Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

t 4. oldal 1968. augusztus 8. csütörtök Csak felnőtteknek! Iskolaévi előzetes Bizony, gyerekek ne na­gyon olvassák az alább kö­vetkezőket, örüljenek csak a vakációnak, hiszen már csak egy-két gondtalan hét ígérkezik számukra. Az új iskolaév zavartalan kezde­tén azonban rhár nagyon sokan dolgoznak. Ezúttal a kereskedelem felkészülésé­ről adunk képet beszámo­lónkban. A tanügyi reform szelle­mében készül már minden tankönyv és munkafüzet, amelyeket a tanulók ebben az iskolai évben forgatnak majd. Az általános és középis­kolákban összesen 211 fé­le tankönyvet használ­nak, ezek 12 millió pél­dányban kerülnek forga­lomba. A korábbi évekhez hason­lóan az általános iskolások könyveiket az iskolában kapják meg, a középiskolá­sok pedig augusztus végén, szeptember elején vásárol­hatják meg azokat. Kísér­leti tankönyvként bocsátják ki a Világnézetünk alapjai és a Honvédelmi nevelés című kézikönyvet. Felkerestük Erdélyi Györ­gyöt, a Papír- és Irodaszer Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóját, aki a szakma felkészüléséről elmondotta, hogy már teljes erővel szál­lítanak a kiskereskedelmi boltokba, ahol a típuscso­magok elkészítésével is elő­készítik a gyors kiszolgá­lást. Közös árubemutatókat, vevőankétokat tartanak, az iskolákban és a művelődé­si házakban vásárokat ren­deznek. Azon igyekeznek, hogy megelőzzék a torlódá­sokat, a sorban állásókat. Országszerte mintegy 150 ideiglenes elárusítóhelyet létesítenek. — Néhány szemléltető Számmal érzékeltethetem — mondotta az igazgató —, hogy mit „fogyasztanak el" a tanulók. Évente 40 mil­lió iskolafüzetre, 60 millió füzetcímkére, 2 millió vo­nalzóra, 400 000 rajztáblára, 164 000 iskolatáskára, 700 000 olcsó diáktöltőtoll­ra, 300 000 tolltartóra van szüksége a diákoknak. Min­dennek az igénynek a ki­elégítésére alaposan felké­szültünk s az új oktatási idényben végre kapható margózott iskolai füzet is. A kereskedelem szeretné, ha a szülők az iskolaszerek vásárlásával nem várnának szeptemberig, mert még a megnövelt eladói létszám­mal, kisegítő élárusítóhe­lyekkel sem tudná lebo­nyolítani a rohamszerű for­galmat. Éppen ezért nyereménysorsolásos ak­ciót hirdettek meg: minden vásárló részt vesz az értékes tárgyjutalmakkal díjazott nyereménysorsolá­son, ha augusztus 25-ig legalább 200 forint érték­ben vásárol iskolaszert vagy az iskolai idénnyel kapcso­latos árut. Beszélgettünk az űj is­kolaévre történő felkészü­lésről dr. Tarján Istvánnal, a 12 budapesti és 17 vidéki állami áruház vezérigazga­tójával is. Megtudtuk, hogy a centrum áruházak 10 millió forint értékű árut kínálnak a vásárlóknak, 5—6 százalékkal többet, mint a tavalyi iskolaév kezdete előtt. — Nem titok.—jnandot­ta Tarján István —, hogy évek óta nem volt kielégí­tő az ellátás iskolai köpe­nyekből. Az idén saját ter­meltetésből 20 000 olyan nylon iskolaköpenyt bocsá­tunk áruba, amelyet csak a mi áruházainkban vásárol­hatnak meg a vevők. To­vábbi 30—40 000 iskolakö­penyt is forgalomba ho­zunk; ezek másutt is kap­hatók. Áruházainkban már készítik az iskolai típuscso- magokat. A tavalyinál na­gyobb választékban igyek­szünk biztosítani az ellá­tást. Több vidéki áruházunk szerződést köt iskolákkal: iskolaboltot nyitnak, amelyben diákok árusít­ják — jutalék ellenében —, a különféle iskolai cikkeket. Egyébként az iskolai köpe­nyen kívül jobb lesz az el­látás más ruházati cikkek­ből is, eleve magasabb készletékkel indulunk, jó­val nagyobb a választé­kunk, mint eddig volt. Végezetül adjunk helyet annak a tájékoztatásnak, amelyet a ruházati keres­kedelemtől kaptunk. Rengeteg divatos fazonú, korszerű anyagú leány­ruha kerül az üzletekbe; a legtöbb a nylonnál elő­nyösebb tula j d on Ságokkal rendelkező, gyűrtelenített anyagból készül, vasalni sem kell és jóval olcsóbb. Rakott és sima aljból, blúz­ból is rendelkezésre áll ele­gendő, sokféle színben és fazonban. Természetesen gondoskodnak a kereske­delmi vállalatok a fiúkról is, sok öltöny, pantalló, pu­lóver várja a vásárlókat Szeptember 1-én bené­pesülnek újra az iskolák. A kereskedelemtől kapott in­formációk azt igazolják, hogy az iskolafüzettől a ru­házati cikkekig majd min­den nagyobb mennyiség­ben, szélesebb választékban áU rendelkezésre, mint a korábbi években. (h—gy) Postánkból Közéleti embereké a szó Hagyománnyá szeretnénk tenni Kunszállás párt- és ta­nácsi vezetőinek, valamint a központi iskola igazgató­ságának köszönetét szeret­ném tolmácsolni a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat Főépítésvezetősé­gének, név szerint pedig Sirkó építésvezető elvtárs­nak a központi iskolánknál Importkukorica a csepeli szabad kikötőben Az aszály okozta takar­mánygondok leküzdésé­re 600 ezer tonna abrakta­karmányt vásárol külföld­ről a magyar népgazdaság. Ennek során a napokban 500 tonna kukorica hajőn érkezett meg Jugoszláviá­ból. Képünkön: A csepeli szabad kikötőben folyik az uszály kirakása. Támogatást várnak Hári Péter zenetanár va­gyok — mutatkozott be a szerény külsejű fiatalem­ber. — Panaszom van. — KlSZ-laikásépítési ak­cióba kezdtünk. Huszon­négy család. Kecskeméten, a Méheslaposon szeretnénk magunknak új otthont. In­téző bizottságunk a kecske­méti Petőfi Termelőszövet­kezettel lépett kapcsolatba, meg is ígérték, hogy segí­tenek bennünket, hiszen nekik saját építőbrigádjuk van. Ígéretet kaptunk arra, hogy még az idén elkezdik az alapozást és jövő má­jusban már néhányan be is költözhetnek. A költ­ségvetés szerint 163 ezer forintba kerülnének a két­szobás lakások. Olyan szó­beli megállapodás is szü­letett, hogy ötezer forintot minden család ledolgoz a szövetkezetben, mivel a Petőfiben kevés a munka­erő. Különböző szervezési gondok miatt ez sem sike­rült, mert nem tudtuk megteremteni az összhan­got. A termelőszövetkezet a napokban bejelentette, hogy nem tudja vállalni az idén az építkezést, pedig mi már nagyon számítot­tunk rá, hiszen valameny- nyien albérleti szobában szorongunk, nehéz körül­mények között. Némelyi­künknél kisgyerek is van. Tömören összefoglalva így szólt Hári Péter beje­lentése. Ezután érdeklődé­sünkre számos tájékozta­tást kaptunk. Ezeket vesz- szük most sorra. Magyar Elek, a 9. számú AKÖV szállítmányozási csoportvezetője, a társas­házépítési akció intéző bi­zottságának az elnöke: — A termelőszövetkezet arról értesített bennünket, hogy nincs pénze anyagra. Anyaghitelt az Országos Takarékpénztár fiókinté­zetei a rendelkezés sze­rint csak nekünk adhat­nak, a termelőszövetkezet­nek nem. Viszont, ha mi vásároljuk meg az anyagot, akkor már nem számít ge­nerál kivitelezésnek és a 32 ezer forint állami dotáció jelen esetben mintegy 10 ezer forinttal csökken. Ez nem közömbös számunkra, hiszen általában kisfizetésű emberek alakították ezt az építő közösséget. Vala­mennyiünk még a pályája kezdetén van. Ez az újabb összeg nem könnyen te­remthető elő. Nagy Imre, az AKÖV ve­zénylő tisztje: — Én vagyok a legne­hezebb helyzetben, hiszen én kezdeményeztem az egé­szet. Ismertem a szövetke­zet elnökét és megbeszél­tük, hogy felépítik nekünk ezeket a lakásokat. Április­ban tárgyaltunk először, akkor mindent megígértek. El vagyunk keseredve, hiszen egy 2x3-as szobában lakunk feleségemmel és van egy hathónapos kislányunk Js. Örömmel tervezgettük a többiekkel együtt, hogy jö­vőre már új lakásba köl­tözhetünk. Minden nélkü­lözhető forintot félrerak­tunk ... Bari Ferenc, a kecskemé­ti Petőfi Termelőszövetke­zet főkönyvelője: — Csak szóbeli megálla­podásunk .volt a fiatalok­kal. Mi sem gondoltunk ar­ra, hogy milyen nehéz fá­ba vágjuk a fejszét, ami­kor elvállaltuk. Nem ér­tettünk egyet az alapozási megoldással. Tervmódosí­tás nem történt, közben az építésvezető is máshova ment dolgozni. Mi nem mondtunk le arról, hogy megcsináljuk a lakásokat, de az idén már nem tud­juk, csak jövőre. A fiatalok más kivitelező után járnak most, mert megingott a bizalmuk a termelőszövetkezetben. Nem könnyű a helyzetük, hiszen nehéz partnert ta­lálni. A tervek átnézése hosszú időt vesz igénybe és azután sem biztos, hogy a felkeresett vállalat megköti a szerződést az építkezésre. írásbeli szerződés nem történt, tehát jogilag senki nem vonható felelősségre. A körülmények úgy ala­kultak, hogy egyelőre nincs aki hozzákezdjen az épít­kezéshez. A körülmények azonban egyes emberek miatt ala­kultak így. Reméljük, hogy a 24 csa­lád lakásépítési ügye nem sokáig húzódik., K. S. a járda gondos és kedvez­ményes elkészítéséért. Ugyancsak a legmesz- szebbmenő köszönet az is­kolaigazgatóságunkhoz tar­tozó óvoda, a központi és a II. számú iskolai szülői munkaközösségének* me­lyeknek szervezésében, sok szülő önzetlen társadalmi mrmkával elvégezte az épü­letek és a mellékhelyiségek nyári nagytakarítását. Ez az első ilyen akció volt Kunszálláson, melyet ha­gyománnyá szeretnénk ten­ni. A költségvetésben e cél­ra szereplő, de a társadal­mi összefogás jóvoltából megtakarított pénzt ily mó­don más fontos célra hasz­nálhatjuk fel. Éppen úgy* mint legutóbb a járdaépí­tésre. Budai Imre igazgató Nem volt rá fedezet — mégis épülhet járda A községi párt-végrehajtó­bizottság irányításával, a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának segítségével koordinációs értekezletet tartott a Mélykúti Községi Tanács Végrehajtó Bizott­sága. A megbeszélésen részt vettek a helyi Alkotmány, Béke és Üj Élet tsz-ek ve­zetői, a ktsz vezetősége, az értékesítési és fogyasztási szövetkezet igazgatóságá­nak elnöke, az általános is­kola igazgatója és a helyi tanács szákszervezetének vezetősége. Vezdán József tanács­elnök ismertette a község­fejlesztés idei terveit, me­lyek között áruház, közpon­ti derítő és takarékszövet­kezeti irodaház építése, az általános iskola hat tante­remmel való bővítése, a Magyar utca kövezése és a közvilágítási hálózat fej­lesztése szerepel. Ezek a beruházások részben állami támogatásból, az általános értékesítési és fogyasztási szövetkezet, valamint a ta­karékszövetkezet hozzájá­rulásából valósulnak meg. A községi tanács 1 millió 700 ezer forinttal járul hoz­zá e fontos célokhoz a la­kosság által befizetett fej­lesztési alapból. A felsorolt feladatok tel­jesen lekötötték pénzügyi forrásainkat. S noha nagy szükség lenne a járdaépí­tésre, erre nem maradt pénzünk. Ezért hangzott el az értekezleten az indít­vány: önkéntes felajánlá­sokkal* hozzájárulásokkal lehetne fedezetet teremteni az annyira szükséges járda­építésre. Az indítványt elhatározá­sok követték. Az Üj Élet Tsz küldöttközgyűlése úgy döntött, hogy minden tag másfél napi keresetének megfelelő összeggel járul a terv megvalósításához. Ez az összeg együttesen 100 ezer forint. Megvitatta a javaslatot az Alkotmány Tsz vezetősége is, s úgy ha­tározott, hogy előterjesztés­sel él a közgyűlésnek ugyancsak másfél napi hoz­zájárulás megszavazására. A ktsz vezetősége a tag­sággal közösen 70 ezer fo­rint befizetését határozta el a fejlesztési számlára. Az értékesítési és fogyasztási szövetkezet igazgatója kö­zölte, hogy a szövetkezet dolgozói fizetésük egy szá­zalékának megfelelő ösz- szeggel szintén hozzá kí­vánnak járulni a járdák építéséhez. És nem marad­tak el a községi tanácsunk dolgozói sem, akik szintén fizetésük egy százalékával támogatják a Mélykút min­den lakosa által oly fontos­nak tartott járdaépítést. Dóra László vb-elnökhelyettes W W Ötvenezer forint házassági ígéretekből Jóvágású fiú volt Pozs- gai Gyurka és sikereket aratott a bajai lányok kö­rében is. Egyiküknek, S. Mária könyvelőnek pe­dig egyenesen ezt mondta: — El akarlak venni fele­ségül! Mindez két évvel ezelőtt történt. De a házasságra vonatkozó, szépen hangzó mondatokat váratlan ese­mények követték: — Tudod, pillanatnyilag szükségem van egy kis pénzre. Szeretnék házrészt vásárolni. — Nagyon szívesen adok! — felelte S. Mária, és át­nyújtott Pozsgai Györgynek ötezer forintot, majd a fiú, aki egyébként pécsi volt, ismét kért kétezer, s nem sokkal ezután újabb há­romezer forintot. Kapott is. Aztán eltűnt. Két évre. S. Mária hiába várta a pénzt és Gyurkát. Nemrég idézést kapott a pécsi járásbíróságtól, és amikor átutazott a dunán­túli városba, megtudta: Pozsgai György időközben lopásért börtönben ült. On­nét szabadulva — újabb házasságokat ígért, s újabb pénzösszegeket kért köl­csön. A nők hittek neki és — fizettek. Összesen mint­egy ötvenezer forintot csalt ki a hiszékeny gyengébb nemből, mígnem az egyik menyasszonyjelölt végre utána nézett, ki is ez a Pozsgai. Kiderült: még munkahelye sincs és a há­zassági ígéretek révén szer­zett pénzből él. A tárgyaláson megkér­dezték a becsapott lányo­kat: miért bíztak Pozsgai- bam? A válasz szinte egy- től-egyig így hangzott: mert azt ígérte, hogy elvesz fe­leségül. A sok ígéretnek az lett a vége, hogy Pozsgai Györ­gyöt közveszélyes munka­kerülésért, többrendbeli sikkasztásért és csalásért három és fél évi börtönre ítélték. Néhány leány pe­dig elkönyvelhet magának összesen ötvenezer forint hiányt. Végleg. E. D.

Next

/
Thumbnails
Contents