Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Párizsi kalapdivat A híres párizsi divattervező, Cristian Dior nyári divatkollekcióját mutatja be képünk ezt a két, vadvirágokkal dúsan díszített, elegáns szalmakalapot. A bal oldali enyhén hullámos szélű modell a „Maxi”, a jobb oldali a „Mind” nevet kapta a szalmakalap-test- vérpárok közül. Fogyókúra — tudományos alapon A karcsúság nem csupán divat, s nem is csak a fiatalság jelképe, hanem ma már az egészségé is. Köztudomású ugyanis, hogy az elhízás megrövidíti az ember 38 százalékkal, 25 kg pedig már 50 százalékkal megrövidíti a várható életkort! „Kellő súlyúnak” — tehát sem elhízottnak, sem soványnak — általában egyébki.Tt várható életko- azt a férfit tartják, akirát. Hiteles statisztikák szerint nem is kis mértékben! A „kellő súly” feletti 10 kg többlet 18 százalékkal, 15 kg többlet A szőnyegek és a bútorkárpit tisztítása A szőnyegek és a bútorkárpit tisztítása talán az a munka, amelyben a legkevesebb a gyakorlata a háziasszonyoknak. A munka sikerének nagyon fontos előfeltétele az alapos portalanítás. Ezt ha nincs porszívó — a szabadban, alapos kiporólás- sal és keféléssel végezzük. Ilyen alkalmakkor azonban még a porszívónak is „segíthetünk” egy kicsit a porolóval. Hagyományos szokás volt, hogy a szőnyegek felületét nedves sóval, vagy savanyú káposztával tisztították, dörzsölték át. Tagadhatatlanul ezek is felfrissítették a szőnyeg színét. A legjobban piszkolódó előszoba szőnyeget azonban legszebben úgy tisztíthatjuk meg, ha mindkét oldalán langyos ult- rás habbal súroljuk át. Utána tiszta vízzel öblítsük le és levegőn szárítsuk meg. (De ne napon!) A szőnyegek és főként a bútorkárpit felületi tisztítására talán az egyik legkifogástalanabb szer az Extra vegyszer. Adagolása előírás szerint 1 rész Extra, 10 rész víz. Kizárólag az oldat habjával tisztítunk, s ezt szivaccsal dörzsöljük el az anyagon. A kemény, fehér habbal együtt a piszok is pillanatok alatt eltűnik az anyag felületéről. Az Express nevű, ugyancsak szőnyegek és bútorkárpitok tisztítására alkalmas folyadékot nem kell hígítani. Tisztításnál csak a kefe felületét mártsuk az oldatba és vigyázzunk, hogy az anyag át ne ita- tódjon. A tisztított felületet azután nedves rongy- gyal kell áttörölni. A fényezett bútorok időnként szintén fénye- sítésre szorulnak. Ezeket a „Bútprfény” nevű vegyszerrel frissíthetjük fel. Mielőtt azonban használatba vesszük — s ez mindenfelé tisztítószerre vonatkozik — először egy kevésbé látható helyen próbáljuk ki. Egy fontos szabályról a nagytakarítás lendületében se feledkezzünk meg: a legjobban dicsért ée leghatásosabb vegyszerekben is csalódhatunk, ha nem tartjuk be pontosan a melléjük csatolt használati utasítást! nek a súlya, kilókban számítva, annyi, ahány centiméterrel magasabb az egy méternél. Tehát a 170 cm magas férfi legyen — így mondják —, 70 kiló. A nők, gyerekek kevésbé izmosak, vékonyabb csontúak, tehát az ideális testsúlyuk is a hosszúságukhoz arányosított számítás szerint kevesebb. Az elhízás különféle betegségekre hajlamosít: érelmeszesedésre, a szív és a keringés túlterheléséből eredő panaszokra, magas vérnyomásra, epekőre. A súlyfölösleg túlterheli az esetleg amúgy is kopott, fájdalmas ízületeket, rontja a reumások állapotát, a köhögéssel járó idült hörghurutot, károsan hat a nemi mirigyek működésére és gyakran nehezen felismerhetővé teszi a még gyógyítható, kezdődő rákos elváltozásokat. Ezzel szemben a belgyógyászok s a hosszú élet kutatói azt vallják, hogy általában szivósab- bak, hosszabb életűek azok, akik a „kellő súlyt” nem érik el, hanem annál 5— 10 kilóval kevesebbet „nyomnak a latban”. Ha testi erejük elegendő, sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben s például idős korban is kisebb kockázattal jár számukra akár valamely fertőzés, akár az esetleg szükségessé váló kórházi kezelés, műtét. A kövérség valaha a gondatlan jómód, a gazdagság-bőség jelképe volt, de éppen az elmondottak tudatában egyre inkább az egészségtelen életmód jelét látjuk benne. Miért hízik el mégis olyan sok férfi és nő? Jó ha tudják a vevők Bárkivel előfordulhat, hogy hibás árut vásárol meg. A reklamációk lehetőségei, formái viszont nem minden vevő előtt ismeretesek. Az alábbiakban néhány — bizonyára érdekes, de feltétlenül hasznos — tudnivalóra hívjuk fel a figyelmet. Az áru minőségével, meny- nyiségével, az eladók magatartásával kapcsolatos, vagy bármilyen jellegű egyéb panasszal elsősorban a boltvezetőhöz kell fordulni. A reklamációval érdemben foglalkozni: a boltvezető elsőrendű kötelessége. Amennyiben nem sikerül megegyezésre jutni, illetve vita esetén, köteles a kereskedelmi egység a szóban forgó árut átvenni, a KERMI-hez továbbítani, s annak szakvéleményét kikérni. Valamennyi költség ilyen esetben a kereskedelmet terheli. ALAPVETŐ kereskedelmi elv, hogy a kifogásolt árut megfelelő jó minőségűre kell kicserélni, vagy pedig a vételárat visszafizetni. (Gyakorlatilag az esetek négyötöd részében a kártalanítás csere útján történik. Viszonylag kevés az olyan eset, amikor a vételár visszafizetésében egyeznek meg.) Ritkábban — és csak a vevő kifejezett kérelmére — kerülhet sor a nem megfelelő minőségű, de a vevőnek alkalmas áru eladásánál árengedmény nyújtására, sőt, az eladó költségén történő kijavítására is. A ruházati és az iparcikkszakmában a vevő — nyilt hiba esetén — az észleléstől számított nyolc napon belül élhet reklamációval. Rejtett hiba esetén hat hónap a reklamációs határidő, de a felfedezéstől számított nyolc nap ekkor is irányadó. A méteráru szakma „specialitása” a hibajel-enged- mény. Az áru minőségét egyébként nem érintő színvagy szövéshibáknál az engedmény természetben, vagy pénzben jár. A minőségileg kifogásolt élelmicikket egyébként — a közvetlen fogyasztásra kerülő élelmiszerek kivételével — bármelyik bolt köteles kicserélni. Tehát például a Nyíregyházán vásárolt, romlott, vagy fogyasztásra alkalmatlan konzervet, olajos halat — bármelyik kecskeméti boltban megfelelő minőségű hasonló árucikkre „válthatjuk át”. MINDENNEMŰ vásárlásnál ajánlatos viszont a blokkcédulát, a fizetési jegyzéket megőrizni. A reklamációhoz elsősorban ez a „jogalap”, s ennek birtokában számos későbbi bosszankodás, vita előzhető meg. A kereskedő ragaszkodhat ennek felmutatásához. Némely kereskedelmi ágazatban pedig — okulva jó néhány visszaélés tapasztalatain — kizárólag a fizetési jegyzék felmutatása után kerülhet csak sor a vitatott kérdések rendezésére, a panaszok orvoslására. — Sokat esznek! — vágják rá a soványak, de ezt nem hiszik el az érde_ keltek... S csakugyan, sokszor találkozunk viszonylag kisevő kövérekkel és falánk soványakkal... Mi ennek a magyarázata? Megdőlt volna az a régi alapelv, hogy csak a fölös táplálék rakódik le, abból képez zsírtartalékot a szervezet? Nem, erről nincs szó! Aki erős fizikai munkát végez, vagy rendszeresen sportol, az elhasználja a táplálékkal felvett kalóriát, zsírraktárai nem növekednek. ök tehát bátran táplálkozhatnak bőségesen. De kétségtelen, hogy vannak olyanok is — és nem kevesen —, akik fizikai munka végzése nélkül, s bőséges táplálkozás ellenére is megőrzik karcsúságukat, mert szervezetük mindenképpen elégeti a tápanyagokat; mások ugyanebből bőségesen raktároznak... Ennek a jelenségnek a titkát újabban derítette föl az orvostudomány. Fölfedeztek ugyanis többféle, a szervezetben képződő, úgynevezett „zsírmozgató” anyagot, hormon-féleséget. Azok a szerencsések, akiknek ebből bőségesen jut, nem híznak el az íróasztal mellett sem... A zsírmozgató anyagokat mesterségesen előállítani még nem tudják, ezért ilyen gyógyszert sem tudnak készíteni. Megtalálták azonban annak a módját, hogy az egyébként ebből a szempontból „lusta” szervezetet a zsírégető anyagok termelésére kényszerítsék. Ennek módja: a szénhidrátok (liszt, cukor, mindenféle édesség) megvonása — a tudományos alapon kidolgozott soványító diéta. Ennek lényege, hogy a naponta elfogyasztott szénhidrát semmi esetre sem legyen több 100 grammnál (10 dekagrammnál), sőt, ha lehet átmenetileg csak 50 gramm legyen. Ez napi 1—2 db, 30 gramm szénhidrátot tartalmazó kenyérszeletet, vagy péksüteményt és napi 20—50 dkg gyümölcsöt jelent (de ez szőlő nem lehet), s egy héten egyszer engedélyezhető csekély édesség. Tészta, cukor egyébként szigorúan tilos! Éhezni azonban nem kell, mert fehérje (sovány hús, tojás, sajt, túró) szabadon, továbbá zsíros étel (sült hús, sovány felvágott, tejföl, kevés vaj) mérsékelt mennyiségben fogyasztható. A testsúlyt ajánlatos a fogyókúrásnak hetenkint, orvosilag ellenőriztetni: ez esetben a heti egy kilogramm fogyás valószínű. „Lazább” ellenőrzésnél a fogyás kisebb. Ennek lélektani okai vannak, ui. a fogyni akaró ember „készül” a súlymérésre s ha gyakrabban mérik, jobban vigyáz a fent leírt, tudományosan megalapozott fogyasztó étrend pontos megtartására. Korok — szakmák — emberek A leglojálisabb szülő is rendszerint felháborodik, amikor a saját gyermeke felvételi elutasítását kapja kézhez. — Az Alkotmány biztosítja a tanuláshoz való jogot, csak a férőhellyel bizony baj van — mondják. Mennyivel nagyobb lenne azonban a felháborodás akkor — ha mindenkit az a középiskola, gimnázium, szakközépiskola, technikum, az a főiskola, egyetem venne fel, ahová éppen menni kívántak, gyakran minden különösebb képesség és rátermettség nélkül is — amikor az iskolát elvégezve derülne ki, hogy nincs a fiatalember, vagy leány számára állás, képzettségének megfelelő munkahely. Sokat írtunk, beszéltünk már úgynevezett divatos szakmákról. Az ötvenes évek végén a divatosak között is a legdivatosabb az orvosi volt. Szándékosan írtam szakmát, mert az orvosnak készülők jelentős hányada szakmát és nem hivatást látott az orvosi pályában. Egy amatőr statisztikus számította ki akkoriban, hogyha mindenkit felvettek volna, aki oda pályázott, felsőfokú tanintézeteinknek több mint a 60 százalékát kellett volna átengednie az orvosegyetemnek csak azért, hogy ülőhelyet adjon az orvos- tanhallgatóknak. Jó néhány főiskolát, egyetemi fakultást pedig, amelyek a népgazdaság számára fontos szakembereket képezték, kellő számú jelentkezés hiányában be kellett volna zárni. Az orvosi pálya felé való orientáció talán normalizálódott valamelyest, de még számos helyen, számos pályán ma is baj van az egyéni érdek — társadalmi érdek koordinációjával. A szülő, de maga a pályaválasztó is a saját ábrándjai, vágyai, elképzelései szerint „tervezi meg” jövőjét. Az államnak viszont nem „vágyai, álmai” hanem rendkívüli objektív tervei, elképzelései vannak, amelyek gyakran kerülnek szembe a szubjektív álmokkal vágyakkal. E gy negyvenes létszámú, húsz pados osztályba csak negyven fiatal ültethető be. Egy középiskola adott négy osztályába tehát csak 160 ember vehető \ fel a legdivatosabb középiskolákban is a négy-ötszörös túl- jelentkezőkből is. Való igaz, hogy a demográfiai hullám során most még nagyobbak a problémák. Most látjuk csak, milyen jó lett volna már 15 évvel ezelőtt is beszélni család- tervezésről egy tervgazdálkodást folytató országban. A múlt hibáin prob- lémázva azonban nem oldhatjuk meg e kérdéseket. Rohanó korunkban nemcsak a divat, változik, hanem a divatos szakmák iránti érdeklődés is. Sőt a szakmák is változnak. A technika „hangsebességű” fejlődése a népszerű szakmákból 15—20 éven belül, ma „népművészet'’ számba menő szakmákat csinál. Ugyanakkor ma még ismeretlen szakmák kerülnek oly mértékben előtérbe, hogy az igényt népgazdasági szinten csak átképzéssel lehet majd megoldani, kielégíteni. Jóllehet ez sovány vigasz azok számára, akik ma nem oda kerülhettek, ahová szerettek volna. Nem biztos azonban, hogy nem jártak jobban, mint azok, akik úgy érzik, teljesült minden vágyuk. Le. hét, sőt talán szinte biztos, hogy másfél, két évti. zed múlva új szakmát kell tanulniuk. Korunkban és holnap méginkább, a pályaválasztás ideje nem korláto. zódik a 14, illetve a 18 éves korra. Egy emberöltő alatt jóllehet többször is, de leginkább egyszer pályaváltoztatásra kényszerű a technikai haladás. És akiket mégsem? Akik „klasszikus” időtálló pályát választottak? Nem biztos, hogy ők a szeren, esések. Lehet, hogy ők azokat irigylik majd, akik ma őket sóvárogják... A boldogság képlet« nem egyéb, mint az igények és a lehetőségek egybeesése. A boldogulás« is hasonló. De, hogy k: hol és hogyan boldogul az nem kizárólag a pályában, a szakmában, a hivatásban van, hanem magában az emberben. Dr. Kolozsváry Gyula HÉTFŐ: Paradicsomleves, párolt marhafartő, makarónival, kovászos uborka, ribizli. KEDD: Gombaleves, sült *) burgonya szalonnával és sajt- tál, alma. '4 SZERDA: Karalábéleves, lekváros derelye, őszibarack. CSÜTÖRTÖK: Zöldségleves, rakott burgonya, savanyúság, málnabab. PÉNTEK: zöldbableves, kelkáposztafözelék vagdalt hússal, körte. SZOMBAT: Meggyleves hidegen, töltött karalábé, sárgadinnye. VASÁRNAP: Karfiolleves, rántott sertéskaraj párolt rizszsel és petrezselymes krumplival, mogyorós szelet, málna. PÁROLT MARHAFARTŐ. A megmosott és jól kivert fartőszeleteket megtűzdeljük füstölt szalonnával. Lábasban, bő zsirba, kevés karikára vágott vöröshagymát, karikára vágott sárgarépát és citromhéjat teszünk, rá a hússzeleteket, melyeket meghintünk törött borssal. Adunk hozzá pár szem szegfűszeget, 2 deci fehérbort, egy citrom levét és annyi csontiét, hogy a húst ellepje. Fedő alatt puhára pároljuk, majd zsírjáig lesütjük. Ezután kevés Űszttel meghintjük, kissé megpirítjuk; feleresztjük csontlével, adunk hozzá egy deci tejfelt és fel- főzzük. Makarónival tálaljuk MOGYORÓS SZELET. 10 de ka vajat, 15 deka lisztet, : tojássárgáját, kis sót, eg; evőkanál cukrot, egy citron levét összegyúrunk. Vékonyr: nyújtva, kikent tepsibe helyezzük; mérsékelt tűznél íé lig megsütjük. Közben 20 de ka cukrot, 4 tojásfehérjét II deka őrölt mogyorót, 3 szele' reszelt csokoládét tűzön addig keverünk, míg elég sürC lesz. Ekkor rákenjük a félig megsült tésztára. Mérsékeli tűznél tovább sütjük, míg a teteje megszárad.
