Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-07 / 184. szám
1968. augusztus 1, szerda 5. oldal Illő egyszer már beszélnünk a Televízió sportközvetítéseiről is. Kitűnő alkalom erre a vasárnapi szegedi műsor, amikor végignézhettük a tiszai motorcsónakverseny legizgalmasabb futamait, s közben rendkívül élvezetes filmösszeállítást láthattunk a már hagyományossá váló Tisza menti maratoni futóversenyről. Szóljunk előbb az egyenes adásról. A motorcsónaksport azt hiszem népszerű, de meglehetősen ismeretlen nálunk. Budapesten kívül csupán Győrben, Szegeden és Baján akadnak művelői. A népszerűséget tehát csak úgy érthetem, hogy alkalom- adtán — s ezek az alkalmak ritkák — sok nézője akad a küzdelmeknek, hiszen a verseny látványos, izgalmas, s korunkban érdekli az embereket a technika. Éppen ezért tett rendkívüli jó szolgálatokat a sportágnak a Tisza-parti közvetítés. Világosan, Foci a iák alatt TV-NOTESZ Á legjobb propaganda szemléletesen magyarázta el a riporter, s a sportág egyik szakvezetője a versenyszabályokat, értékes fejtegetéseket hallhattunk, a taktikai módszerekről, a sportág sajátos nehézségeiről és minduntalan összevetették a hazai eredményeket az európai és világranglistával. A pontos tájékoztatás a legjobb propaganda. Ez bizonyosodott be vasárnap a közvetítés alkalmával, amikor a szakszerűség az élvezetes előadásmóddal párosult. Jó néhány olyan sportág van még, amelyekről keveset tud a nagyközönség. Igazán jó volna, ha a Televízió a jövőben igyekezne sorra venni ezeket és hasonló módon szolgálni népszerűsítésüket. Itt nemcsak a technikai sportokra gondolok. Igen sok tennivaló vár még a Televízióra pél_ dául az atlétika népszerűsítésében. A kérdés csak az, hogy ott lehet-e ezt a módszert követni. A vasárnapi közvetítés példa volt arra, hogy vannak még új lehetőségek. Találékonysággal, sportszeretettel bizonyára újabbakat is lehet keresni. Merőben új mód volt ugyanis az, ahogyan a maratoni futóversenyről számolt be a Televízió. Mulatságos, szellemes kísérő szövegben követhettük a több mint két és fél órás versenyt. A szerkesztők nem riadtak visza attól, hogy alkalomadtán csúfo- lódjanak is. Miért ne? Nem hinném, hogy bárki is megsértődött volna a kedves csipkelődésen, hiszen ennek ellenében a Televízió szinte bennfentes közvetlenséggel mutatta be a versenyt. Kellemes élményt szerzett a nézőknek, ami ebben az esetben okvetlenül azt is jelenti, hogy barátokat, szurkoló tábort szerzett a sportágnak. M. L. Harminchat gyerek zsivaja hallatszik át a gáton. Ott túlnan a napközi épületében folyik a tatarozás. Diákotthon ez az épület tulajdonképpen, de most a napközisek birtokolják. Csak ebédkor persze, mert a többi időt az erdőben töltik. Csónakáznak, vagy kergetik a labdát. eveznek pár kilométert. Természetesen csak a fiúk, hiszen ehhez a csónakhoz erő kell és nagy ügyesség. És mit csinálnak a lányok, amíg a fiúk csónakáznak? Labdáznak, kér- getőznek. Többen vannak közöttük, akik kihasználják az alkalmat a kötele36 levegőn hancúroz. nak a dunavecsei gyerekek, étkezésük ízletes ét bőséges. Sajnos, a délutáni pihenőt nem tudják nekik biztosítani. Nincs fektetőhely, a hétközi otthonban teljes a felfordulás, egész nyáron folyik az építkezés. B. J. Gyorsan telik az idő a hatalmas fák alatt, repül a labda, szaporodik a gól. Pintér Jóska éppen az ötödik gólt rúgja. Mint Miskolcon, amikor — nemrégiben — kiránduláson voltak és az ottani fiúkat 7 :l-re verték. Jóska ötöt rúgott a hétből. Hátvédet játszik, mégis eljut a gólvonalig. ö a csapatkapitány is itt a napköziben. Adatnék Isván, a felügyelő tanár jó pajtása és jzigorú felügyelője egyben > gyermekeknek. Most két napig nagy bajban volt: hatszemélyes csónakját elsodorta egy farönk a Dalán, de szerencsére Após- tagnál kifogták, megakadt a csónak a sziget szélében. Ez a csónakügy kicsit elszomorította a gyerekedet. Ha elvész a ladik, akkor megszűnik a napi kedves szórakozás: hatan beülnek a hatalmas csónakba és a part mentén, hogy ne legyein veszélyes, lező olvasmányokra. Dómján Kati éppen az Egri csilla- gok-at olvassa, Csirinyi Icától kapta kölcsön, ő tegnap fejezte be. Meg is beszélik, mi van a könyvben. A dunavecsei iskolában 520 gyerek tanul, közülük évközben száz jár napközibe. Nyáron aránylag kevesen veszik igénybe, de ahogy múlik a szünet, úgy növekszik a napköziseit száma, visszajönnek, akik vidékén voltak látogatóban, rokonnál, nagyszülőnél — Mit csináltak a gyerekek az elmúlt hetekben? — Délelőtt segítettek a szertárak rendezésében, volt néhány kirándulásunk kishajóval, jártunk Dunaújvárosban is. De az idő java részét itthon töltöttük — mondja Adamek István tanár. Délben nem kell biztatni a játékban kipirosodott gyerekeket, az ízletes ételért legtöbbjük kétszer nyújtja a tányér jé* Jobb mint kétszáz osztályban oktatják a világnézetünk alapjait ősztől folytatják a középiskolákban a „Világnézetünk alapjai” című tantárgy fokozatos bevezetését. Ez — a művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében — újabb 160 osztályt érint így a korábbi kísérleti osztályokat is hozzászámítva, több mint kétszáz negyedik osztályban oktatják majd a tárgyat, a most elkészült kísérleti tankönyv felhasználásával. A tanítás célja, hogy a középiskolás fiatalokat az elsajátított társadalmi, világnézeti, politikai és természettudományi ismeretek magasabb szintű rendszerezésével, az ehhez szükséges filozófiai, politikai gazda- ságltani, szociológiai és jogi fogalmak megtanításával képessé tegyék korunk világnézeti, politikai és gazdasági viszonyaiban a megbízható tájékozódásra, a tudatos társadalmi tevékenységre. A Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályán elmondották, hogy a végleges tananyag elkészítése hosszabb időt vesz igénybe. A kísérleti tankönyvhöz tanári segédkönyv is készül, s szaktárgyi bibliográfia is megjelenik. Szeptembertől a tantárgy oktatását szakfelügyelők irányítják és ellenőrzik, s a világnézeti neveléssel foglalkozó szakmai-módszertani munka- közösségek is megkezdik működésüket az iskolákban. (MTI> Könyvtárak fejlesztése Együttesen csaknem 94 ezer forintot költenek könyvbeszerzésre, a könyvtári állomány fejlesztésére a kecskeméti járá6 községed az idén. Móricz Virág: Nyílt kártyával Felhívott telefonon egy asszony. Családi kapcsolatokra hivatkozott. Izgatottan könyör- gött, bizonyára fontos oka lehet a találkozásunkra. Jó, elmegyek az általa megjelölt presszóba, a pályaudvar közelébe. Hogy ismerjük meg egymást? A kávéfőzőnő majd eligazít. Előbb érkeztem* be kellett mutatkoznom a kávéfőzőnőnek. Pár perc múlva félém irányította a piroskabátos, húsos, két tömött sporttáskás „rokont”. Az egyik táskából rögtön kiemelt egy vastag kötetet, egy múlt századbeli lap évfolyamát, melynek bekötő táblája belső oldalán régimódi írás igazolta, hogy ezt az irodalmi terméket anyám nagyanyai bátyja ajándékozta a piroskabátos nagyapjának. Innen a rokonság. Elfogadtam. Most már könnyen elmélyítette: szüleim gyakran nyaraltak az ő szüleinél abban a gömöri faluban* ahol anyámnak rokonai éltek. Apám az ő apját Janikámnak nevezte: *,Janikám, írós- vajat kérek.” Mire Janikám azt felelte: „Köpülj magadnak.” Fehér kötényt adott apámra, aki anyámmal felváltva megköpülte és megette az írós- vajat, azután a fűbe heveredett. Később felkelt és megírta, ott náluk, a legszebb regényét. Apám szerette az írósvajat, a fűbehe- verés is elképzelhető, halljuk az adomát. Nincs, a történetnek vége! Ebből akar regényt írni apámról. Férjének ugyanis csekély a fizetése, három nagy lányuk van, neki is jövedelem után kell néznie. Az írásra érez tehetséget, már nem kezdő, mintát hozott az eddigi eredményéből. — Egyik műve egy külföldi orvosról és nejéről szól, akikkel ő vásárlás közben kötött életre szóló barátságot, a másik Munkácsy Mihály- ról és csodálatos karrierjéről. Mindkét cikk külföldön jelenik majd meg, hiszen ő csak férjhez jött Magyarországra. önálló üzlettulaj dón cs volt. — Értem, kereskedő. — Bizony, egész ötvenegyig. Vagontételekben dolgoztam. Mikor a forint beállt, almát hoztunk Gömörből. Fillérekért vettem és ötszörösen adtam el. Űj forintért! Családi házat vettünk és használt kocsit, egy tenisz- bajnoktól. Istenem, akkoriban fillérekért mindenhez hozzá lehetett jutni. — És most? — Most Skodánk van. — Miből? Mit csinál a férje? — Kereskedő. Kitanulta a villanyszerelő szakmát az ötvenes évek elején* de nem bírta a strapát az állami vállalatnál. — Maga mennyit keres? — Semmit* csak az a kis hazai anyámtól. Most is olyan hízót nevel nekünk, ha áthozom, elég lesz egy évre. — A Skodát is tőle kapta? — Az ő révén. Tőle nem, mert neki csak az a kis öregségi segélye van. De mikor meghalt az apám, az örökségemből építettük a balatoni nyaralót — Ügyes. — Igen, én ügyes vagyok. És energikus. Fél mázsa birsalmából sajtot főztem. Belevágtam három kiló diót. Jönnek az ismerősök, hoznak áfonyát, meg somot, szörpöt főzök belőle, akarom mondani, lekvárt. Nagy munka, de megéri, bármilyen mennyiségben el lehet adni. — Mindenből pénzt csinál. — Mindenből. Akkora kertem van, mint ez a presszó. Száz tő rózsám van benne, két forintjával árultam nyáron a szálját. Most gla- diolusz hagymát árulok, gyönyörű a gladioluszom, veszik, mint a cukrot A begóniát tegnap kiszedtem, cserépbe raktam, majd mind eladom. Ismerősöknek, iskolának. Én mindent el tudok adni. Ma is eladtam. egy szomszéd zöldségét az üzemi étkezdében. — Mennyit keresett rajta? — Higgye el, sokszor a barátság a legjobb üzlet A szívesség. Mondom a lányoknak, menjetek, vegyetek jegyet a meccsre, milyen jó lesz készre várná a külföldieket. Meghálálják. Csak érteni kell hozzá... — mosolyog. — A határon jön a magyar finánc. Már mindet ismerem, ők is engem. Kérdi, mi van a szatyorban? Tessék zöldpaprika, gyönyörű, azt Gö- mörben nagyon szeretik. És alatta? Ott is paprika. No igen, pirospaprika, öt kiló erős. Kicsit sok, azt mondja a vámos. Kérem szépen, az én rokonaim rögtön azt kérdezik, paprikát hoztál? De milyen kicsinyes vámos, három kilót kivett a szatyorból. És minden csomagomat feltúrta. Hogy ez több a megengedett kiviteli értéknél. Ilyen bal- szerencse ért, szinte az egész fuvaromat be kellett rakni egy nagy papírzsókba, visszafelé megkaptam, és szégyenszemre hazahoztam. — Nem olyan nagy a vám, miért nem fizette ki? — Én ? Vámot elvből nem fizetek. Kocsin egyszerűbb, azt meg lehet pak- kolni, de még megyünk idén a disznóért, hát nem akartam kockáztatni. Így viszont hozni se igen tudtam most semmit. Vannak ilyen kockázatok, azért, gondoltam, hogy mégiscsak könnyebb lesz írni. Igazán nem olyan nagy dolog magának, melyik újságba tudná betenni a regényemet? — Egyikbe se. Hány kész regénye van? — Nekem? Még nincs, csak nem dolgozom valamin, mielőtt piacot teremtek neki ? Beszéljünk magyarul* mit kér érte, ha lediktálom a papája gömöri kapcsolatait? Van egy öreg ismerős néni, ő is találkozott vele néha, majd én kikérdezem. Pár üveg hecserli lekvárral beéri. — Miért? — Hát az adatszolgáltatásért. Azt tudom, az a legfontosabb. No, lesz üzlet, vagy nem? Van magának családja? Az ember mindent tegyen meg a családjáért. — A lányai is ilyen ügyesek? — Majd lesznek. Még hiányzik nekik a gyakorlat. Gyakorlat kell és jó barátok. Isten segedelmével. Én kérem a külvilágban materiális vagyok, ahogy az ma kell, de a gyermekeimet valláserkölcsi nevelésben részesítem. Otthon fáradhatatlan családanya vagyok. Tudnék szerezni extra minő* sógű diót és bármilyen színű kordbársonyt. Érdekli? Bármit... — Mindenkivel ilyen nyíltan beszél az üzletről? — Látja, a bizalom fontos. Az őszinteség. Nyílt kártyával játszom. Különben is, egy rokonban, pláne kollégában ne bízhatnék? — Hol vagyunk mi kollégák? — Hát az irodalom! Nevettem. Megsértődött, dobolni kezdett az asztalon. — Most sajnos* dolgom van, de pénteken újra bejövök a városba. Addig gondolkozzon az ajánlatomon, nem bánja meg. Kitette a szűrőmet, de ő maradt. Bizonyára még mással is volt tárgyalása a presszóban.
