megismernek“ Immár ötödik éve keresik fél rendszeresen a fejlődésben szellemileg, vagy testileg visszamaradt tanulókat, akik közül többet a szüleik is elhagytak. Mint kiderül, a látogatások nagyon emberi ötlete és a kezdeményezés Besze Ágnestől, a brigád vezetőjétől származik. — Én a kereszrtfiamat kerestem fel, valamikor 1962 őszén, aki ugyancsak a Gyógypedagógiai Intézetbe került. Ott éreztem meg, hogy mennyire várják, igénylik a többiek Is a látogatásokat — emlékezik. ;— Egyszer aztán indítványoztam a brigádgyűlésen: mi történne, ha valamenynyien kimennénk hozzájuk. Beszéltünk az intézet igazgatónőjével és ő beleegyezett. Megkérdeztük milyen ajándékokat vihetünk. Azóta minden hónap el- ső vasárnapján ott vagyunk. Megkeressük a gyerekeket a játszótereken is. Már messziről megismernek bennünket, és ilyenkor kilencen kiválnak a csoportból, szaladnak elénk. Az viszont rossz érzés, amikor látjuk, hogy a többiek olyan sóvárogva néznek. De rövidesen hozzájuk is mennek „pótmamák”, a készáruraktárban dolgozó Zója-brigád tagjai Egy vállalás története Gyakran érkezik levél a szocialista brigád két tagjához: Tóth Bélánéhoz és Virágh Jánosaiéhoz. Dudás Tibi és Farkas Sanyi például írásban mondott köszönetét a két családnál eltöltött szép napokért. A levelek érkezésének híre meglepő gyorsasággal terjed el a kékköpenyes, pöttyöskendős, fehér kesztyűs hegesztő asszonyok között Tudják, hogy Farkas Sanyi sohasem felejti el megjegyezni, mennyire szereti Virághékat, hálás a csomagokért és sok puszit küld a kis Évikének. A [karácsonyi szünetet ugyanis a családnál töltötte. Virágbné most, a konzervgyári szezonban, tizenkét órán át dolgozik. Bal kezében ón rudacskát tart, Kollektív honismereti kutatások a délszláv településeken A Kecskemétt Városi lűvelődési Ház népkuta- ó-honismereti köre kiter- esztette munkáját me- ;yénk délszláv teiepülései- e is. Hercegszántón meg- :ezdték a sokácok törté- íelmének, néprajzának és mbertanának vizsgálatát. \ kollektív kutatás fontos észét képezi az antropo- ógia, dr. Henkey Gyula — iki a megyében már 7400 elnőtt személy embertani idatait jegyezte fel —, ed- lig a sokácok 50 száza- ékát vonta be a vizsgáéiba. Érdekes, hogy a so- ác férfiak átlag 169,83 :entiméter magasak, csak- lern 2 centivel nyúlánkab- >ak, mint a megyénkben érfiak általában. Viszont i sokác nők testmagassága megfelel az átlagos 56,88 centiméternek. A kutatás kezdete egy íagyobb szabású munká- íak, amelynek célja e né- iek származásának, a köl- :sönös beolvadásnak és keveredésnek pontos megállapítása. E célból egy-egy nagyobb számú bunyevác, szerb és horvát származású embercsoport körében is kutatásokat végeznek majd. Jövő tavasszal a katymári bunyevácoknál folytatják a honismereti kutatást, míg a szerb és horvát nemzetiségek vizsgálatára megyén kívül kerül majd sor. jobbjában forrasztó pákát szorít. A hajlított fémlemezeket a hengerre feszíti, és naponta több mint 750 darab, 10 literes doboz oldalát forrasztja össze. Arra mégis szakított időt, hogy elmondja a történetét: — Nagyon jól tudom, hogy mit jelent az, amikor valakivel nem törődnek a szülei, hiszen magam is menhelyen nevelődtem fel. És Sanyika ilyen fiú. Kissé gyenge tanuló, de nagyon aranyos, udvarias, előzékeny. Amikor végre hazavittem a kertes házunkba, láttam rajta, hogy mennyire boldog. Két hétig mind a négyen egy szobában aludtunk, hogy együtt legyünk. Vittük vendégségbe is. Évike, a kislányom, pedig állandóan az hajtogatta : ugye anyukám, ő a testvérkém. — Mielőtt vissza kellett vinnünk, egész éjjel nem aludt, és azt mondta, hogy szomorúan megy el tőlünk. Nagyon sajnáltam. Ötödszörre is Mindezt feljegyzik az asszonyok a brigád naplójába. , Akárcsak a többi vállalásukat. Azt, hogy termelési tervüket 104 százalékra teljesítik. Nem emlékeznek rá, hogy valaki igazolatlanul hiányzott volna, és pontosan érkeznek a műszak kezdésekre, mivel — ahogy mondják — a késés nagyon csúnya dolog lenne. Havonta két óra társadalmi munkát vállalnak, kitakarítják az üzemet és kiválogatják a hulladékból a hasznosítható anyagot. Egyikőjük, Farkas Anna, az „inspekciós beteglátogató”, aki minden esetben elmegy ahhoz az üzemi dolgozóhoz, aki történetesen kórházban vagy otthon várja a gyógyulását. A József Attila nevét viselő kollektíva csak egyike annak a 90 brigádnak, amelyik a konzervgyárban a szocialista minősítésért dolgozik. A „pótmamák” eddig négyszer érdemelték ki I a szocialista címet. Az idén | ötödszörre is megpróbálják. Halász Ferenc. A Kecskeméti Konzervgyár « • női munkavállalókat keres egyműszakos foglalkoztatással. Kezdés reggel 8-kor, ebédet biztosítunk térítés ellenében. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Kecskemét, Szolnoki út 35. 7736 13. Az izgatott és örömtől sugárzó Pétya válasz helyett néhány perc múlva zsákmányát letette Hvataj- Muha elé. Másnap reggel Orocsko felmászott egy magas sziklára, felvázolta a folyót, az egész völgyet és megállapította, hogy a völgy negyven kilométer hosszú és legalább harminc széles. Észak és kelet felől magas sziklás hegyek zárták ©1. Fölöttük állandóan köd go- molygott. E szürke ködfüggönyön át-átnézegettek a zord hegyek. — A Szalahan-Csintá j! — magyarázta Ljubimov. Arrafelé húzódik valahol a nagy hegyi fennsík. Rossz híre van. Gyakran tör ki onnan orkánszerú szél, és ha kitört, hozza a bajt! Megesik, hogy nyár közepén fagyokét hoz, még a vizet is befagyasztja, a vörösfenyő meg nyomban megfeketedik és elhullajt- ja túleveleit. — Érdekes vidék — szólalt meg az agronómus. — Az .efféle helyeket nevezik az „időjárás konyhájának”. Itt „készülnek” az orkánok, a hóviharok és más egyéb kellemetességek. — Ide még senki sem tette be a lábát. Pedig lehet, hogy igen gazdag vidék — mondta Ljubimov elgondolkozva. Nappal a völgy vidámnak és szépnek tűnt. Pétya az erdőben tóra bukkant. Csillogott a tükre és szinte vetekedett az ég kékségével. Uszkov első felderítő útján még néhány kisebb tavat fedezett fel, s megállapította, hogy némelyikük nagyon mély. Végül az is kiderült, hogy vizük egészen meleg. Ez aztán már nagyon szokatlan volt ezen Déli harangszó után vagyunk. A miskei központi iskola ragyogó tiszta, virágos-képes, néprajzi tárgyakkal díszített folyosóját kedves, jólismert dallam lengi be. „Fel, fel vitézek a csatára!” — éneklik a gyerekek valamelyik osztályban. ★ miiiiiiiiiiiiiiiiiiniin így hát fogadtatásunk is olyan, hogy rögtön megkapjuk a „történelmi hangulatot”. Mert éppen azért jöttünk, hogy néhány mozzanatot feljegyezzünk abból a lelkes munkából, mellyel a község apraja- nagyja az újratelepülés 250. évfordulóját ünnepli. Végeredményben Miske számára ünnep ez az egész jubileumi év. Kétszázötven esztendős hősi múlt, dolgos, küzdelmes századok levegője teszi melegebbé, értékesebbé azokat az eredményeket is, melyeket a felszabadulás óta eltelt időkből vesz számba a falu népe. Ha a község fejlődését szemléltető színes tablókon ilyen adat áll: „Ma 18 kilométer hosszú a járda- hálózat, és utcáink mindkét oldalán húzódik”, — akkor eszébe jutnak a mis- keieknek az 1950 körüli állapotok. Akkor még csutkaszáras átjárókon közlekedtek az emberek... Amikor most Beke Sán- dor, a központi iskola igazgatója arról beszél, hogy családonként kettő már a gyerekek számánál: átlaga — eszébe jut az embereknek —, mennyire stag-, nált a születések száma 1960. körül. Az akkori nép- számlálás szerint 100 családra csak 73 gyerek jutott. ★ lllllltllllllllllllll!! És csak egy tény körül is érdemes elgondolkodni. Baracskai János vb-elnök mutat egy összehasonlító számra a mezőgazdaság átalakulását tanúsító áb- rás-grafikonos táblán. 1959- ben 45 miskei gazda választotta a nagyüzemet. a tájon, ahol a talaj mindig több tucat méternyi mélyen átfagy. A tavakban nyüzsgött a hal. Luka Lukics odaszólt Pé- tyának: — Gyerünk, fiú, horgászni! — Szíves örömest! Pétya alig hajította be a horgot a csalival, az úszóka lemerült, s a következő másodpercben már a parton fickándozott egy jókora halacska. — Megvan! — kiáltott fel az ifjú horgász és örvendezve kapta el a zsákmányt. — Pér! Ej-ha! Rövid félóra alatt vagy ötven halat fogtak. A sötét pérek és az ezüstösen csillogó maimák falánk rajai a csalétkek körül hemzsegtek és vidám mohósággal csaptak le rájuk. Még a pucér horgot is bekapták puszta kíváncsiságból. Amikor pedig a nap leszállt, a sima víztükör fölött „ak- robatizáltak”. A hal, Luka Lukics szavai szerint, egyszerűen | megbolondult. Mulatott és játszott. A fürge pérek tucatjával ugráltak ki a vízből, kecsesen megvillantak a levegőben, aztán visszazuhantak a tóba, Abban az időben a vagyon együtt tartásának görcsös akarása nemcsak az új út ra térés szándékát nehezítette. Befolyásolta a születések számát is: hódított az egyke vagy az egyse. S mióta nagyüzem van’ A valamikor ötvenkilenc^ ben produkált 8,4 mázsa buzaatlag tavaly már 13 mázsára növekedett. ■ a fnno053,! öjVf^fürt a határ 3000 holdját itatja víz. ff ’I;.,összvagyona fo milho forint... 19606 szarvasmarha jutott 100 holdra, ma en- nők a. kétszerese.. ^ . -Akik a negyvenes évek veget elé költöztek el a községből, nagyot néznek meglátogatják isi ÍSt °MÍe ’ iíteni rokonai- S ™'kor ojmentek, nem Íqrs villany. 1960-tól fordífe« l° e?5r forintot fordítottak a hálózat bő2 Va" hidroglóbus: 2 es fél milliót fektettek eddig vízmúépítésbe Ta íZtt lg*6? ^élyt bás felSZaz fürdőszobás lakás van már..> * llllltílllllllíll soSCZ elenyésző része a meifv^ , hanyagnak, 1 IeSu többi két évtizedben megtett utat jel lemezhetjük. Minden bi s^nvet+'vlef megíePetés- sel vettek tudomásul az 6Zernyi> kézzelfogható bizonyítékát azok “-5 akik Amerikává é a mbileum alkalmából jöttek haza ven- degsegbe... Mert már gz elSo világháború előtt az Vil^háb°rú között többen vándorolták ki innen is az Újvilágba A nyomorúság űzte el őket S a miskeiek önmaguk- aak Jf — az egykor elván- doroltaknak is — hatalamk?rnlÖrténelmÍ tablóban akarnak számadást véeez m két és fél száz esztendőről Idősek, fiatalok nagytSuH.v t2rténelmi játékot tanultak be. Ennek során előképekben, díszletek, kor- ™ °*tozékek> filmvetítés, magno, próza és vers, ének1 hogy később ismét kidobják magukat. — Táncolnak! — kiáltott fel Pétya. — Nézze csak, Luka Lukics, valósággal táncolnak... — Majd azt nézd meg, hogyan fognak táncolni az én serpenyőmben ... Amikor vacsora közben Pétya elmesélte a horgászást, Uszkov elmosolyodott és a homlokára csapott: — No lám, mi meg itt tanakodtunk a távollétetekben, milyen nevet adjunk a legnagyobb tónak. Pétya, neked, mint felfedezőjének, átengedem a jogot... Milyen nevet adnál neki? — A Táncoló pérek tava. Jó lesz? — Szépen hangzik ... Nos? Nincs kifogásotok? Akkor elfogadtuk... Hát a völgyet minek nevezzük? Mindnyájan elgondolkoztak. Borisz felkapta fejét: — A Tomboló folyó völgyének. Elvégre sehol sincs ilyen folyó. Van kezdete, de sehová sem ömlik be — — Ügyes! Elfogadjuk? Legyen hát a Tomboló folyó völgye. Valóban veszettül tombol. No meg a sorsa is szokatlan, összegyűjti és tánc színesítő, megjelenítő eszközeivel mutatják be a község történelmét. Sütő János tanár ismertette vázlatosan ennek a történelmi játéknak a forgatókönyvét. Kezdődik a jelenetsor 1718. szeptemberének felidézésével, amikor 28 Nyit- ra és Trencsén megyei család költözött a mai község területére, hogy új életet kezdjen a török hódoltság idején teljesen megsemmisült hajdani település helyén. Látjuk a főpapot, aki kegyesen nyújtja kézcsókra kezét a szerencsétlen jobbágyoknak, akik előtt a kalocsai érsekség egyik főembere olvassa fel az alapítólevelet. Hogy menynyi lesz a dézsma, a robot, hogy mivel büntetik, aki el mer költözni az érsekség földjéről... Megelevenednek 1848 dicső emléki. Miske tobor- zóhely volt, ma is megvan a kő, amelybe a zászlót tűzték... Első világháború .:: A dicsőséges Tanácsköztársaság ... Miskén nagy felvonulás volt 1919. május elsején. Az élőképben egykori harcos, ma már veterán emlékezik a nagy időkre. Horthy-korszak. Cselédsors ... Summássors... Erre emlékeztetnek a dalok ... Akkori cselédkönyvből részleteket olvasnak fel. Mennyien emlékeznek vissza elszoruló szívvel... ★ 1111111111111111111 Aztán a felszabadulás, a földosztás, az új honfoglalás nagyszerű és immár közeli élményei vezetnek el a mához. S mindez együtt: nagy élménye annak, hogy a kalocsai érsek egykori földnélküli telepeseinek urr’íái, ma már szabad emberekként, az ősök vérrel-verejtékkel szerzett és megtartott földjén haladnak új századok felé. Tóth István a vizet a hegyekből s itt nyomban el is tünteti, elrejti vizét a föld méhében, aztán források alakjában ismét feltör a föld felszínére. No de mégsem ez az érdekes, kedves barátaim. Nézzétek, mennyi itt a kvarckő! A kvarchomokban meg találtunk valamit ... Ki kell deríteni a fém eredetét. Honnan származik, honnan hozta a folyó. Remélem, munkánk ez egyszer nem lesz hiábavaló. — Nekem is kellemes híreim vannak — szólalt meg Orocsko. — Ma megállapítottam, milyen mélyen olvad fel az örök fagy. Képzeljék el, az egyik helyen több mint két méter mélyre leástam és nem találtam fagyott réteget. Holott a hágó túlsó oldalán mindenütt negyven-negyvenöt centi vastagon át van fagyva a talaj. Aztán mit mutatott a talaj hőmérsékletének a megmérése: csaknem 15 fokos meleget! A tó vize tizenhét fokos! Hihetetlenül hangzik, de így van! Azt hiszem, hogy eredeti oázisra bukkantunk itt a sarkvidék-környéki hegyekben. Mit gondol, Uszkov elvtárs, mi a magyarázata ennek? (Folytatjuk)
