Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
1968. augusztus 8. csütörtök 8. offlaf Premier Szegeden: A JáNO Kertész Gyula a rende- Két nyilatkozat, egy vé- kellékeit: kimaradt a nép- ző: Alapvetően két megöl- lemény — a legilletéke- szerű toborzó, a menüett dásra helyezzük az elő- sebbek véleménye — a zenei anyagában az eredeti adás tartópilléreit. Az Szegedi Szabadtéri Játé- partitúra utasításait követegyik az európai színvo- kok sorrendjében harma- te. Módosult a tündéror- nalú világosító-erősítő be- dik premierjéről, a János szági jelenet is — bár az , eredetiségre törekvésben itt bizonyos engedményeket kellett tenni, a hatalmas színpad látványelemeket kívánt. A két főszereplő: Palcsó Sándor és Andor Éva kimagasló teljesítményt nyújtott, de a kisebb szerepekben is neves fővárosi művészeket: Alfon- zót, Gobbi Hildát, Kibédi Ervint, Dunszt Máriát, Hlatki Lászlót láthatta a szép számú publikum. N. L /V/ Ér r r é a fizikus ' (fi ljCl (CC1 LáSM'Ől a középcsatár I _! I I nyiLatkazik az akadémikus Vajon, hol nyaralnak, mivel töltik idei szabadságukat azok, akik az év nagy részében gyakran állnak a közérdeklődés reflektorfényében? Közülük néhányat kerestünk fel kérdésünkkel. A rádióból, televízióból ismert, népszerű fizikus, Öveges József professzor nagy lendülettel kezdte nyári programjának ismertetését: — Az én nyári terveim? Állandóan a munka. A fejem tetejéig tele vagyok tervekkel, megbízásokkal, feladatokkal. Könyveket rendezés sokoldalú, diffe- vitézről. Természetesen jó- renciált alkalmazása, a val az előadás előtt hangmásik, hogy visszakérjük zott el, s azóta a Dóm te- a dzsentriskedő, operettes rét zsúfolásig megtöltő kö- stílussal „kilúgozott” da- zönség maga is véleményt rabba Petőfi szellemét, s mondhatott Kacsóh Pong. ha szabad így fogalmazni: rác daljátékának „új arcá- a meghatódott népköltés ról”. A fesztivál évtizedes szetet. történetében harmadízben Rubányi Vilmos, a kar- került műsorra a János vi- mester: Nem akarunk se téz, ám az idei bemutató többet, se mást, mint abba valóban gyökeresen szakí- a magyar népi mesevilág- tott a korábbi hagyomá- ba elvinni a daljátékot, nyos elképzelésekkel A ahol született. Lehántani rendező-tervező gárda úgy a sallangokat, kerülni az kereste a János vitéz „új erőszakoltságot, tiszta esz- arcát”, hogy mellőzte a közökkel odaállni a kö- színpad és játékfelfogás zönség és a darab közé. utókortól kapott kölcsönJelentkezzenek a hozzátartozók és ismerősök Készül a kecskeméti életrajzi lexikon Nagyszabású vállalkozásba fogott a Kecskeméti Városi Tanács, amikor elhatározták, hogy kiadják a kecskeméti életrajzi lexikont. A város gazdag a tudományos, irodalmi, művészeti hagyományokban, számos kutatóval büszkélkedhet, akik hozzájárultak a szőlőkultúra és a mező- gazdaság fejlesztéséhez, s fontos szerepe volt Kecskemétnek a munkás- és parasztmozgalmakban is. Számosán éltek, dolgoztak itt olyanok, akiknek emlékét kötelességünk megAz elődöntő után Egy relatív hallású táncdalkedvelő megjegyzései Lezajlott a táncdal- fesztivál három elődöntője, s a döntőig — legyünk stílszerűek, az egyik, a „befutásra” aligha esélyes szám címét idézve — most már olyan mindegy. Mégpedig azért mindegy, mert a helyezésre esélyesek a már