Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

IMS. Július 11. csütörtök 8. oldal Miről érdeklődnek Feltárják a talaj „titkait“ Látogatás az OMMI-ban Nemcsak a nyereségen osztoznak Vaskúton és Madarason? Arról, amit mi is szeret, nénk ezúton megkérdezni a bajai Városgazdálkodási Vállalattól. Mikorra vég­zik el abban a két község, ben azokat a munkákat, amelyeknek határideje még a múlt év december végén lejárt? Vaskúton a Temető ut­cában, télmillió forintos költséggel portalanított utat kellet volna építeni, ök. Ősszel felvonultak, el­végezték az alapozást s azóta a községbeliek azt tippelik: vajon mikorra vehetik birtokukba az új utat. A községi tanács vég­rehajtó bizottságának el­nöke már többször kérte a vállalatot a munka be. fejezésére, de csak ígéretet kapott. Hasonló a helyzet Ma­darason, azzal a különb­séggel, hogy itt 1 millió 100 ezer forintos útépítést kellene végre befejezni, fél évvel az eredeti határ­idő után. A két község lakóinak, úgy gondoljuk, csak egy módon lehetne megfelelő választ adni: a mielőbb el­készülő új úttal! A dávodi Augusztus 20. Termelőszövetkezet az Or­szágos Mezőgazdasági Mi­nőségvizsgáló Intézet sze­gedi osztályát bízta meg talajvizsgálattal. A közös gazdaság vezetőinek ezzel áz volt a célja, hogy csök­kentsék a ráfordításokat, de egyúttal emeljék a ho­zamokat is. A sz,akem.be- refcnek ugyanis alaposan kell ismerniük a talajt — mint egyik alapvető terme­lőeszközt — amelyen gaz­dálkodnak. Csakis ennek birtokában tűzhetik magúk elé a termékenység foko­zását. Nos, a termelőszövetke­zet vezetői elmondják, hogy a talaj térképnek kö­szönhetően több százezer forint kiadást takarítottak meg, illetve jóval maga­sabb hozamokat értek az előző évekhez viszonyítva, mert ésszerűbbé tudták tenni a gazdálkodást — a tudomány vívmányainak felhasználásával. Megis­merték, hogy egy adott te­rületen mit legcélszerűbb vetni, mennyi műtrágyát kell adagolni. Időszerű témák A napokban levelet kap­tunk az Országos Mezőgaz­Készülődés a 18. vasutasnapra Vasárnap ünnepük országszerte a 18. vasutas­napot. Ezen az előrelátha­tólag forró júliusi vasár­napon azokra terelődik a figyelem, akik kánikulá­ban, hóban, fagyban egy­aránt helytállnak, fenn­tartják az ország „vérke­ringését”. A személy, és te­herszállító szerelvények kiszolgálóit a vasutaso­kat sok millió utas és szál­líttató ünnepli ezen a na­pon. És ők vajon, hogyan ünnepelnek? A kecskeméti vasutasok hogyan készül­nek erre a napra? Erről érdeklődünk Bokor Henrik szb-titkártól. — Természetesen ré­szünkre, illetve közülünk nagyon sokak részére ez a nap ugyanolyan munka­nap, mint a többi — mon­dotta elöljáróban. — A személy- és teherszállító vonatok ezreinek indulnia és érkeznie kell, és az út­jukat biztosító személyzet­Igazoctva az időhöz Rugalmas munkabeosztás A kitartóan tomboló hő­ség bölcs elhatározásra jut­tatta a MÉSZÖV elnöksé­gét: a szövetkezeti központ­ban ugyanis elrendelte a reggel 6—14 óráig tartó munkaidőt. Ezt követően 16,30 óráig csak ügyeletet tartanak. Ez az elhatározás minden bizonnyal jó szol­gálatot tesz a hivatali mun­ka intenzitásának és a dol­gozóknak egyaránt. nek is a szokásos gondos­sággal helyén kell állnia. A „mi napunkra" kü­lönben már hetek óta ké­szülünk. Kidolgoztunk egy intézkedési tervet, amelynek értelmében „va­sutasnapi műszakokat” szervezünk június 30. és július 13. között. Eddigi tapasztalataink azt mutat­ják, hogy csomópontunkon az érdekelt több mint nyolcszáz vasutas dereka­san kiveszi a — részét a munkából ezeken a mű­szakokon. Az ünnepre való felké­szülés jegyében folyt dol­gozóink között a vietnami nép megsegítésére indított akció. Több mint 28 ezer forinttal járulunk hozzá e hősi nép szabadságharcá­hoz. Ami magát az ünnepet il­leti, erre a napra is szép programot állítottunk össze — a szolgálaton kívüliek ré­szére. Vasárnap reggel nyolc órakor dolgozóink képviselői megkoszorúzzák az előcsarnokban levő em­léktáblát, amely a vasutas mártíroknak állít emléket. Ezt követően a KTE-pá- lyán barátságos labdarú­gó-mérkőzést játszunk, el­sősorban az idősebb kor­osztály részvételével. Délben a kultúrotthon­ban tartünk ünnepélyt, s ezen Feleki Pál, a fűtőház főnöke, a megyei pártbi­zottság tagja mond ünnepi beszédet. A Kiváló dolgozó jelvények kiosztása és a rendkívüli előléptetések kihirdetése után közös ebéd, majd délután vidám szórakozás lesz a művelő­dési otthonunkban — mondotta befejezésül az szb-titkár. O. L. dasági Minőségvizsgáló In­tézet igazgatójától, amely­hez egy ismertetőt mellé­kelt talajtani és agroké­miai szolgáltatásaikról. Ez, valamint az Egerben nem­rég lezajlott kétnapos, e té­makörben folytatott tudo­mányos tanácskozás, ame­lyen számos megyénkben szakember is részt vett — adott ösztönzést arra, hogy felkeressük az OMMI-t. Búdán. a Rózsadomb kör­nyékén, a Keleti Károly utcában van a központ. Dr. Gerei László igazgató és dr. Ábrahám Lajos igaz­gatóhelyettes örömmel adott tájékoztatást az egész országot behálózó in­tézet munkájáról. A Bács- Kiskun megyei termelőszö­vetkezetek részben a bu­dapesti, másrészt a sze­gedi talajtani osztályhoz tartoznak. Beszélgetésünk elején azt kutattuk, hogy a nemrég kiküldött ismertetőkre, mi­képp reagáltak a közös' gaz­daságok, főként a Bács-Kis- kun megyeiek. Találtunk néhány igénylőt. Egy-két kivétellel ezek már évek óta kapcsolatban van­nak az intézet­tel. Ilyenek: a inadarasi Kossuth, a szanki Haladás, a jászszentlászlói Üj Ba­rázda, a bajai Micsurin, a solti Kossuth. Főként táp­anyagöntözési és nyárfate­lepítési célokra kémek tu­dományos vizsgálatot. Igen időszerű témák. Űj üzlet­felek is jelentkeznek, töb­bek között a szalkszent- mártoni Petőfi Termelőszö­vetkezet. Nélkülözhetetlen segédeszköz — Bátran állíthatom, hogy jó kapcsolatokat te­remtettünk az üzemekkel. Az önök megyéjének külö­nösen sokat dolgoztunk. A nagyarányú szőlő- és gyü- mölcstelepítésekhez talaj- térképeket készítettünk, a kalocsai öntözőfürt létesí­! téséhez szükséges vizsgála- ! tokát mi végeztük. Igen hasznosak ezek a talaj térképek. Ismertetik azokat a tényezőket, ame­lyek akadályozzák a ma­gasabb terméseredmények elérését. Ilyenek: talajsava­nyúság, szikesség, magas talajvíz, talajerózió és így tovább. A termelés során, a térképek alapján, a szak­emberek mindezeket figye­lembe tudják venni — mondta az igazgató. Valóban, ma már a vi­lág valamennyi fejlett me­zőgazdasággal rendelkező országában nélkülözhetet­len segédeszköznek tartják a genetikus üzemi talajtér­kép elkészítését. A genetikus térképezési módszer alapelve, hogy a talajokat nem statikusan, hanem dialektikusán, ^ fej-; lődésében, változásában, valamint a tényezők egy­mással való összefüggésé­ben és kölcsönhatásában vizsgálja. Ennek alapján a szakembenek az adott üzemben meg tudják hatá­rozni a magasabb termelé­kenység feltételeit. Évente egymillió hold Dr. Abrahám Lajos igaz­gatóhelyettes mindezekbe* hozzátette: — Egy hold teljes talaj­térképének elkészítése cse­kély összeg, harminc fo­rint. Ennek többszöröse bejön a termelés során. Természetesen a megrende­lőtől függ, hogy teljes vizs­gálatot kér-e. vagy részle­geset, ami olcsóbb. Az ország legkorszerűbb talajtani laboratóriuma Debrecenben van, ahol évente csaknem egymilüó hold terület vizsgálatát tudjuk megoldani. A négyszáz szakemberrel dolgozó OMMI tehát nagy szolgálatot tesz az ország mezőgazdaságának. A kor­szerű üzemek nem nélkü­lözhetik tevékenységét. Félreértés ne essék, egyéb talajvizsgáló labora­tóriumoknak is van létjo­gosultságuk, de nagy hord­erejű vizsgálatokat korsze­rűségüknél fogva elsősor­ban az Országos Mezőgaz­dasági Minőségvizsgáló In­tézet laboratóriumai képe­sek lebonyolítani. K. S. Az első próba A Kiskunhalasi Gépipari Vállalat egyik legismer­tebb terméke az áramfej­lesztő utánfutó kocsi. A MEDICOR Művek megren­delésére a nagy teljesít­ményű röntgenkocsikhoz automatikus vezérlésű áramfejlesztőt terveztek, amelynek prototípusát már el is készítették. Az új agg- regáttal — amelynek telje­sítménye 30 százalékkal jobb a réginél —, már meg­kezdték az üzemi próbákat. Képünkön Magyar Lajos tervező-szerkesztő — az új típus konstruktőre —, az első próbajáratáson ellen­őrzi az aggregát működését. A MINAP az egyik nagy­üzem karbantartó műhe­lyének vezetőjével beszél­gettem. Többek között szó­ba került, hogy bajok van­nak a társadalmi tulajdon védelme körül. Mint a mű­vezető elmondta: néhányan már odáig mentek, hogy munkaidőben, a gyár anya­gából kávédarálót csinál­nak maguknak, és vörös­rézből gyártottak házi pá­linkafőzőket. Ezekről elíté­lően nyilatkozott az üzem­vezető. — Az ilyen emberek so­kat ártanak. Miattuk kell hozni a sok szigorú intéz­kedést — mondta a műve­zető, de aztán így fordí­totta a szót: — Az viszont természetes, ha itt vala­melyik munkásnak egy da­rabka lemezre van szüksé­ge, nem megyünk a sarki cukrászhoz, vagy a ma­szekhoz. Megcsináljuk itt, és kész. Elvégre egy darab lemez nem a világ. Sajnos, nemcsak a szó­ban forgó művezető véle­kedik így a közvagyonról. Elítélik a nagyobb lopáso­kat, de szemet hunynak az apróságokon. A közelmúlt­ban olvashattuk az egyik budapesti ügyész nyilatko­zatában, hogy a felügyelete alá tartozó kerület egyik gyárában 300 forintos lo­pást társadalmi bíróság elé vitték. A társadalmi bíró­ság megszüntette az eljá­rást, azzal, hogy kis ügy, lapnak ennél többet is. NEM JÖ ez a kétféle szemlélet Az ilyen enge­dékenység, a helyi vezetők gyakori jószívűsége az egy darab lemeztől a vörösréz pálinkafőzőhöz vezet. Tör­vényeink szerint senki sem dézsmálhatja büntetlenül a társadalmi tulajdont. Se nagyban, se kicsiben! Azért is káros az enge­dékenység, mert biztatást, bátorságot ad az enyves- Kezűeknek, a harácsoló tol­vajoknak, akik a lemezek példáján felbuzdulva, ki­lopnák a gyárból a még fontosabb értékeket, alkat­részeket, műszereket A művezetőnek arra kell szoktatnia a munkatársa­kat, hogy mint sajátjukat őrizzék a közvagyont, s akinek lemezre van szük­sége a ház körüli munká­hoz, vegye meg az üzlet­ben. Elvégre egy darab le­mez — de csak ilyen ala­pon — igazán nem a vi­lág. VILÁGOS, hogy a társa-' dalmi bírósági tárgyalá­soknak is ezt a felfogást kellene erősítenie az üze­mi, gyári közvéleményben. Ha valahol, akkor a társai dalmi bíróság fórumain szemléltetően lehet tuda­tosítani, hogy minden kár, amely egy-egy üzemben, műhelyben keletkezik — következzék az lopásból vagy hanyagságból — most már közvetlenül is érinti az ott dolgozók zsebét. Mert mi volt korábban? A társadalmi tulajdon veszteségeit rendszerint az állam, a népgazdaság fi­zette meg. Most más a helyzet: a kár közvetlenül a gyárat terheli, a gazda­sági eredményeit rontja és csökken a nyereség, a kifi­zethető részesedés. S a gyár alatt érteni kell az igazgatót is, a művezetőt is, meg a segédmunkást is, akik ezután nemcsak a szorgos munkával létreho­zott nyereségen osztozkod­nak az állammal, hanem a könnyelmű gazdálkodás okozta veszteségen is. í- ili.i.k-li.1 K. F. Röpgyűlések - árnyékban A meleg és száraz időjá­rás a bácsborsódi Rákóczi Tsz elképzeléseibe is bele­szólt. A párttaggyűlést, amely az aratási munkákra való felkészüléssel foglal­kozott volna, június 26-ára terveztük. A betakarítás viszont a szokásosnál jóval korábban kezdődött. Az MSZMP községi és a tsz alapszervezeti vezetői így a határban keresték fel a párttagokat és vitatták meg a feladatokat. Jó alkalmul kínálkoztak a röpgyűlések­re azok a 10—15 perces pi­henők, amelyeket „pipahu- ják”-nak kereszteltek el az itt élő emberek, és a tűző napsütés ellen némi védel­met nyújtó fák alatt tarta­nak. A gazdaság irányítói­val együtt felkerestük a brigádokat és felhívtuk a kombájnvezetők figyelmét a szemveszteség nélküli be­takarítás jelentőségére. A gépjárművezetőkkel és ra­kodókkal, illetve a szérűk munkásaival a szóródás­mentes szállítás és a tisztí­tás fontosságáról beszél­tünk, Párttagjainknak azt is felvetettük, hogy nyúj­tott műszakokban megrövi­díthetjük az aratás idejét, nehogy valamiféle elemi csapás kárt okozzon a kö­zösnek. Sokan a csúcsidény­ben szokásos munkaidőn túl is dolgoztak. A napok­ban például a gabonaszem tisztítása közben kellett hozzálátni a borsó betaka­rításához. A fogatosok és a 60 év körüli idős emberek is kézikaszát fogtak, a kora hajnali órákban és két nap alatt levágták a termést. GonrTa József - .... párttitkár

Next

/
Thumbnails
Contents