Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-24 / 172. szám
U68. Július 24. szerda S. oldal Favorit a Kocsis Irma Már szerelik az — egyelőre még kis kapacitású — palackozó gépet az Izsáki Állami Gazdaság nevezetes szőlőtermesztő és borászati központjában, Agárdy-tele- pen. Egy hónap múlva kezdik a jó zamatú homoki borok üvegbe töltését. Ezek közül a favorit minden bizonnyal a Kocsis Irma lesz, amely szőlőfajtát itt már nagyüzemileg termesztik. Palackba töltik még ezenkívül a hárslevelűt, valamint a bánáti és az olasz rizlinget. Már megrendelték a nagy teljesítményű, olasz gyártmányú gépsort Is, A felvételen: palackminták a telep klubtermében. Tanyák, kertek és tervek II, Működik a feldolgozó Hogy Kerekdombot mivé teheti — tehetné! — azaz üdülőközponttá, a reumások Mekkájává a homok mélyén bugyborgó „forró tenger”, arról már nem egyszer esett szó a lap hasábjain. Ezúttal nézzünk köze- lebbre: a nagy kincset, a meleg vizet maga az Üj Élet Tsz miképpen foghatná a gazdálkodás igájába. A nagy hajtatóház mellet kellemes látvány a szemnek a karcsú, fényezett kémény, csak éppen elfüstöli a haszon jókora részét. Kézenfekvő a feladat: a fűtéshez meleg vizet kell használni. BeveNM zetni az alumíniumvázas fólia-sátrak alá, s a növényzetre meleg levegőt fú- vatni. Primőr, meleg vízzel A tsz-ben egyöntetű a vélemény: nem kell nagy területű kertészet, annyi sem, mint most, legyen csak 80 hold, de azon koraiak teremjenek! A felszabaduló területet pedig a takarmányövények foglalják el, a sokasodó, s pár éven belül már 700-as össz. létszámot jelentő marhaállomány részére. Tej- és hízómarha — a primőr mellett ez ad hasznot, s ami a tápanyag-körforgás szempontjából nélkülözhetetlen: trágyát. Állami beruházásból, itt és a Béke Tsz területén öntözőfürt épül, négy év múlva lesz teljesen kész, de — kisebb területen — már előtte is használhatják. 1400 hold szántóra az idén 21 millió bruttó bevételt terveztek. S bizonyosak benne, hogy ez az összeg két év múlva 30 millió fölé növekszik. Füstöl a kazón Vajon mi valósul meg ezekből a kétségkívül modern elképzelésekből? — a kétkedés ilyenféle kérdések megfogalmazására ingerelhet. Mert még három éve is jóindulatú mosoly fogadta volna azt a bejelentést, amely szerint a kécskei tsz-ek összefogással csinálnak egy konzervgyárat, paradicsom-ivóié és püré Jól sikerült első félév Kétszázhuszonegy lakás Azt hiszem, e hasábokon felesleges bemutatni a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalatot. Az évek során megyénk városaiban számos építkezés kivitelezői voltak, lakóházak, üzemek, iskolák és más létesítmények köszönhetik létüket e szorgalmas építőkollektívának. Jelenleg nyolc főépítésvezetőségük van, hatvan munkahelyen három és fél ezren munkálkodnak terveik végrehajtásán. Vajon hogyan sikerült idei első félévük? Ezzel a kérdéssel kerestem fel Jeszenszky Gyula igazgatóhelyettest. 114 százalék — Sokan nem tudják — mondotta többek között —, hogy az építőiparban milyen fontos az év első fele. Általában ekkor kezdődnek az építkezések. Az idén kedvező volt az időjárás, jól sikerült az első negyedév, s már akkor reméltük, hogy a többi negyedévvel sem lesz különösebb probléma. Nem is volt. Első félévi termelési tervünket 114 százalékra teljesítettük. — Milyen jelentősebb épületet adtak át az első félévben? — A létesítmények hat- vankilenc százaléka a második félévben készül el. A BOV kecskeméti gyáregységében 17,4, a bajai Kismotorban Í8,5, a ceglédi kórháznál 26 millió forint értékű munkát fejezünk be még az idén. — És a harmincegy százalék? — Idei feladataink között 586 lakás építése szerepel. Az év első hat hónapjában 221-et adtunk át, ebből 87-et Kecskeméten. — Milyen jellemzői voltak az év első felének? Szakemberhiány — Kezdjük talán azokkal, amelyek gondot okoztak. Beton-, rúd- és idomacélból igen nagy a hiányunk. Nem elég az üveg, problémát jelent a kevés azbeszt-cementcső. A vékonyabb acélokat valameny- nyire tudjuk pótolni, a vasakat megcsavarjuk, így szilárdságuk növekszik és megfelel a célnak. — Kevés a szakmunkásunk is. Legalább hatvan- hetven kőművesnek és huszonöt ácsnak tudnánk azonnal munkát adni. A második félévben, amikor a nagyobb szerelések kezdődnek, hiány lesz a szerelő-szakemberekben. A magunk erejéből is igyekszünk javítani ezen a helyzeten. Július végén Kecskeméten, Cegléden és Baján ácsok és kőművesek részére művezetőképző tanfolyamot szervezünk. Ugyanilyen szakmunkásképző tanfolyam indul hamarosan a három városban és Kiskunhalason. Kecskeméten festőket, asztalosokat és lakatosokat szeretnénk kiképezni. Kétszázhúsz ipari tanulónk tett szakmunkásvizsgát. Nézzük a kedvezőbb tényeket is. Ráadás 25 millió — Jelentősen megnövekedett a kapacitásunk. Tavaly 364 millió forint értékű munkát végeztünk s minden jel arra mutat, hogy idei 380 milliós tervünket 405-re teljesítjük. Vállalatunkra a korszerű technika széles körű alkalmazása a jellemző — ez is egyik alapja a kapacitás- növekedésnek. Nagyobb méretekben alkalmazzuk az előregyártott vázelemeket. Először építünk így lakást a megyeszékhelyen, mégpedig 177-et egy házban. Az építés hagyományos módja helyett egyre inkább szerelés jellege van a munkánknak. Saját üzemünk évente 24 ezer köbméter kohósalak-blokkot gyárt. A mi szükségletünkön felül még néha eladásra is jut belőle. A betont központi keverőtelepen készítjük, laboratóriumi ellenőrzés mellett. Egységes, jobb a minősége és jelentős munkaerő-megtakarítást eredményez. Opauszky László előállítására. Meg mindenféle gyümölcs feldolgozására, tartósítására. És az üzem már működik. A kazán még a szabad ég alatt van, de a nagycsarnokban már ötven asz- szony és leány tisztítja, hámozza és rakja üvegbe a barackot, s dunsztolja a hatalmas ciszternákban. A csak pár napja itt dolgozók is lelkesedve, megható komolysággal magyarázzák a munkafolyamatokat, az üzemi tartósítás „műhelytitkait”. Zömmel családtagok dolgoznak itt, s a paradicsomszezon idején a létszám legalábbis megkétszereződik. Eddig két millió forintot áldoztak a feldolgozóra. A végleges „bekerülés” ötmillió lesz. Biztonsági szelep Az új üzem nem mindennapi vajúdások közepette jött létre. Erről Soós Vince, a Szabadság Tsz elnöke tájékoztat: — Az elhatározás már két éve megszületett. Készíttetünk egy tervet a vegyipari gépgyárral, de az nem felelt meg. Hasonlóképpen nem nyerték mega tánsult tsz-ek vezetőinek tetszését a MEZÖBER tervei sem. Végülis egy harmadik elképzelés, amely a konzervgyári technikusok és a helybeli tsz-szakem- berek összefogásának eredménye, látszott leginkább alkalmasnak a megvalósításra. Ezt hoztuk tető alá. Miért volt rá szükség? A konzervgyár évről-évre „túlbiztosította” magát, paradicsomból csak 80—100 mázsás átlagterméssel számolt Ezt is úgy tervezték, hogy a tsz-ek október végéig folyamatosan adják át. Ám ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan volt, amelynek következményeképp a termés — nemcsak a paradicsom, hanem a paprika is — jórészt a földön maradt. Száz és ezer mázsa számra. Ez az idén már nem következhet be. Igaz, a feldolgozó nem versenyezhet a Kecskeméti Konzervgyárral, de nem is ez a célja, afféle „biztonsági szelepként” működik. Mindeme törekvésekkel a tiszakécskei tsz-ek olyan változások küszöbéhez érkeztek, amely a kertészeti termesztés nagy fellendülésének távlatát sejteti. H. D. 600 éves városok Nincs uborkaszezon Az új termés fogadására készülődnek az Állami Pincegazdaság kecskemét- máriavárosi pincészetében. A helyiségek rendbetétele, a gépek karbantartása van ilyenkor műsoron. Az új palackozóüzem részére ők biztosítják a „nyersanyagot”. De jórészt a telep feladata a megye vendéglátó egységeinek, valamint az ország más tájain levő boltok jó minőségű Bács megyei itókával való ellátása is. KECSKEMÉT és Cegléd után Nagykőrös is megünnepelte városi létének 600. évfordulóját. Hallgatom a városi tanács vb-elnökének emelkedett hangvételű beszédét, s közben akaratlanul is a kecskeméti ünnepség, az ottani szónoklat jár az eszemben. A szavak egészen mások, és mégis, mintha azonos pennával írták volna őket. A nagykőrösiek krónikájának jó részét el lehetne vegyíteni a kecskemétiekében, és megfordítva. A magyar mezővárosok jellegzetes fejlődése, nagyjából azonos történelmi körülményei, gazdasági helyzete és — minden tréfás civódás ellenére is — nagyarányú egymásrautaltsága adja itt a párhuzamokat. S a méltató szavak is, amikor a nagykőrösi városvezető, Szűcs Zoltán és a kecskeméti Reile Géza egyformán a homok hőseiről emlékeznek meg, s állítanak nekik emléket ünnepi beszédükben. „Mennyi siker, mennyi újrakezdés!” — mondta a körösi szónok, s a küzdelem, amit felvázolt, ismerős volt a szomszéd városokból érkezett vendégek előtt is. A történelmi idők viharában menedéket jelentettek ezek a városok a környező falvak, elpusztult települések lakóinak, adókkal és adományokkal megszerzett privilégiumaik valamelyes oltalmat adtak kézműveseknek és kereskedőknek, a paraszti közösségeknek, „szabad jogállapo- tú” földművelőknek. KÉSŐBB PEDIG a „menteni és megőrizni” helyett a „szabadságunkat nemzeti függetlenségünket kivívni” eszméje kötötte össze a három város népét. Éppen 120 éve lesz szeptember-24-én az emlékezetes Kossuth-i kiáltványnak, melyben fegyverbe, kaszára, kapára szólítja a haza hű fiait. Az Alföldi Hírlap sárgult lapjai szerint egy óra múlva már útban volt Cegléd felé. „És a város minden lakása talpra lön állítva 24 óra alatt.” Még ugyanaznap Kőrösön mondott beszédet, s a nép „roppant számmal sereglett össze másnap reggel.” De a körjárat minden hatását fölülmúlta a siker Kecskeméten, ahol több mint tízezer ember állta körül a vásártéren felállított szószéket. S e városokból ezrével indultak a nép- fölkelők a haza védelmére. Közös lapjai voltak történelmünknek 1918—19-ben is, habár ezek az összefüggések még jórészt feltáratlanok. Mint ahogy jő lenne megrajzolni a felszabadulás előtti „munkásmozgalmi térképét” is ennek a vidéknek. A gazdasági változások könnyebben nyomon követhetők. Azt hiszem, hogyha a három ünneplő város díszközgyűlésén elhangzott beszédeket valakinek eszébe jutna közös kiadványban összefűzni, igen érdekes és tanulságos lehetne számunkra. De bizonyára érdemes lenne egyszer átlapozni a korabeli ceglédi, nagykőrösi, kecskeméti újságokat is, s tallózni a gazdaságpolitikai cikkek között Nehéz ma már elhinni, pedig így van, hogy például 1939. júliusában az volt a legfőbb kérdés, s erre utalt az újságok cikkeinek címe is: „Ki egye meg a magyar gyümölcsöt?" Erről interpellált Kecskemét kisgazdapárti képviselője a parlamentben, s erről írt az egyik körösi szerző is „A magyar gyümölcs 1939- ben” c. könyvében. Az export stagnál, illetve teljesen bizonytalan, s a hazai piac? „A munkás hiába akar több gyümölcsöt fogyasztani, a mai keresete mellett ezt nem képes megcselekedni ÉRDEKES számok találhatók az akkori felhozatalról, a konzervgyárak feldolgozó kapacitásáról, a gyümölcstermesztés táj szerinti megoszlásáról. Az is lépten-nyomon kiderül, hogy igen szoros volt a kapcsolat például Nagykőrös és Kecskemét között. (A néha mereven értelmezett megyehatár akkor még nem szabott gátat a termelés és értékesítés egyes folyamatainak, a szeszélyes piac viszont gyakran „megtréfálta”, sőt kijátszotta a termelőket és fogyasztókat egyaránt.) A fejlettebb szocialista termelési viszonyok bizonyára még több lehetőséget rejtenének, ha igyekeznénk felkutatni azokat. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között azt hiszem, ma már semmi akadálya sincs ennek a fokozott együttműködésnek. A két várost mindössze 16 kilométer választja el egymástól' néha azonban úgy tűnik, mintha több száz mérföld lenne közöttük. A kapcsolatok ápolása, fejlesztése azonban nemcsak gazdasági síkon, de sok más területen is várat még magára. Olyasfajta kapcsolat, mint ami éppen ezekben a napokban kibontakozóban van például Cegléd és Kiskunhalas közt, még nem létezik a „három városnál”. Igaz, mások a fejlődés körülményei, adottságai mindegyiknél, de ki tagadná, hogy még így is nagyon sok az azonosság kultúrpolitikai és gazdasági téren egyaránt. VAJON MOST, a 600 év megünneplése alkalmából sor kerül-e közös találkozóra, gondoltak-e már erre a városok vezetői? Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de szeretném erre biztatni őket. Ha már a nagykőrösi ünnepi ülésen nem is voltak ott Kecskemét hivatalos képviselői, keressék meg egymást a hétköznapokon. Amolyan „testvérvárosi” szerződés is születhetne a közös múlt felkutatására, ápolására. S méginkább a mai, hasznot hajtó, alkotó összefogásra. F. TÓTH PÁL Karbid ágyúk —vaddisznók ellen elmés szerkezet már az első napokban igen hatásosnak bizonyult. A viszonylag kisméretű „ágyú” önműködően adja le lövéseit. A zirci járás erdei településeinek közelében, ahol naponta többször „rohamoznak” a vaddisznócsordák, négy karbidágyút állítottak fel negyedóránkénti sorozatlövésekre. A hűvösebb éghajlatú Bakonyban, ahol későbben érett be és helyenként még keresztekben áll a gabona, az őrizetlenül hagyott termésben nagy károkat okoznak a vaddisznók. A falánk állatokat különböző riasztómódszerekkel próbálják távoltartani. Ez évben már a rendkívül hatásos új riasztóeszközt, a karbidágyút is igénybe vették. Az