megismert 60 dal közül kerülnek ki. Meglepetés tehát nem érhet. Mintha az aszály a tánc- dalok idei „termését” is megviselte volna... Silány melódia-lombozat, ösztövér gondolat-mag, üszőkként burjánzó közhelyek. Túlságosan nem szomorkodom emiatt. Egyrészt, mert az ember a szellemi mércét eleve a kellő szintre emeli, tehán nem dantei, vagy bartóki magasságokra. Másrészt meg hol van már a tavalyi hó, s vele együtt a Drága bakter úr! Pedig azt dúdolgattuk annak idején, szerte e hazában, de főképpen a tíz percnél is hosz- szabb időn át elfekvő helyzetben maradt sorompók felnyitására várakozva. Most azonban, legalábbis ami személyemet illeti, nem találtam alkalmat a dúdol- gatásra, de még a füttyön- getésre sem. Talán még az „így mulat egy beat-es magyar úr” internacionálisan ívelő dallama szikrázott át egyszer-kétszer a dobhártyámról az ajkaimra, ám ez a szirtaki-s közjátékkal lenne az igazi, amely mozdulatokat viszont képtelen vagyok elsajátítani. * Monotónia... a hasonlatosság, mint egyik a tojás a másikhoz... Beat- ben és azon innen egyaránt. Sivatag, amelyben cnyhelyet nyújtó oázis oly ritkán adódott. Máté Péter pol-beates száma szép és eredeti lehetett volna, kár, hogy a szavakat tövestül tekerte ki ritmikai közegükből. (Le is pontozta a zsűri — a számot!) A Hun- gária-együttes kétségkívül bravúros, eleven ritmust kalapált ki az egyébként jellegtelen dallamból. A legtöbb eredetiséget, dallamban és szövegben, a Janka—Berényi-kettős nyújtotta, franciás sanzonszerű számuk méltán aratott sikert. Koncz Zsuzsa olaszosan kulturált éneklése ezúttal sem tévesztett hatást. De mindez csak a ritka kivétel! Többnyire az unalom jegyében fogant negédes melódiácskák szirupja öntötte el a Madách Színházat, beleértve a nézőteret is. Az elődöntő harmadik részének adásánál rájöttem: a nívótlanság nemcsak elviselhető, de a maga módján még rokonszenves is lehet, amennyiben — tudatában lévén saját korlátainak — szolid keretek között marad, s nem kíván az eredetiség mezében ha- cacáréskodni. Nem tudni, az ízlés mifajta rövidzárlata követhette el szerzőivel a Csonoorádi kisbíró unokája című fal- védőstílfí pricpracvuc-os zenei nénieskedést. de számomra bizisten felért egy lidércnyomással. (Aminek kiváltásában nem kis részben játszott közre az előadó magyarkodó hetyegése.) • Jól tudom, a fenti sorok után már bőségesen rászolgáltam a fanatikus táncdalhívők kiátkozására. Noha jómagam az igazán csak amatőrködő táncdal- hallgatók sorába tartozom, meglehetős relatív hallással megáldva, ám — nem akarok szerénytelen lenni — némely érzés- és gondolatbeli finomságok, zenei hatáskeltések érzékeléséhez talán rendelkezem holmi kis képességekkel. Csakúgy, mint a legtöbb ember, aki fülcimpáit szívesen fordítja a rádió könnyűzenei adásai felé. Azt is tudom, hogy a tánczene tömegigényt elégít ki, de azért ne vessük meg annyira a tömegembert (mert ilyen egyébként sincs), hogy azt gondoljuk róla: neki csak a giccsgyűj- temény felel meg. Annát is inkább, mert e műfajban is születnek kiváló dolgok, amelyek hallásakor az ember úgy érzi, mintha fel- villanyozódnék. De miért, hogy ezek leginkább más éatáiakról indulnak el? Méghozzá nem is tv-fesztiválról ... Ezeknél maradok inkább én is, jóllehet, egy ideig