Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

I. oldal 1968. július 11. csütörtök ÚTÉPÍTŐK A tábla egy átmenti fa törzsére Van szögezve. Rajta a figyelmeztető fel­irat: Lassan! Ezúttal még­sem akad gépkocsivezető, aki bosszankodna, hogy a fékre kell lépnie. Az út két oldalán ugyanis leg­jobb barátaik, az ország­utak kátrány szagú, fekete angyalai, az útburkolók dolgoznak. Az E—5-ös úton, a 118-as kőnél kezdődő, rendkívül veszélyes kanyart „egyene­az élet — inkább kényel­mes. — Nem kell esténként órákat utaznom, sokkal pihentebb vagyok. Főzni csak háromszor szoktam egy héten, a másik két na­pon kitart a hazai. Szom­batonként hazajárok a csa­ládhoz. Persze, nem vala­mi jó így távol az otthon­tól, bár ha meggondolom, ez a lakókocsi is egy da­rab otthon. Hiányzik néha a család, de ez... ez a sítik”, gépek gyalulják a tükröt. Gépek hordják, ön- tik, hengerük a köveket, gépek simítják az aszfaltot A régi értelemben vett fo­galom, hogy útépítő, ma már nem létezik. Az uta­kat gépek építik, az embe­rek pedig kiszolgálják a gépeket. Az épülő útszaka­szon két szocialista útépítő kollektíva, a két Seres-bri­gád dolgozik. Útburkoló Tíz esztendeje van együtt a brigáddal, közel két év­tizede dolgozik az ország­utakon László Sándor. Alig van az Álföldnek olyan út­ja, amely ne őrizné a keze- nyomát. — A 17 éy? Sokat válto­zott nálunk a világ. Má­sok a követelmények, és persze, mások a körülmé­nyek is. A munkánk min­dig könnyebb. Szinte min­dent megcsinál a gép. Hol vannak már a régi szer­számok, amelyekkel évti­zedekig dolgoztunk! Vala­mikor az útépítők erős, nagydarab emberek voltak. Ma már elég néhány fia­talember a gépek kezelé­séhez. Így múlik el egy szakma dicsősége... Csöndesen Beszél, hang­jában egy kis nosztalgia. — Elmenni innen? Soha nem gondoltam rá, és az utat nem is lehet csak úgy elhagyni. Nehéz ezt meg­magyarázni, ha a dicsőség el is múlik, a szakmát azért szereti az ember. A gépész Az országutakon ilyenkor nyáron gyakran száguld el egy-egy személygépkocsi, mögötte a huszadik század nomádjainak két keréken gördülő barlangjával, a lakókocsival. Az út mellett is megbújik néhány lakó­kocsi, ha nem is ilyen dí­szesek. Kakuszi Sándor hen gerező hat éve járja ilyen lakókocsival az or­szágot. Esténként maga főz, maga mos, de azért szavaiból úgy tűnik, nem is annyira romantikus ez lakókocsi Is tud néha hiá­nyozni. Visszafelé száguld a gép­kocsi, közben mintha újra hallanám Sándor László szavait — Kérem, ml mindig a rossz utakat járjuk, ez a kötelességünk. A jó úton legfeljebb egyszer me­gyünk végig. Nekem soha nem volt autóm, kerékpár­ral szívesebben járok, azon jobban lehet érezni az utat Az utat, ha elkészül, gé­pek tapossák. Ember gya­logosan alig jár rajta. Az útépítőkre nem Is gondol­nak, hiszen olyan kevés ember tekint a lába elé, ha sima ütem jár­hat... t— bárány! ** A panaszok nyomában Á zsákbamacska „yisszakarmol" Á „szervizlako" Orionton A napokban ért véget az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőségnek az a több éven át tartó vizsgálata, amelynek középpontjában a vásárlók reklamációi, pana­szai, a minőségi és egyéb jellegű kifogások állottak. A vizsgálat kiterjedt az ál­lami és a szövetkezeti ke­reskedelem ruházati és ve- gyesiparcikk-boltjaira, to­vábbá a garanciális javí­tást végző szervizhálózat­ra. Az ellenőrzés 25 állami, 49 szövetkezeti kereskedel­mi egységet és öt szervizt érintett. Az ÁKF munka­társai mellett 78 társadalmi ellenőr, ugyanennyi kis- ker-boltban ellenőrizte a panaszügyek intézését. Újszerű, de hasznos ki­egészítő mozzanat volt, hogy — az információszer­zés egyik formájaként —, néhány, főként ipari üzem szakszervezeti bizottságá­nak bevonásával vélemény- kutatásra is sor került az említett téma kapcsán, a dolgozók körében. Célok és tapasztalatok A közelebbi cél a hosz- szas, részletes és alapos fel­méréssel annak megállapí­tása volt: megfelelően fog­lalkozik-e a kereskedelem a lakosság bejelentéseivel, — milyen jellegűek a fogyasz­tási cikkek minőségére vo­natkozó reklamációk és ho­gyan intézik azokat —, vé­gül, hogy milyen problé­mák merülnek fel a nagy­értékű tartós fogyasztási cikkek garanciális javítá­sánál. Mindez együttesen arra Is választ ad, hogy az új gazdaságirányítás kere­tei közt előnyösen alakul-e a kereskedelem és a vá­sárlók kapcsolata, illetve érvényesülése a fogyasztói érdekek védelme. A vizsgálódás általános tapasztalatai azt mutatják, hogy főként az állami ru­házati kereskedelem tévé­Bicskázásért öt év börtön Sokan tudják Lajosmi- zsén, hogy Kossuth utca 50. szám alatt lakó Tóth Pétereknél időnként né­hány tagú társaság verő­dik össze és nagy ivásza- tokat rendeznek. így volt ez az idén tavasszal, már­cius 18-án is, amikor a férj már munkahelyén, a Sándor-napon ivott egy keveset, s hazaérve azt ta­pasztalta, hogy felesége néhány ismerősük társasá­gában szintén bor mellett ül. Megvacsorázott, s csat­lakozott az italozókhoz. Jóval elmúlt már tíz óra, amikor a házigazda azt in­dítványozta, hogy menjen mindenki haza. A társaságban levő Far­kas László erre nem sok hajlandóságot mutatott, sőt kijelentette, hogy akkor megy haza, amikor akar Tóth Péter rövid szóváltás után megfogta és kitette az utcára. Az ittas, s így ingerlékenyebb emberek az utcán összevesztek, bicskát rántottak elő. Far­kas Lászlónak védekezésre sem volt ideje, mert Tóth Péter megtámadta és két helyen — a nyakán és a jobb arcán — mély sebe­ket ejtett rajta. A huszonhét éves Far­kas László sebei három hét alatt gyógyultak meg. Tóthot a megyei bíróság emberölés kísérletéért von­ta felelősségre és ötévi börtönre ítélte, két évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától s kötelezte, hogy kényszerelvonó kezelésnek vesse alá magát G. S. kenységében észlelhető ja­vulás. Ugyanez vonatkozik — ha kisebb mértékben is —, a többi vizsgált szakmá­ra. A panaszok intézése Jó másfél évtizede tarto­zik ez a téma a kereskede­lem elsőrendű feladatai kö­zé. Ez a meglehetősen hosz- szú időszak sem volt azon­ban elegendő minden hiá­nyosság megszüntetésére. Az ellenőrzés alá vont szövetkezeti boltoknak pél­dául az egyhatodában nem volt — illetve csak a fiók­ban volt — panaszkönyv. Hét szövetkezeti boltban vi­szont a panaszok intézésére utaló felhívás hiányzott. Itt említjük meg, hogy a panaszkönyv és a panasz­levelezőlapok vetélkedőjé­ben az előbbi „került do­bogóra”, Népszerűbb, gyor­sabb, hatékonyabb panasz- orvoslati formának bizo­nyult. (Azt már csak a ve­vő jegyzi meg, kissé mali­ciózusan, hogy a legjobb lenne, ha már egyikre sem lenne szükség!) A bejegyzések zöme a ci­pőszakmát bírálja, míg a ruházati és a vegyesipar- cikk-boltok ellen — lega­lábbis a vizsgált időszakban —, nem merült fel panasz. A panaszok természetét vizsgálva kitűnik, hogy az eladók magatartását illető kifogások az állami keres­kedelemben a panaszok 30, a szövetkezetiben 34 szá­zalékát teszik ki. Nem el­hallgatható mulasztás a vá­sárlók megkárosítása sem, amelyet az állami kereske­delemben a bejegyzések 1, a szövetkezetiben pedig 17 százaléka sérelmez. Az érem másik oldala viszont, hogy az elégedett vevők a dicsé­rettel sem fukarkodnak. El­ismerés kilenc boltot 15 al­kalommal illetett. A véleménykutatás tapasztalatai Gyakori panasz tárgya a gyermekcipők számos hibá­ja, a cipőknél általában pe­dig a talpleválás, illetve lű- zési hibák. A pamutalap­anyagból készült női kon­fekcióruhák a mosás után zsugorodnak. A szerkesztőség postájából Megérdemelt pihenés Negyvennyolc év sok idő még azoknak az életében is, akik kényelmes, nyugodt körülmé­nyek között élik le. Annál in­kább nehéz és sok egy ow vosnak, vagy gyógyszerésznek, akik nemcsak nappal, hanem sokszor jel is felkelnek ágyukból, hogy szenvedő em­bertársaik fájdalmát enyhít* sék. A most nyugalomba vo­nult Szekér Sándor okleveles gyógyszerészről őszintén el le­het mondani, hogy 1920 óta hivatásának tekintette ember* baráti foglalkozását. Népszerű­ségére jellemző, hogy még ma is megállítják az idősebb em­berek az utcán és tanácsot kérnek. Hosszú munkássága során több helyen dolgozott, de munkájával mindenütt ki­harcolta magának az elisme­rést. Most, hogy a végzett munka után elkövetkezett a pihenés, kívánjuk, hogy jó egészségben élvezze munkája gyümölcsét, a megérdemelt nyugalmat. Csáky Mihály Soltvadkert Bosszantó apróság A múlt év őszén vásároltam a BIK kecskeméti 123. számú vasboltjában egy NDK gyárt-* mányú gáztűzhelyet. Három főzőlapos, tehát a sütővel együtt négy kézelőgombnak kellene rajta lenni. Ezen a tűz­helyen viszont csak három volt. Még a vásárlás előtt fel­hívtam erre az eladó figyel­mét, aki sajnálkozva közölte: nincs több hasonló típusú tűz-* hely a bolt készletében. Meg«« nyugtatott, hogy mihelyt árut kapnak, pótolják a hiányt. Ezek után kifizettem tehát, s azóta kifogástalanul működik, csak éppen a sütőjét nem tud* juk használni. Többször ér* deklődtem már a városban lé­tező összes vasboltban hason­ló gomb után, sajnos ered* mény nélkül. Egy hónapja új­ra felkerestem a 123-as üzle­tet, ahonnan a tűzhelyet vá* sároltam. Ezúttal már az ígé* retükre sem emlékeztek. Azt válaszolták: miért vittem el hiányosan annak idején. S egy* általán hova lett a gomb? — Gáztűzhely, hűtő-, mosó­gép stb. vásárlásakor nem csomagolják ki, tehát nem is próbálják ki az árut. Ez a „zsákbamacska” bő lehe­tőségeket nyújt a későbbi reklamációkra. Nem mind­egyik boltban töltik ki a garancia jegyet, s a boltve­zetők némelyike — holott ez elemi kötelessége —. nem foglalkozik a vásárlók reklamációival. A garanciális Javítások A szervizek munkájában, technikai felszereltségükben javulást állapított meg a vizsgálat. Az alkatrészellá­tás azonban — főként az importcikkek esetében —, .akadozik. Helyenként még felületes munkát is kiadnak a kezükből a javítóháló­zat dolgozói. Hallottunk Tátrán motorkerékpárról, amelyet négyszer, és Őri- onton rádióról, amelyet hat­szor (!) kellett ugyanazzal a hibával visszavinni. A bútorok garanciális ja­vítása során gondot okoz, hogy a súlyosabb hibák mi­atti szervizbe szállítás sok­szor újabb károsodással jár. Épp ezért egyre inkább az a törekvés érvényesül, hogy a lehetőség szerint a la­káson történjék a hibák ki­javítása. • A sokoldalú vizsgálat az új mechanizmusnak azt az alapvető tételét tartotta szem előtt, hogy kereske­delem és fogyaszó kapcso­latában fokozottan érvénye- <Ü?ték, t31e,m: Legutóbbi J ottjártamkor mégis újra megi ígérték: ha kapnak gombot, adnak. Csakhogy 1967 ősze óta nincs, és még csak blztatás­sülnie kell a vásárló meg becsülésének. Az ÁKF munkatársainak és az őket segítő társadalmi ellenőrök­nek a megállapításai, a vizsgálati jegyzőkönyvek, a jövőre nézve is megannyi hasznos tapasztalattal, út­baigazítással szolgálnak. J. T. ként sem tudnak megközelítő határidőt mondani. És ha 10 évig nem lesz? Pe­dig már szeretnénk gáztűzhe­lyünk sütőjét kipróbálni! Sze­retnénk megkérdezni az ille­tékesektől: Valóban nincs meg­oldás? Kupcsik János Kecskemét Szerkesztői üzenetek K. L.-né: Bár teljes nevét nem írta levele alá, mégis kö­zöljük, hogy Kada Elek ham­vait a közeljövőben exhumál­ják, s a város által adomá­nyozott díszsírhelyen helyezik majd nyugalomra. Természe­tes, hogy a város nagy fiához méltó emlékmű Is kerül majd a sírra. Hofer Andrásné, Kecskeméti A sajnálatos eset, amelyre fi­gyelmünket felhívta, feltétle­nül hatósági beavatkozást igé­nyel. Javasoljuk, hogy keres­se fel a városi tanács vb Ille­tékes — gyámügyi, vagy szo­ciálpolitikai — előadóját, szük­ség esetén pedig forduljon a bírósághoz. A vendéglátó: A vendég: KISKUNHALAS CEGLÉD Kedves vendégeket üd­vözölt kedden Kiskunhala­son Vincze Ferenc, váró­Tanácskoztak a keceli szakszövetkezetek vezetői Tegnap, szerdán a közös erővel lebonyolításra ke­rülő beruházásokról tanács­koztak a keceli szakszövet­kezetek vezetői. A Kecelen tartott megbeszélésen, ame­lyen részt vett dr. Vedres Ferenc, a Kiskőrösi Szak­szövetkezetek Területi Szö­vetségének elnöke is, hatá­rozatot hoztak a jelenlevők a beruházási programok összhangba hozásáról. Különvonattal a napfény városába A szegedi ifjúsági na­pokon — július 27—28-án részt vevő háromszáz Bács megyei fiatalnak körülbe­lül a fele kecskeméti lesz. Az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezé­sében sorra kerülő kirán­dulás résztvevőinek prog­ramjában — többek között —, a Szegedi Szabadtéri Játékok Bánk bán előadá­sának megtekintése is sze­repel. si tanács vb-elnöke. A Ha­zafias Népfront ceglédi vá­rosi bizottsága szervezésé­ben húsztagú küldöttség látogatott el megyénk eme nagymúltú városába, hogy tapasztalatokat szerezzen a népfront lakásépítkezésről, az iparfejlesztési tervekről és a lakossággal való együttműködésről. Vincze Ferenc vb-elnök üdvözlő szavai után részle­tesen ismertette a város múltját és jelenlegi helyze­tét, majd válaszolt a ceglé­diek kérdéseire. Ezt köve­tően a vendégek több órás városnézésen ismerkedtek meg az új lakótelepekkel, látogatást tettek több épülő és már berendezett lakás­ban. A Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyáregységé­ben tett séta után a strand­fürdőbe látogattak, majd a Dél Báos megyei Vízmű Vállalat klubtermében be­szélték meg a tapasztalta­kat. Kürti András, a Ceglédi Városi Tanács V.B. elnöke, Sági Ferenc a városi párt- bizottság osztályvezetője, Kiss András népfronttit­kár és a többiek a legna­gyobb elismerés hangján emlékeztek meg a látottak­ról. A beszélgetés során a kis­kunhalasiak szóltak prpb- lémáikról is. Ezekkel kapcsolatban több, Ceglé­den jól bevált tanácsi sza­bályrendeletet ismertettek a vendégek, s megígérték, hogy azokat hamarosan el­küldik mintának. Kürti András vb-elnök végezetül meghívta a halasiakat, lá­togassanak el Ceglédre a közeljövőben. a

Next

/
Thumbnails
Contents