Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-17 / 166. szám

1968. július 17, szerda 5. oldal Kommonista következetességgel . Az ember talpát a ci- pőn át is valósággal perzseli a kunadacsi ho­mok. Mégis, bármennyire tikkadtan-emyedten érke­zik a községbe, nyomban életre kap, szinte felfrissül a szeme elé tárulkozó lát­ványtól. — A mai községet látni számunkra, akik itt élünk, talán még jólesőbb — mondja Ács Viktor, az MSZMP községi csúcsveze­tőségének titkára. — Hi­szen ha arra gondolok: a legutóbbi tanácsválasztá­sok előtt tűztük célul ma­gunk elé Kunadacs igazi községgé formálását, szép az elért eredmény. Két év alatt mintegy hatvan új ház, több megkezdett épít­kezés és száz-százhúsz új telekvásárlás... Ilyen nagyarányú beköl­tözésre a kiterjedt tanya­világból a legmerészebb el­képzeléseikkel sem számí­tottak, amikor a választá­sok előtti beszélgetésekre azzal indították útnak az aktivistákat, hogy minden családnál hozzák szóba a betelepedés előnyeit. Az el­hintett mag azonban pom­pásan fejlődött. „Ha beköl­tözik a szomszéd, én is me­gyek” ... — hangzottak az első reagálások, aztán meg­állíthatatlanul elindult a folyamat, amelyben az oko­sító szó mellett természe­tesen nagy szerepe volt az iskolai körzetesítésnek, s a 250 személyes kultúrott- honnak, ahová 8—9 kilo­méterről is örömmel eljár­nak még a nagymamák is. — Egyre több feladatot diktál a beköltözések üte­me — folytatja Ács elv­társ. — Szerencsére na­gyon jó nálunk az együtt­működés a tanácsi vezetés­sel. Bajnóczi József vb-el- hök elvtárssal, aki az MSZMP községi vezetősé­gének is tagja, szinte a ki­mondatlan szavakból is megértjük egymást. És ál­talában: a községi párt- alapszervezet tagjai, köztük hét pedagógus, lelkes, tett- rékész kollektíva. , Szívesen időztem vol­" na annak részletezé­sével, hogy Kunadacs tár­sadalmi vezetőposztjain ál­ló kommunistákkal együt­tesen és külön-külön mi­lyen szerepük van a hajda­ni kis major igazi község­gé formálásában, a közgon­dolkozás fejlődésében, a la­kosság művelődésében. Mert csupán beszélgető- partneremről tudom: éjje- le-nappala a közügyeké. Szinte minden idejével, legjobb képességeivel a kö­zösség szolgálatában áll. Az iskola igazgatása mellett mint a községi csúcs-párt­szervezet titkára és mint megyei tanácstag is. Még­sem maradhattam a témá­nál. Ács elvtárs új fordu­latot adott a beszélgetés­nek. Alighanem a további célok izgatják. — Pártvezetőségi ülést tartottunk ma — újságol­ta. — A három alapszer­vezetünkben folyó politikai munka hatékonyságát vet­tük számba. Hiszen ezen rendkívül sok múlik! A község további fejlődésé­ben éppúgy, mint a két kö­zös gazdaságunk előrehala­dásában. , Nagyon őszintén tár- gvalt a témával ösz- szefüggő tapasztalatokról az egységes vezetőség. Kezdve a sort a községi pártalapszervezeten, ahol — mint megállapították —, főként az öntevékenység hiányzik. Feltárták ennek okát is: a titkár, aki peda­gógus, távol lakik a köz­ségtől, alapvetően ez aka­dályozza a szervezeti élet folyamatos irányításában. S a további munkával kap­csolatban két elhatározásra jutott az egységes vezető­ség: A legközelebbi veze­tőségválasztás előtt java­solják majd az alapszer­vezeti taggyűlésnek, már a jelölések során ügyeljenek rá, hogy olyan elvtársakra essék a választás, akiket la­kóhelyük távolsága sem akadályoz a vegyes össze­tételű alapszervezet politi­kai munkájának összehan­golásában, irányításában. , A másik pedig: érde- mes fontolóra venni egy pedagógus alapszervezet létrehozását, amely haté­konyan segíthetné az isko­lai oktató- és általában a nevelőmunkát. Annál is in­dokoltabb ez, mert a neve­lők között szép számmal akadnak a párt iránt ér­deklődő, célkitűzéseit ma­gukénak valló, s azokért tenni kész emberek, akik­kel gyarapodhatnak a kun­adacsi kommunisták sorai. A Rákóczi Tsz