Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

I. nlfla! 1968. július 14, vasárnap Vizeink tis itaságo Összefogást sürgető közös érdek Johann Strauss, a múlt századi bécsi keringő­király a Dunát akkor ta­lán még joggal nevezhette kéknek, bár a vízügyi szak­emberek ezt az állítást túl­zásnak tartják Baján, az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igaz atóság hidrológusai, mérnökei az itteni, nagy­jából a megye természetes határaként is felfogható 127 kilométeres Duna-sza- kasz vizének barnás árnya­latát költőinek éppen nem mondható fizikai és vegyi folyamatokkal — a horda­lékkal, az oldott szervetlen anyagok mennyiségével és a napfénnyel — magyaráz­zák. De mi az összefüggés a szín és a víz tisztasága, il­letve annak hiánya között? Vukovári Attila főmérnök és Simor József vegyész­mérnök felváltva magya­rázzák : ilyen összefüggés nincs. Legalábbis egyelő­re... A Föld sűrűn lakott területein élő embermilliók évről évre égetőbb gondja, a vízhiány, a folyók, tavak elszennyeződése előttük is ismert. Mi a helyzet ná­lunk? Milyen a szennye­zettség foka jelenleg? E mindnyájunkat közelről érintő kérdésekre próbál­tunk választ keresni. A kimutathatőság határán A vegyészmérnök ezt mondja: az utóbbi tíz év folyamán a Duna-vízben nem növekedett számotte­vően a szerves és a szer­vetlen anyag tartalma. Ami a tisztaságot döntően meg­határozza, az az előbbi. Ezt állandóan mérik. Több módszerrel is. Például:, is­mert mennyiségű oxidáíó szert tesznek a vízbe, s megmérik, tíz perc alatt mennyi fogy el belőle. Vagy: megfigyelik, hogy a vízmintában öt nap alatt mennyivel csökken az oxi­géntartalom. Mindkét eljá­rás megbízható következte­tésekre ad módot. A három év előtti nagy árvíz még javított is a helyzeten: hí­gultak a szervesanyagok. Nyugodtak lehetünk te­hát? Ezt így nem lehet mondani. Vízügyi szem­pontból ugyanis van a szerves anyagoknak három csoportja — a mosószerek (detergeinsek), a növény­védőszerek (zömmel a kló­rozott szénhidrogének) és az ásványolajtermékek —, amelyek mennyisége észre­vehetően nőtt az utóbbi években. Hogy milyen arányban, az — szerencsé­re — még nem mérhető, azaz a kimutathatőság ha­lárán, esetleg azon alul vannak. A baj akkor kez­dődik, amikor ezek aránya már pontosan érzékelhető lesz. A fenol fantomja — Mint például Nyugat- Európa némely folyóin, ahol egy méter magas hab úszik a víz tetején — teszi hozzá a vegyészmérnök. — Mi úgy-ahogy másfél év óta észleljük a mosószert is. A növényvédőszerek a víz­gyűjtő területekről kerül­nek a vízbe. Az ásvány- olajtermékek a folyam­parti finomítókból szár­maznak. Szőnyből, Almás­füzitőről, Százhalombattá­ról, s nem utolsósorban a pozsonyi Szlovnaft-ból. Majdnem azt mondhatni, hogy a Duna tisztábban hagyja el az országot, mint ahogy beérkezik. Kiderül: a klórozott szén- hidrogének korántsem csak a mezőgazdasági védeke­zésből erednek, hanem leg­alább olyan mértékben a Veszprém környéki vegy­ipari telepekről. A Sió közvetítésével! Az üzemi derítőket általában havonta ürítik. Ilyenkor napokkal előbb értesítik a Sió menti halgazdaságokat: ne vegye­nek frissítő vizet a folyó­ból! És mi a helyzet a fenol­lal? — Ä köznyelv, helytele­nül, fenolnak nevez min­denféle szerves anyagot, ami a vízben előfordul — fejtegeti a főmérnök. — Normális körülmények kö­zött a valódi fenol mérhe­tetlenül kis mennyiségben fordul elő. Még alacsony vízállásnál, vagy jéggel fedett időszakban is csak 0,01 milligramm található egy literben. Ennek sem­milyen mérgező hatása nincs, s lebontódásra is ké­pes. Honnan érkezik még szennyező anyag? A fo­lyammenti városok — első­sorban Budapest — ipar­telepeiről. A dolog azon­ban nem ilyen egyszerű: pillanatra sem hagyható figyelmen kívül, hogy az ország vízirészletének 94 százalékát külföldről „kap­ja”, s ez az arány az aszá­lyos időszakban, amilyen a mostani is, a 99 százalé­kot is eléri. Ebből is lát­szik, hogy a víz tisztasága a legszélesebb értelemben nemzetközi ügy! A folyammenti emberek ivóvize jelenleg még nincs •veszélyben: Bár számos pé­csi háztartásban —ide is a Dunából érkezik a víz, mohácsi kiemeléssel — ak­tívszenes szűrőket alkal­maznak a csapok csatlako­zásánál. Baján, s még szá­mos lakott helyen ezt a fel­adatot a homok végzi el. A homok kitűnő szűrő. Tö­meges halpusztulástól sem kell tartani, bár jóllehet, a Sió halai nem örvendez­nek túlságosan a Veszp­rém megyei vegyipar szennyvízúsztatásának. Szennyvíz a tavakba Ä vizek fertőzöttségének legnagyobb veszélye a víz­művel még nem rendelke­ző falvak belterületén mu­tatkozik. Érdekes, a ta­nyán ez a veszély jóval ki­sebb, a fertőző gócok távo­labb vannak a kutaktól. Érdemes a csatornákról is szót ejteni. A Kiskunsá­gi-, a Ferenc-csatorna és a Dunavölgyi Főcsatorna vi­ze megfelelő tisztaságú. Ám ezt nem mondhatjuk el a Csorna—Foktői és a Sár­közi—1-es főcsatornáról; Kalocsa szennyvizének négyötöde ezek medrébe kerül. A Sugovicának Ba­ján a Béke tér alatti sza­kasza szennyeződik erősen. A Kígyósba pedig a bács- bokodi Yaiüzem „büdös­vize” folyik. S itt van még a megye két „Balatonja”, a Szelidi- és a Vadkerti-tó. Sajnos, a víz tisztasága elleni vétség évről évre, vagyis az itt üdülők, pihenők számával arányosan nagyobbodik. Vízmüvet mindkét tópart kapott, a szennyvíz pedig — csatornázás és kellően szigetelt gyűjtő híján — visszakerül a tóba. Külö­nösen a Vadkerti-tó hely­zete aggasztó ilyen szem­pontból, amelynek vize — száraz időszak lévén — szemmel láthatóan apad. Itt a tavalyi mérés bizony­sága szerint egy liter víz három milligramm ammó­niát tartalmazott, ami egy- tizede a közönséges házi szennyvíznek! (Amiben nyilván közrejátszott az az üzleti fogás, hogy a parti nyilvános WC-nél belépti- díjat szednek.) Mindezekből következik: vizeink tisztaságának szer­vezett megóvása, az eddigi­eknél hatékonyabban, máris napirendre kívánko­zik. Ennél nyilvánvalóbb közös érdek nehezen kép­zelhető el. Hatvani Dániel A fedettben A június 9-i megnyitás óta 38 ezer látogatója volt a kecskeméti fedett uszodá­nak. Ez napjában ezernél is több vízraj ongót, sport­kedvelőit jelent. Főként a fiatalság számára valóságos paradicsom az új létesít­mény. Az idősebbek ugyan­is — köztük Jávor József nyugdíjas — jogosan bosz- szankodnak az ülőpadkás kismedencében eluralko­dott állapotok — a vidá­man, önfeledten fröcskölő gyerekek pokoli lármázása — miatt. A Vízmű Vállalat veze­tőinek figyelmét sem ke­rülte el ez a jelenség, s törik a fejüket a megoldá­son. Elképzeléseik szerint a medence kettéválasztása, elrekesztése helyett való­színűleg úgy hoznak „sala­moni ítéletet”, hogy bizo­nyos napszakokban a moz­gékony fiatalok, míg a má­sikban a pihenni, csendben üldögélni vágyók számára áll maid rendelkezésre a kismedence. Ez a kislány képünkön viszont nem küzd ilyen gondokkal. Az övé a nagyvíz. amelynek hullámait mind i árt erős karcsapásokkal szeli át. Színészek, bohémek A régi ezínészvilág emlékeiből A harmincas években a legna­gyobb színházi de­konjunktúra idején a jegyeket negyed — legjobb esetben jéláron kínálták a színházak az embe­reknek. Ebben az időben történt, hogy a Fővárosi Operett­színház pénztáros­nője így fordult Se­bestyén Dezsőhöz, a színház akkori igaz­gatójához: — Van itt valaki, aki egész áron akar jegyet váltani! Ki­adható m? ! 181t kijatt a meghall­gatásról, a többiek Iz­gatottan megrohanták, hogyan sikerült? — Nagyon Jól — mondta. — de sohasem hittem volna, hogy egy színigazgató ilyen vallásos. — Miért? — kérde» ték. — Mert amfg énekel­tem, mindig azt mon­dogatta: „Te jó isten, te jó isten” ... Énekesek meghallga­tása volt a Városi Színházban. Amikor az egyik énekesnó-je­Csortos, ez a ha­talmas művész, ami­lyen különös ember volt, olyan különö­sen vélekedett a do­hányzás ártalmas- ságáról is. A Fé­szek Klubban, mi­alatt súlyos légzési nehézségek közben szíttá egyik cigaret­tát a másik utáni szóltak neki, hogy kész veszedelem, amit csinál —, na dohányozzon annyit. Ellenkezést nem túróén így vála­szolt: — Én nem hiszek abban, hogy a do­hányzás ártalmas. Egy barátom me­sélte, hogy az apja egész életében ren­geteget dohányzott — és meghalt 94 éves korában. A fia soha nem dohány­zott és meghalt 2 éves korában. • Sebestyén Géza egyik kollégáját Bu­dapestre szerződtet­ték. A színész fe­lesége, fiatal pri­madonna, Kolozs­várott maradt. Gé­za megkérdezte a színésztől: — Itthagyod egye­dül ezt a ragyogó­an szép, fiatal nőt? — Nézd — mon­dotta a színész — kétféle férfi van. Az egyik, ha meg­csalja a felesége — öngyilkos lesz. — A másik bemegy a vendéglőbe és eszik egy rántott csirkét! Én az utóbbi fajtá­hoz tartozom. .. Rövidesen ország­világ előtt köztudo­másúvá váltb a szín­ház igazgatójának, s a fiatal prima­donnának szerelmi kapcsolata. Sebes­tyén Géza a követ­kező táviratot me­nesztette a Pestre szerződött színész­nek: — Rendelheted a rántott csirkét! S. M. BODBOúl & AHOOR RANDEVÚ KOPASZ OROSZLÁNBA Eberling vörösre gyűlt arccal ugrott fel. Dühöd- ten csapott az asztalra, a poharak táncolni kezdtek. — Unom már a találós kérdéseket. Induljon, és te­gye, amit mondtam!... * ... Jana az elmúlt né­hány nap alatt elhitetette a bolt alkalmazottaival, hogy „férje” autóbaleset áldozata lett. Pontosan és lelkiismeretesen nyitott és zárt, de napközben órákra eltűnt az üzletből. A „Pá­ter” így aztán hiába kereste őt, éppen máshol tartózko­dott. — Ócska kis szuka — gondolta magában —nincs, aki ellenőrizze őt, persze azonnal kirúg a hámból. Nyolc óra is elmúlt már, amikor Jana lakásán újra jelentkezett. A fiatal nő otthon volt már. de egy ideig várnia kellett, hogy bebocsássák. — Éppen fürödtem, mert nem számítottam már lá­togatóra — mondta, és a ..Pátert” a szobába tessé­kelte. Hellyel, némi száraz süteménnyel és konyákkal kínálta. Ám a reverendásnak most végleg nem volt ked­ve az étkezéshez. — Nagy baj van, Jana. Pestre kell utaznia! A „Páter” látta, hogy az asszony elszörnyedve eme­li rá a tekinteté_t. Megfi­gyelte, hogy reszkető kéz­zel nyúl egy pohárka ital után. — Csak néhány nap az egész — vigasztalta őt a „Páter”. — Csak annyi a feladata, hogy felkeresi Gömöryt, átveszi az irá­nyítást és továbbítja a pa­rancsot. Nem baj, ha Wochecket nem lehet élve kézre keríteni, meg kell őt semmisíteni. Ezt Gömöry- Gemner hajtja végre. Az időpontra ügyeljen. A pisz­tolynak csak hatodikén dé­li tizenkettő és éjfél között szabad eldörrennie. Ezt kö­vetően Sohirmbaummal magúk ketten az osztrák határ közelében várják a nyerges vontatót. A kétszá­zas kilométerkőnél álljon le. kocsijának bal lámpá­ja ne égjen. A teherautó maga előtt fog megállni, Schirmbaum a helyére má­szik és visszajön. — Él még egyáltalán? — Ne legyen ilyen söté­ten látó. Persze, hogy éL Nincs semmi probléma. Csak Wocheck eltűnt a sze­műk elől. Illetve valószí­nűleg megfelelően biztosí­tott területen tartózkodik. Mire maga odaér, még az étrendjét is tudni fogják. De kihozni onnan csaknem lehetetlenség. Tehát meg kell semmisíteni. És ezt a munkát csak Gömöry vé­gezheti eL Ha tiltakozna, mondja meg, hetedikén komplett bűnlajstromát a bizonyító erejű dokumen­tumokkal együtt átadjuk a magyar hatóságoknak. — Rossz előérzeteim vannak, és ne felejtse el, végső soron én csak egy nő vagyok. — Éppúgy, mint az anya­oroszlán. Többet ér maga, Jana. húsz férfinál. Mert józan, megfontolt, bátor. Olyan, mint egy jó szélső csatár a futballban. Mindig az egész pályát látja. Egyébként, a maga számá­ra, Jana, holnap hiteles és hivatalos útiokmányokat szerzünk. Frau Schirm­baum ... A saját nevén lé­pi át a határt. — És ki hamisítja azt az útlevelet? — Megbízható iratot kap, legyen egészen nyugodt. Jana egyre kevésbé lel­kesedett az ügyért. A „Pá­ter” úgy érezte, hogy ez a máskor oly bátor asszony, most retteg, félelmét sem tudja palástolni. — Én is féltem magát — mondta — és meghökkent a tulajdon őszinteségétől. — Ha rám hallgat, távol­tartja magát az akciótól. Mindig arra gondoljon, egy parancsnok egy személyben ugyanannyit ér, mint az összes katonája együttvéve, plussz egy fő. Ért engem? A parancs végrehajtását követelje meg. De ne ve­gyen részt benne. Beszéljen meg Schirmbaummal ran­devút, de egy pillanatig se várjon rá, ha nem jön. Az akció megtörténtéről ma­gát telefonon értesítsék. Ál­lapodjunk meg abban, ha Schirmbaum hajnali két óráig nincs a randevú szín­helyén, maga lóhalálban a határig vágtat és átlépi azt. — De hát akkor... — Schirmbaum? — Maga nem azért felel drágám, hogy Schirmbaum százhúsz évig éljen, hanem, hogy Wocheck hetedikén reggel már a mennyország­ban tartózkodjék. Minden cselekedetét ebből a szem­pontból bírálja el. íFolytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents