Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
1088. július ZS, vasárnap 5. oldal Névtábla a kapun Szemük az igaz emberek tisztaságát tükrözi Fajszon az egyik takaros házacska kapuján olvasom egy széles névtáblára írva: özv. Papp Mihályné. öt keresem. Az itteni Kék Duna Termelőszövetkezet május végén tartott közgyűlésén ugyanis Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést kapott, mint az egyik szocialista címért küzdő munkacsapat legszorgosabb tagja. Már akkor megígértem, hogy meglátogatom. Most került rá a sor. — Nehogy úrhatnámság- gal gyanúsítson — kezdi Papp néni, miközben a tá- gos szobába invitál. — Tudja, mostanában ezek a városiak mindenfélét gyűjtenek. Ügy nevezik ezt, hogy hobby. Az egyik pesti ismerősöm már régóta nyag- gatott, hogy szerezzek neki egy rokkáit. Azt mondta, hogy még ez hiányzik ahhoz, hogy igazán modem legyen a lakása. Nosza szereztem neki az egyik padlásról. Annyira megörült, hogy csinált nekem hálából egy ilyen nagy névtáblát. Hát, ha megvan a tábla, akkor miért ne tegyem ki. Jót nevetek Paipp néni kedves okoskodásán, ö is velem kacag, mint egy fia- ted menyecske. Nem látni rajta, hogy túl van már a hatodik ikszen. Távirat r — Mondjon valamit a munkájáról, meséljen a munkacsapatról — biztatom. Kicsit gondolkodik, megigazítja kendőjét, melyből ősz hajfürtök kandikálnak ki. — Engedje meg, hogy egy történettel kezdjem. Az idén májusban volt az unokám esküvője. Sok dolgom volt a lakodalom előkészítésével és közben aggódtam a paprika miatt is. Izgatott, hogy nem tudom teljesítem a vállalásofhat, sürgetett a kapálás. A lakodalom is fontos volt, arról sem lehetett lemaradni. Már megettük az ünnepi ebédet, amikor megkaptam a táviratot a munkacsapattól, hogy megkapálták a magpaprikámat, mulassak hogy vagy huszonöt percig nem tűnik fel kocsi mögöttem, tisztában voltam azzal, hogy önök minden eshetőségre felkészültek, arra is. hogy valaki követ engem és feltehetően lezárták az utat. — Pontosan így történt. — Amikor összekötőmtől megkaptam az önök utasítását arra. hogy Wocheck meggyilkolását meg kell akadályoznom, kétségbeestem, mert tudtam, hogy a parancsot az jól. Nagy kő esett le a szívemről, gondolhatja. Így dolgozunk mi együtt. Előkészületek Egyébként izgalmas készülődésbe csöppentem. A munkacsapat egyetlen lány tagját adják holnap férjhez. Ma már nagy a sür- gés-forgás. Bukros Erzsi is asszony lesz. — A munkacsapat természetesen eljön a lakodalomba, de segít az előkészületekben is — mondja Papp néni. — Jöjjön, nézze meg. Bukros Józsefné, az örömanya friss kaláccsal kínál. Nyüzsög az egész ház. A férfiak két hízót ölnek, az asszonyok több száz csirkét vágnak. Itt Fajszon ugyanis nem is számít lakodalomnak, ahol nincs három-négyszáz meghívott Bukrosné bizonygatja, hogy az övéké bizony a szerények közé számol, mert a jövő héten olyan lakzd lesz, amelyen több mint ötszázan vesznek majd részt. Ez itt a szokás. A fél falu rokonságban van egymással, senki sem maradhat ki. Természetesen a vendégeknek kötelezettségeik is vannak, nemcsak ajándékot visznek, hanem élelmet is hoznak. Mindenki legalább egy-egy pár csirkét már előre elküld, vagy maga is segít a kopasztásában, azonkívül egy-egy tortával, Dr. Rajky Ödön meteorológus elmondta, a Kárpátmedencét elárasztó hűvös levegő utánpótlása most már megszűntnek tekinthető, s így remény van arra, hogy lassan-lassan nálunk is véget ér a szokatlanul hosszú ideje tartó, hűvös időjárás. Jelenleg azonban még mindig szinte egész Európában 5—8 fokkal marádnak el a legmagasabb nappali hőmérsékletek az évszakhoz illő átlag mögött. A hőmérséklet szombaton ODESSZA valamilyen módon közvetlenül is eljuttatja Gömöryhez. — Ezt szerencsére megakadályoztuk. — Eléggé megizzasztott az a két fickó. Nem is bíztam bennük, a fegyvereikből még indulás előtt kiszedtem a lőszert, és vaktöltényekkel pótoltam. — Gömöry éterét pedig mi vettük kezelés alá — nevetett a tábornok — És Wocheck? Hogy bírta az altatást? — Gondolom, már alszik. Berenden. Ebben az esetben ugyanis a tudóst hevagy többel is hozzájárul a lakomához. A munkacsapat tagjai is itt sürgölődnek. A brigádvezető Sági Sándortól érdeklődöm a munkacsapat felől, ö a brigádvezetőjük. Természetesen meghívták a lakodalomba. — Nagyon rendes asszonyok, öröm velük dolgozni. Szorgalmasak, mindig elvégzik a munkájukat, semmi panaszom nincs rájuk. Papp néni négy évig volt munkacsapatvezető. Az idén már nem vállalta. Az utóda, Nagy Gergely né, szintén jól irányítja a munkát. 1200 négyszögöl paprikát, 3200 négyszögöl kukoricát vállaltak. Ezenkívül kisebb-nagyobb területű zöldségfélét művelnek. Nekünk talán a fűszerpaprika a legfontosabb. Ez a mi kedvenc növényünk, évtizedek óta foglalkozik vele a lakosság. Minden tőre féltő gonddal vigyázunk. Ezek az asszonyok igazi paprikaszakértők. Kiválóan művelik a rájuk bízott területet Szögletes arcán barátságos mosoly nyílik. — Ugye, így van, Papp néni? — Bizony így, Sándor. Nem is lehet ez másként Aztán hozzám fordul: — Írja meg, hogy nekünk ez a hobbynk. K. S. is alacsony volt A Balatonnál elég kellemetlen időjárás rontotta el a szabad szombatosok és az üdülők programját Élénk északnyugati szél fújt a legerősebb széllökések sebessége elérte az óránkénti 40 kilométert Még vasárnapra sem várhatunk strandidót, de a kirándulóknak kedvezni fog az időjárás. A továbbiakban a jelek szerint már fokozatos javulásra, a nyárias időjárás visszatérésére számíthatunk. (MTI) lyettesítő tisztünk azt m parancsot kapta, hogy ne védekezzék. Jana hangosam felkacagott — Jó magukkal együtt dolgozni. — Azt hiszem, mi többet köszönhetünk önnek — szögezte le a tábornok. — Most pedig, ha nem haragszik, magára hagyom, itt van ez a magnetofon, tegye meg részletes beszámolóját. Ügy beszéljen, mintha maga is tettes lett volna, a tárgyaláson ugyanis szükségünk van erre a vallomásra. Az ugyan nem valószínű, hogy akár Schirmbaum, akár Gömöry kijut az országból és leleplezi magát. De tudja, a falaknak is van fülük. És mi azt szeretnénk, ha Jana Witkowszky igazi szerepét rajtunk kívül senki nem ismerné. A tábornok elment és Jana határozott hangon, lengyel nyelven megkezdte vallomását... • A Magyar Távirati Iroda telextermének gépasztalkáján egy közlemény feküdt, amelyre piros tintával a következő szöveget írták: „0 óra 15 perckor hozható nyilvánosságra.” A telex kezelője cigarettára gyújM egtelik mosolygásukkal Gémes Balázs nevelőtanár irodája. Kérésem, re beszélgetnek velem társaik képviseletében mind az öten: két leány és három férfi. Vietnamiak. Egy és háromnegyed éve, 1966 decemberében jöttek sokat szenvedő hazájukból Budapestre, s miután anyanyelvűnket tanulgatták, egyszersmind elvégezték a szakmunkásképző iskola el. ső évfolyamát, tavaly augusztus óta itt élnek, tanulnak Kecskeméten, az Ipari Szakmunkásképző Intézetben, illetve a BRG- ben, a magnógyárban. Helyesebben harmincegy közülük másodéves ipari tanuló, heten már képzett technikusként, ketten pedig mérnöki diplomával érkeztek hozzánk. Negyvenen vannak tehát: huszonegy nő, s tizenkilenc férfi. Mielőtt élvezhetném meg- kapóan bájos társaságukat, sok mindent megtudok népükről, s róluk. Gémes Balázs, úgy is mint néprajz- kutató, s úgy is mint az egyik intézeti nevelőjük, alapos ismerője a szokásaiknak, magatartásuknak, nemkülönben a vietnami nép történelmének. Utóbbiról a következőket mondja: Amikor a mi őseink még nyereg alatt puhították a húst, a vietnamiak már kétezer éves kultúrával rendelkeztek. Nem egy nagy költőjüket, filozófusukat tartja számon név szerint a .művelt világ, csakhogy — tévedéssel. Általában kínaiaknak hiszik őket, mivel a távolabbi múltban a hatalommal, pénzzel rontott. Pontosan négy percig szívta a Fecskét, azután elnyomta a csikket és szapora kézzel kopogtatta: „A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az MTI-t felhatalmazták annak közlésére, hogy a nyugat-németországi ODESSZA, az egykori SS- legényeket tömörítő féllegális szervezet ügynökei a mára virradó éjszaka merényletet kíséreltek meg doktor Karl Heim Wocheck vegyészprofesszor ellen, aki, mint ismeretes, a közelmúltban politikai menedékjogot kért és kapott a Magyar Népköztársaság kormányától. A magyar belbiztonsági szervek a merényletben részt vevő két személyt, Rudolf Schirmbaum, 1924. Kalpfstük Rozália, egyházi születésű és doktor Alois Gemner 1909. Rita Wemer, karlsruhei születésű egykori SS-kato- nákat tetten érte és letartóztatta. Feltehető, hogy a két személy más nyugatnémet ügynökökkel is kapcsolatban állott. A nyomozást tovább folytatják.’' * A még rendelkezésére álló időt Jana pihenéssel töltötte. Amikor pedig elérkezett a pillanat, és indulnia kellett, két kocsi delkező kínai császári dinasztiák tették számukra lehetővé a tudomány és a művészet különböző ágainak művelését. Közös vonás a mi népünk történetével? Amellett, hogy a magyarság is keletről származik, a tatárok a XIII. században éppúgy megtámadták a vietnamiakat, akárcsak a mi őseinket. De másmás eredménnyel. Akkor a kínai császári trónon ülő tatár kán félmilliós sereget küldött a vietnamiakra, de csak negyvenezren tértek vissza a dúlásból. A következő évben menesztett 300 ezres büntető „expedíció” hasonló sorsra jutott. S már meg is van az akkori és a mostani idők közötti párhuzam, az analógia. — Rendkívül békeszerető nép, de ha bántják őket, nem ismernek irgalmat, a hazájukért képesek minden áldozatra! Ez a negyven is micsoda emberekből tevődik össze! Van közöttük asszony, akinek férje jelenleg a dzsun- gelekben harcol, s a háború poklát már megjárt férfi, aki úgy tanul, hogy odahaza asszonyát és négy gyermekét álláridó életveszedelem fenyegeti. A párttitkáruk a demilitarizált övezet környékéről mocsarakon, dzsungeleken át 500 kilométert gyalogolt, hogy vonatra ülhessen, s eljöhessen Magyarországra, tanulni. És mindegyikükről el lehetne mondani hasonlókat. _És itt? Az elismerés jelzői felsőfokba kívánkoznak velük kapcsolatban. — Elkanyarodott ki a laktanyából. A fehér Mercedes vadul vágtatott, ám a nyomában tartó Volkswagen sem maradt el tőle túlságosan. Így jutottak el ahhoz a ponthoz, ahol Schirmbaum az akció kezdetén a teherautót elhagyta. A kocsi a padkára futott és teljes sötétségbe burkolózott. A két utas — vagyis az elhárító szolgálat két munkatársa — eközben felkészült arra, hogy ha a teherautó majd megérkezik, elfoglalja helyét a rakodótér kiképzett fülkéjében. Tulajdonképpen három kocsi tartott abban a pillanatban Bécs, illetve Magyarország nyugati határai felé. A harmadik egy nyerges vontató volt és ennek pótkocsiján hatalmas vörös betűk hirdették a szállítmányozó cég, vagyis a kocsitulajdonos nevét. A gépkocsivezetők egymást váltva munkálkodtak, négy-öt óra alvást ugyanannyi vezetés követett. A sofőrök elemükben voltak, éjszaka mindketten szívesen vezettek, ilyenkor kisebb volt a forgalom, hűvösebb az idő, ember is. gép is jobban szereti ezeket az órákat. (Folytatjuk.) képesztő a szorgalmuk — mondja a magyar tanár. — A mi ipari tanulóinkat, akikkel egy épületben laknak, azért kell noszogatni, hogy tanuljanak, őket viszont minduntalan inte> kell, hogy ne gyötörjék agyon magukat. Szófogadók, de ebben az egyben nem. Már hajnali négykor felkelnek, tanulnak, majd elmennek a gyárba, s otthonukba térve ismét kézbe veszik a könyvet, éjfélig le sem teszik. Irgalmatlanul nehéz számukra a magyar nyelv, a szakszövegeket orosz—vietnami, s orosz— magyar szótár segítségével fordítgatják. Ám a második évet úgy végezték el, hogy egyetlen 2-es tanuló sincs közöttük, közepes is csak négy, a többi jeles, kitűnő. És bár most szünet van, tanulnak ismét. Hogy közben eszükbe jutnak megölt hozzátartozóik, kedveseik? Nem, erről sohasem beszélnek. Én sem tartom illőnek erről kérdezni őket, ezt az ötöt, akik csak mosolyognak — miközben sírni tudnék. Parolázáskor két kézzel fogják meg jobbomat, s bogárfekete szemük az igaz emberek tisztaságát tükrözi. A rról beszélgetünk: ho" gyan érzik magukat a körünkben, Kecskeméten? — Nagyon jó itt — mondja a húszéves Nguyen thi Kim Phung, egy tündér! H'noi-i leányka, aki törékenyebbnek látszik a virágnál is. — Kecskemét nagyon szép — így a 24 éves Nguyen thanh Nhan. Sokszor voltunk a Katona József Színházban. A 29 éves Dvong van Bien mérnök, aki a Hanoi-i egyetemen is tanított, s a gyárból hazatérve most is az ipari tanulókat neveli, és a 27 éves Pham thai Binh, aki katonatisztként nem egy csatában részt vett már, csak helyeslőén mosolyog társai válaszán. A másik leányka, a koránál legalább hat-hót évvel fia- talabbnak látszó, 22 éves Nguyen thi Yen pedig maga a megtestesült mosoly. Akkor mosolyog legjobban, amikor azt mondja: meglepődtek a magyar szakácsok, látván, hogy ők megeszik a legerősebb paprikát is. Mert a vietnami ételek legalább olyan fűszeresek, mint a magyar konyha termékei. C hogy ebben is ha^ sonlóságot fedezünk fel köztük és miköztünk, Phung az anyanyelvén mond valamit a többinek. Megkérem, írja le. És a latin betűs szöveget megőrzőm a noteszomban: „CHUNG TOI RAT QUY MEN NHAN DAN HUN- GARI.” Azt jelenti: Nagyon szeretjük a magyar népet. — Mi is a vietnamiakat — mondom nekik, s előszó'r most lábad könnybe a szemük. _ Tarján István &OPRO úlSA N.OŰR S PAMTVEVM A KOPASZ okoszTamb/w 55. De amikor láttam, Napokon belül visszatérhet a nyár
