Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

1968. augusztus 31, szombat 3. oldal Kutatások kavalkádja Tanulságok az aszály után Érdekes gyűjtemény, pon­tosabban évkönyv került hozzánk a minap; a hazai mezőgazdasági kutatásnak a tavalyi esztendőben elért eredményeit tartalmazza. Olyan eredményekről van szó, amelyeket már az üze­mi gyakorlat is igazolt. A 88 szellemi termék — számszerűit ennyit említ az előszó — elterjesztése tehát mindenképpen üdvös és indokolt. Valamennyinek az ismer­tetésére, de még a felsoro­lására sem vállalkozhatunk. Inkább a megyei kutatás eredményeinél maradunk — ezek is bőséggel szere­pelnek. A merevszárútól az etiléngázig Bács-Kiskun hagyomá­nyaihoz és adottságaihoz híven, elsősorban a kerté­szeti kutatásban jeleskedik. Dr. Mészöly Gyula, és Bál. dy Béla a Duna—Tisza kö­zi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben tavaly nemesí­tette ki a kecskeméti me­revszárú paradicsomot. Ez sok tekintetben hasonlít a korábbi Kecskeméti törpé­hez, de jobb termőképessé­gű, s rövidebb tenyészide­jű. Az intézet kalocsai te­lepén pedig Dimitrov György, Márkus Ferenc és Kákonyi Ferenc Kalocsai 57—231 jelzéssel új fűszer- paprikát nemesített, csí­pősét, az eddigi fajtáknál korábban érőt, s az öntö­zővizet jói meghálálok Az intézet kecskeméti köz­pontjában új magnélküli görögdinnye is „született”, a Triploid-1., dr. Kiss Ár­pád, Fehér Béla, Fitos La- josné és Vidéki Lászlóné közreműködésével. A leírás szerint sok tekintetben kü­lönlegességnek számít Nem kimondottan megyei produktum a Ceglédi bí­borkajszi, Nyújtó Ferenc, a DUTIMEKI osztályveze­tőjének a nemesítése, ám a hagyományos fajtákhoz ké­pest olyan tulajdonságok­kal rendelkezik, amelyek nem kis jelentőségűek Bács-Kisbun gyümöicster­Horváth László, a Bács megyei Építési és Szerelő­ipari Vállalat asztalos üze­mének vezetője nemcsak kitűnő szakember, hanem jó pedagógus is. Vezetése alatt nyerték él az üzem­rész dolgozói a szocialista brigád címet. Megnyerő közvetlensége miatt min­den dolgozó szereti. Több országos versenyen díjat nyert tanuló került ki a keze alóL A szakmunkásképzés tu­lajdonképpen nem az ő közvetlen feladata. A kije­lölt oktató mellett mégis külön foglalkozik a ta­nulókkal. — Nyolc-tíz ifjúmunkást foglakoztatunk évente. Va­lamennyiüknek meg kell adni az érvényesülési lehe­tőséget. Csodákra nem va­gyunk képesek, de ha meg­szerettetjük velük a szak­mát, akkor már „ki lehet hozni” belőlük valamit. Űjra és újra kezükbe ad- juík javításra a rosszul si­került darabokat. Ezáltal szinte belső kényszert érez­nek a munka jó elvégzé­sére. — Előfordul-e, hogy va­lakinek még így sem sike­rül? mesztése és exportja szem­pontjából. Soroksáron, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tan­gazdaságában kísérletezték ki a fóliás paradicsom gyorsított érlelését — eti­léngázzal. Figyelemre mél­tó, hogy ezt a módszert — az ottani tapasztalatok alapján — már tavaly is alkalmazta a megye több nagyüzemi kertészete, így a kecskeméti Béke és a tiszaíkécskei Űj Élet Tsz-é. Mibe került a bor Miklóstelepen? A fővárosi Kertészeti Ku­tató Intézet tavaly a megye három állami gazdaságát — a helvéciait, a hosszú­hegyit és a bajait — vonta be nagyszabású növényvé­delmi 'kísérleteibe, amely­nek célja a téli alma hul­lásának a megakadályozása volt Több szert is alkal­maztak, ezíek közül a Po- monit nevű vált be legjob­ban. Százmázsás átlagter­mésnél ezer forintos több­letbevételt érhetnek él a gazdaságok ezáltal. Továbbra sem került Nyugvópontra a nagyüzemi szőlőtelepítési rendszerek kérdése — az Országos Sző­lészeti és Borászati Kutató- intézet homoki telepein végzett kísérletek erre utal­nak. Sikerrel gépesítették a gyalogművéLésű szőlőit La­kiteleken és Miklóstelepen. Öt év átlagában egy hektó bort — kadarkát és kövidinkát -- 365 forintért „termeltek”. A nagy pincékben a bo­rok tartósítása, fehérje tar­talmuk stabilizálása, főleg most, a palackozás térhó­dításaikor, változatlanul gond. Éppen ezért jelentő­sek azók a sikeres kísérle­tek, amelyeket a beír ton it nevű kötőanyaggal végez­tek Jánoshalmán és Kis­kunhalason. Erdészek eredményei A legkülönbözőbb vizsgá­latok leírásánál bukkannak fel a megye helységnevei. Példáid.: a bálakazlak szel­a naika — Az oktatónak nem le­het általános recept szerint dolgozni. Éppen itt kezdő­dik a feladat súlya: meg­érezni, egyénileg kinek mi a hasznosabb. Hol van az a határ, amikor a sorozatos kudarc után a tanulónak már szinte kín a munka? Ilyenkor más munkadara­bot keli adni a kezébe, hogy annak hatására felol­dódjon. Nem szabad en­gedni, hogy meggyűlölje a szakmát, inkább azt keli elérnünk, hogy szenvedé­lyévé váljon! Horváth László maga is szenvedéllyel csinál min­dent, amibe belekezd. Sok elfoglaltsága mellett leve­lező tagozaton elvégezte a gimnáziumot. Kis szőlőjü­ket együtt gondozza a fe­leségével, s emellett még művelődésre is jut ideje! — Nagyon szeretek ol­vasni, színházba járni, s két kislányommal foglal­kozni. Számomra ez a szó­rakozás. Ma, amikor a tele­vízió házhoz szállítja a kultúrát, az általános mű­veltség megszerzése nem lehet külön érdem. Ennek mindenki számára magától értetődővé természetessé lőztetéses szárítását a Vá- tosföldi és a Bajai Állami Gazdaságban is kipróbál­ták. Azonkívül — különös­nek tűnik, hogy éppen a kopár Duna—Tisza közén — az erdészeti kísérletek legkülönbözőbb színteréül szolgált a megye. Ki gon­dolná, hogy Ladánybene határában nemrég honosí­tották meg az erdei fenyő magtermesztését? A kis­kunhalasi Beoker Antal a nyárfatelepítés köztes nö­vényeiről ír dolgozatot, amely szakmai berkekben nagy feltűnésre számíthat. Palotás Ferenc, az ÉRTI bajai munkatársa a Duna árterületi nyár- és fűzrönk- termesztés lehetőségeit fej­tegeti. Dr. SzodTridt István, az intézet kecskeméti mun­katársa viszont a fenyők­nek a homoki erdőgazdál­kodásban betöltött szerepé­ről közöl átfogó tanul­mányt. Közhelyként hangzik, hogy a tudományos kutatá­sok szerepe a mezőgazda­ságban is fokozódik. Az új módszerek gyors elterjedé­se előtt nyitottak az utak. Nemcsak a tavalyiak, de az idén és az ezután szüle- tőek előtt is. H. D. A BNV-n tíz. és tízezrek tették szóvá a könnyűipari és sok más pavilonban: miért nem vásárolható meg a helyszínen a bemutatott áru? Azért, mert az UFI — a Nemzetközi Vásárok Szövetsége — alapszabálya szerint a zömmel export­bemutatón csak üzletköté­sekre kerülhet sor, hely­színi eladásra azonban nem. Más lesz a helyzet a Buda­pesti Őszi Vásáron, amely­re kivonul a Centrum Áru­ház is, hogy már a vásár­városban kínálja az újdon­ságokat, zömmel azokat, amelyeket a közönség a pavilonokban láthat. A pa­vilonokban pedig lesz új­JÖ PÁR HETE már, hogy az országban hol üt, hol ott, vagy mindenütt esik az eső. A talaj komolyan be­ázott, az eikék könnyedén hasítják a barázdákat, az éltető víz eljutott a kuko­rica mélyebbre nyúló gyö­kereihez is, a rétek, lege­lők kizöldültek. Minden jel arra mutat tehát, hogy túljutottunk egy igen súlyos aszályperiódu­son. Elérkezett tehát a ta­nulságok levonásának ide­je. A tanulságok pedig igen meglepőek. A tényekkel szemben nemcsak a váro­si közvélemény áll kicsit értetlenül, de a parasztok, sőt a szakemberek is. Egy ilyen, hónapokig . tartó víz­hiány, és ennek a végén érkező perzselő hőség ko­rábban bármikor eszten­dőkre tette volna tönkre a parasztokat és megrázta volna az egész országot is. Most pedig? Igaz, vannak gondjaink. A kertészeti ter­mékek árai általában ma­gasak és az állattenyésztők többé vagy kevésbé súlyos takarmánygondokkal küz­denek. De mégis tény, hogy a népgazdaságot az aszály nem rázta meg, koplalást nem .okozott. Minden elő­zetes riadalom ellenére az átlagos búzatermésünk a donság. A könnyűipari csarnok­ban például az „öltözködés- divat 68—69” jeligével ren­dezett kiállítás felvonultat­ja a könnyűipar szinte min­den új termékét. A KGM pavilon a „lakberendezés­háztartás” címet viseli, s a tv-től kezdve az alumí. nium fogasig, az új zo­máncedényektől a hűtő­szekrényig ezernyi cikket tár az érdeklődők elé. A vásárrendezőségnek az a törekvése, hogy elsősor­ban a nagyközönség is­merje meg a magyar ipar nagy őszi bemutatóját, ezért most nem lesznek szakmai napok. Horváth László egy ipari tanulóval ismerteti a szakma rejtelmeit. kell válni, akár vezető va­laki, akár nem. Általános műveltséget mond szerényen, ugyanak­kor nagy hozzáértéssel be­szél egy nem is túlságosan közismert operáról. Adytól, Marxtól idéz. Mindezt a minden iránt érdeklődő ember élénkségével. — Az érdektelenség ellen mindig küzdöttem. Ugyan­úgy az elvtelenség ellen is. Amit ő mond, azt senki nem tekinti üres szólam­nak. Mert munkája, csele­kedetei igazolják szavait. Az ipari tanulók nemcsak könnyed humora, megértő, baráti modora miatt szere­tik. Érzik, hogy olyan em­ber, akit példaképnek le­het tekinteni. K. K. Szenvedélye ­Vásárolni is lehet rr a Budapesti Őszi Vásáron 13 mázsa felett van, tehát messze meghaladja a ko­rábban jó esztendőkben szokásos átlagokat. Kuko­ricatermésünk rekordokat nem ígér, de a Mezőgazda- sági Minisztérium szakem­berei erősen bíznak abban, hogy a tavalyi átlagot meg­haladja. Sertés- és szarvas­marha-állományunk egy­aránt magasabb a tavalyi­nál. Hol van tehát a magya­rázata annak, hogy viszony­lag csekély károkkal vé­szeltük át a természet ke­gyetlenkedéseit? Furcsán hangzik, de igaz, hogy semmi külön, vagy különleges magyarázat nincs, a siker titka az el­múlt esztendő következetes mezőgazdaság-építő mimi­kájában, az agrártermelés általános fellendítésében kereshető. Az elmúlt esztendőkben az országos agrárpolitika és a parasztság nem az aszály leküzdésére, hanem a kor­szerű mezőgazdaság megte­remtésére készült. Ennek jegyében esztendők óta tisz­tességesen, gondosan mű­veljük talajainkat, a földe­ket képessé tettük arra, hogy minden nedvességet befogadjanak és megőriz­zenek. Korábban a gyomok voltak azok, amelyek a nedvesség jó részét elpá­rologtatták, a táperő jelen­tős hányadát elpazarolták a talajból. A korszert vegyszerek alkalmazása és a jó gazdák' gondossága megszabadította a földeket a gyomoktól, ez a negatív tényező az idén alig jelent­kezett. A talajerő vissza­pótlásával világszínvona- lpn még korántsem állunk, de bárki elismerheti, hogy évről évre több szerves és műtrágyát kapnak tala­jaink, tehát a jóltáplált nö­vények könnyebben vésze­lik át a viszontagságokat. ÉS VÉGÜL mások lettek magük a növények is. A nálunk használt legfonto­sabb intenzív búzafajta, a Bezosztája, az idén bebizo­nyíthatta, hogy kü lönleges viszonyok között is képes beváltani a hozzáfűzött re­ményt. Szépen állta a sarat másik intenzív búzafaj­tánk, a hazad Fertődi is. Kukoricát már általában a hibrid fajtákból termelünk, az idén azonban közel egy- hatodnyi arányban megje­lentek a legújabb fajták: az igényes, de sokra képes egyszeres keresztezés ű hib­ridek is. Ha az idén is lesznek he­lyenként kiemelkedő re­kordtermések, abban már a terjeszkedő öntözésnek van oroszlánrésze. Az ön­tözéses gazdaságok vezetői persze az idén tele voltak panasszal. Nem tudták bő­víteni a területet, sőt sok­szor a meglevőt sem vol­tak képesek kihasználni, szivattyúk, csöveik, szóró­fejek és főleg pótalkatré­szek hiányában. Valóban az AGROKER az ipartól először csak annyit rendelt, amennyit a gazdaságok ta­valy ősszel igényelték. Ak­kor még senki nem tudta, hogy aszály lesz. Tavasszal már négyszeresére emelte rendelését az AGROKER; de a hirtelen igényt az ipar kapacitás, nyersanya­gok és számos esetben ru­galmasság hiányában csak részben tudta kielégíteni. Ehhez azonban gyorsain hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt segített volna az elégséges műszaki erő, mert kevés volt a vizünk. A meRékfolyásokfoan alig csörgedezett valami, de nem tudott elég vizet adni az Alföld fő folyója, a Ti­sza sem. Vessünk még egy pillan­tást az állattenyésztésünk­re, a takanmáinyhelyzetre is. Itt egy tanulság a szem­beötlő: helyesen jár el az a gazdaság, amelyik vállal­ja a kockázatot, a vetőmag és traktorköltséget, és a másodvetéseket a porba is belerakja. Az idén ugyan­is az a majd félmillió hold, amely a vetés idején még reménytelennek tűnt, az esők hatására mostanra szépen kikelt, fejlődésnek indult, enyhíteni főgja a gondokat. AZT VISZONT nem ta­nácsolhatjuk, hogy jövőre most mór mindenki emel­je fel a szálastakarmányt termő területeket, mert ak­kor aszály esetén is lesz elegendő szénája. Sajnos, a mezőgazdaság területe kor­látozott, szántóföldünk ke­vés, aligha lesz gazdaság, amely felborítja vetésszer­kezetét és várható bevéte­leinek alakulását csak azért, hogy egy különle­ges helyzetre felkészüljön. Azt viszont meg kiéli ten­nie minden gazdaságnak; hogy a lehető leggondosab­ban számoljon minden fő- és mellébtakarmánnyaL mert a pazarlást ezután még kevésbé engedhetjük meg. Végezetül pedig ismét csak annyit mondhatunk, hogy szocialista mezőgaz­daságunk alapjában véve kiállotta a súlyos próbát, ami reményt nyújt a jö­vőre, ígéret arra, hogy fo­kozódó felelősségérzettel és gondossággal, az időjárás szeszélyei ellenére is még nagyobb eredményeket ér­hetünk el. Földeákl Béla Ki a felelős? = Bennünk megvolt a jószándék — mondja a kiskunfélegyházi Vörös Október Termelőszövetke­zet párttitkára. — S még­is, ha most kötbérigény­nyel lépünk fel, kész a veszekedés. Azon túl, hogy gazdaságunk mintegy 80 —100 ezer forint haszontól esett el, sokan úgy érzik, mi csaptuk be őket. Hogyan történt? Tavasz- szal a városi tanács ké­résére elhatároztuk, hogy a Majsai úton egy ízléses elárusító pavilont nyi­tunk. Zöldséggel, gyü­mölccsel és más élelmisze­rekkel látjuk el a nemrég épült lakónegyedben élő családok százait, s itt vá­sárolhatnának be a Vegy­ipari Gépgyár II-s tele­pének dolgozói is. Annak rendje és módja szerint megrendeltük a Gépjavító Vállalat bajai üzemében a pavilont. Má­jus 25-re vállalták is át­adását. Azóta már több­ször módosították a ha­táridőt, de most a legutób­bit, az augusztus 25-re tett ígéretet sem váltották be. Nem szerelték be még a vizet, a villanyt, hiány­zik a pavilon padlója, fes­tése, van tehát munka még bőven, a környékbeliek pedig állandóan érdeklőd­nek arról, hogy mikor nyi­tunk? Ezt mi is szereU nénk tudni. A fentiekhez csupán az a megjegyzésünk, hogy a történtek egyáltalán nem öregbítik a bajai üzem jó­hírét, a s.

Next

/
Thumbnails
Contents