Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-26 / 174. szám

1968. július 26. péntek 5. oldal Otthont is a kultúrának! A Kiváló orvos Aligha van a megyé­ben jobban kihasznált épü­let, mint a drágszéli műve­lődési otthon. Kétszázhat­vannégy rendezvényt tar­tottak benne a múlt évben, 8852 érdeklődő részvételé­vel. Nem valami nagy ez a szám abszolút értelemben, de jócskán megnő, ha a község kis lélekszámúhoz viszonyítjuk. Azt jelenti, hogy minden drágszéli leg­alább tizenhatszor jelen volt valamilyen kulturális eseményen, és ez már igen­igen nagy hatásfokú nép­művelésnek számít. (Annál is inkább, mivel a rendez­vények közül három volt műsor nélküli táncmulat­ság.) A legkülönbözőbb témá­jú ismeretterjesztő előadá­sokkal, klubfoglalkozások­kal, a színj átsző kör elő­adásaival, a közös tv-né- zéssel, zenehallgatással még egyáltalán nem merül ki a kultúrház szerepe. Az egyet len középület-féle lévén a kis faluban, ez a párt- és a többi társadalmi szerve­zet otthona is, itt fogják össze a négy szakosztál­lyal, de igen nagy kedv­vel működő sportkör tevé­kenységét, a kalocsai járás valamennyi művelődési há­za közül itt indítottak elő­ször mezőgazdasági szak­munkásképző tanfolyamot. Pedig hát ez a műve­lődési otthon van is, meg nincs is. Van, mert még 1952-ben átalakítottak erre a célra egy magánházat, de még sincs, mert azóta mit- sem változott a helyzet, pe­dig az eltelt tizenhat év bőségesen bebizonyította, hogy a félezemyi lakosú község kulturális érdeklő­dése nem fér már meg az ócska vályogfalak között, amelyek újabban életveszé­lyesek is. Bulgária világviszony­latban az első helyek egyikén áll a száz éven felüli emberek számá­nak tekintetében. A la­kosság számához viszo­nyítva 1 millió lakosra 54 százéven felüli esik. A százéven felüliek szá­ma összesen 428, ebből 269 (63 százalék) nő. A száz éven felüliek vete­ránja egy Dimka Gorova nevű asszony, 117 éves és a Kjusztendil járási Rakovo községben él. Hosszú életé­nek legnagyobb részét eb­ben a faluban töltötte, mely magasan fekszik az Osszo- govszka-hegység lejtőin. A legendás bolgár forradal­már-költő Hrlszto Botev (1848—1876) kortársa. Hu­szonnyolc éves volt, amikor Bulgária felszabadult a tö­rök rabság alól, igen élén­ken és pontosan emlékszik vissza a régi idők esemé­nyeire. Dimka Gorova egész éle­tében földműveléssel fog­lalkozott, dolgozott. Élete gondokban és viszontagsá­gokban telt, nevelte gyer­mekeit és unokáit. Sokgyer­mekes családból szárma­zik, s maga is kilenc gyer­meket szült. Ügy élt, olyan körülmények között, mint minden szegény parasztcsa­lád az egykori Bulgáriában. Egyetlen földes padlójú szobában lakott egész né­pes családjával. A száz éven felüli néni még alig né­hány évvel ezelőtt sem akart megválni magaszö­vött anyagból készült ru­háitól. Még most is meg­Furcsának tűnhet, hogy a kulturális életet áttekint­ve, éppen arról nem beszél­tünk eddig, amiről a leg­többen ismerik Drágszélt, a híres néptáncegyüttesről. A művelődési házzal kap­csolatban nem is igen le­het szóba hozni, mert a táncosok jóideje már, hogy a szomszédos Homokmégy- re kénytelenek átjárni pró­bára, saját otthonuk ugyan­is rég összedőlt volna, ha ott dobbantanának akkorát, amint azt például az ör- jegi csikóstánc megkíván­ja. Augusztus 20-án lesz 20 éves az együttes, éppen az I. Dunamenti Folklór- fesztivál ideje alatt, amely­nek programjából kulcsfon­tosságú feladatokat bízott rájuk a megyei tanács. Beros Ferenc tanácselnök hiteles feljegyzései szerint nincs olyan család Drág- szélen, amelynek valame­lyik tagja nem táncolt vol­na az együttesben. Nemze­dékek őrzik a népművészet kincseit a drágszéli cso­portban: hat-nyolc évesek a legfiatalabbak, a legmél- tőságteljesebben lépkedő asszonyok, férfiak közül pedig néhányan már el­hagyták a hetedik X-et. Nehéz lenne megszámlál­ni, hány seregszemléről vitték haza az első díjat, még nehezebb, hogy hány vastapsra ragadtató fellépé­sük volt már országszerte.! (Nem is beszélve a legutóbJ bi nagysikerű bulgáriai kőrútról!) Amikor az év elején az Országos Népművelési In­tézet bemutató színpadán szerepeltek a fővárosban, a jelenlevő neves szakembe­rek nem győzték csodál­kozásukat kifejezni: Ho­gyan sikerült ennek az „is­ten háta mögötti^ falucs­vam az öreg szövőszéke, amelyen néha most is dol­gozik. Eledeleiben előnyben részesíti a zöldségféléket, főzelékeket, tejtermékeket és gyümölcsöt. Beugrottak a gépkocsi­ba, Gömöry ráadta a gyúj­tást. Zavartalanul elérték az országutat. A Mercedes ekkor felkapott a be­tonra és elállta a forgal­mat. A Volkswagen teljes gázzal robogott. Jana a Mercedesben ült és az utat kémlelte. Ami­kor Gömöryék gépkocsijá­nak hunyori piros lámpái eltűntek a messziségben,, ő is begyújtotta a motort, gázt adott és fütyörészve nekivágott az éjszakának. kának ilyen magas színvona­lú, természetes színekkel gyönyörködtető kultúrát ki- virágoztatni? Egyszerű a válasz. Az életkedvük, munkaszerete­tük tette, csakúgy, mint azt, hogy a kis lélekszám ellenére még távoli lehe­tősége sem merül föl an­nak, hogy Drágszél eltűn­jön a községek sorából. De éppen, mert ez az ötszáz ember eltökélten ragaszko­dik az anyagi javakban egyébként szépen gyarapo­dó faluhoz, a kulturális éle­tet is megteremtették ma­guknak — mert szükségük volt rá —, még elfogadható művelődési ház nélkül is. De azért most már a fel­újításának is eljött az ide­je. 227 ezer forintot szán rá a község, (csaknem egy­negyed részét társadalmi munka formájában), száz­ezerrel hozzájárult a kalo­csai járási tanács is, a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya pedig megfelelő összegű támogatásra vonat­kozó javaslatot terjeszt a végrehajtó bizottság élé. Hamarosan tehát nemcsak kultúrája lesz Drágszélnek, de otthona is a kultúrának. Sz. J. ... A kocsi vezetését Schirmbaum vette át, mert a professzor éledezni kez­dett és Gömöry az értékes teher elnémítását a vilá­gért sem bízta volna más­ra. Egyszerre feloldódott bennük minden addigi fe­szültség, hallatlanul vi­dámnak érezték magukat. — Látja — mondta az orvos, Janára terelve a szót —, ez az új generáció. Ahogy ezek élni tudnak, amilyen hozzáértő módon eligazodnak a legbonyolul­tabb összefüggésekben i6 — az valóságos csoda. A kis méretű, ízlésesen berendezett irodában per­cenként cseng a telefon. A főorvos türelmesen vála­szol a kérdésekre, intézke­dik, utasít, de kinn az ajtó előtt is sokan várnak rá. A megkezdett beszélgetés ismét megszakad, közben a falon látható idős férfi arcképére nézek. — Guszmann József pro­fesszor — szól később házi­gazdám a fényképre mu­tatva. — Apám után egész életemben őt tiszteltem, szerettem a legjobban. Pá­lyakezdésem óta emberi és orvosi példaképemnek val­lom a professzort. Dr. Ketzán Iván, a me­gyei Bőr- és Nemibeteg Gondozó Intézet vezető fő­orvosa ezután a profesz- szor mellett töltött éveket idézi, amikor „extemista” volt a budapesti István Kórházban. Az orvosgya- komokokat nevezték így abban az időben* ám az 1933-ban megszerzett dip­lomától a kecskeméeti fő­orvosi kinevezésig küzdel­mekkel, kitérőkkel volt te­le ez az életút. Most 58 éves dr. Ketzán Iván, aki 33 év alatt bete­gek tízezreinek adta vissza az életet, az egészséget, öt — A feleségem — mond* ta Schirmbaum csendesen és halkan, csak magának. Az orvos megrökönyödve meredt útitársára. — Ezt eddig nem is mondta. — Titok suttogta Schirmbaum. —- Bécsben úgyis megtudta volna. Az orvos felnevetett. — A hülyéknek van sze­rencséjük — mondta mély meggyőződéssel —, már ha szerencsének lehet nevezni, ha valaTEi egy észkombájn puskaporos hordót vesz fe­leségül. A hetvenes kilométerkő­nél némi vegyszert löttyin- tett még a kőtözőanyagra és néhány másodpercig újra a professzor arcához szorította. Ezután Schirm­baum és az orvos behajol­tak a kocsiba és kiemelték az alvó Woeheckot. Ebben a másodpercben — mintha csak egy film­rendező felvételt vezényelt volna, hatalmas jupiter- lámpák fénye villant meg. A környező kocsikból egyenruhás és civil férfiak ugrottak elő és géppisz­tolyt szegeztek rájuk. — Nem érdiemes ell«n- állniok — harsogta v,y hang. — Menekülni nem tudnak, engedjék el a pro­fesszor testét, emeljék fe­foglalkoztatják, hanem ahogy megfogalmazta; A problémás esetek. — Ezeknek az aránya viszonylag kis százalék — magyarázza —, de ha a velük összefüggő, válaszra váró kérdésekre akarunk feleletet adni, évek, évti­zedek kutatására van szük­ség. Magyar és idegen nyel­ven megjelent szaklapokat mutat, régi és friss dátu­mokkal keltezett publiká­cióit. Az egyik cikk a gom­bás bőrártalmakról szól, amelyeket az utóbbi idő­ben sikerült minimálisra csökkenteni Kecskeméten. — A bőrgombásodással kapcsolatos kutatómunka kedvelt területeim közé tartozik — folytatja —, amelynek egyik legfonto­sabb mozzanata a megelő­zés. Ha ezt megoldjuk és sikerül a fertőzés terjedé­sét megakadályozni, akkor már nagy lépést tettünk előre a betegség leküzdé­sében. Az egyik kecskeméti nagyüzem példája is ezt bizonyítja, ahol nemcsak Jük fölé a kezüket és állja- nak sorba. A parancsot késedelem nélkül végrehajtották. Schirmbaum nyöszörgőit, mint a kutya* amely kor­bácsot lát. Három személyautó gör­dült oda Schirmbaumék- hez. Gömöry és a volt SS- legény látta, ahogy meg­ragadták Janát, és a kocsi mélyébe tuszkolták. Az­után Gömöry, végül Schirmbaum került sorra. A kocsik elé motorkerék­páros rendőr száguldott, mögé pedig egy zöld színű katonai terepjáró kocsi sorolt be. Így folytatták^ út­jukat a főváros irányába. Jó Ideje mentek már, amikor lekanyarodtak az útról és egy laktanya szerű épületbe gördültek a ko­csik. Sehirmbaum egy pil­lanatra még látta Jana va­kítóan szőke haját, és azt, hogy két egyenruhás asz- szony egy távoli rácsos ab- lakú helyiségbe kíséri. Aztán Gömöryt is látta, a szájában cigaretta füstöl­gőit, és észrevette, hogy a ház ablakát, ahová kísérik, nincsenek rácsok. Nem volt módja hossza­san nézelődni. Már mennie kellett a harmadik irány­ba^ oda, egy bunkerszerű épület felé. felkutattuk a bőrgombáso­dás okait, hanem meg is szüntettük ezeket. Éppen ezért szoros a bőrgyógyá­szok kapcsolata az üzemi és a higiénikus orvosok­kal is. Űjab’b témába kezd, a bőrrdkos megbetegedések­ről, ezek emelkedéséről beszél. — Az okokat — fej­tegeti —, még nem ismer­jük világosan. Mindeneset­re, a jövőre Budapesten sorra kerülő bőrgyógyász világkongresszuson ez is szóba kerül. A kongresszuson mint a Magyar Bőrgyógyász Tár­sulat vezetőségi tagja* Ketzán főorvos is ott lesz. A társulat dél-magyaror­szági szekciójának szintén vezetőségi tagja, ismeri kollégái tudományos ered­ményeit, de a gyógyító, a kutató munka mellett szí­vén viseli az intézet orvo­sainak, egészségügyi dol­gozóinak rendszeres szak­mai továbbképzését is. Az intézet, az ehhez tar­tozó szakrendelő, a myko- lógiai laboratórium nfun- káját vezeti Kecskeméten főorvosként tíz esztendeje. Percnyi *,lazítás” nélkül* legalább 10 órát tölt na­ponta munkahelyén, emel­lett szakmailag irányítja a bajai, a félegyházi, a kis­kunhalasi, a kalocsai, solti bőr- és nemibeteg gondozó intézetek munkáját is. — Nem sok ez egy ki­csit? — Ügy érzem, amit vál­laltam, teljesítenem kell. A kecskeméti intézet na­gyon a szívemhez nőtt, el sem tudja hinni az, aki nem élte át, hogy mennyi élményt, tapasztalatot sze­rezhet egy orvos, amikor aktívan végigkíséri egy ilyen intézmény alapjainak lerakását, megszervezését* működését. S ha az utó­daim, a fiatalabb kollégák a felépülő új kórházban a mostaninál is kedvezőbb körülmények között foly­tathatják majd az itt el­kezdett munkát —, ennek éppen úgy örülök, mint a júniusi Semmelweis-év- fordulón kapott Kiváló orvos miniszteri kitünte­tésnek. B. Cfy. Senki nem szólt hozzá* kis cellába vezették be. Az •asztalon kenyér volt, tál­kában gőzölgő leves, pohár víz. Három cigaretta. Ebből látta, hogy bizony nem váratlan vendégek ők ebben a házban... ... Gömöry-Gernner cel­lájának berendezése sem volt gazdagabb Sohirm- bauménál. Ót is vacsora várta, víz, három cigaretta. Az őrei egy szót sem szól­tak hozzá, bevezették a he­lyiségbe és azután távoz­tak. Amikor arra gondolt* hogy azelőtt egy órával a saját gépkocsiján utazott* ott állt meg, ahol akart, azt evett-ivott, amire gusz­tusa támadt — sírni sze­retett volna. Határtalan fáradtság ro­hanta meg. Hanyatt vetet­te magát a priccsén és le­hunyta a szemét. Ekkor az ajtó rácsain keresztül egy kéz nyúlt a szobába és lekattintotta a belső vil­lanyt. Gömöry doktor erről már mit sem tudott. Aludt, mint akit leütöttek. Amidőn Janát a rácsos ablakú épületbe bevezet­ték, az asszony retiküljé- ből cigarettát vett elő ás rágyújtott. (Folytatjuk.) A hosszú élet országa azonban nem a sikerek Amerikai feleség Két kedvencünket láthatjuk viszont a színes olasz- francia filmben: Marina Vladyt és Vgo Tognazzit. A filmvígjáték alapszituációja: Mario, az olasz kistiszt­viselő házasodni akar, a megkörnyékezett nők azonban nem, s mindez New Yorkban, Miamiban, Texasban történik azért, hogy Mario minél hamarabb szert tegyen egy amerikai feleségre, pontosabban, a feleség révén letelepedési engedélyre. A kitartó szorgalommal haj­szolt kalandok számtalan humoros szituációba sodorják a buzgó kistisztviselőt. B. OÜR o a 13* A N Dp R randevú KOPASZ OROSZLÁNBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents