Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
1968. Július 14. vasárnap S. oldal Asszonyok a Tisza partján Mire telik a fizetésből? Á segédmunkás otthonában Kis statisztika. A csendes szavú fiatalasszony, Király Lászlóné aligha tagadhatná meg főkönyvelői hivatását: Milyen adatra lenne kíváncsi? — kérdezi, amikor pár szóban előadom jövetelem célját. FelNAPKÖZBEN Csukott szemmel felidézni... Röpke pihenő a Rákóczi úti sétány padján, szemben a felújított Városi mozival. Ide beszéltük meg a randevút egyik riportalanyommal. Ülök és szemrevételezem az új köntösű mozit Szép. S eszembe jut: mennyi megjegyzés tárgya volt lapunk hasábjain is az elmúlt két- három évben! Aztán lehunyom a szemem... Milyen jó játék! A régi- régi, parányi házakkal szegélyezett Rákóczi úti kép idéződik fel bennem. Aztán az új Nagykőrösi utca, ahol mindössze két- három ház maradt földszintesen. Mert a többi, mindkét oldalon egy-két emelettel magasodott az elmúlt évek során. És a mai Leninváros régi képe, a városközpont mielőtt a szálloda építése megkezdődött volna... Másodpercek, percek telnek, s csukott szemmel bebarangolom az egész megyét Kecskemétet Szánkót Kiskőröst, Csá- volyt Jánoshalmát, Felső- szentivánt. S a községek, városok mai képét próbálom összehasonlítani a nyolc-tíz évvel korábbival. Csodálatos fejlődés! De kár, hogy a napi rohanásban ritkán adódnak ilyen lehunyt szemmel felidéző percek! És akkor eszembe jut egy mondat: „Megható látni, hallani egy-egy községben, városban a vezetőket, amint beszámolnak róla, hogyan törik magukat, mennyi mindent tesznek azért, hogy a lakosság jól érezze magát.” A megyei tanács elnöke, dr. Varga Jenő elvtárs mondotta ezeket egy nemrégiben tartott értekezleten. Törődjenek egymással, cseréljék ki tapasztalataikat a vezetők, mert nincs a megyében település, ahol ne gazdagodhatna a látogató valamilyen apró ötlettel, követni, hasznosítani valóval. Feltéve, ha a jót keresi és nem a „szálka-gerenda” szemléletből indul ki... — Erre biztatott a megyei tanácselnök Hiszen a községfejlesztési verseny hovatovább tíz éve alatt rengeteg mindennel, emellett ezernyi tapasztalattal gyarapodott a megye. S egymás tapasztalatait megismerni, tovább variálva, fejlesztve hasznosítani — óriási tartalék rejlik ebben! ... hogy a lakosság jól érezze magát...” — visszhangzott bennem ismét az előbb idézett mondat vége. S lám, milyen igaz! Pár percen át „visszaper gettem” magamnak az alig egy évtizeddel azelőtti Kecskemétet, s a megye más településeit. Úgy szemléltem utána a íelent És milyen lelkesítő ez az érzés, milyen jó közérzetet ad! P. I. sorolom---- Elmegy, néhány p erc múlva visszajön. S íme: A lakiteleki Szikra Tsz- ben 654 a dolgozó tagok összlétszáma. Közülük 372 a nő. S ezek között 44 található, akinek a férje is tsz- tag. Ezenkívül van még 72 nő, mint besegítő családtag. A 300 hold új szőlő művelését két hői szakember —. Bodor Mária és Zoboki Éva — irányítja. Három asszony van a tsz választott vezetőségében: Szabó Mihályné borjúgondozó, Guth Istvánné mun- kqcsapatvezető a szőlőben, és — a főkönyvelőnő. — Mit gondol — kérdezem — a tsz-ben az e percben dolgozók hányadrésze a nő? — Talán a négyötöde. * Kertészetben, könyvelésben, konyhán. Gulyás József főagronómus mondja: — Hogy miért alakult ki ez a helyzet? Itt van helyben az állami gazdaság, a szőlészeti kutatóintézet telepe. Sok férfi már a tsz megalakulása előtt itt helyezkedett el. Nem mondom, a bérezést illetően ma már „versenyképesek” vagyunk. Jöttek is vissza szép számmal, de nem kapálni! Hanem a gépekre, a műhelybe, esetleg a majorságba. — Eszerint az alacso- nyabbrendű munkakörökben a nők is megteszik? — Ezt így nem mondanám — próbál riposztozni, érezve a kérdés provokatív élét. — Igaz, a nagyüzemi szőlőtáblán, a 160 holdas zöldségkertészetben csaknem kizárólag nők dolgoznak, összesen 160—180 személy, de az itteni munka sem kíván kevesebb hozzáértést, gyakorlatot, mint ami a többi üzemágban adódik. Nyolc női szakmunkástanulónk van például, az egyik rövidesen háromhetes jutalomüdüíé- sen vesz részt a Szovjetunióban. De az asszonyok derekasan helytállnak az itatásos borjúnevelésben. S nem szólva az olyan kimondottan női munkahelyekről, mint a könyvelés, vagy az üzemi konyha. * (Mária és Éva.) Bodor Mária üzemegységvezető a tsz-nek megalakulásától kezdve tagja, levelező úton végezte el a kertészeti technikumot, jelenleg marxista esti egyetemet végez. Azonkívül pártvezetőségi tag, személyzeti felelős és KISZ-titkár. Olyasmi nem történhet a tsz-ben, amiről ne tudna. Helyettese, Zoboki Éva gyakornok, egy éve került ide, közvetlenül a magyaróvári főiskoláról. A két lány jó „gazdájává” vált a szőlőstábláknak. Az itt dolgozó 80—100 asszony családi művelésben gondozza a szőlőt; jó részük 3—4 holdat vállalt, némelyik — a besegítő családtagoktól függően — hat holdat is. • (Szőlősorok között.) A tőkék között nem mozdul a hőség, a huzalok izzani látszanak. — Közeledtünkre Guth Istvánné és Kökény Ferencné felegyenesedik. Naponta ketten egy holdat kapálnak be, de ehhez hajnali 4-kor, fél 5-kor ki kell jönniük. Ketten együtt 6,5 hold szőlőt művelnek, személyenként plusz 1250 négyszögöl kukoricát, s répát. Naponta 10—12 órát dolgoznak. Azt mondják, csak családi művelésben vállalhatják a területet, mert így szükség esetén a gyereket is kihozhatják. Panaszolják: nincs napközi otthon, nincs hová elhelyezni a kicsiket. Pedig mennyivel nyugodtabb körülmények között dolgozhatnának !... * (Tizenketten.) Ennyien vannak az egyik munkacsapatban, a paprikaföldön. Távolban tiszai töltés, fűzesek. Amott vízsugarak permeteznek a szomjazó növényre. Kilenc asszony, három lány. Két fiatalasz- szonynak a férje is a tsz- ben dolgozik: az egyiké kombájnos, a másiké gépkocsivezető. Három idősebb asszony férje nyugdíjas, másik kettőé iparban dolgozik, ketten egyedülállóak. A legfiatalabbak kivételével öt évnél hosszabb ideje dolgoznak a tsz-ben. A paprika százalékos, az értékesítési ár egyharmad része az övéké. Kettőjüknek szakmunkásképesítésük van. Akik a faluban laknak, a tsz tehergépkocsijával jár-, nak ki. A többiek, a tanyákról, biciklivel. De az egyik javakorabeli asszony, egyedülálló, gyalog jár. Tíz kilométerről. Évente átlag 250 napot dolgozik, immár hetedik esztendeje. Az oda- vissza távolsággal szorozva, bizony ez már 35 ezer kilométer ... Még egy év, s a Föld egyenlítőjének hossza lesz mögötte ... Inkább az aszályra panaszkodnak, s nem a hőségre. Árnyékban 34 fok van. De a közelben nincs árnyék... H. D. ünneplő Kecskemét vendégszerető hírnevéhez méltóan fogadták tegnap délelőtt a pályaudvaron az országos eszperantó találkozóra érkező vendégeket. Az ország minden részéből továbbá Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából és Svájcból érkező eszperantisták városnézéssel és baráti beszélgetéssel töltötték a délelőttöt. Mindegyikük elismeréssel tekintette meg a vasutas kultúrotthonban megnyílt kis kiállítást, amely a Bács megyei eszperantó nyelvű levelezés A férj, Seres Sándor, a Kiskunfélegyházi Vegyipart Gépgyár betanított segédmunkásé. Kicsit fáradt a tartása, ahogy leül velem szemben a nagy műhelycsarnok melletti apró helyiségben. Először itt beszélgetünk arról, mennyit keres, hogyan élnek belőle, feleségével s az öt gyerekkel, akik közül 14 éves a legidősebb, 5 esztendős a legkisebb. Négy jár iskolába. Ez a körülmény máris érthetővé teszi, hogy az asszony csak nyaranta tud elmenni egy kis időszaki munkára, a konzervgyárba. Ha az egész évet nézzük, 1600—1700 forint keresetet visz haza a családfő, amit 850 forint családipótlék egészít ki — kétes fél ezer forint kerek ösz- szegre. De látogassuk meg otthonában is a családot, a Bercsényi utca 24. sz. alatt. A ház utcai frontjáról nem gondolná az ember, hogy a kapun belől nyolc család kis házrészei sorakoznak a füvetlen, fát- lan, gyereklábaktól is simára döngölt udvarocska körül. Az ajtókon, ablakokon kiszűrődő zsongás is sejteti, az itt lakók jobban szeretik a gyerekeket, mint — teszem azt —, mások az autót Egyik népes alsó helyiségből lép ki mosolyogva Seres Sándor. őszintén mondom, csak a hangjáról, mozdulatairól, nyugodt nézéséről ismerem meg először. Most látom, milyen fiatal férfi. Haja még kiterjedéséről ad képet. (Eszperantistáink szinte a föld valamennyi országával tartják a kapcsolatot.) A hasznos és szórakoztató programból csupán azok maradtak ki, akikre a megyei tanács épületében a vizsgabizottság várt: mintegy negyvenen tették le sikerrel az alapfokú eszperantó nyelvvizsgát. Délután ünnepi ülés kezdődött a városi tanács dísztermében, amelyen Újvári Lajos, vb-elnökhelyettes mondott megnyitót. A találkozó ma egész napos tőserdei kirándulással zárul. nedves, a munka utáni kimosdás után. Tiszta, egyszerű és rendes a ruházata. Miközben a kívánesis- .kodó kisgyerekeket visszatanácsolja mellőlünk, bemutatja feleségét. A kerek arcú fiatalasszony fekete szemű, fekete hajú, a csendes mosolyú grúz nőket juttatja az ember eszébe. Ugyancsak szerényen, de igen tisztán öltözött. A lakás A tisztasággal járó egészséget árasztja egy szoba, konyha-féléből álló lakrészük is. Ez utóbbiban folytatjuk a délelőtt megkezdett témát. A két beszélgetés következik itt, együvé csoportosítva. Férj: — 1960-ban vettük ezt a házrészt, 18 ezerért. Feleség: — Majd egy évtizedig spóroltuk össze. Közben persze a gyerekekkel se „vártunk”, meg kellett koplalnunk. Viszont úgy voltunk vele, hogy akármilyen szegényen is élünk, de ennek meg kell lenni. Senki ne lökdössön bennünket a házából, mert gyerekünk van... Férj: — Azóta is szüntelenül költeni kell rá. Olyankor bizony szűkebb- re fogjuk a kosztot... Most már annak a meny- nyezetét következik megcsinálni — mutat az ajtón kívüli kis előtérbe, melynek plafonja egymáshoz dugdosott nagy kartonfélékből van. Feleség: — Az uram kövezte fel ezt a helyiséget, ahol most vagyunk. A szobában is ő rakott hajópadlót, hulladékdeszkákból ... Meg az egész házrészt fel kellett tölteni, addig lefelé kellett ide bejönni.;. Mire kell a legtöbb pénz ? Feleség: — Természetesen az élelmezésre... A múlt hónapban — s ez nagyjából máskor is így van — ilyen kiadásaink voltak; villanyra 63 forint, rádióra (pedig régi, nem is szól) 30, újságra 17, szak- szervezetre 17 forintöt adtam ki. Vettem egy kis- nadrágot 37 forintért, kis- inget 40-ért, a férjemnek szandált ötvenért, s 55 forintért még egy nyári lábbelit. Slussz... Ja igen, 25 forint körül ment el virágra, hiszen évzárókor mi se maradhattunk el... A többi élelemre kell... Férj: — Reggelire szalonna vagy zsíroskenyér... Ebédre általában tésztaleves. paprikáskrumpli, mákos, vagy túrós tészta — ezek a leggyakoribbak... Vacsorára megint szalonna vagy zsíroskenyér, néha krumpli héjában főve, hiszen a gyerekek megkívánják. Feleség: — Mint ahogy azt is sokszor mondják: anyukám, mikor vesz már margarint? De hát menynyi egy csomag? S nekünk az is drága. Pedig az uram is hányszor megjegyzi, hogy már a könyökén jön ki a sok zsíroskenyér. Férj; — Én is itthon ebédelek. Azon is fogunk valamit. Egy fél literrel több vizet önt az asszony a leveshez, és az enyém is megvan a többiével... Húst? Szerencsére nem vagyunk olyan húsosak. Vasárnapra egy kacsát szokott vágni a feleségem. Azon toll is van. Kicsik még a gyerekek, de jó máris gyűjteni ágyneműbe. .. Inkább egyszerű kalácsot eszünk többször, mint húst.. Ruházat Férj: — A gyerekek az elsők... Nekem 1958-ban csináltattunk egy öltönyt, 1500 Ft körül volt az ára. Meg tavaly egyet 1300-ért. Nagyjából 10 évenként... Feleség: — Nekem évenként jut egy-egy darab... Férj: — Mikor árleszállítás van. Olyat, hogy legalább egy évig bírja. .. Feleség: (Feláll, elővesz egy blúz-félét s egy szoknyát.) Tessék: ez van, meg ami rajtam van... A gyerekek ... Majd megszakadok, mikor kezdődik a tanév. Minden iskola-beállás legalább 2000 forintot elvisz. (Ezért könnyít valamit a nyári kis idénymunka.) Bútor A belső szobában sötét színű, legszükségesebbekből álló hálóbútor. Férj: — Három éve vettük 5200-ért, OTP-részlet- re. Erről tavaly telt le — ütögeti meg a széles, világos rekamiét, melyen most ülnek feleségével. — Háromezerbe került. Feleség: — Ezekért meg áprilisig fizetjük 370 forintjával a legújabb részleteket — mutat az almazöld konyhaszekrényre és a hengeres mosógépre... Férj: — így is rengeteget kell szegénynek dörgölni, mosni. Kevés a ruha, mindennap tiszta kell a gyerekekre. Feleség: — A mosás fogyasztja a legtöbb gázt is. Szórakozás, művelődés Férj: — A mozit nem szeretem, inkább kimegyek a meccsre. Meg benne vagyok a horgász egyesületben. Űjságot olvasunk. Jó volna egy televízió. .. Nagyon kellene a gyerekeknek is. Vannak fizikai, matematikai műsorok. .. irodalom. A kislányom magyar irodalomból bukott meg... Az is baj, hogy nincs időnk szülői értekezletekre járni. Nem is ismerik a körülményeinket. Szegény feleségem.. 1 Szórakozni?... <5 csak dörgöli, dörgöli a sok mosni- valót... Hogy csemege, cukor mikor jut a gyerekeknek? Hát ugye fizetéskor elvárják az embertől... Segítség Férj: — A szakszervezet évenként szokott adni. Legutóbb 300 Ft-ot... Feleség: — A férjem 35 éves, én 31. Korán mentem férjhez, 16 éves házasok vagyunk. Azóta gürcölünk. Amit itt lát, a magunk erejéből értük el... A férjemmel meg vagyok elégedve, azt hiszem, neki se lehet panasza. — Seres Sándor meleg tekintettel, bólogatva kíséri szavait. — Csak azért néha túl nehéz.. . Olyankor mondogatom is: jó, akinek jó... Tóth István Új kirándulóhely: a gemenci erdő Az idén első alkalommal szerveznek csoportos kirándulásokat a nemzetközi hírű gemenci erdőbe. A turistákat kisvasút szállítja a rezervátum legszebb tájaira. Képünkön: a rezervátum részlete. (MTI-foto — Járai Rudolf felvétele.) Eszperantisták Kecskeméten A 600 éves fennállását