ritka szigetekké válnnK a hazai híg áradatban. Végül is az egész dolognak nincs nagy jelentősége: slágerrel, innen várni onnan, igazán °l nagyúri- látva. Hatvani Dániel őrizni. Az életrajzi lexikon tehát adósságot törleszt nagyjainkkal szemben, segít ápolni a hagyományokat, megismertetni a lakossággal, az ifjúsággal múltunkat. Ez a munka azonban igen nagy vállalkozás, s nem vezethet sikerre lelkes támogatók segítsége nélkül. Nagyon fontos volna, hogy az események élő tanúi, vagy a tanúk hozzátartozói is jelentkezzenek, mondják el amit tudnak és adják át legalább betekintésre a szerkesztőknek a náluk levő dokumentumokat. A munka jelenlegi állása szerint elsősorban Szűcs Lajosné, Reiszmann Sándor, Lugossi István, Simon István, Takács György, Nemes Gusztáv munkásmozgalmi mártírok, továbbá Vágó Béla, Németh László, Tóth Mihály, Jancsó Dezső, dr. Lő- wy Ödön, Maurer János, M. Bodon Pál, Vasváry Ferenc, dr. Horváth Ádám, szabados Géza leszármazó ttait, ismerőseit kérik, hogy közöljék címüket a városi tanács művelődésügyi osztályával, vagy keressék fel a hivatalt (I. em. 43. sz. szoba). A szerkesztőknek szükségük volna emellett minden olyan tájékoztatásra, amely az említetteken kívül is a város bármely nagyjának életére és munkásságára vonatkozik. A szülőhely szeretete bizonyára arra bírja majd azokat, akiknek adatok és dokumentumok vannak birtokukban, hogy közreműködjenek ebben az elismerést érdemlő vállalkozásban. kellene írnom, tervezeteket készítenem, vagy hogy a legsürgősebb tennivalókat említsem: már összeállítottam egy elektromos kísérletező szekrény tartozékait, amelyek felhasználásával 150 kísérletet tudnak elvégezni a fiatalok. Ennek ábráit kell még megrajzolnom és máris hozzákezdhetnek a gyártók a kísérletező szekrény előállításához. Ez olyan szórakoztató játék lesz, amelynek segítségével a gyerekek sokféle természeti törvényt ismerhetnek meg és alkalmazhatnak saját kísérleti műhelyeikben, ősszel vár már rám a televíziós 100 kérdés 100 felelet legújabb sorozata, ezt is elő kell készítenem még a nyár folyamán. Kilenc, a fizikát népszerűsítő kis- film forgatókönyvét is a nyári hónapokban kell megírnom ... úgy hogy láthatja, nem túloztam, amikor azt mondtam, hogy számomra a nyár a további munkát jelenti. — Végig Pesten marad? — Na, azt azért mégsem teszem, tavaly ugyanis valóban egyetlen napot sem tudtam pihenni, az idén két hetet kiszakítok a munkából, s az én kedves göcseji szülőfalumba, Pákára megyek testvéröcsémhez, aki ott falusi könyvtáros. Bizonyára jut időnk a beszélgetésre, számomra ez lesz a legnagyobb felüdülés és pihenés. Még talán annyit, hogy amikor Budapesten vagyok, néha kirándulok a budai hegyekbe, ez csodálatos élmény, mindent pótol. Nagyon szeretem a természetet. Albert Flóriánt, a Ferencváros és a magj'ar labdarúgó-válogatott középcsatárát többször kerestem, de hol azért nem sikerült megtalálni, mert a labdarúgók részére engedélyezett kéthetes pihenőt Budapesttől távol töltötte, hol meg azért, mert csapatával vidéki edzőmérkőzésen vett részt. Véleményét a nyaralásról azért megtudtuk. „Ha időm lenne nyaralni... — mondotta —, minden évben a Duna-kanyart választanám. Mindezt azért mondom feltételes módban, mert van ugyan egy kis víkendházunk Felsőgödön, de én a legritkább esetben vagyok ott. Mondanom sem kell miért, az edzések, mérkőzések, edzőtáborozások tartanak távol. Családom természetesen élvezi a nyarat, ha csak mód van rá, meglátogatom őket, hogy lássam a gyerekeket, de azért is, hogy elnézzem a Dunát. Nem túlzás, bejártam csaknem a világot, de pihenni legszívesebben haza, azaz a Duna-kanyarba járok.” Örkény István írót kellemes budai lakásán találtuk, tulajdonképpen útra készen. — Most készülők két hétre Szigligetre, az írók alkotóházába, magától értetődően — dolgozni. Több „egyperces” novellatémám van, ezeket szeretném megírni. A nyár nagyobb részét a fővárosban töltöm, szeptember első napjaiban feleségemmel Párizsba utazunk, tudniillik szeptember 26-án az ottani vígszínházban mutatják be Tóthék című darabomat. Nemrégiben itt járt darabom francia rendezője és ő kért rá, hogy találjak lehetőséget a párizsi próbákon való részvételre. — Pihenés? — Őszintén szólva, ezt á szót hallani sem szeretem, ugyanis tavasszal hosszabb ideig beteg voltam, egészségi állapotom sokáig tartó kényszerpihenőre kárhoztatott, annyit pihentem, hogy gondolni sem akarok rá. Bognár József akadémikussal, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökével két tárgyalás között sikerült néhány percig beszélnünk. Az ő nyári programjában is a munka kapja talán a legnagyobb szerepet, hiszen mint megtudtuk, most dolgozik a gyengén fejlett országok gazdaságáról írott könyvének angol kiadásán, részt vesz különböző munkaközösségek nyáron is tovább folyó tevékenységében — különböző gazdaságpolitikai problémák megoldásán fáradoznak —, előkészít több őszi előadássorozatot... — Egészen rövid ideig külföldön is leszek s utána pihenek, kikapcsolódom a Zemplén megyei Pénzespa-i takon, egy erdészházban. H. Gy. Segédanyag a kutatóknak A hármas évfordulóhoz készít segédanyagot a kutatóknak a Kecskeméti Megyei Könyvtár. A város és környéke kilencvennégy munkásmozgalmi személyiségéről, az őszirózsás forradalom, a KMP és a Tanácsköztársaság sajtó- és levéltári adatairól szöveg- gyűjteményt állítanak ösz- sze. Nemzetközi zenei verseny Budapesten Pablo Casals részvételét ígéri Szeptember 18. és október 1. között nagyszabású zenei találkozó színhelye lesz a Budapesti Zeneművészeti Főiskola: az idén immár tizedszer rendezik meg a hagyományos budapesti nemzetközi zenei versenyt. A tíz találkozó viszonylag hosszú idő, harmincöt év alatt zajlott le: az elsőt, az 1933. évi Lisztzongoraversenyt csak hosz. szas szünet után, 1948-ban követte a Bartók-verseny. A hangszertudók szokásos évi erőpróbájára pedig csak 1956 óta kerül sor rendszeresen. A versenyeket már kezdettől fogva Liszt Ferenc és Bartók Béla neve fémjelezte. Az énekversenyek a magyar opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek nevét viselik, míg a kamarazene versenyeket először Haydn, majd a magyar Weiner Leó emlékezetére tartották. A X. budapesti nemzetközi zenei verseny két ágra tagozódik: gordonkaverseny Pablo Casals tiszteletére, valamint brácsa, és vonósnégyes verseny Weiner Leó emlékezetére. A győztesek október 1-én gálakoncerten mutatkoznak be a budapestieknek, s a versenyeken — levele szerint — amennyiben egészségi állapota megengedi, Pablo Casals is jelen lesz.
