Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-17 / 166. szám

8. nTi’M 1968. július 1Í, szerdai ^ A rideg pásztoroktól a villany pásztori g A vasút előtti világban a lábonjáró árucikk — a szarvasmarha, juh, ló — volt az élelmes kecs­keméti nép megélhetésének alapja. Hogy minél jöve­delmezőbb legyen ez a kereseti forrás, a város a ren­delkezésére álló legelőkön kívül, idegenben is bérelt legelőket mindenütt, ahol csak lehetett és mindenki­től, akitől csak lehetett. Országnyi terület állt időnként a város kezelésében. Ezeket egy summában bérelte az egyes tulajdonosoktól és azután albérletbe adta jószág­tartás céljára kecskeméti gazdáknak. Volt idő, amikor a saját és bérelt terület Ócsától Szeged határáig ter­jedt és elfoglalta szélességben az egész Duna—Tisza közét. Nagy érték állt egy-egy gulyában, nyájban, ménes­ben, hiszen ezrével számolta a jobb módú polgár a szá­mosállatját. A pásztorok sem voltak éppen utolsók vagyon dolgában. Néhány számadónak 70—80, sőt 100 saját állatja is volt a gazda jószágai között. Nem cso­da, ha a városnak sokra tartott emberei voltak a juhá­szok, csikósok, gulyások, sőt még a rangsor végén álló kondások is. Sokat adtak a rangjukra. Nem tudom mit szólnának foglalkozásuk mai elnevezéséhez, ami bár­melyik állatról legyen is szó, csak annyi, hogy: állat- gondozó! Hol van ebben a kifejezésben a régi rangra utaló zamat! Főleg a juhászoknak volt nagy a becsü­letük. Néhai Szabó Kálmán múzeumigazgató tanul­mányt irt arról, hogy a nyáj tisztes őrzői egy időben, mint bármely más ipart űző mesteremberek, céhbe akartak tömörülni;. A régi nagy legelőkből a bugaci tartotta magát " a legtovább. Már a két világháború között egyik idegenforgalmi látványosság volt, mint most a kisebb keretek közt helyébe lépő szabadföldi tájmúzeum. Ak­kor népszínműi viseletbe öltözött pásztoremberek ké- pesztették el öltözetükkel és ügyességükkkel a délibá­bos pusztai hangulatot kereső idegent. Akadt a láto­gatók közt olyan is, aki maga is beöltözött az e célra tartogatott jelmezbe. Nem volt ez igazi pásztorélet, csak afféle viaszvirág a technikailag haladó kor ka­lapján. Hiányzott belőle az az őszinteség és egyszerű­ség, ami kicsengett Dobos számadó híres nótájából; A bugaci dombok alatt Sokszor möglepött a harmat, Sokszor möglepött a harmat, Kedves babám karja alatt. Ma már csak a Kálmán Lajos gyűjtötte bugaci nóta­csokorban él ez a világ, meg egy-két feledésbe merülő történetben. Kada Elek, az író-polgármester szerette ezeket a történeteket. Nem átalotta lehajolgatni értük, mint a vadvirágért, sokszor elbeszélgetett hát a kecs­keméti tanyavilágban élő pásztorokkal. Nem csoda, hogy aztán vele is történt valami történet, ö maga mesélte el, hogy hogy is járt a csikósok között. Azt szerette volna megtudni, hogy olvasnak-e a pásztorok, főleg hogy az ő egyik elbeszélését, ami holmi lókötést mesélt el, olvasták-e? Nemcsak olvasták — olyik persze csak hallgatta olvasnitudó társa felolvasását —, de meg is vitatták, ami az ebeszélésben volt. Több sem kellett a Kadában sem egészen eltemetett írói hiúság­nak. Most már azt is szerette volna tudni, hogy mi volt a közvélekedés a.z írás igazságáról. Nagy pipaszi- pákolás, tömködés, piszkálás, nem akar szelelni a beste jószág. Nagy unszolásra aztán csak megszólalt az egyik öreg csikós, kicsit megemelkedve félfektéből; — Hát ha mög nem haragunna a tekintetös úr lld Üj biztatás kellett, csak azután folytatta. — Mingyá láttuk, hogy akárki is írta, legalább eccő 'magának is részt köllött vönnie lólopásban. AAég a múlt század nyolvanas éveiben is kerül- /y* köztek emlékezetes pásztorhistóriák. Eféle ka­landja volt egyszer Muraközy Jánosnak, a 48-as kecs­keméti szabadcsapatok egykori legendás kapitányának is. Jó két méter körüli szálas ember volt és már nem kapitányként, hanem szelidebb surzsiban, a város gaz­dasági tanácsnokaként szolgálta a közösség ügyét. Ágasegyházára szólította a kötelesség. Ott egy juhásznak a pulikutyája nem ismervén, vagy nem törődvén a tanácsnoki ranggal, nekitámadt. Muraközy rászólt a juhászra, hogy intse móresra a kutyáját. De a juhász csak nevetett, örült, hogy a kis szőrgubanc így meg­táncoltat egy úr félét. Hiába, mindenkor a legnagyobb öröm volt a káröröm. De nem soká tartott. Muraközy lekapta válláról a puskáját és ledurrantotta az apró méregzsákot. Oda a juhászi mesterség legdrágább szer­száma! Inkább a szeme világát adta volna a juhász. A puskával nem törődve, rontott a károsult Mura- közyre. De abban egy pillanatra sem nyugodott el a szabadságharcos honvédkapitányi becsület. — így nem vagyunk egyenlő erőn! — kiáltotta és letette a földre puskáját. A vasalt végű gumós botot meg kicsavarta a juhász kezéből és végigvert egyet az ellenfelén. A pusztai pásztorbecsületnek így meg­adva a módját, a juhász megjuhászodott. A puskás úrnak nem adta meg a tiszteletet, de megsüvegelte, aki egyenlők közt járó küzdelemben emberi erejével fölibe kerekedett. AAa már nem ilyenek a pásztor, akarom mondani *»• állatgondozói történetek. Gépesítették a pásztor- ságot is. Villanyárammal töltött drótszál terelgeti puli helyett a jószágot egy megszabott területen belül. Egy szál pásztor ügyel a dróton kívül a temérdek jószágra. Hallgat, gondolkodik, s ha elunja magát, felkattintja zsebrádióját, mert ez lett a romantikából. Nemrég ta­lálkoztam ilyen pásztor emberrel és elégedett volt mos­tani életével, Joós Ferenc Regionális központtól a mellékfalvaki A megye településfejlesztési terveiről Megjegyzés Országúton ne dobd el a csikket ÉVEK ÖTA foglalkoztat­ja a megye vezetőit a te­lepülésfejlesztési tanul­mányterv. Rendeltetése, hogy segítségül szolgáljon a beruházások területi kon­centrálásához és ennek ré­vén biztosítható legyen a települések ésszerű, gazda­ságos fejlesztése, a lakos­ság jobb ellátása. A több évre előre mutáló íerv kategóriákba sorolja a megye településeit, s ez egyben meghatározza to­vábbi fejlesztésük ütemét és mértékét is. Ez koránt­sem egyszerű feladat, ép­pen ezért a megyei tanács vb a végleges besorolás előtt a tanulmányterv váz­latát megküldte a járási vezetőknek, s véleményü­ket kérte arról, hogy a já­rás különböző típusú tele­püléseit — figyelembe vé­ve az adottságokat és le­hetőségeket is — melyik kategóriába sorolnák. A megye településfejlesz­tési tanulmányterve öt ka­tegóriát ismer. Ezek a kö­vetkezők: a) városok, b) vá­rosias fejlesztést igénylő te­lepülések, c) kieroelked" jelentőségű nagyfalvak, d) falukörzeti központok, és végül e) mellékfalvak. Ve­gyük röviden sorba ezeket, természetesen helységnevek említése nélkül, hiszen egyelőre eldöntésre vár, hogy melyik település ho­vá fog tartozni. tartoznak, összesen négy városról van szó — Kecs­kemétet, mint területi köz­pontot kivéve. A MÁSODIK csoportba viszont azokat a települé­seket sorolja a fejlesztési tervtanulmány, amelyek­nek nagy a vonzásuk, te­rületi szerepkörük megkö­zelíti a városokét, sőt egyes ágazatokban — ipar. keres­kedelem, egészségügy stb. — megfelelő fejlettséggel DÍrnak. Ezek a települések a tervszerű fejlesztés so­rán szervesen kiegészítik majd a megye városhálóza­tát és magas szintű ellá­tást tudnak nyújtani a von­zási területükön élő lakos­ságnak. A C) KATEGÓRIÁBA — a tanulmány szerint — a kiemelkedő jelentőségű, külön fejlesztést igénylő nagyfalvak tartoznak. Te­rületi szerepkörük általá­ban nem jelentős, úgyne­vezett másodvárosi fejlesz­tésük sem indokolt, de kü­lönleges helyet foglalnak el a megye településhálózatá­ban. Ezek a települések ön­magukban, vagy vonzási körzetükkel együtt megkö­zelítik a 15—20 ezres lélek- számot, a lakosság ellátá­sának színvonala maga­sabb, mint a következő ka­tegóriában, s ez indokolttá és lehetővé teszi, hogy föld­művesszövetkezeti körzeti központot, MÉK-felvásárló központot, vendéglátó, ja- AZ ELSŐ kategóriába! vító-szolgáltató telepet, megyénkben a járási szék-1 esetleg középfokú oktatási helyként működő városait intézményt kapjon. Napirenden A jelölő gyűlési javaslatok sorsa Tavaly, a tanácsválasz, tások időszakában Kelebia lakosai olyan aktivitást mutattak, amely párját rit­kította a járásban. Ez a megnövekedett társadalmi tevékenység egyrészt az elő­ző testület sikeres tevé­kenységét igazolta, de tük­rözte a választók felelős­ségérzetét is. A jelölő gyűlések látoga­tottsága és a felszólalások­ban felvetett, több mint 250 közérdekű javaslat is tükrözte a fentieket. A kelebiai tanács végre­hajtó bizottsága a válasz­tás óta először a napokban adott számot munkájáról a városi tanács vb előtt. A beszámolók és az értékelés azt tükrözi, hogy az eltelt másfél év alatt jó munkát végeztek. A felvetett jo­gos igényeknek megfelelő­en újabb 16 kilométernyi villamoshálózat kiépítését tervezték. Megkezdték az általános iskola bővítését, itt négy új tanterem épül és hozzáláttak a tisztasági fürdő építéséhez is. A fel­adatok gyors napirendre tűzésével és a jó ütemben történő megvalósítással a kelebiai tanács igazolta a választók bizalmát. A jelenlegi kedvező hely­zet kialakításában azonban más tényezők is szerepet játszottak. A tanács —igen helyesen —, nagy gondot fordított a költségvetési té­telekben kevésbé látványos, de közérdeklődéssel figyelt problémák megoldására. Példaként szolgálnak erre azok az erőfeszítések, ame­lyeket a község kulturális életének fejlesztésére tet­tek. Kultúrotthonok beren­dezését korszerűsítették, új mellékhelyiségeket építet­tek. Gondoltak a széttagolt külterületen élő lakókra is. A nagykéri kerületben tv- készüléket helyeztek ki, s ezzel az intézkedéssel a külterületen élő választó- polgárok régi kívánsága teljesült. Huszonöt-harminc család nézheti rendszeresen a televízió műsorát. Javult a község lakás- helyzete is, hat két-, illetve háromszintes lakóház épült. Az új gazdaságirányítás megváltozott körülményei­re számítva a korábbinál is nagyobb gondot fordítottak tavaly a költségvetés és a pénzügyi alapok kezelésé­re. Az új évet az ésszerű takarékosság eredménye­ként csaknem 100 ezer fo­rint tartalékkal kezdték. Egyetlen szépséghiba mu­tatkozott, a kelebiaiak 1966-ban több mint három­szorosát végezték el a tér. vezett társadalmi munká­nak. Tavaly részben szer­vezési és adminisztrációs okokból alaposan megcsap­pant az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. A tanács munkáját ked­vezően befolyásolta a ta­nácstagok és a választópol­gárok közötti jó kapcsolat. A választások óta 39 ta­nácstag csaknem 900 alka­lommal volt családlátoga­táson. ^ baranyi ^ AKI ISMERI a megyét, az elmondottakból megál­lapíthatja, hogy az eddigi kategóriák „kitöltése” nem is jelent különösebb gon­dot. A továbbiakban azon­ban már valamivel nehe­zebb a kérdés. Ugyanis a falukörzeti központok né­pessége — a tervtanulmány szerint — 3—7 ezer lélek- szám között van. Ebből a településfajtából sokat ta­lálhatunk a megyében. Ah­hoz tehát, hogy egy falu a d) kategóriába kerüljön, a lakosság létszámán túl az is szükséges, hogy kielégít­se a vonzási körébe tarto­zó mellékfalvak népességé­nek különböző alapfokú igényeit és 3—6 nagyüzemi mezőgazdasági egység ré­szére munkaerőt biztosít­son. Ezeket a falvakat már most olyan szempontok szerint fejlesztik, amelye­ket a tervtanulmány meg­kíván, tehát a következő főbb létesítmények építhe­tők a falukörzeti közpon­tokban: gyógyszertár, mű­velődési otthon, tisztasági fürdő, hétközi diákotthon stb. Az utolsó, helyesebben az e) pont alá tartozó tele­pülések körének megvoná­sánál is viszonylag egysze­rű a feladat. Ide tartoznak ugyanis mindazon mellék­falvak. amelyeket nem so­rolt a településfejlesztési program az előző kategó­riákba. Közelebbről a kül­területi lakotthélyék, üze­mi lakótelepek és az üdü­lők. JÖL ÉRZÉKELHETŐ az elmondottakból, hogy a me­gye településeinek fejlesz­tése rendkívül átgondolt, nagy felelősséggel kialakí­tott szempontok szerint történik. — Kíméletlen ez a hőn ség! Máskor késő ősszel is üdébb az országút menti árokpart — jegyzem meg útitársamnak. — Ez az út­padka aligha kínál már legelőt, vagy kaszálniva- lót az idén, hacsak nem kap néhány napos kiadós esőt... S ahogyan halad a gép­kocsi, a napszárította árok­partot itt-ott korommá perzselt foltok tarkítják. Ebben a pillanatban fel­tűnik, valami, ami szinte kilöki az emberből a fel­kiáltást: Még ilyen gon­datlanságot! Az előttünk haladó vaj­színű Skodából kinyúl egy kéz, s nyomában cigaret­tavéget perget a légáram­lat az árokpart felé... Lám, itt a perzselt foltok magyarázata! A száraz, napégette fű lángra kap. a tűz tovább kúszik, felkapaszkodik a még learatatlan gabonatáb­láig, vagy éppen a tarló­ig, amelyen sok helyütt még betakarításra vár a szalma. Kíméletlen az aszály, tömérdek kárt hoz az egyénnek éppúgy, mint az egész népgazdaságnak. A tűzeset is túl gyakori mostanában — tetézve a szokatlan hőség, szárazság okozta károkat. Elemi kö­telesség a maximális gon­dosság a tűzrendészet! szabályok betartása. S ez vonatkozik az országutak utasaira is. A gépjárművek minden utasa gondoljon rá, hogy milyen súlyos következ­ményekre vezethet a pil­lanatnyi könnyelműség. S tegye ezt még mielőtt a csikk elhajítására nyúlna ki a keze! *-y —n Országos pályázat a KMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója jegyében Két közelgő félévszázados jubileum, a Kommunisták Magyarországi Pártja és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére fiatal műszakiak és köz­gazdászok részére országos pályázatot írt ki a SZOT Elnöksége és a KISZ Köz­ponti Bizottságának intéző bizottsága. Olyan pálya­munkákat várnak az ipar­ban. a kereskedelemben, a közlekedésben és a mező- gazdaságban dolgozó fiatal mérnököktől, közgazdászok­tól és technikusoktól, ame­lyek témájuknál fogva — a gyakorlatban alkalmaz­va — segíthetnek a dolgo­zók munkakörülményeinek javításában, a termelés fel­lendítésében. Azokkal a szakdolgoza­tokkal lehet „indulni” a pályázaton, amelyek 1968- ban készültek el a szakta­nács elnöksége és a KISZ KB intéző bizottsága által meghirdetett „kiváló ifjú mérnök, közgazdász és technikus” mozgalom kere­tében, s szerzőik elnyer­ték a „kiváló” címet. Vál­lalati értékelés után az ar­ra méltó pályamunkákat — értékelő javaslattal együtt — a felsőbb KlSZ-bizott- ságokhoz kell eljuttatni, ahol december 30-ig elvég­zik a területi értékelést. Ilyen területi, megyei, il­letőleg budapesti értékelés­re csak azok a pályamun­kák kerülhetnek, amelyek­nek alkalmazhatóságát, gazdaságosságát a vállalat igazolja és alkalmazására, felhasználására is kötelezi magát. 1909. január 15-ig lehet majd beküldeni a szakdol­gozatok országos pályáza­tára azokat a pályamunká­kat, amelyeket a budapesti szakszervezeti tanács és a KISZ budapesti bizottsága, illetve a szakszervezetek megyei tanácsai és a me­gyei KISZ-bizottságok együttes elbírálás alapján a legjobbnak ítélnek meg. Iparáganként írták ki a pályázat díjait. Arany-, ezüst-, és bronzfokozatú emlékplakettet, elismerő oklevelet, s vele 4000. 3000, Illetve 2000 forint pénzju­talmat tűztek ki első. má­sodik és harmadik díjként. Eevideiűleg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság, az Országos Találmá­nyi Hivatal és az illetékes minisztériumok az általuk arra érdemesnek talált pá­lyamunkákat különdijak- ban fogják részesíteni. A pályázat eredményét a jövő év tavaszán a forra­dalmi ifjúsági napok ide­ién hozza nyilvánosságra az országos bíráló bizott­ság. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents