Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-24 / 172. szám

1968. Július 24. szerda 5. oldal Tevékeny fiatalok Bizony nem kis dolog, amit a jászszenti ászlói if­júsági klub tagjai a klub újjászervezése óta eltelt egy esztendő alatt elértek. A nagy kiterjedésű ta­nyavilágban és a község­ben két termelőszövetke­zet tömöríti a dolgozókat: az Üj Barázda és az Aranyhomok. Nagyistók János általá­nos iskolai tanár, a Pata­ki István Ifjúsági Klub ve­zetője a következőket mondja: — Mindkét termelőszö­vetkezetben mintegy 50—50 KlSZ-korosztályú fiatal dolgozik. Nálunk a fiatalí­tás — ha szabad így kife­jezni —, alig jelent gon­dot, hiszen a fiúk, lányok nagyrészt itthon maradtak. A két tsz vezetősége már az 50-es évek végén hozzá­látott a szakmunkásképzés­hez és nagy figyelmet szenteltek a felnőttoktatás­ra is. Aki szakmát szerzett, jobban keres, megtalálja a számítását. Látják ezt a fiatalok és követik is a jó példát. És ennek a közös gazdaságok sem látják ká­rát. De térjünk vissza az if­júsági klubhoz. — Hány taggal működik a klub jelenleg? — ötven igazolványos tagunk van. Tsz-fiatalok, ipari tanulók és diákok. Ez a törzstagság. A község művelődési és sportéletében a klub ve­zető szerepet játszik. Ren­dezvényei — amelyekre szombat esténként kerül sor — eseményt jelentenek és a felnőtt lakosság is szívesen be-bejön a fiata­lok közé. Klubestjeik szín­vonala már túlnőtt a szimpla szórakozáson,, jól érzi itt magát az idősebb ember is, mert tanulhat, szórakozhat, tágíthatja a látókörét. Mikor meglátogattuk a Jászszentlászlói fiatalokat nagy munkában voltak ép­pen : elvállalták, hogy a művelődési otthon tetejé­ről darabonként leszedik a cserepet, hogy ne sérüljön meg. Az elavult kultúrhá- zat ugyanis széppé, újjá varázsolják hamarosan és ebben is komoly szerepet vállaltak a klub tagjai, társadalmi munka formá­jában. Példájukon felbuz­dulva nem maradt tétlen a többi fiatal sem, egymás után születtek a felajánlá­sok, ki ennyi, ki annyi munkát vállalt. — Hogy folyik le a szom­bat esti rendezvény? Nagyistók János előveszi és megmutatja a munka­tervet. Látszólag miben sem különbözik a hasonló munkatervektől, de tartal­mában elevenebb, életsze­rűbb. Mindon szombat este az övék, de havonta kétszer van szorosabb elméleti fog­lalkozás, amiből nem hi­ányzik az ideológiai képzés sem. Módjával és az ő nyelvükön persze. Aztán az ismeretterjesztés egyéb formái: nemrégiben Buda Ferenc költőt látták ven­dégül, máskor pedig Sza­bó Tünde színművésznő lá­togatta meg őket. Most ké­szülnek egy képzőművésze­ti tárlatra, amelyen Seres Sándor helybeli festőmű­vész-rajztanár munkássá­gát mutatják majd be. Ez alkalommal egy neves kép­zőművészeti kritikus tart művészettörténeti előadást. — Nagyon jó a kapcso­latunk a KISZ-szel, — mondja Farkas Irén, a klub elnöke. — A2: ifjú­sági szövetségnek nemcsak a helyi szerve, hanem a já­rási és a megyei is min­denben segít nekünk. Más­ként nem állnánk itt. Ám nemcsak a kisz. szel jó a klub kapcsolata. Lódri János vb-elrök és Németh Sándor párttitkár véleménye szerint a fiata­lok közhasznú tevékenysé­gükkel, jó munkájukkal és magaviseletükkel kiérde­melték a községi vezetők rokonszenvét. Klubhelyisé­güket is a községi tanács rendezte be. De nem rosz- szabb a két termelőszövet­kezet vezetőségével való kapcsolata sem. — Van egy titkos vá­gyunk — vallja be Csáky Mária, a klub egyik tagja. — A névadónk, Pataky István ifjúkommunista mártír életére vonatkozó adatokat összegyűjteni és az anyagból kiállítást ren­dezni. Kérjük azokat, akik­nek ilyen anyag van a bir­tokában, bocsássák — csak átmenetileg is — rendelke­zésünkre. Balogh József A Bánk bán a Dóm téren Látványos előadásban Erkel operája Jubileumi évadjához ér­kezett Szegeden a Szabad­téri Játékok nyári prog­ramja: az 1959-ben felújí­tott fesztivál az idén tíz esztendős. Az évforduló té­nye ünnepi műsorválasztá­si lehetőségeket kínál, olyan darabokat keresnek tehát Próbán A terem — mint akár­melyik falusi kul- túrházé. A fal mellett kö­rös-körül székek, a padló olajos. A székeket egy ősz hajú férfi rakosgatja fél­körbe, mindegyik elé közé­pen kottaállványt állít. Fél óra múlva kezdődik a ze­nekari próba. Miniszoknyás kislány érkezik elsőnek, azonnal segítene, de Holló János elhárítja. — Inkább zongorázz — mondja, és tovább bajlódik a kottaállványokkal. A lány nem kéreti még egy­szer magát, pár pillanat múlva felhangzik Chopin Esz-dúr keringője. Mire véget ér a keringő, benépesül a terem. Egy­szerre hangolnak a zené­szek legalább húsz hang­szeren. A Kiskőrösi Fmsz szimfonikus zenekarának mai próbáján Kálmán, Lehár, Jacobi műve, egy Verdi operarészlet és a Tor­reádor induló szerepel a műsoron. 1/ ülönös érzés egy 40 tagú zenekart egye­dül hallgatni. Néhány per­cig gondolkodhatom csak rajta, mert mellém ül Holló János, a zenekar szervezője, tagja, vezetője, egyszóval mindenese. Be­szélgetni persze lehetetlen, de az egyik szünetben mégis szót válthatunk. — Mit mondhatnék ma­gunkról? Ez a zenekar tíz éve játszik együtt, az ala­pító tagok közül tízen ma is itt vannak. Sorolhatnék számokat, a 103 fellépést csaknem 40 ezer hallgató előtt, vagy azt, hogy a ze­nekarban 12-tŐl 85 évesig szinte minden korosztály képviselve van, s hogy be­jártuk az országot, voltunk külföldön... Ügy érzem, nem ez a lényeg. Tíz év alatt többször voltunk már nehéz helyzetben, de arra soha nem gondoltunk, hogy abbahagyjuk. Együtt ma­radtunk, és ez a lényeg. I tt van például az egyik hegedűs, Fecs­ke Jenő. Szőlőtermelő, 16 kilométert kerékpározik minden próbára. De a két kezemen meg tudnám szá­molni, hányszor hiányzott a tíz év alatt Vagy a má­sik, a 12 éves Kéhl Ferenc, aki fuvolán játszik, egyike a legszorgalmasabb zene­kari tagoknak, pedig na­gyon szeret focizni is. A díjak, a dicsérő okle­velek a szomszédos igazga­tói szobában vannak. Át­megyünk megnézni őket, szinte mindegyikhez fűző­dik valami kedves kis tör­ténet Későre jár, vége a pró­bának. A hangszerek a to­kokba kerülnek. Lassan ki­ürül a terem, csak néhány gyerek marad még, meg a kislány, aki elsőként érke­zett. Á zongorához ül, elő­ször csak lassan, majd egy­re bátrabban felhangzik a Cisz-moll prelűd. ézzük őket és óhatat­lanul előtolakodik bennem a gyanú, hogy Holló János barátom a lé­nyeget illetően tévedett. A lány Rachmaninovot ját­szik, s négy-öt gyerek át- szellemülten hallgatja — mindez este tíz óra után. Biztos vagyok benne, hogy mindenekfölött ez a lényeg. B. P. N az évtizedes repertoárból, melyekre legszívesebben emlékszik a kilenc feszti­válnyár közel 800 ezres kö­zönsége. így alakult az idei műsornaptár: Bánk trum-színpadra tervezhető elképzelései. Szinetár Mik­lós, aki kilenc nyár óta törzstagja a fesztivál ren­dező gárdájának, s aki ép­pen ezért tudja, ismeri a Enyedi Zoltán felvétele bán, János vitéz, Aida, szovjet balett-társulat (Hattyúk tava — a rigai művészek előadásában) és Állami népi Együttes ven­dégjátéka (Rapszódia cím­mel). Szombaton, a premi­eren (Szinetár Miklós és Félix László rendezésében) Kórody András vezényelte Erkel operájának negyedik fesztivál-bemutatóját. Szán­dékosan írtuk előre a rende­zők nevét, hiszen a szabad­téri előadások legtöbbet vi­tatott, legérzékenyebb pont­ja az a színház-szempontú követelmény, amit kritika és közönség évről-évre szá- monkér a rendezéstől. Mint a programban sze­replő valamennyi műfaj­nak, az operának is, a Bánk bánnak is évek so­rán többé-kevésbé kiala­kultak a szegedi mons­művek színpadra alkalma­zásának amolyan népszín­házi jellegét — most sem változtatott alapállást: fő­leg a kórusokra, grandió­zus tömegjelenetekre, a sokirányú mozgáslehetősé­gekre hagyatkozva látvá­nyosságot, dekoratív tab­lójeleneteket komponált. A díszleteteket Fülöp Zoltán, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A szerep- osztás érdekessége, hogy a szólisták többsége — Si- mándy József, Moldován Stefánia, Komlóssy Erzsé­bet, Szalma Ferenc és Se­bestyén Sándor — koráb­ban a szegedi színházból indult művészi pályáján. A Bánk bán még két al­kalommal kerül színre a Játékok idei műsorán: 27- én, szombaton és 31-én, szerdán. N. I. Újabb szívátültetés HOUSTON (MTI) A houstoni Szent Lukács kórházban végrehajtották a kórház történetének he­tedik szívátültetését. aoDRQ a\bAND o R PANTVEVU A KOPASZ OROSZLÁNBAN 50. Lassan meg tudom ér­teni a szívrohamok kelet­kezésének okait és körül­ményeit. Ezt az utolsó mondatot csendes nevetéssel mondta, és Schirmbaumnak olyan érzése volt, hogy nem is gondolja komolyan. Nehéz nap van mögöt­tük. Délelőtt váltak el egy­mástól. Schirmbaum ké­sőbb dolgavégezetlenül ta­lálkozott újra az asszony­nyal. * {..Gömöry hajnalban ér= kezett Berendre, a Ids, szü­lető településre. Eléggé ki­etlen táj fogadta, irtás az erdő közepén, gomolygó porfelhő, és néhány egyfor­mán szürke épület. A gyár első részlegei készültek csak el, néhány hűtőtorony, pár­száz méter csővezeték, ez volt minden. A gyártól nem .messze V-alakúra ki­képezve két épület húzó­dott. Az egyikben látható­an családok laktak, az ab­lakokon függöny volt és gyermekek hancúroztak a lakások előtti keskeny, szí­nes erkélyeken. A másak épületben — no­ha külsőleg nagyon hason­lított a családok lakóházá­hoz — valami kaszárnya- szerűt vett észre. Csakha­mar rájött, mi sugallta ezt a gondolatot. Az ablakon nem volt függöny és jól látta, hogy a szobák nagy részében emeletes ágyak sorakoznak egymás mellett. — Itt még lógni sem le­het — gondolta Gömöry — kész lebukás egy idegennek itt ténferegni. Legszívesebben azonnal visszafordult volna, de félt Janától és sikertelenség esetén az ODESSZÁTÓL. Hirtelen ötlettől kapatva visszament és az országúi­ról bevezette a kocsiját. Felnyitotta a motorház te­tejét és egy pillanat alatt szétdobta az elosztófejet. Ezt követően a csomagtar­tót is felnyitotta, emelőt vett elő és felemelte a ko­csi hátulját. A kulccsal ki­vette a gyertyákat, viaszos- vásznat terített le és a ko­csi alá bújt. Tevékenykedett, körül­járta a kocsit, közben be­nézett a laktanyaszerű ház­ba is. A portás bizalmatlanul fogadta. — Egy autószerelő kel­lene — mondta Gömöry — az országúton elkezdett kö­högni a motor, láttam a házakat, gondoltam, begu­rulok ide, mert én bizony nem értek a motorhoz. A portás a fejét vakar­ta. — Itt kérem, csak épí­tőmunkások laknak és né­hány technikus a gyárbóL Berenden nincs autószere­lő, mi az AKÖV kocsijai­val fuvarozunk, mert mű­helyünk sincs, még a fu­tó hibákat sem tudják megjavítani. — Akkor itt rostokoljak az idők végtelenjéig? — kérdezte Gömöry. — Kell itt személyautónak lennie, láttam a porban a gumi­nyomokat. — Személyautó van. A professzornak is van egy kocsija, meg az építésveze­tőségnek is van. De isme­ri a sofőröket! Mind arany­koronával jött a világra és félnek, ha lefekszenek a kocsi alá, leesik a fejükről. — És az a professzor? Az gépész? Mert ha gépész, akkor kell annyit értenie... — Nem gépész az kérem. Vegyész. Valami híres em­ber. Ki sem búvik az odú­jából, csak amikor dolgozni megy. De akár hiszi, akár nem, hamarabb kel, mint az építők. És még éjjel is égeti a drága villanyt. És olyan büdöset csinál a fo­lyosóra, hogy az emberek azt mondják, nem műtrá­gya-, hanem záptojásgyár épül majd itt. Gömöry nagyot sóhajtva ment vissza a kocsijához. Mindent tudott, ami érde­kelte ;.. Másnap reggel Gömöry ragyogó arccal fogadta ket­tőjüket. — Megvan ez az átkozott Wocheck — mondta — Be­renden él, valami labora­tóriuma lehet ott, mert mindenki panaszkodik a kotyvalékai szagára. Hilde vele van, láttam is, a má­sodik emeleten laknak, a folyosó végén vannak a szo­báik. — Behatolni? — Azt hiszem elég nehéz. — De háromszáz ember közül kiemelni kettőt — vélte Schirmbaum — csak­nem lehetetlen. — Lepuffan tjük és kész — mondta határozottan Gö­möry. — Álljon a menet — emelte fel kezét Jana. — Nekünk Wocheck élve kell és Hilde is élve kell, és aki lőni mer, az a következmé­nyekért magára vessen. (Folytatjuk.) Az 57 éves Henry W. Jurgenst súlyos szívbajjal szállították be a kórházba s mellkasába a 16 éves Mi­chael Buxton szívét ültet­ték át, aki egy autóbal­esetnél halálos fejsérülést szenvedett. A műtét a kór­ház szóvivője szerint ki­válóan sikerült. A Szent Lukács kórház­ban korábban végrehajtott hat szívátültetés alanyai közül hárman meghaltak, a másik három jó egészség­nek örvend. A hét houstoni szívátültetés végrehajtója, Denton A. Cooley doktor sajtóértekezletén közölte, hogy a közelmúltban hat szívbeteg halt meg azért, mert donor hiányában nem tudtak szívátültetést végre­hajtani rajtuk. Az orvos szerint a szívátültetések — ha jól csinálják őket — már kijutottak a kísérleti stá­diumból. Az egyetlen élő európai újszíves, Boulogne francia dominikánus szerzetes hét­főn a televíziókamerák előtt válaszolt egy újságíró kérdéseire a Broussais kór­házban. Szavaiból kitűnt, hogy még nem tudja pon­tosan, mikor hagyja el a kórházat. Hírügynökségi jelentések szerint Gaetan Paris, Kanada egyetlen élő szívátülte téses betege is ki­váló egészségnek örvend a műtét utáni huszonnegye­dik napon. A világon eddig 27 szív­átültetést hajtottak végre. Az operáltak közül kilen­cen élnek.

Next

/
Thumbnails
Contents