Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

2. oldal 1968. augusztus 31, szombat Fehér Lajos rádió- és Iv-interjúja Az elnökjelölt véleménye: (Folytatás az 1. oldalról) Nekünk sajnos vannak saját korábbi tapasztala­taink arról, hogy az ilyen társadalmi folyamat meg­gyorsulásával a reakció is feléled, s megpróbálja át­venni e folyamat vezetését — azért, hogy a folyamat eredeti célját, azzal ellen­tétesen, a maga javára fordítsa. Csehszlovákiában is ez következett be. Ennek oka, ahogy mi lát­juk, a következő: a párt vezetésében nem sikerült létreh ozni az egységet, láb­ra kapott az eszmei zűr­zavar, s engedték, hogy a demokrácia, a gyülekezés- és sajtószabadság nagy kérdését — osztálytartal­mától megfosztva — pol­gári módon értelmezzék. S vajon kinek a demokrá­ciája ez az abszolutizált, parttalan úgynevezett „tisz­ta demokrácia és szabad­ság”? A valóságban — ahogy az események fel­gyorsultak — ez a partta­lan demokrácia erkölcsi terrort jelentett a demokrá­ciához hű emberekre, de korlátlan szabadságot és védőbástyát a reakciós, szélsőséges erők felvonulá­sának. A demokrácia, a sza­badság hamis polgári értel­mezése az oka annak, hogy a közvéleményt hatásosan befolyásoló olyan fontos hatalmi szervek, mint a sajtó, rádió és televízió, egyre jobban, s végülis teljesen kicsúsztak a párt és a kormány kezéből! Meg kell állapítani, hogy ennek következtében Csehszlová­kiában a jobboldalnak, a reakciónak sikerült sokkal nagyobb legális alapot te­remtenie, mint nálunk 1956 nyárutolján és ősz­elején. Szeretném hangsúlyozni, hogy számos alkalommal vettünk részt két- és több oldalú tanácsko­záson, ahol segítő szán­dékkal ismételten el­mondottuk a mi eddigi, súlyos áldozatok árán szerzett tapasztalatainkat, és felhívtuk barátaink fi­gyelmét a veszélyekre, a kétfrontos harc elkerülhe­tetlen szükségességére. Kedves hallgatóim! E találkozók között leg­fontosabb az, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága és a Csehszlovák Kommu­nista Párt Elnöksége között Ágcsemyőn létrejött, s amit a hat testvérpárt ve­zetőinek pozsonyi tanács­kozása követett Mi adja meg ezeknek a találkozóiknak nagy jelen­tőségét? Az ágcsemyői találkozó előkészítette a pozsonyi ta­nácskozást. Az utóbbin részt vett hat párt a figyelmet a közös célokat ápoló kap­csolatok fejlesztésére: a kö­zös érdekekre összpontosí­totta. Arra helyezte a hang­súlyt, ami a szocialista or­szágok politikájában, néze­teiben közös, ami összeköt bennünket. A közös erőfe­szítések eredményeként helyreállt a hat szocialista ország között az egység, és létrejött olyan elvi megál­lapodás, amelyre támasz­kodva megindulhatott az egészséges kibontakozás. Ez az elvi megállapodás tar­talmazza mindenek előtt — mint már az előbb részben említettem — a szocialista vívmányok együttes erővel való védelmét, a szocializ­mus építésében az általános törvényszerűségből és a nemzeti sajátosságokból adódó feladatok összhang­ját, a határozott fellépést a szocialistaellenes erőkkel szemben. A párt vezető sze­repének biztosítását lenini értelemben, a szocialista országok barátságának hű szolgálatát és állandó erő­sítését Az ágcsemyői és pozso­nyi találkozók jó feltétele­ket teremtettek, megfelelő légkört biztosítottak a po­zitív csehszlovák fejlődésre, mind politikailag, mind nemzetközi vonatkozásiban. Sajnos, közvetlen e tar lálkozók után, s azóta a jobboldalnak olyan nyo­mása következett be Csehszlovákiában, hogy a megállapodásokból sem­mi sem valósult meg. A közvélemény sokszor felveti azt a kérdést, hogy egyesek miért tanúsítottak bizalmatlanságot a cseh­szlovák vezetéssel szemben, amikor mögötte 'kialakult és felvonult Csehszlovákia állampolgárainak teljes nemzeti egysége. Mit ér valójában ez a nemzeti egység? Őszintén szólva, senki sem képzel­heti, hogy a 14 milliós Cadhszlovákiában minden egyes állampolgár azonos nézeteket vall, azonos ér­dekeket képvisel. Hogy csak a prágai autógyár 'kilenc­venkilenc dolgozójának az esetét említsem: ellenük hisztérikus terror és üldö­zés indult meg — gyáron belül és azon kívül — pusz­tán azért, mert Moszkvába írt levelükkel szót emeltek többek között a népi milí­cia érdekében. Hasonló er­kölcsi terror és tömegkam­pány indult mag a helyi párt- és állami vezetők so­kasága ellen, csupán azért, mert hűek a szocializmus­hoz és szót emelnek a kom- munistaellenesség, a szélső­ségeik, az anarchia ellen. Talmi dolog az ilyen nemzeti egység! Hasonló ahhoz, amit minálunk is tapasztaltunk 1956-ban, amikor a pesti utcán ellen- forradalmár tüntetők azt kiáltozták: „Tízmillió ma­gyar szíve együtt dobog”. De ebben a tízmillióban benne volt az összes reak­ciós és minden más hason­szőrű elem; ez a nemzeti egység valójában az ellen­forradalom „nemzeti egysé­ge” volt, amely hanyatlást, teljes széthullást, katasz­trófát eredményezett. Felvetik az emberek, hogy a magyar sajtó nem elég gyorsan tájékoztatott az eseményekről. Érkezett hozzám olyan panasz is, hogy a Magyar Rádió és Televízió nem adott elég információt. Ennek első­sorban technikai okai vol­tak; megszakadt Prágával a telefonösszeköttetés. Fe­lelőtlen híreszteléseket pe­dig nem tehetünk közzé, Emiatt ezekben a napok­ban nagyon sok ember hallgatta a nyugati ellen­séges rádiókat. Aki akarja, nevezheti „egyoldalúnak” a mi hír, szolgálatunk tájékoztató, sát. Én azt mondom: a magyar sajtó, rádió és televízió tájékoztatása hiteles volt, megfelelt a tényeknek, pártunk és kormányunk álláspontja, nak. A nyugati ellenséges adók „teljes frissességre” törek­vő és „jólértesültséget” színlelő adásait felelőtlen­ség, a tények elferdítése jellemezte. Mi volt ezeknek az adá. soknak a fő mondanivaló­ja? Az, hogy a Szovjet­unió „leleplezte magát,, „megtámadott” és „lete- pert” egy szocialista or­szágot továbbá „nem ve­szi komolyan” a békés egy­más mellett élés eszméjét. Ezen túlmenően még azt is próbálták bizonygatni, hogy a szocializmus „elvesztet­te” humanista jellegét, „szembe került” a népek szabadságával, önrendelke­zési jogával stb. Ezek ügyes, rafinált ha­zugságok, amelyeknek pon­tosan az ellenkezője az igaz! Vajon ki veszélyez­tette és veszélyezteti Viet­nam, a közel-keleti orszá­gok, a gyarmati iga alól nemrég felszabadult fiatal afrikai fejlődő országok szabadságát, függetlenségét, békéjét és — ki védi azt? Vajon azért maradtak a szövetséges csapatok Cseh­szlovákiában, hogy háború­ba sodorják a világot, vagy pedig, hogy megvédjék Európa békéjét, benne Csehszlovákia békéjét is? Azért mentek-e katonáink oda, hogy elvegyék, vagy pedig azért, hogy megvéd­jék a csehszlovák népnek a felszabadulás óta kiví­vott nagy-nagy vívmányait, összegyűjtött javait? Persze a hazug nyugati propaganda arra is szolgál, hogy leplezze az imperia­lizmus testén az olyan bűz­lő, üszkös sebeket, mint az amerikaiak által hadüzenet nélkül elkezdett, több év óta dúló gyilkos vietnami háború, az izraeli agresz- szió, a puccsok, felkelé­sek szítása a világ legkü­lönbözőbb részein a haladó vagy a haladás útjára lép­ni akaró nemzetekkel szemben. Tiszteit hallgatóim! Többen feltették nekem a kérdést: miért változott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája Csehszlovákiával szemben június óta? Szeretném hangsúlyozni: nem változott meg pár­tunk politikája. De meg­változott, sajnos, nyár eleje óta a belső cseh­szlovákiai helyzet, mégpedig kedvezőtlen irányban, a revizionista, szocialistaellenes, reakciós elemek erősödő tevékenysé­ge folytán. Kezdettől fogva váltot­tuk és valljuk ma is, hogy a csehszlovákiai helyzet politikai, társadalmi problé­máit politikai eszközökkel kell megoldani, úgy, hogy e problémák megoldására szocialista, kommunista vá­laszt kell adni. Ugyanez az álláspontunk a kialakult új helyzetben is, a moszk­vai megállapodások alap­ján az egészséges kibonta­kozás keresésében és elő­segítésében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány továbbra is biza­lommal teli várakozással tekint a csehszlovák veze­tők harcára. Teljesen tisz­tában vagyunk azzal, hogy ez a harc nem lesz könnyű. Ml is megvívtuk a magunk harcát más körülmények, más feltételek között. S eredményeink igazolják, hogy a népre, a kommu­nistákra, a testvéri szocia­lista országok segítségére támaszkodva ez a harc a következetesen megvívott kétfrontos harc a szocia­lizmus, a béke erőinek győzelmével végződött. Ha következetesen ezt teszik csehszlovák elvtársaink is « CHICAGO Chicagóban csütörtökön este, magyar idő szerint pénteken a kora hajnali órákban tartották meg az Amerikai Demokrata Párt elnökjelölő konvenciójának utolsó ülését. Az ülésen megválasztották a párt al- elnökjelöltjét, elhangzott Humphrey prognambeszéde, s bemutatták a Róbert Kennedy életéről készült filmet, amelyhez Edward Kennedy mondott filmsza­lagról rövid bevezetőt. A delegátusok egy része a chicagói rendőrterror és a politikai manőverek elle­ni tiltakozásul nem vett részt az ülésen. Mások gyászkarszalagigal jöttek el. Spontán demonstrációt rendeztek a konvenció gé­pezete ellen a Kennedy­film bemutatása utón is: a delegátusok jelentős része nem volt hajlandó abba­hagyni a tapsot és a kül­döttek amerikai békedalo­kat énekeltek. Az ülésen Edmund Mus- kie szenátort választották meg a párt alelnökjelölt- jévé. A New Hampshire-i de­legáció vezetőjét, David Hoeh fiatal politikust a biz­tonsági erők letartóztatták és megbilincselve hurcol­ták el a helyszínről, mert be akarta bizonyítani, hogy a különleges biztonsági in­tézkedések egyes küldött­ségek ellen irányultak. Humphrey alelnök prog­rambeszédében azt mon­dotta, hogy amennyiben megválasztásáig nem jön létre a vietnami béke, min­den lehetőt megtesz a fegy­Amerika bajban van..." verszünet és a béke helyre- állítása érdekében. Adós maradt azonban a válasz- szal arra a kérdésre, hogy milyen feltételek mellett, hogyan képzeli ezt el. Egyéb külpolitikai kérdé­sekről szólva Humphrey ki­jelentette, hogy újabb lé­péseket kell tenni a nuk­leáris támadó és védő fegy­verek korlátozására, illetve betiltására. Üj elképzelése­ket hirdetett Kelet-Európá- val kapcsolatban is. „Kelet- Európábán és a világon másutt is új nap virrad fel” — fejtegette és prog­rampontjaként jelölte meg, hogy „elő kell segíteni a bizalom és a párbeszéd lég­körének létrejöttét”. Bel­politikai programjában di­csérő szavaikkal szólt John- sonröl, aki „többet tett az elmaradt feladatok megol­dásáért, mint minden más elnök a modem korban”. Számos ígéretet tett a szo­ciális problémák megoldá­sára, a négerprobléma ren­dezésére és végül egységre hívta fel az amerikai né­pet, elismerve, hogy ma az Egyesült Államok mélysé­gesen megosztott. „Ameri­ka bajban van és az ország számára a próbatétel kor­szaka jött el” — jelentette ki. A rögtönzött gyűlések egyikén felszólal! Ralph Abernathy lelkész, az ame­rikai szegények menetének vezetője, akinek öszvérfo- gata szerdán és csütörtökön is felvonult emlékeztetőül a konvenció főhadiszállása elé. „Ha ezt a csoportot egyesek hippyknek minősí­tik, akkor én is hippy va­gyok. Örömömre szolgál, hogy felszólalhatok az első olyan politikai konvención, amelyet egy parkban tar­tanak” — mondotta. Felkereste a béketünte­tés résztvevőit Eugene McCarthy szenátor is, aki kijelentette, nem hajlandó támogatni a megválasztott jelöltet. Erőteljesen támadlak a dél-vietnami hazafiak A dél-vietnami hazafiak tüzérsége a csütörtök esté­től péntek reggelig terjedő időszakban a Delta-vidéken és a központi fennsík kör­nyékén hajtott végre erő­teljes támadásokat. Can Tho tartományi főváros­nak, a Delta-vidék legna­gyobb városának a repülő­terén csütörtök este 35 lö­Prága: Helyreáll a rend A csütörtökről péntekre virradó éjszaka Csehszlová­kiában teljes nyugalomban telt el. Az éjszaka folya­mán a baráti országok to­vábbi katonai egységei hagyták el a főváros terü­letét. A reggeli órákban a prágai utcák a megszokott hétköznapi képet mutatták, zsúfolt járművekkel, mun­kába siető emberekkel. Fennakadás csupán az új­ságok terjesztésében van. A napilapok egyelőre kis példányszámban és pontat­lanul jelennek meg. A pártszervek és állami intézmények folytatják te­vékenységüket. Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára csütörtökön este kö­zölte, hogy a párt központi bizottságának apparátusa pénteken visszatér a köz­ponti bizottság székházába. A brnói lapok beszámolnak arról, hogy az ez év szep­tember 8—17-ig tervezett X. Nemzetközi Bmói Vá­sárt az eredeti tervnek megfelelően tartják meg. (MTI) Amerikai ügynökök Csehszlovákiában Rudnyev, az Izvesztyija pénteki számában arról ír, hogy amerikai turistáknak és újságíróknak álcázva 6zámos politikai diverzáns rejtőzködik Csehszlovákiá­ban. Az amerikai turisták Prága belvárosában össze- csődítik a különböző kétes elemeket és arra uszítják őket, hogy akadályozzák a helyzet normalizálódását. Vitákba bocsátkoznak, pro­— amit őszintén remé­lünk —, akkor e harcról győztesen kerülnek ki a csehszlovák kommunisták, győztesen kerül ki a cseh­szlovák nép! Nekünk magyaroknak pedig folytatnunk kell min­dennapi normális építő­munkánkat. Ha ezt jól csi­náljuk, eredményesen vé­gezzük a szocialista ország­építést: tiszta lelkiismeret­tel, nyugodtan nézhetünk önmagunk és a világ sze­mébe! (MTI) 1 vokációs kijelentéseket tesznek. Rudnyev megjegyzi, hogy Henri Kamm, a New York Times moszkvai tudósítója, aki a „meleg napokban” sürgősen Prágába érkezett, szintén provokációs tevé­kenységet fejt ki. A német származású újságíró, zsebé­ben amerikai útlevéllel, szovjetellenes propagandát fejt ki a prágai utcákon. Kamm egy húron pendül a UPI prágai tudósítójával. Ez az úriember rendsze­rint egy „kanadai ügyvéd” társaságában szokott meg­jelenni a belvárosban. Ket­ten különböző rágalmazó koholmányokat agyainak ki és szidják azokat, akik a csehszlovákiai helyzet normalizálására töreksze­nek. Rudnyev tudósítása vé­gén megjegyzi, hogy a pro­vokátorok, bár különböző álarcok mögé bújnak, lé­nyegében egyet akarnak: akadályozni a kibontako­zást. (MTI) vedék csapódott be és je­lentős károkat okozott. Két amerikai helikopter elpusz­tult, 12 másik megrongáló­dott. Aknavetőkkel támad­ták a szabadságharcosok a dél-vietnami kormánycsa­patok eigy katonai kiképző központját, Vinh Long kö­zelében, Saigontól 100 kilo­méternyire délnyugatra. A támadásnak öt halálos és 24 sebesült áldozata van. Péntek reggel Quang Dúc volt a hazafias erők cél­pontja, ahol több akna érte az amerikai parancsnokság épületeit. Az amerikai ha­ditengerészet bombázó re­pülőgépei a VDK területét támadták. McCarthy és a rendőrség A chicagói rendőrség pénteken hajnalban erő­szakkal bezárta McCarthy szenátor választási főhadi­szállását a Hilton szálló­ban. A rendőrség erővel távolította el McCarthy munkatársait, akik közül többen megsebesültek. A demokratap>ártd kon­venció központjának 15. emeletén levő irodahelyi­ségekbe rendőrök és kara- bélyas katonák hatoltak be, azt állítva, hogy az ablak­ból hamutartókat, üvege­ket és szemetet dobtak le az épület előtt felállított katonai kordonra. A rend­őrök gumibotokkal ütle­gelték, rángatták, lökdösték az iroda munkatársait, mert azok „nem hagyták eí elég gyorsan a helyiséget”. Richard Goodwin, Ken­nedy elnök egykori tanács­adója, az iroda egyik veze­tője kijelentette: a rendőr­ségi beavatkozás következ­tében az iroda három fia­tal munkatársa megsebe­sült. A Hilton szállóval szem­ben egyébként péntek reg­gelig tartott a tüntetés. Az egyhetes chicagói demonst­rációk során sok száz se­besülés történt, a rendőr­ség csaknem hétszáz sze­mélyt vett őrizetbe, köz­tük a demokrata konvenció számos küldöttét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents