Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-19 / 168. szám

t oldal

1968. július 19, péntek

A varsói értekezlet résztvevőinek levele

a Csehszlovák KP Központi Bizottságához

Mint ismeretes, Varsóban július 14-én és 15-én szocialista országok párt- és kormány vezetői találkoztak, és a találkozó részvevői levelet intéztek a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságához.

A közös levél így hangzik;

A CSEHSZLOVÁK

KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK

Kedves Elvtársak!

Bulgária, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak nevében fordulunk Önökhöz ezzel a levéllel, melyet a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló őszinte barátság, valamint közös ügyeinkről, a szocializmus pozícióinak megerősítéséről és a népek szocialista közösségének biztonságáról való gondoskodás vezérelt.

Mély nyugtalanságot kelt bennünk az események fejlődése az Önök országában. A reakció támadása, amely az imperializmus segítségével pártjuk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság társadalmi rendszerének alapjai ellen irányul, mély meggyőződésünk szerint országukat azzal fenyegeti, hogy letéríti a szocializmus útjáról. Következésképpen veszélyezteti az egész szocialista rendszer érdekeit.

Ezeket az aggályokat fejeztük ki a drezdai találkozón, többszöri kétoldalú találkozásainkon, valamint azokban a levelekben, amelyeket pártjaink az utóbbi időben a Csehszlovák Kommunista Párt KB elnökségéhez intéztek.

A közelmúltban javasoltuk a Csehszlovák Kommunista Párt KB elnökségének: július 14-én tartsunk új, közös találkozót azzal a céllal, hogy kölcsönösen kicseréljük információinkat és véleményünket országaink helyzetéről, s ezen belül a csehszlovákiai események fejlődéséről. Sajnos, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége nem vett részt ezen a találkozón és nem élt a kialakult helyzet kollektív, elvtársi megvitatásának lehetőségével. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy e levélben őszintén és nyíltan kifejtsük Önöknek közös véleményünket.

Mi azt szeretnénk, ha Önök jól értenének bennünket és helyesen értékelnék szándékainkat.

Nem volt és nincs is szándékunkban beavatkozni olyan ügyekbe, amelyek kizárólag pártjuk és államuk belső ügyei, megsérteni a kommunista pártok és a szocialista országok közötti kapcsolatokban az önállóság és egyenlőség tiszteletben tartásának elvét.

Nem úgy lépünk fel önök előtt, mint a tegnap képviselői, akik a hibáknak és fogyatékosságoknak — beleértve a szocialista törvényesség megsértésének — kijavításában zavarnánk önöket.

Nem avatkozunk be a csehszlovák szocialista népgazdaság tervezési és irányítási módszereibe, az Önök tevékenységébe,

amely a gazdasági struktúra tökéletesítésére, a szocialista demokrácia fejlesztésére irányul.

Üdvözölni fogjuk a csehek és szlovákok közötti viszony rendezését, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság keretein belüli testvéri együttműködés egészséges elvei alapján.

Nem tudunk egyetérteni azonban azzal, hogy az ellenséges erők letérítsék országukat a szocializmus útjáról és Csehszlovákiát kitegyék a szocialista közösségből való kiszakítás veszélyének. Ez már nemcsak az önök ügye. Ez valamennyi kommunista és munkáspárt és valamennyi olyan állam ügye, amelyeket szövetség, együttműködés és barátság fűz össze. Ez közös ügye országainknak, amelyek a Varsói Szerződésben egyesültek, hogy biztosítsák függetlenségüket, az európai békét és biztonságot, áttörhetetlen gátat emeljenek az imperialista agresszív és revan- sista erők cselszövéseivel szemben.

Országaink népei óriási áldozatok árán győzedelmeskedtek a hitleri fasizmus felett, s vívták ki a szabadságot és a függetlenséget, annak lehetőségét, hogy a haladás és a szocializmus útján járjanak. A szocialista világ határai Európa központjában, az Elbához és a Sumavai hegyekhez helyeződtek át. S mi sohasem fogunk belenyugodni abba, hogy a szocializmus történelmi vívmányait, népeink függetlenségét és biztonságát veszély fenyegesse. Mi sohasem egyezünk bele, hogy az imperializmus békés vagy nem békés úton, belülről vagy kívülről rést üssön a szocialista rendszeren, s a maga javára változtassa meg az erőviszonyokat Európában.

Szövetségünk ereje és szilárdsága valamennyi testvérország szocialista rendszerének belső erejétől és attól a marxista—leninista politikától függ, amelyet a népeink és államaink politikai és társadalmi életében vezető szerepet betöltő pártjaink követnek. A kommunista párt vezető szerepének aláásása a szocialista demokrácia és a szocialista rendszer felszámolásához vezet. Ezzel veszélybe kerülnek szövetségünk alapjai, veszélybe kerül országaink biztonsága.

Mint önök előtt is ismeretes, testvérpártjaink megértéssel fogadták a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának januári plénumán hozott határozatokat Abból indultunk ki, hogy az önök pártja, keményen kézben tartva a hatalom kormány- rúdját, az egész folyamatot a szocializmus érdekeinek megfelelően fogja irányítani, nem engedi, hogy azt a kommunistaellenes reakció a maga céljaira használja ki. Meg voltunk győződve, hogy Önök a demokratikus centralizmus lenini elveit úgy fogják őrizni, mint a szemük fényét. Ezen elv bármely oldalának, akár a demokráciának, akár a centralizmusnak az elhanyagolása elkerülhetetlen a pártnak és vezető szerepének gyengüléséhez, a párt bürokratikus szervezetté vagy vitaklubbá való átalakulásához vezet. Mindezekről a kérdésekről találkozóinkon nem egy alkalommal beszéltünk és Önök biztosítottak bennünket arról, hogy tisztában vannak minden veszéllyel, s azzal teljes határozottsággal készek szembeszállni.

Sajnos, az események más mederbe terelődtek. A reakció erői, kihasználva az ország pártirányításának meggyengülését, demagóg módon visszaélve a „demokratizálódás’’ jelszavával, hadjáratot indítottak a Csehszlovák Kommunista Párt és annak becsületes, odaadó káderei ellen, azzal a világos szándékkal, hogy felszámolják a párt vezető szerepét, aláássák a szocialista rendszert, szembeállítsák Csehszlovákiát más szocialista országokkal.

Az utóbbi időben a Nemzeti Front keretein kívül megalakult politikai szervezetek és klubok lényegében a reakciós erők vezérkarai lettek. A szociáldemokraták makacsul törekednek pártjuk megalakítására, földalatti bizottságokat szerveznek, szakadást akarnak előidézni a csehszlovákiai munkásmozgalomban, meg akarják szerezni az ország vezetését, hogy visszaállítsák a bur- zsoá rendszert. A szocializmus ellen törő és revizionista erők kezükbe kaparintották a sajtót, a rádiót és a televíziót. Ezeket az eszközöket a kommunista párt elleni támadás, a munkásosztály és valamennyi dolgozó félrevezetése, a féktelen szociálizmusellenes demagógia szószékévé változtatták; felhasználták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a többi szocialista ország közötti baráti kapcsolatok aláásására. A tömegtájékoztatási szervek egész sora rendszeresen valóságos erkölcsi terrort alkalmaz azokkal szemben, akik fellépnek a reakció erői ellen, vagy kifejezik nyugtalanságukat az események alakulása miatt.

A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága májusi plénumának határozata ellenére, amely szerint a fő veszély a jobboldali és antikommunista erők fenyegetése, a reakció megerősödő támadásait nem verték vissza. Ezért a reakció lehetőséget kapott az ország színe előtt arra, hogy a Kétezer szó elnevezés alatt nyilvánosságra hozza politikai platformját, amely nyílt felhívás a kommunista párt, az alkotmányos hatalom elleni harcra, sztrájkokra és rendbontásra. Ez a felhívás súlyos fenyegetés a párt, a Nemzeti Front és a szocialista állam ellen, kísérlet az anarchikus állapotok megteremtésére. Ez a nyilatkozat lényegében az ellenforradalom szervezeti-politikai programja. Senkit se tévesszen meg a szerzők azon állítása, hogy nem akarják megdönteni a szocialista rendszert, nem akarnak a kommunisták nélkül tevékenykedni, nem akarják megszakítani a szocialista országokhoz fűződő szövetséget. Ezek üres frázisok, melyek célja legalizálni az ellenforradalom e platformját, elaltatni a munkásosztály pártjának és

a dolgozóknak az éberségét.

Ezt a felhívást, melyet a Csehszlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát megelőző felelősségteljes időszakban, széles körben terjesztenek, nemcsak hogy nem utasították el, hanem az ilyen szocialistaellenes felhívások nyílt védelmezőkre is találtak a pártban és annak vezetésében.

A szocializmus ellen törő és revizionista erőik gyaláz- zák a kommunista párt egész tevékenységét, rágalomhadjáratot folytatnak a párt káderei ellen, rontják a .becsületes, párthű kommunisták hitelét.

Ily módon olyan helyzet alakult ki, amely egy szocialista ország számára teljességgel elfogadhatatlan.

Ebben a légkörben támadják a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista külpolitikáját is, támadások érik a szocialista országokhoz fűződő szövetséget és barátságot. Hallatszanak olyan hangok, amelyek a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos közös, egyeztetett politikánk felülvizsgálatát követelik, annak ellenére, hogy a nyugatnémet kormány országaink biztonságának érdekeivel szemben változatlanul ellenséges politikát folytat. A Német Szövetségi Köztársaság hatalmi köreinek és revansis- táinak csábító kísérletei visszhangra találnak pártjuk vezető köreiben.

Országukban az utóbbi hónapokban az események egész menete arra mutat, hogy az imperialista központok által támogatott ellenforradalmi erők széles fronton támadást indítottak a szocialista rendszer ellen. Ezzel szemben hiányzik a szükséges ellenállás a párt és a népi hatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai eseményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reakció központjai, melyek mindent megtesznek, hogy feszültebbé és bonyolultabbá tegyék a helyzetet, ilyen irányba befolyásolják a szocializmus ellen törő erők tevékenységét. A burzsoá sajtó a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban folyó ..demokratizálódást” és „liberalizálódást” dicsérve búj- togató kampányt folytat a testvéri szocialista országok ellen. Különösen nagy aktivitást fejtenek ki a Német Szövetségi Köztársaság vezető körei, amelyek a csehszlovákiai eseményeket felhasználva igyekeznek ellentéteket szítani a szocialista országok között, elszigetelni a Német Demokratikus Köztársaságot és megvalósítani revansista szándékaikat.

Vajon önök, Elvtársak, nem látják ezeket a veszélyeket? Vajon lehet ebben a helyzetben tétlennek maradni, a szocializmus ügyéhez és a szövetségi kötelezettségekhez való hűségrő’ szóló nyilatkozatokra és bizonygatásokra korlátozódni? Vajon nem látják, hogy az ellenforradalom az egyik pozíciót a másik után veszi el Önöktől, nem látják, hogy a párt elveszti az ellenőrzést az események felett és a kommunistaellenes erők nyomására mindinkább visszavonul?

Sajtójuk, rádiójuk és televíziójuk a Varsói Szerződés törzsgyakorlatai kapcsán kampányt indított. Talán csak nem azért, hogy bizalmatlanságot és ellenséges hangulatot keltsen a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen? Az események odáig fejlődtek, hogy a szovjet egységek részvételével rendezett szokásos közös katonai törzsgyakorlatunkat felhasználták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverenitásának megsértéséről szóló alaptalan vádaskodásokra. S mindez Csehszlovákiában történik, amelynek népe szentül őrzi a hazája szabadságáért és szuverenitásáért elesett szovjet hősök emlékét Ugyanakkor hazájuk nyugati határai közelében az agresszív NATO katonai erői a revansista Nyugat- Németország hadseregének bevonásával gyakorlatoznak, s erről egy szó sem hangzik el.

E barátságtalan kampány bújtogatói, úgy látszik, félre akarják vezetni Csehszlovákia dolgozóit el akarják homályosítani a nép öntudatát és kétessé akarják tenni azt az igazságot, hogy Csehszlovákia függetlenségét és szuverenitását csak mint szocialista ország, mint a szocialista közösség tagja őrizheti meg. Csak a szocializmus ellenségei spekulálhatnak arra a jelszóra, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverenitását a szocialista országokkal szemben kell védeni, azokkal szemben, amelyekkel a szövetség és a testvéri együttműködés népeink számára a függetlenség és a szabad fejlődés legbiztosabb alapja.

Meggyőződésünk szerint olyan helyzet alakult ki, amelyben a szocializmus alapjainak veszélyeztetése Csehszlovákiában, fenyegeti a többi szocialista ország létfontosságú közös érdekeit. Országaink népei soha sem bocsátanak meg nekünk az ilyen veszéllyel szembeni közömbösséget és gondatlanságot.

Olyan időben élünk, amikor a népek békéje, biztonsága és szabadsága sokkal inkább, mint bármikor a szocializmus erőinek egységét követeli. A nemzetközi feszültség nem csökken. Az amerikai imperializmus nem mondott le erőpolitikájáról és a szabadságért küzdő népek elleni nyílt beavatkozásokról. Továbbra is bűnös háborút folytat Vietnamban, támogatja az izraeli agresszoro- kat a Közel-Keleten, akadályozza e konfliktus békés rendezését. A fegyverkezési verseny egyáltalán nem csökkent. A Német Szövetségi Köztársaság, ahol növekednek a neo- fasizmus erői, a határok revízióját követelve támadja a status quót, nem akar lemondani a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezésére irányuló törekvéséről, , a nukleáris fegyverek megszerzéséről, fellép a leszerelési javaslatok ellen. Európában, ahol hatalmas tömegpusztító eszközök halmozódtak fel, a béke és a népek biztonsága mindenekelőtt a szocialista államok erejének, összeforrottságának és békeszerető politikájának köszönhető. Mi mindnyájan felelősek vagyunk a szocialista országok erejéért és egységéért, a béke sorsán ért.

Országainkat szerződések és megállapodások kapcsolják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezettségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédjük a szocializmust és szavatoljuk a szocialista országok kollektív biztonságát. Pártjainkra, népeinkre történelmi felelősség hárul azért, hogy ne vesszenek el az elért forradalmi vívmányok.

Pártjaink nemcsak saját munkásosztályuk és népeik, hanem az egész nemzetközi munkásosztály, a kommunista világmozgalom előtt felelősek tetteikért és nem vonhatják ki magukat e kötelesség alól. Ezért szolidárisaknak és egységesek* nek kell lennünk a szocializmus vívmányainak, biztonságunknak és az egész szocialista közösség nemzetközi pozícióinak védelmében.

Ezért úgy véljük, hogy a kommunistaellenes erők támadásaival szemben a határozott ellenállás és a csehszlovákiai szocialista rendszer fenntartásáért vívott elszánt harc nemcsak az Önök feladata, hanem a miénk is.

A munkásosztály és a dolgozók hatalmának, a szocialista vívmányok védelmének ügye Csehszlovákiában megköveteli:

— a határozott és bátor támadást a jobboldali és antiszocialista erők ellen, a szocialista állam által létrehozott valamennyi védelmi eszköz mozgósítását;

— a szocializmus ellen fellépő valamennyi politikai szervezet tevékenységének beszüntetését;

— a párt vegye kezébe a tömegtájékoztató eszközöket, a sajtót, a rádiót, a televíziót, hogy azokat a munkásosztály, a dolgozók és a szocializmus érdekében használják fel;

— a párt sorainak tömörítését a marxizmus— leninizmus elvei alapján, a demokratikus centralizmus elvének töretlen megtartását, harcot azok ellen, akik tevékenységükkel az ellenséges erőket segítik.

Tudjuk, hogy Csehszlovákiában vannak olyan erők, amelyek képesek megvédeni a szocialista rendszert, és vereséget mérni a szocialistaellenes elemekre. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség — a köztársaság dolgozóinak túlnyomó többsége — kész mindent megtenni a szocialista társadalom további fejlődéséért. A feladat ma az, hogy ezeknek az egészséges erőknek világos távlatokat adjanak. Mozgósítsák és vezessék őket az ellenforradalmi erők elleni harcra, hogy megőrizzék és megszilárdítsák a szocializmust Csehszlovákiában.

Az ellenforradalom fenyegetésével szemben a kommunista párt felhívására a munkásosztálynak teljes erővel kell hallatnia a hangját. A munkásosztály tette a legnagyobb erőfeszítéseket a dolgozó parasztsággal együtt a szocialista forradalom győzelmé-