Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-07 / 184. szám

4. oldal 1968. augusztus 1, szerda E7 Összeesküyés Ferenc József ellen J^ern hiába volt ellenzéki hire Kecskemétnek, itt * még az is megtörtént egyszer, hogy falai kö­zött a legnagyobb elnyomás idején, magának az elnyo­más fejének, Ferenc József császárnak elfogására mer­tek összeesküvést szőni. Az ország, legkivált az Alföld, tele vőtt bujdosó hon­védekkel A bujdosóknak a régi bajtársiasság révén ál­landó kapcsolatuk volt Kecskeméttel. Sok híve volt itt Noszlopy Gáspárnak is, a Dunántúl híres gerillapa­rancsnokának, aki Világos után sem tette le a fegyvert. Több ezer emberével, köztük sok kecskemétivel, ál­landó rettegésben tartotta a megszálló osztrák csapa­tokat. Kossuth kormánybiztosaként bocsátott ki felhí­vásokat, rekvirált, adót szedett, futárszolgálatot tartott Komárommal a vár feladásáig. Még a komáromi kapi­tuláció után is küzdött. Vérdíjat tűztek ki a fejére, egész hadosztályokat mozgósítottak ellene. Nem sike­rült sem őt magát, sem embereit elfogni. Végül 6 maga oszlatta fel szabadcsapatát. Emberei a lakosság támo­gatásával észrevétlen elszéledtek. Noszlopy először a Dunántúlon rejtőzött. Mikor az osztrák kopók nyomában voltak, átcsapott a Dunán és Szabadszálláson tűnt fel. Mezőberényben kádárlegény­ként dolgozott. 1850 elején Aradon, majd Kecskeméten szervezkedett. Innen is továbbment, hogy kiterjessze szervezkedését. Elfogták. A fogságban megbetegedett. A Ludoviceumban volt rabkórházba vitték. Innen meg­szökött. 1851-ben megiht a Duna—Tisza közén jár, még Rózsa Sándorral is felveszi a kapcsolatot. 'rdélybe ment, amikor hírét vette, hogy ott Kossuth utasítására szervezkedés folyik. Az ak­ciót elárulták. A résztvevőket letartóztatták, de Nosz- lopynak sikerült kivágnia magát. Kecskemétre jött. Megtudta, hogy a véres császár alföldi országlá- •ásra indul. Ceglédtől Szegedig kocsin teszi meg az utat. Errefelé mindenütt voltak hívei a gerillavezérnek. Azt tervezték, hogy a császárt elfogják és valahol mind­addig fogvatartják, míg helyre nem állítja az 1848-as alkotmányt. A rajtaütés helyéül a Kecskemét Félegy­háza közti útrészt vélték a legalkalmasabbnak. 1852. május 6-án a „Magyar Hírlap”-ban közlemény jelent meg, hogy Noszlopy Gáspárt a haditörvényszék lázadásért, távollétében halálra ítélte. A halálraítélt nyakig volt csapata felszerelésének gondjaival. Bobory Károly és Szabó Károly ceglédi hazafiak 4000 forintot adtak a csapat szervezésére és felszerelésére. Kecskemét volt a központ. Itt volt a legtöbb bizalmi embere Noszlopynak, mint Gaál József volt honvéd fő­hadnagy, Zabolay Károly volt gerilla hadnagy, Sárközi Soma Aurél volt honvédhuszár főhadnagy, ügyvéd és Vasváry Ferenc volt Hunyadi huszár őrmester, szabó. Vasváry a ruhák elkészítését és a kész felszerelések gyűjtését vállalta. /§ császárlátogatás előkészítésére gróf Forgách csendőr ezredes kocsin Kecskemétről Ceglédre utazott. Visszafelé Cegléd és Kőrös között egy akkor hírhedt rabló megtámadta. Valóságos pisztolypárharc folyt le a rabló és csendőr ezredes között. Végül az utóbbinak „hősi futással” sikerült bejutnia Kőrös biz­tonságot nyújtó falai közé. Az incidens végzetes volt az összeesküvés kimenetelére. A csendőr ezredes szigorú járőrszolgálatot rendelt el. A császár Kecskemétre érkezése előtt egy este Kuthy gazdaember kocsija sarkantyús csizmákkal, huszárkal- pagokkal, fegyverekkel megrakva álldogált Vasváry ék háza előtt. Szalkay Gergely volt honvéd őrnagyra vár­tak. Neki kellett volna a felszerelést átvennie. 9 óra, 10 óra. Az őrnagy nem jön. Végre kardcsörgést hallanak. De nem Szalkay volt, hanem egy osztrák járőr. Aki tudott menekült. Mivel a kocsi Vasváry ék háza előtt állt, őket fogták vallatóra. Vasváry Ferenc 78 éves ap­ját is megkínozták. A foglyok tagadtak. De egy görög kereskedő, akitől a nadrágra váló bőröket vették és egy Reiner nevű bádogos ellenük vallott. Az öreget elengedték, de fia több más társával az Újépületbe került. Noszlopyt nem sikerült kézrekeríteni. Tanyai magyarok kocsin Ceglé­dig szöktették. Így menekült tovább Szolnokig. Nem akarta rejtegetőit bajba keverni, mesterlegénynek öl­tözve gyalog ment tovább. Elfogták. iy asváry Ferenc még az Újépület foglya volt, ’ mikor az összeesküvés fő szervezőit kivégezték. Vasváryék a szokatlanul nagy mozgolódásból megsej­tették, hogy valami rendkívüli esemény készül. Az ab­lakaik kilátását elzáró kosárfonatot már régebben meg­fúrták. A kis nyíláson át látták nagytömegű katonaság és tüzérség felvonulását az udvarra. A tüzérek égő ka­nóccal álltak ágyúik mellett. Azután szekér állt elő. Arra felültették a megkötözött kezű foglyokat; Nosz­lopy Gáspárt, Jubál Károlyt, Sárközi Aurélt, Nagy Al­bertet és még egy társukat. Harsány katonai vezény­szóra megindult a menet. A hősök utolsó útja. Vasváry megjegyezte a napot. 1853. március 3-a volt. Az osztrák hatóság attól félt, hogy a nép megkísérli kiszabadítani a rettenthetetlen gerillavezért Nem így történt. Noszlopyt és négy társát a ferenc­városi öreg temetőben felakasztották. A kecskemétiek közül Gaált és Zabolayt már 1852 őszén 20—20 évi sáncmunkára ítélték. Vasváry Feren­cet 1853. májusában vitték Bécsbe. Hatévi sáncmunká­ra szólt az ítélete. Ott találkozott a többi elítélt kecs­kemétivel. 1857-ben Rudolf trónörökös születésekor adott amnesztia alapján szabadultak ki. fa kalandos tervükkel el is buktak, mégis hősök voltak, méltók arra, hogy neveiket a történe­lem aranylapjain megörökítsék. Joós Ferenc H A titkárnő sítást lejegyezni, hogy eny- nyi és ennyi órakor lesz ott X elvtárs, értesítse er­ről és erről. Postát bont, irattárat ke­zel, szignál, külföldi láto­gatók fogadásához a repre­zentációs körítést szervezi, rendeletieket tart számon, meghallgat embereket, tá­jékoztat, elirányít, barátsá­gosan szóval tart... Ha például a megyei tanácstól dr. Varga Jenő elvtárs afelől érdeklődik, mi is lesz ennek, vagy an­nak a rendezvénynek, láto­gatásnak a programja, a titkárnő percre pontosan tudja informálni. Ügyek ál­lásáról, új fejleményekről — már amennyire és akik­re ez tartozik — szintén tájékozottnak kell lenni. — Nagyon jólesik ez a bizalom — magyarázza, de ezt is hozzáfűzi —, viszont szükség is van erre. Simá­vá, tempóssá teszi a ná­lunk lezajló folyamatokat Nem kell hol ezt, hol azt a tanácsi vezetőt feltarta­ni olyan jellegű kérdések­kel, melyekben én is ott­hon vagyok. S nem ritkán három-négy „áttéteF’-t spó­rolunk meg azzal, hogy is­merem, egy-egy ügy kinél tart éppen most... — Hány főnöke volt ed­dig? Ismét az az emberséges mosoly. — Huszonhét..; A ter­mészetemnek is köszönhe­tem, hogy minddel kijöt­tem. Úgynevezett rossz fő­nököm nem volt... Esetleg olyan, akivel akadozott a munkám: túlzott hivatali éberség miatt — bizalmat­lanság. Kínos volt, mikor eléggé elemi hivatali kér­désekben nem tudtam fel­világosítást adni. De ez a vezető munkáját is nehezí­tette ... Pedig milyen le­kötött, túlterhelt embereik. Mennyi ideg- vagy fáj­dalomcsillapítót fogyaszta­nak! Vincze Ferenc elvtárs egyike a legjobb vezetők­nek. Megbízik bennem, s a többi munkatársban ... Csak volt idő, amikor nem ismert kíméletet, mértéket magával szemben a mun­kában. (Ezt nehogy meg­írja!) Nem volt vasárnap­ja... Évi szabadságából egy-két nap volt igazán „szabadság” ... Hányszor megtörtént, hogy késő este ért véget a munkanapja, de otthon a vacsora, egy kis lélegzetvétel után éj­féltájt még a másnapi ten­nivalókat mondta magnóra. Nekem s önmagának is, mert neki mennie kellett — megyére, helyszínre, ülésekre... S reggel fél nyolckor már bent volt... Megszakad a diskurzus, éppen Vincze elvtárs jön ki a szobájából. Jól ismert, őszintén szívélyes derűvel mosolyog most is a szeme a szemüveg alól. Elnézést kér, mennie kell. Dél el­múlt, hazaugrik — talán lesz erre egy kis idő. A tit­kárnővel közösen számít- gatják, milyen feladatok várják délután, mire meny­nyi időt lehet szánni. Végül. — Tehát akkor fél há­romra Fodor elvtárshoz megyek... Fél négyre bent leszek... ötkor a rádió­sok ... utánuik az ipar- telepítési tanácskozás... Majd... ElkÖSZOn. A titkárnő a nemrég abbahagyott gon­dolatsort folytatja. — Pedig... beszéljünk tárgyilagosan ... Pont olyan elvtársaknak kell óvni az egészségüket, munkabírá­sukat, akiket úgy szeretnek az emberek... Tóth István Munkaszünet A kecskeméti MAVAUT- pályaudvaron van egy új­ságos pavilon, amely va­sárnaponként már nagyon régóta zárva tart. Onnan gondolom ezt, mert egy­szer nagyon rég már szó- vátettem. de azóta sem változhatott a helyzet. Legutóbb is a pavilon zár­va volt. Utas pedig akadt bőven. Sokan fogyasztot­tak ételt-italt a büfében, de szellemi táplálékhoz nem juthattak. Azaz még­is, egyesek. Mert az AKÖV jóvoltából a forgalmi iro­dáról újságokat hordtak szét felakasztható újság­tartóban, s ezen ezt a fel­iratot olvashattam: „Üjság az utazóközönség rendel­kezésére áll”... Nagyon szép és okos újítás ez, fel­tétlenül dicséretes, de csak a kecskeméti vállalat jár­művein utazók élvezhetik. S különben is, velem együtt biztosan sokan ven­nének saját maguknak új­ságot. a szokásos otthoni olvasnivaló céljaira. De a posta zárva tartja a pavilont. Vajon miért? Beteg az árus, vagy nem tartja kifizetődőnek az árusítást? Bizony gyenge módja ez a „sajtóterjesz­tésnek”. Talán jobb lenne az AKÖV-re bízni az egé­szet?... T. P. Világosan, egyszerűen — Alighanem még egy gyakorló ügyvédnők is fej­törést okozna iaz új sza­bálysértési törvény végre­hajtásáról rendelkező jog­szabály megértése! — Eze­ket a szavakat né hány nap­pal ezelőtt hallottam me­gyénk egyik községének vezetőitől. Valóban nehéz lehet a helyzetük — álla­pítottam ineg, amikor a be­szélgetést követően magam Is kézbe vettem a Taná­csok Közlönyének idei 33. számát, amelyben az em­lített rendelkezés található. Október elsején lép élet­be az 1968. évi I. sz. tör­vény, amely a szabálysér­téseikről intézkedik. Annak megállapítására, hogy a községi tanácsok vezetői, dolgozói nem alaptalanul ítélik nehezein megérthető olvasmánynak e törvény végrehajtási utasítását, ér­demes belepillantani ebbe az eléggé terjedelmes gyűj­teménybe. Vegyük pél­dául a társadalombiztosí­tási szabálysértéseket. Erről többek között ezt olvashat­juk: Hitelvásárlási kedvezmény porcelán- és kerámiaárukra Beosztása „hivatalo­san” előadó, gyakorlatilag elnöki titkárnő a városi ta­nácsnál. Fiatal, szép és von­zó — mert szépséggel is lehet valaki taszító —, de kék szemében, arcán nem a vicclapok titkárnőinek kaoérsága rikít, hanem va­lami kedves, meleg, szinte anyás bölcsesség derül. Van ennek kifejezésére még jobb szó: szeretetreméltó- ság. Mi ennek a titka? — Talán, hogy huszon­két éve dolgozom ebben. — vagy közelálló munkakör­ben — adja szerényen a magyarázat egyik felét Né­meth Józsefbe, a Kiskun­halasi Városi Tanács titkár­ságán. A kiegészítés pedig ez: — Meg ilyen a termé­szetem. Ügy szeretem az emberéket, ahogy azt „meg­tanulni” nem volna lehet­séges. — Huszonkét éve?1... Tréfál ugye? — hitetlenke­dik az ember, hiszen oly fiatal... Nem süti le kis szemér­mes pírral a szemét, mint sok asszony hasonló hely­zetben, nem sóhajt Még több a mosoly a szemében, mikor mondja. — Eladó lányom van már... Felizzük a szegfű, szelí­den mozdul a fehér liliom az íróasztalon levő vázá­ban. A titkárnő a felcsen­gő telefonkagylóért nyúl, s a beömlő napfény, karján, lila pulóverén, barna haján „irányt változtatva” játszik a virágokkal, az előtte mindig nyitva álló kis jegy­zetfüzettel. . — Halló... Igen, a rá­diósokon kívül még három csoport akar találkozni el­nök elvtárssal... Leteszi a kagylót. Vala­mit megnéz az asztali nap­táron. Kolléga jön, irattartás kezével az elnöki ajtóra mutat, kérdőn néz a titkár­nőre. — Bent van —; bólint Németh Jánosné. Aztán a forgalomról be­szélgetünk. — Ö, ez csendes nap. Látná, milyen sürgés-forgás van piackor.., De ami mindennapos. Jönnék munkatársak — aláíratni. Ügyfelek, válla­lati igazgatók, különböző szervezetek képviselői, kül­döttségek és ügyfelek, ügy­felek ... S a titkárnőnek értenie kell hozzá, kivel mennyit, hogyan — rövi­den vagy aprólékos türe­lemmel — beszéljen. Mi­lyen tapintatosnak kell lenni! Vannak zárkózottak, bizalmatlanok, akiktől csak nagy diplomáciával lehet megtudni, mi járatban van­nak. — Néha ez sem sikerül. Vár az illető másfél-két óra hosszáig, mert valahol odavan az elnök. Mikor megérkezik, bemegy az ügy­fél, s kiderül, én is el tud­tam volna intézni, vagy hogy erre vagy arra az osz­tályra tartozik az ügy... No de ez a kuriózum... Az pedig mégis nagyon figyelemre méltó pozití­vum, hogy annyian „okvet­lenül személyesen” és „csak” Vincze elvtárssal akarnak beszélni... Én igazán a megmondhatója vagyok, mennyire szeretik, becsülik őt. Nincs benne az a bizonyos hűvös póz, ami nem egy vezetőtől távol tartja az embereket... Míg ezt megbeszéljük, háromszor cseng a telefon. Gyors, tájékozott válaszok. Egyszer az iratszekrényhez kell odamenni, máskor uta- ■ Az Üveg- és Porcelán Nagykereskedelmi Vállalat keddi sajtótájékoztatóján Vajday Artúrné igazgató- helyettes bejelentette: OTP- hitelkedvezményt nyújta­nak a lakosságnak az ezer forintnál nagyobb értékű háztartási porcelán, kerá- miaedény és díszműáruk vásárlásakor. Csupán egyet­len cikkcsoport a herendi porcelán nincs feltüntetve a hitelakció gazdag árulis­táján. A 20 százalék előleg lefizetése után 12 havi részletre vásárolható cikke­ket az országban mintegy 300 kiskereskedelmi bolt árusítja, azok. amelyekben leggazdagabb a választék. A hitelakció különösen kedvez a fiatal házasoknak, akik ezért a minimális ezer forintos összegért egy indu­ló új háztartás minden legszükségesebb porcelán- eszközét beszerezhetik. A kereskedelem a tava­lyinál 12—15 százalékkal nagyobb árukészlettel és a korábbinál lényegesen bő­vebb választékkal készítet­te elő a hitelakciót. A hitelkérő levelek a he- lyi OTP-fiókokiban szerez­hetők be, de jó néhány üz­let már ettől a fáradság­tól is megkíméli vevőit. Terveket dolgoznak ki a hitelakció kiterjesztésére is, hogy több nagykereskedel­mi vállalattal közösen nemcsak porcelán és kerá­mia. hanem más háztartá­si eszközök részletre vá­sárlását is lehetővé tegyék. „A társadalombiztosítási szabálysértésekkel kapcso­latban ki kell emelni, hogy az úgynevezett társadalom­biztosítási rendbírság in­tézménye (a 18/1966 VI. 23. Korm, sz. rendelettel és az 59/1967. XII. 21. Korm. sz. rendelettel módosított és kiegészített 71/1955. XII. 31. MT. sz. rendelet 96. §-a, a 4/1966. VI. 23. SZOT-sza- taáiyzattal, valamint a 10/1967. XII. 21. SZOT sz. szabályzattal módosított és kiegészített 6/1955. XII. 31. SZOT-szabályzat 165—170 §^a és a 23/1966. VIII. 13. Korm.. valamint a 22/1967. VIII. 8. Korm.. és a 60/1967. XII. 21. Korm. sz. rende­lettel módosított és kiegé­szített 67/1958. XII. 24. Korm. sz. rendelet 90. §-a),’ amelynek összege 1000 fo­rintig terjedhet és amely jogi személyekkel szemben is kiszabható, továbbra is fennmarad ...” Ez azonban csupán egy kis bekezdés a több, mint harminc nyomtatott oldalt kitevő szövegből, és nem is a legbonyolultabb. Ha meg­nézzük a legelőgazdálkodiá- sd szabályzat megszegésé­vel kapcsolatos fejezetet* kiderül, hogy ott nyolc, ez idő szerint hatályban levő 'különböző jogszabályra utal a végrehajtási utasí­tás, amelyeket a döntésnél figyelembe kell venni. Azt hiszem, legény lesz a tal­pán az a tanácsi dolgozó* aki ebbe a paragrafus-labi­rintusba bele nem gaba- lyodik és, helyes döntést tud majd hozni. Mit ér akkor egy ilyen jogszabály? Használ-e az ügynek az ennyire bonyo­lult, össze-vissza utalgatő rendelkezés. Nem lehetett volna egyszerűbben, vilá- gasabban, hogy úgy mond­juk, közérthetőbben kife­jezni az állami akaratot? Nem az e a cél. hogy az állampolgárok lehető leg­szélesebb tömege legyen tisztában saját jogaival, kö­telességeivel. ami egyben — szabálysértésekről lévén szó — a legjobb megelőző módszer is volna? Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents