Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

2. oldal 1968. augusztus 2, péntefi Rózsafák a Barátság útján A bolgár nép iránti szolidaritás napja Küldötteink a Vlcsó Ivanov harisnyagyárban Új eszkaláció a láthatáron? Humphrey elhatárolja magát Szófia már a fesztivál hétköznapjait éli. A ven­déglátó bolgárok természe­tesnek veszik — s nem furcsának, mint az első na­pokban —, a Bulevard Ruszkin, hogy a CUM, a központi áruház hatalmas árkádjai alatt hömpölygő hatalmas, tarka embertö­meget, s ha a bolgár nem- eeti klubbal szemben levő parkban kékinges FDJ-is- ták táncolnák, épp oly jó­kedvvel állják körül, mint a Narodno Szobraine téren éneklő szovjet lányókat. A házigazdák óriási erő­feszítéseket tettek a fesz­tivál sikere érdekében. Szó­fia, a bolgár főváros, ha csak lakosságát nézzük, fe­le akkora, mint Budapest, területi kiterjedése azonban csaknem ugyanolyan nagy. Ez a viszonylag kicsiny európai főváros — a jelek szerint —, mégis sikerrel tudta megoldani a rá há­ruló nagy feladatot, a IX. Világifjúsági és Diáktalál­kozó megrendezését. Bennünket, magyarokat megkülönböztetett szeretet­tel vesznek körül a házi­gazdák. Ez nemcsak a sze­mélyes segítőkészségben fe­jeződik ki, hanem azokon a látogatásokon is, amiket delegációnk csoportjai a Vlcso Ivanov harisnyagyár­ban tettek. Ez a gyár pat­ronálja küldöttségünket. A látogatások eredménye számtalan barátság. Egy ha­risnyagyári asszony például szerdán — a magyar gála­estre tartván —, meglátta a Nemzeti Színház vörös épülete előtt barátnőjét, a magyar sportdelegáció egyik tagját, egy művészi-tornász lányt. Honfitársunknak nem volt jegye: szinte le­hetetlen volt hozzájutni a művészi kivitelű meghívő­Megyei Kórház, Kecs­kemét, Izsáki út 5. fel­vesz érettségizett lá­nyokat ápolónői munkakörbe Szakképesítés meg­szerzése munkamellet­ti tanfolyamon kötele­ző. Jelentkezés a kór­házvezető ápolónőnél. 6108 hoz. Bolgár barátnője ad­dig ügyeskedett míg meg­oszthatta vele a keskeny színházi széket. Egymást át­ölelve nézték végig az elő­adást __ A csütörtök egyébként hivatalosan is a bolgár nép­pel és ifjúsággal való ba­rátság napja volt. A kül­döttségek képviselői rózsa­fákat ültettek a Barátság sugárúton, hogy a virágok évtizedekig emlékeztessenek PEKING (MTI) A sanghaji művészeti fő­iskolák berkeiben az osz­tályellenség azon mester­kedik, hogy hatalmába ke­rítse az ifjúságot. Ebből a célból — mint a Venhui Bao július 28—i száma meg­írta — „a leggonoszabb fegyvereket is felhasznál­ja”. A helytelen gyakorlat, ami a kulturális élet terü­letén „elburjánzott”, nem egyéb, mint a korai szere­lem és a korai házasság. Az osztályellenség műkö­dése következtében ugyan­is vannak fiatalok, akik va­lahogy kívül rekedtek a kulturális forradalom har­cain, és „egész álló nap a szerelemmel és a házasság­gal vannak elfoglalva”. Mint néhány a kultúra te­rületén érdekelt fiatal a Venhui Bao-hoz intézett harcias levelében felvetet­te, a szerelem kiváltképpen a művészeti főiskolán és a kulturális intézményekebn vált szokássá, ott ahol „az anarchizmus elég erős ten­dencia”, de fellelhető gyá­rakban, falvakban és isko­lákban is. „Vannak olyan fiatalem­berek és leányok, akik még el sem hagyták a főiskola padjait, vagy alig kezdtek dolgozni, máris sürgősnek érzik a szerelmet és a há­zasságot ahelyett, hogy minden erejükkel belevet­nék magukat az izzó forra­dalmi áramlatba” — hang­zik a levél. „Ezek az eltévelyedettek reggelenként jelen vannak a katalóguson, de délután­ra már párosával meglóg­nak, és még este is páro­erre a fesztiválra. Persze, nemcsak a csütörtök, a ta­lálkozó minden napja a barátságé. Hiszen az igazi barátságoknak mindegy, hogy a Gara Iszkarban a tánczenekarok műsoron kí­vüli éjszakai hangverse­nyén, vagy valamelyik nagygyűlésen, vagy a jel­vénybörzén, avagy éppen az éjszakánként gyönyörűen kivilágított Bulevard Rusz­kin kötötték őket. K. I. sával lehet látni őket az utcán. Mit nekik a forra­dalmi nagy bírálat, az el­lenséggel vívott harc, mit nekik a reform-mozgalom, a kulturális forradalom! Mintha mindez ég-föld távolságban lenne azoktól, akik nap-nap után csak a párjukra gondolnak, vagy ha megnősültek, a lakáson, meg a gyereken jár az eszük’’ —: panaszolja a le­vél. Ez természetesen az osz­tályellenség harcának egyik megnyilvánulása a fiatalok ellen. Annak tudható be — folytatja a levél —, hogy a kulturális élet egyes in­tézményeinek vezetői soká­ig a „rothasztó burzsoá esz­mék befolyása alatt álltak, mélyen beléjük hatolt az ellenforradalmi revizionis­ta irányvonal sötét mérge”, s a fiatalokat olyan „dud- vákkal” nevelték, mint a kínai és külföldi „úgyne­vezett” klasszikusok alko­tásai, például Stendhal „Vörös és feketé”-je, vagy a XIII. századbeli kínai író Vang Si-fu műve, „A nyu­gati szoba”. Nem csoda hát, hogy ezek a fiatalok harcuk céljává — helytelenül —, a szerelmet, a házasságot, a kis családi kört és az egyéni boldogu­lást tűzték ki, s közömbö­sekké váltak a lángoló for­radalmi harc iránt. Mily messze került egyes fiatal elvtársaink lelkiállapota Mao Ce-tung elnök tanítá­sától. Erre csak az lehet az orvosság, ha a „proletár­forradalmi osztagok” és a „forradalmi családfők” meg­Johnson elnök szerdán későn délután rögtönzött sajtókonferenciát tartott, s ezen megismételte, hogy az Egyesült Államok nem haj­landó a VDK elleni légi­támadások megszüntetésé­re. Johnson — Rusk kül­ügyminiszter előző napi sajtókonferenciájának hang­vételéhez hasonlóan — azt követelte, hogy a bombázá­sok megszüntetése fejében az Egyesült Államok előze­tes katonai és politikai ga­ranciákat kapjon és 'utalt arra, hogy Washington adott esetben kész a hábo­rú újabb eszkalációjára is. Az elnök ezt azzal indokol­ta, hogy „növekedett a be­hatolás Észak-Vietnamból a Délre” és a partizánok „újabb nagyszabású offen- zívát készítenek elő”. Johnson egyébként bizo­nyos fokig megcáfolta sa­ját alelnökét is. Humphrey alelnök szerdán egy wa­shingtoni értekezleten azt mondotta, amennyiben el­nökké választják, kész a Mielőtt Sirhan Sirhan bűnpere megkezdődnék, sok újságíró meglátogatja a börtönt, ahol Robert Ken­nedy gyilkosát őrzik. „Nem akarunk Dallast” — mondta a börtönigazgató és ezzel azokra a rendkí­vüli intézkedésekre célzott, amelyek megakadályozzák, akadályozzák a rossz szo­kás továbbterjedését, meg­hiúsítják a maroknyi osz­tályellenség aknamunkáját, a fiatalok pedig, legyőzvén az anarchista eszméket, be­levetik magukat az izzó forradalmi harcba és végig­viszik a nagy proletár kul­turális forradalmat — ír­ja a sanghaji lapban meg­jelent levél. AZT, hogy a vállalatok felelősségteljesen akarnak élni a megnövekedett ön­állósággal az előrelátás, a tervszerűség iránti igényük is félreérthetetlenül bizo­nyítja. Valamikor, nem is olyan régen a vállalatok vezetőinek figyelme a napi termelési és műszáki gon­dokon túl legfeljebb az évi tervteljesítésre terjedt. Mi lesz néhány év múlva? — erre már nem gondolhattak komolyan, mivel valójában a központi döntésektől füg­gött a vállalat jövője. Ma viszont, ha megkérdezzük: mit terveznek 1970-re, alig­ha találunk igazgatót, aki­nek ne lenne határozott el­képzelése. Azelőtt — néhány ki­emelt gyártmánytól elte­kintve —, nem ismerték a vállalatok a velük kapcso­latos ötesztendős központi elképzeléseket. Jelenleg — noha éppen úgy magunk mögött hagytuk a harma­dik ötéves terv félidejét —■, már szinte minden válla­vietnami háború rendezésé­re, s Vietnam sorsát olyan „szabad választásokkal” akarja rendezni, amelyben „minden politikai csoport” részt vehet, beleértve a Nemzeti Felszabadítási Frontot is. Johnson sajtó- konferenciáján ismét el­utasította ezt a gondolatot és azt mondta, hogy a front „csupán kommunista KAIRÓ (MTI) Az A1 Gumhurija csütör­tökön élesen elítéli az NSZK kormányát, amiért segítséget nyújt Izraelnek az atombomba fejlesztésé­hez. A lap nyugat-berlini tájékozott forrásokat idéz­ve azt írja, hogy az NSZK 140 millió márkát ad Iz­raelnek iparának fejleszté­séhez, de az összeg nagy hogy Sirhan ellen merény­letet követhessenek el, vagy a foglyot megszöktes­sék, vagy öngyilkosságot kíséreljen meg. A 718 486 sz. fogoly, Sir­han, az egyik 15. emeleti cellában van. Egészen kü­lönlegesen bánnak vele. A kilenc négyzetméter terü­letű cellában állandóan ve­le van egy őr, a folyosón különleges őrség vigyáz rá, őrség áll a felvonó ajtajá­nál, valamint a börtön egyéb pontjain. Csak az ügyvédjének szabad be­menni a cellába. Egyéb lá­togatók, köztük a család­tagok egy teremben talál­kozhatnak vele, a termet golyóbiztos üveggel védik és a látogatók csak telefo­non beszélgethetnek a fo­gollyal. Ha elgondoljuk, hogy ezek a biztonsági in­tézkedések mibe kerülnek, azt mondhatjuk, hogy Sir­han a „legdrágább” ameri­kai fogoly. latnál az 1975-ig terjedő negyedik ötesztendős terv kialakításán fáradoznak. Nem ritka az sem, hogy már most, az 1985-ig ter­jedő hosszútávú, 15 eszten­dős időszak elképzeléseit körvonalazzák. A vállala­toknak ez a jövő iránti kí­váncsisága az előrelátás és a tervszerű munka iránti igényből táplálkozik. Csak úgy dönthetnek igazán meg­bízhatóan, ha pontosan fel­mérik annak holnapi kö­vetkezményeit, illetve eleve a jövő tennivalóiból indul­nak ki mai elhatározásaik­nál. NEMRÉGEN hat nagy­vállalati igazgatótól meg­kérdeztük, hogy mit vár­nak az irányító miniszté­riumtól. Á válaszok őszin­tén szólva meglepőek. Ar­ra számítottunk ugyanis, hogy majd azt hangsú­lyozzák: a minisztérium hagyjon bennünket ezután is önállóan dolgozni, ahogy ezt az első félévben, a re­form szellemében tette. szervezet” és nem lehet ré­sze a rendezésnek. Mint is­meretes, a jelenlegi kam­pány során Humphrey igyekszik magát bizonyos fokig elhatárolni a kor­mányzat vietnami politiká­jától, amelynek egyik vég­rehajtója volt, hogy ezzel nyerje meg a háborút el­lenző szavazók támogatá­sát. (MTI) része az izraeli atomreak­tor építésére szolgál. A ku­tatómunkákat nyugatnémet tudósok ellenőrzik. Kiesinger kancellár sze­mélyesen biztosította Ben- Nathan izraeli nagykövetet, hogy Nyugat-Németország továbbra is segíteni fogja az izraeli atomkutatást. A nyugatnémet belügyminisz­ter szeptemberben Izraelbe látogat, hogy tárgyalásokat folytasson az izraeli atom­kutatás problémáiról. Mint ismeretes, sem az NSZK, sem Izrael nem irta alá az atomsorompó-szerződést. FORT WORTH (Reuter) 18 személy megsebesült — köztük négy súlyosan —, amikor egy petróleum-tar­tály fejrobbapt-á .Vúinjs kö­zelében levő egyik benzin­állomáson. A robbanás kö­vetkeztében 20 ezer liter petróleum égett el. MOSZKVA (TASZSZ) A IX. VIT befejezése után a japán küldöttség lá­togatást te6z a Szovjetunió­ban és részt vesz a szov­jet—japán barátsági hét ünnepségein. A japán ven­dégek ellátogatnak Lenin- grádba és Harkovba is. TOKIÓ (Reuter) A Japán Kommunista Párt hattagú küldöttsége Hakamadának, az elnökség tagjának a vezetésével két­hetes látogatásra a Szov­jetunióba utazott. Ehelyett nagyon határozot­tan megfogalmazták az igazgatók a központi ter­vező- és koordináló mun­ka iránti igényüket. „A piaci információ, a válla­latnál készített közép, és hosszútávú prognózis csak részben teszi lehetővé az ésszerű és gazdaságos dön­téseket — summázta a kö­zös véleményt a hat igaz­gató egyike. — Nem szeret­nénk, ha a piacon derülne ki, nagy veszteségek árán, hogy terveink, elképzelése­ink ütköznek más vállala­tokéval.” MAS SZAVAKKAL: a vállalatok vezetői szocia­lista módra képzelik el az önállóságot. Nem csupán elfogadják, hanem igénylik is szocialista államunk irá­nyító, tervszerű befolyá­soló munkáját, az országos érdekeknek, a központi el­határozásoknak megfelelő orientációt. Hogyan képze­lik az irányító szervek a több vállalatot is átfogó ágazat műszaki-gazdasági A szófiai „Druzsba” (Barátság) Stadionban rendezett neofasiszta-ellenes nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja. (Telefötó — MTI Külföld! Képszolgálat.) A szerelem, mint az osztályellenség legújabb manővere Sirhan, „a legdrágább" fogoly Mai döntések — holnapi távlatok NSZK-támogatás az izraeli atomkutaláshoz

Next

/
Thumbnails
Contents