Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-23 / 171. szám
¥968. Jfifius 23. ketfd *. otffciI Életközeiben a pártvezetés „új mechanizmusa“ 05 mechanizmus — új módszerek, színvonalemelkedés a pártvezetésben is. Bnélkül nem funkcionálhatna ú j gazdaságirányítási rendszer, mint ahogy a pártvezetés mozgékonysága, modernsége volt az előfeltétele annak is, hogy merjünk új mechanizmust kezdeni a gazdaságirányításban. Nos, a pártirányítás néhány új eleméről beszélgetünk Vörös Lajos elvtárssal, a Bajai Finomposztó Vállalat párttitkárá- vai is. — Már a pártbizottság létrejötte is minőség változást jelentett; január óta ez van nálunk — mondja bevezetőként — Igen, emlékszem, azelőtt csucsvezetőség volt — vetem közbe. — Szíveskedjen néhány szemléltető példával érzöceltetni ezt a minőségi különbséget A csendes szavú elvtárs elmosolyodik. — Igaza van. Az előbbi szépen hangzó kijelentést az élettel, a gyakorlattal kell alátámasztani. Ügy hiteles. Gondolkodik egy kicsit. Máris egy példa. Nem sorbaveszik, hanem sorolják ' — Azelőtt a pártvezető- Bég napirendre tűzte egy- egy vezető beszámoltatását. Ez is jó volt Meghallgattuk az elemzést, tájékozódtunk, elismertük, mi a jó, s bíráltunk is.». Az új idők szelleme azonban ennél többet kíván. Céltudatosabbat, az élét, a gazdásági, politikai munka mozgásával frissebben együttjáró módszert... Mert igaz, hasznosak, mélyek lehettek azok a beszámoltatások, de azzal, hogy s o r- bavettük például á gazdaságvezetés reszortjait, az is együttjárt, hogy nem mindig a legsürgetőbb témákról tárgyaltunk. Mióta pártbizottságunk van, ezen finomítottunk. Az adott időben legfontosabb, legégetőbb kérdések megvitatását tűzzük napirendre. Azaz, amelyekben döntenünk kell, ahol megoldatlanok a problémák ... Most már tehát nem sorba- vesszük, hanem soroljuk — fontosságuk, időszerűségük szerint — a témákat. S itt kell arra kitérni, hogy a vállalati szintű ügyek, gondok, tervek, elgondolások kerülnek elénk a pártbizottsági üléseken. Példát mondok: nem volt rendezett nálunk a kereskedelmi főosztály helyzete, szerepe. Ezt soroltuk hát be. Szó volt mindenről, ami a vállalat kereskedelmi tevékenységével, piackutatással, exporttal összefüggött... Hogy fontos „láncszem” volt ez a téma, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kétszer is megtárgyaltuk. Feltétlenül ki kellett elemeznünk az új mechanizmus első 5 hónapja után: hogyan alakult a gazdaságosság? Nem a régi alapon történt ez, tehát, hogy meghallgattuk, amit elmondott az ügy előadója, aztán kiegészítettük, jóváhagytuk, hanem a lényeget kutattuk: ezek a tények, ilyen a folyamat, de hogyan tovább? — Mindez világos, valóban magasabb színvonalon érvényesül a pártirányítás... Most arról néhány ... Önállóbb alapszervezetek — Még ezzel függ össze egy lényeges momentum — tartja fel kezét tapintatosan a párttitkár, jelezve, hogy sejti, mit akarok kérdezni —: míg csúcsvezetőség volt, végeredményben mindent együtt csináltunk az alapszervezetekkel, sokszor helyettük is. Most? Ha mondjuk a fonodának speciális fonodái problémái vannak, foglalkozik azokkal az ottani alapszervezet így valóban érvényesül önállóságuk, igazán gazdái saját területüknek az itteni elvtársaik... —■ Viszont a pártbizottság módszereiből megtanulták, hogy... — hogy azzal foglalkozzanak, amit az élet, a gyakorlat is napirendre sürget — mondja jókedvűen a mondat másik felét Vörös Lajos. Én meg azzal toldom meg. — Tehát, ha fönt Jő, helyes egy új koncepció, ha azt megértve veszik át, lent is minőségileg változik a munka, a módszer... De most már tovább kérdeznék. Eddig a vállalati szintű, az átfogó kérdésekkel kapcsolatban ériníeltük az újszerű megoldásokat. De hogyan jut e csiszoltabb módszerek következményeként a párt- bizottság, a felsőbb gazdasági vezetés közelebb a mindennapokhoz, a munkahelyek élő ügyeihez, a munkásokhoz? A válaszból érződik, hogy ami most jön, logikus következménye az eddig is hallottaknak. A mindennapokhoz is közelebb — Természetes, hogy egy gyár: eleven organizmus. Szükséges, hogy rövidebb időközökben is tudjunk nemcsak a termelésben adódó új helyzetekről, tendenciákról, hanem az emberek, a munkások hangulatáról, véleményéről, kívánságairól. Bevezettük, hogy nagyjából kéthetenként kötetlen, kölcsönös tájékoztatást szolgáló beszélgetésre jöjjünk össze: Kovács Bnre igazgató, a négy alapszervezeti titkár és jómagam. Mindannyian tucatnyi megfigyelést, tapasztalatot, megjegyzést hozunk ide a tarsolyunkban. Vonatkoznak ezek termelésre, emberi gondokra egyaránt. .. Alapszervezeti szinten például nem tudták megoldani az elvtársak, hogy az építkezések miatt igen leszűkült raktári viszonyokon segítsenek. A fonal raktározásánál ez sok bonyodalmat, keveredést okozott. A probléma ez elé a közvetlen fórum elé került, az igazgató gyorsan enyhített a helyzeten ... — Vannak személyes ügyek, melyekről itt is kell szólni? — A fonodái alapszervezet főművezetője, az alapszervezet titkára is: Szilasi Ferenc elvtárs. Negyvenötös párttag, igazán harcos ember, mikor mások ügyében kell segíteni, de a ma- gáéban... Szóval tudjuk, hogy vannak, hogy gondolnak ezzel az elvtársak: ne mndjálk, hogy mert párttitkár, mert párttag... Ez az elvtárs 25 éve dolgozik az üzemben ... Hosszú évek óta nyolcán laktak egyszobás lakásban ... Tudtunk róla, de ő magáért nem szólt... Itt, ezen a kötetlen beszélgetésen határoztunk. Az igazgatóval felkerestük a tanácselnököt, előadtuk kérésünket. Ma már új lakásban laknak Szilasiék, az elvtárs — 3 műszakos — ki tudja pihenni magát... Mondjam, hogy mindenki egyetértett? — Olyan igény nem volt az aíapszervezeteknél, hogy esetleg több tájékoztatást szeretnének egyes vállalati kérdésekben? — De igen. Bizonytalanságban voltak a munkások, mi lesz a bérszínvonallal? Feszültségek támadtak bizonyos kategóriák között. Az igazgató — bár őszintén szólva mi sem egészen voltunk tájékozottak — megnyugtatta a munkásokat: az idei nyereség terhére 1 millió 200 ezer forintot fordítunk bérkorrekciókra. A fizikai dolgozók alapbérét, a kisfizetésűét keresetét emeltük belőle... Hogyan jellemezhetnénk ezek után a posztógyári pártmunka „új mechanizmusát”? Lépést tartanak az élet követelményeivel, a vezetés nagyvonalúbb, ugyanakkor hatását, melegét közelebbről érzik az emberek. Tóth István Tanyák, kertek és tervek /. Kerekdombi új hajlékok Statisztikai adat — tartalmazza a községi törzskönyv is —, hogy Tisza- kéoske 14 ezret meghaladó lakóinak nem egészen a fele még ma is külterületen él. Csakhogy itt, szerencsére, a külterület nem teljesen azonos a tanyavilággal. Ó- és Űjbög, valamint Kerekdomb hovatovább az „anyaközséggel” egyenrangúan közművesített, zárt településként foghatók fel. S ide egyre szívesebben költöznek a tanyákon élők is. Közelebbről Kerekdombot vettük szemügyre. Űjabban Tiszakécskét a településfejlesztési prognózis — ilyen is van már —, másodvárosként emlegeti. Ha ez így van, akkor Kerekdomb legalábbis a másodközség címet érdemli meg. Település -fejlesztés — tsz segítséggel A főutcán a — szövetkezeti átszervezéskor, az évtized elején még ez volt az egyetlen utca — porta- lanított úttest hajlik Fe- kecs József, az itteni Űj Élet Tsz főkönyvelőjének a Trabantja alá. Villanyt is a tsz első éveiben kapott a falucska, úgy, hogy a költségeket a gazdaság hiKutak az öntőformákban Ki gondolná hogy ásott- kutak még manapság is százával készülnek a megye tanyás térségeiben? Holott a vízfakasztás effajta igényének köszönheti lendületes termelését az Ágasegyházi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet betonáru üzeme is. Csupán az elmúlt hónapban 1200 kút- gyűrű, továbbá 600 betonkád és 4 ezer mozaiklap készült. A jövő tervek szerint betonoszlopok készítésére is sor kerüL A felvételen: gyors egymásutánban öntik a gyűrűk anyagát a formázó sablonokba. telezte a tagoknak, év végéig. Tavaly óta harminc kerekdombi apró emberkét fogad szárnyai alá az óvoda, s ebbe az Üj Élet megint csak „beszállt” majd 60 ezer forinttal: anyagot adott hozzá, meg kivitelezőnek az építőbrigádot. A napi ellátmányt az óvoda ugyancsak a gazdaságtól vásárolja meg. Aztán: a vízvezetéket is a szövetkezetiek rakták a földbe, ez mutatkozott a legolcsóbbnak. Nem véletlenül mondják a tanácsnál: „Lassan már nem tudni, hogy Ke- rekdombé-e az Üj Élet, vagy pedig fordítva áll a dolog?” Építkezők a brigádban — És ez még nem minden — mondja a főkönyvelő. — 1967. elején 46 új házhelyet ' mértek ki - -íie-r rekdombon. Ebből már csak öt vár gazdára. Áz idén húsz ház készül el. Ezeket -tavaly keádte-*épí. teni a tsz-brigád. 98 százaHelyszín: Kiskunmajsa. A tejátvevőhely előtt állok. A folyadék tömlőn keresztül jut a tartálykocsiba. Valami hiba van azonban, mert a tej egy része kicsurog a porba. Már egész tócsát alkot a kárbament egészséges ital. Főként az bosszant, hogy a szállítómunkások és a vállalat többi alkalmazottja közömbösen nézi az egyre növekvő kárt. — Nem lehet ezen segíteni — kérdezem. Válasz nem érkezik, de valaki egy vödröt alátesz. Most már odafolyik a tank külsejétől piszkos tej. — Ez legfeljebb a malacoknak lesz ió — mérgelődöm tovább. Az egyik munkás, úgy látszik, figyelembe veszi „hőzöngésemet” és egy mozdulattal rend behozza az egészet, máris megszűnt a baj. Nem lehetett volna ezt előbb megenni? — adom fel fel a kérdést magamban. A közömbösség, nemtörődömség ilyen kis dolgokban is k árt okoz. Azóta is töröm a fejem, hogyan számoltak el az el- csurgott tejjel. * Kecskeméti strand. Egy pohár málnát kérek. A söntés mögött egy hölgy unatkozó arccal belelöttyent a langyos szódavízbe valamennyit a piros sűrítményből. Kerül is bele, meg nem is. Felszalad a vérnyomásom. Aztán nyugalmat erőszakolok magamra. Mögöttem még húsz szomjazó polgártársam várja a kiszolgálást. Miattuk nem veszekszem. A medencében azt számolgatom, hogy az előírt mérték kötelező használatának elmulasztásával, naponta mennyivel csapják be a strandvendéglő alkalmazottai a tikkadt fürdő- zőket. valamivel kevesebb jött ki mint a sörnél már előzőleg kiszámított ösz- szeg. K. S. lékban tsz-tagok építkeznek. S ezeknek legalább a négyötödrésze a tanyákról jön be. Látja, onnan szembe, a vasút túlsó oldaláról. Sok tanya helyét elegyengette ott már a lánctalpas gép. Nagyszerű az a támogatás, amit a. tsz nyújt az építkező tagjainak. Arányaiban ez 30 százalékosra tehető. Nem egy esetben előfordul, hogy a tanyát, a telekkel együtt a tsz vásárolja meg, ad érte átlagosan húszezer forintot, s a benti építkezés megindításához ez nagyjából elég is. Azonkívül vesznek fel kölcsönt is. És hogy bírja kapacitással a rengeteg építést a tsz-brigád? Ezt is nagyon ötletesen szervezték meg: átmenetileg, segédmunkára felvették a brigádba azokat a tagokat, akiknek a házait építik. Mondván, hogy az építkező ember munkája más területen úgy sem ér annyit, mint egyéb esetben, állandóan azon jár az esze, hol tartanak már a falak rakásával, a tetővel, miegyébbel. Jobb tehát, ha ő maga is a brigád soraiba áll, hadd csinálja — a saját házát. És még fizetést is kap érte! Bartáék háza Könnyű por száll mögöttünk a dűlőúton, — itt még inkább csak sejthetők a leendő utca párhuzamos vonalai. De az új házak — a kőporozottak és a vakolatlanok egyaránt —, máris üde nyújtanak. Tóth *1)6280, az építőbrigád vezetője kiszámította: egy kétszoba összkomfortos családi ház teljes elkészülés után, a tsz-segítség jóvoltából 108 ezer forintnál nem kerül többe. A telkek I 400 négyszögölesek, a legtöbbjükön máris apró gyümölcsfák, szőlők sora látható, s kútból öntözött paprika-parcellák. Hová térjünk be szétnézni? Például itt mindjárt jobbra, a legközelebbi, redőnyös ablakú házba. Az egyedül itthon levő 15 éves leánytól, Ilonkától megtudjuk: ez Barta Lajosék háza. Azelőtt tanyán éltek, pár hónapja laknak itt. A tanyát elbontották. Láthatólag megjött az építkezési kedvük: az előszoba elé jókora verandát is csináltak. Édesapja, átmenetileg a kőművesbrigádban dolgozik — egyébként a növénytermesztésben —, édesanyja pedig a borjúnevelésben. Ilonka ősztől kezdve Félegyházán gyors- és gépírást tanul, s érthető, hogy a villanynak örül a legjobban. H. D. Olcsóbb lett a ponty A Halértékesítő Vállalattól kapott tájékoztatás szerint hétfőtől leszállították a hal árát. Az egy kiló fölötti ponty kilónként eddigi 27 helyett 23 forint, a ponty 60 deka és 1 kiló között 24 helyett 19 forint, a kisponty pedig 19 helyett 17 forint. A szeleteit ponty kilónkénti ára 43-ról 38 forintra csökkent. Hasonló arányban mérsékelték epvób halak árát is.
