Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

IMS. augusztus 11. vasárnap S. oldal Egy film, amely nemzeti ügy Füst csap fel a várod- A szereplők elhelyezked- varon. Nyomában öles láng nek. Szécsényi Ferenc ope- nyüik, s belemar a falakat rátör újra fényt mér. Csat­támogató gerendába. tan a csapó: Felvétel indul. húsbaiméSyedő handzsár előtt. Több ez, mint játék, mint színészi alakítás. Igen, tudom, a felvétel perceiben a színész máskor is „mindent belead”. Hi­szen láttam már filmet for­gatni. De ez itt val a hogyan mégis egészen más. Milyen régi álma ez a film a mozi híveinek és a filmeseknek. Az Egri csil­lagok gyermekkorunk egyik legkedvesebb olvasmánya. Hősi és igaz könyv. A tör­ténet ritka fényes lapja nemzeti múltunknak. S a róla szótó regény szinte kész forgatókönyv. Milyen kór, hogy mi ezt sohasem láthatjuk filmen — gon­doltuk —, mert kicsik és szegények vagyunk hozzá. Mi mindig csak a nagy nemzetek nagy tetteinek lehetünk tanúi a moziban. S most ftt van. Film lesz az Egri csillagokból! Azt hiszem ezt érzik át a szereplők, amikor oda­kint a pilisboros jen ói hegy­Most indulj Gyurika! — súgja a rendező. A felve­vőgép mögött Szécsényi Ferenc operatőr. —■ Hamar az ágyút! Rángatják a mellvértes vitézek a nehéz kereket, egy kormosképű tüzér gyújt­ja a kanócot. Hátulról lándzsazápor zúdul a betö­rő törökre; tépett, égett íjászok markában feszül a húr... A felvevőgép hátrafelé gurul a sínen. A lencse nagytotálba fogja a jelene­tet. A rendező felemeli a kezét: — Jó! Felvétel így me­het. Vigyázni: egy lándzsa se kalimpáljon a levegő­ben !... Figyelem a színészeket. Néhány perce még cigaret­táztak és türelmetlenkedtek mikor süt végre a nap? Ed­dig minden programsze­rűen zajlott, kár volna az utolsó napokban kiszalad­ni az időből. Szerdán a stáb egy részének Bulgári­ában kell lennie, ahol a konstantinápolyi jelenete­ket forgatják. Az imént még várakozó színészek voltak. Most pe­dig Eger halálraszánt vé­dői, szemben a gyűlölt el­lenséggel, talán egy pil­lanattal a gyilkos golyó, a Édesanyám, jön a török! Ceoey Éva szerepében Venczci Vera. oldalon perzselő napsütés­ben. és goromba szélben olyan átélten, odaad óan i játszanak. És ezt a lelke- i sedést érzik a katonák szá- ! zai is, akik heteken át ftt laknak sátorban, sokkal kényelmetlenebb körülmé­nyek között, mint a lakta­nyában, de derűsek, dol­gosak „odáig vannak” ezért a filmért. (Ott láttuk köz­tük a bajai kiskatonákat isi. A táj, ahol néhány hétre megelevenedett a történe­lem, mozdulatlan és sej­telmes. Hallgató hegyol­dalak, lustán nyújtózó völ­gyek. Ember nem járta zúg Közép-Európa szívében, amely ugyanígy nézhetett farkasszemet a kopár ég­gel 400 évvel ezelőtt is. Talán az egyetlen alkal­mas terep erre a célra az országban. Várkonyi Zol­tán, a rendező fedezte fel hosszú keresés után. S most itt áll a vár, elképzelt má­sa annak, ahol négy évszá­zada a nagy csata lezajlott. Várkonyi Zoltán nem szeret nyilatkozni: — Megmondtam, amit „Fügedi hadnagy” üzenete Koncz Gábor kedves lovával. A mi közönségünknek kedves ismerőse Koncz Cds-t bor. Az Egri csillagokban Fügedi hadnagy képében lát­juk viszont. — Üdvözlöm a kecskemétieket1 — így köszönt ben­nünket és mosolyog, amikor a páncélingét mustrálgat- juk. — Egy hétig örültem neki, hogy nem kellett a hő­ségben még vászoninget is húznom alá. De július kö­zepén majd megvett az isten hidege... Voltak azért forró pillanatai is. Egyszer a lángba- borult bástyán kellett hadakoznia egy égő gerendával a rázúduló török ellen. , Mi mindent keU tudnia egy ilyen filmben a színész-: nek! Fügedi hadnagy bizonyára kiváló lovas volt. Koncz Gábor sem fossz. — Minden héten lovagolok, már diákkorom óta. — Mit üzensz a kecskeméti közönségnek? — Hogy szép emlékem az az egy év, szeretek is visz- szajárni. — Legközelebb mikor látunk? — Hát a tévében, a Borsban és a Férfikor tv-válto- zatában ... Személyesen egyelőre bajosan. A felvételeken kívül a nyáron még Bécsben lesz önálló estje. Olyan elfoglalt, hogy a balatoni üdülőben befizetett egy hónapból legfeljebb ha a felét pihen­heti le\ Mester László . ss Pásztor Zoltán riportja Szemtől szemben a beözönlő törökkel. mondbaütám a forgatás kezdete előtt. A kezében állandóan ott a piros könyvecske, amely­be a szünetekben jegyez- get. Amikor beleszól a mik­rofonba négy égtáj felől visszhangozzák a hangszó­rók, a völgy fölött a szava­lt Az fenén* Jeszádott vaja­kat Aztán a térdére ülteti , Gyurikát. Gyurika most fon­tos szereplő, fel keH futnia a hídra és azt kiálltán®: Édesanyám jön a török! Várkonyi Zoltán végte­len türelemmel magyaráz­za ki tudja hányadszor: Előbb édesanyád felé in- - dúlsz, de meggondolod ma­gad és beszaladsz a kapun. Öt perc múlva az egyik szereplőre reccsen: — A főiskolán ki volt a taná­rod? Ilyen a kérdőmondat hangsúlya? ... Hangosztály, vissza a hangot! Hallgas­suk meg. Fárasztó munka ez, ahol a kényszerszünet sem pi­hentet, mert sürget az idő és pattanásig feszülnek aiz idegek. Egy délutánt töltöttünk az ostromlott egri várban. Talán néhány perc lesz a filmben mindaz, amit sok­száz ember arankájából láthattunk. Várkonyi Zoltán rendező nagy tanácskozásban Dobó kapitánnyal (Sinkovits Imre).

Next

/
Thumbnails
Contents