pártalap- szervezetét nem kevés bí­ráló szó érte a politikai nevelőmunka elhanyagolá­sáért Ugyanis az a tény, hogy az alapszervezet job­bára idős tagjai egymástól távol, a szétszórt tanyavi­lágban élnek, nem lehet elfogadható ok a taggyű­lések szinte rendszeres el­mulasztására. Szervezeti élet hiányában . elszigete­lődnek a kommunisták, nem jut érvényre vélemé­nyük például a tsz-vezeíő- ség elhatározásaiban. . Fejlődés, hogy a tsz­" vezetősége részéről el­ismert és minden döntésbe bevont ember a párttit­kár. Igazi tekintélye azon­ban csak úgy lehet, hogy az alapszervezet valamennyi tagjának akaratát, véle­ményét ismeri, képviseli — magyarázta Ács elvtárs. — Erről lemondani nagy hi­ba lenne, mert olyan meg­ítéléshez vezethet, amely a párttitkárt amolyan „kijá­ró” embernek tekinti. Mint­ahogyan volt már rá pél­da, hogy a gazdaság egyik vezetője így szólt a titkár­hoz: „...nincs pénz, menj, intézkedj, te a párt embe­re vagy...” Az MSZMP községi veze­tőségének ülésén megjelöl­ték a Rákóczi Tsz párt- szervezetének további fel­adatait, amelyek között a rendszeres szervezeti élet megteremtése, s elsősorban a pártcsoportok létrehozá­sa mellett nagyon fontos a közös gazdaság ifjabb korosztályú, legpéldaadóbb tagjai közül a kommunista utánpótlás nevelése. Amikor a harmadik, a helyi Kossuth Tsz-ben mű­ködő alapszervezet munká­jának értékeléséről beszélt Ács elvtárs, szavaiból szin­te lemérhető volt, mi táp­lálja hittel, új meg új erő­vel a községi pártvezetés élén. — A tsz párttitkára egy idő óta nem függetlenített pártmunkás. Kevesebb ide­je jut a szervezeti élet irá­nyítására. Csakhogy a tsz kommunistái igényesek! „Mi értelme van a párt­tagságomnak, ha nem kí­váncsiak a véleményemre, ha elhanyagoljuk a párt- életet?^— mondotta egyi­kük. * És a párttagság szor- galmazáséra kellett összehívni a múlt héten a taggyűlést, ahol kendőzet­lenül elmondották az alap­szervezet tagjai a szerve­zeti élet, a politikai munka elhanyagolása miatti elma­rasztaló véleményüket. Ke­serűen állapították meg, hogy egy idő óta ahelyett, hogy segített volna, elma­radt, a tsz-vezetőség dön­tései mögött kullogott a pártszervezet. — Sok minden egyéb is szóba került még vezető­ségi ülésünkön — össze­gezett a községi pártveze­tőség titkára, majd hozzá tette: — A megszabott leg­sürgetőbb feladatok elvég­zésének számonkérésére augusztus végét tűztük ki. Lehet, hogy egy kissé rö­vid határidő, de a követ­kezetesség kívánja így... P. I. Egy hét a vakációból Kardos Antalné Pető- fiszálláson tanít. Molnár Sárid ómé Izsákon, B\ Tóth Ottó Soltvadkerten. Ponto­sabban : mindhárman a község határában, tanyán. Július elején egy hetet töl­töttek el a vakációból a Bajai Tanítóképző Intézet­ben továbbképző tanfolya­mon. Mindenekelőtt azt kérde­zem tőlük: Nem bosszan­kodtak-e kissé. amikor megkapták a „behívót”? Mosolyognak, s a gyorsan pergő válaszokból hamaro­san kitűnik, hogy mennyi­re nem. Lássuk az iménti sor­rendben a válaszukat: — Már harmadik éve minden nyáron itt vagyok — mondja Kardos Antal- né —, s most is úgy jöt­tem, hogy érdemes, itt ren­geteget tanulok és jó hasz­nát veszem otthon. Mutatja a jegyzeteit. El­hozta azt is. amit az előző két évben készített. — Őrzöm, mert otthon a tanévnyitó után megbeszé­lem a hallottakat a tantes­tület többi tagjával Nem­csak az előadásokat jegy­zem fel, hanem azt isi, amit a kollégáktól hallok. Na­gyon sok jó tapasztalathoz jut így az ember. — Én először vagyok itt — mondja Molnár Sándor- né — de már hallottam er­ről a tanfolyamról és örül­tem, hogy jöhetek. Mi ta­nyai tanítók is olvassuk a szakirodalmat, itt azonban sokkal többet tudunk meg az új módszerekről és fel­adatokról. Kérdezhetünk, vitatkozhatunk és megis­merhetjük gyakorlatban is a módszereket. Vélemé­nyem szerint nekünk erre a továbbképzésre nagyobb szükségünk van, mint a községi, városi tanítóknak. B. Tóth Ottó az elő­adások színvonaláról be­szél elismeréssel: — Remek beszámolót hallottam a verstanításról Hegedűs Andrástól, a ta­nítóképző igazgatójától. Tu­dom, hogy ennek a nyári akadémiának ő a kezde­ményezője. Nagyon sajná­lom, hogy nem jöhettem már előbb. Hegedűs elvtárs olyan előadást tartott, ami­ről a szakirodalomban még nem jelent meg semmi. Egy készülő tanulmánya alapján beszélt és így mi még előbb ismertük meg a módszerét, mint a többi kolléga... Számomra a legtöbb újat ezenkívül a hazafias nevelésről szóló elődás adta. Ezzel sokat foglalkoztunk ugyan az utóbbi időben, most azon­ban áttekinthettük mind­azt. amit hallottunk a té­máról. Schwób Péer, a nyári akadémia vezetője elmond­ta, hogy két hét alatt ösz- szesen négy tanfolyamot tartottak, általában igen nagy létszámmal, egyszerre mintegy másfél száz taní­tót foglalkoztattak. A taní­tók nyári akadémiáját elő­ször itt szervezték meg az országban, s azóta a többi képző is átvette a jól be­vált módszert Neves és ki­tűnő előadókat hívtak meg, s általában minden módon Igyekeznek elérni, hogy az egyhetes program a lehető legtöbb elméleti és gyakor­lati segítséget adja a mun­kához. Reggeltől délután fél 2-ig tartanak a foglal­kozások, de még a nagy melegben is rövidnek bizo­nyult az idő. Délután nem kötelező jelleggel vitákat és bemutatókat rendeznék, amelyen mindig nagyon so­kan vettek részt. Három ismerősünk nem győzi dicsérni a szervezést, a rendet és a jól pergő programot, no meg a kosz­tét is. Még egy megjegyzé­sük kívánkozik ide, ame­lyet Molnár Sándorné mon­dott el, s a többiek is buz­gón helyeseltek hozzá: — Szívet melengető ér­zés volt, hogy amikor meg­jöttünk. szeretettel köszön­töttek bennünket, tanyai tanítókat. Mi gyakran úgy érezzük, hogy ünnepi be­szédekben, újságcikkekben újra meg újra üdvözölnek és elismernek bennünket, de valójában mindenki saj­nál egy kicsit Hosszú időn át eléggé magunkra is vol­tunk hagyva. Ez az első alkalom, hogy sajnálkozás helyett segítenek, gondos­kodnak róla, hogy felzár­kózhassunk a belterületi tanítókhoz, megkapjuk a szükséges továbbképzést, hiszen amióta végeztünk; bizony elég sokat felejtet­tünk is. Itt most pótolhat­juk, egyszersmind megis­merhetjük szakterületünk legújabb eredményeit és módszereit. Igen, nyilvánvaló, 'hogy helyes volt megszervezni a tanítóik nyári akadémiáját. De még jobb, hogy a taní­tók szívesen is jönnek, nem csupán utasításra. — Azt hiszem — mon­dom —, hogy ezek után szívből kívánhatok jól megérdemelt pihenőt a nyárra. — Köszönjük. — mond­ják mosolyogva —, de lát­ja, nekünk a vakáció sem olyan kikapcsolódás, mint másoknak. A tanyán szoro­sak a kapcsolataink a szü- lőkkél. Ilyenkor is gyakran felkeresnék. S aztán meg — a tanyai iskola egy ki­csit kultúrház is. Ott van a tanteremben a televízió, jön a közönség, nem zár­hatjuk be az ajtót előttük. Mester László JELZÉSEK B.QDRQúl &.A NI DÓR Hosszú séta után egy Skoda kocsihoz lépett, leg­nagyobb megrökönyödésé­re az ajtót nyitva találta. A kocsiban a műszerfalon függve ott volt a kulcs is. Gyújtást adott, a hűtővíz hőfoka nyolcvan foknál magasabb volt. Ezek sze­rint a tulajdonosa csak pillanatokra hagyta el a kocsit. Schirmbaum indí­tott, feltúráztatta a mo­tort és sivító kerekekkel fordult be a sarkon. Vala­milyen furcsa szagot érzett, ^melyet nem tudott azono­sítani. De abban a pilla­natban, amikor felgyújtot­ta a belső világítást, és meglátta az orvosi táskát a második ülésen, rögtön felismerte a karbol-jodo- form-éter kombinált, jel­legzetes kórházi illatát is. Már a belvárosban szágul­dott, rákanyarodott a hid­ra, és nemsokára a bala­toni országút betonja sírt a kerekek alatt. Menet köz­ben gyorsan kiismerte ma­gát, meglátta, hogy a ben­zinóra mutatója a holt­pont felé közeledik. A benzinkútnál gyorsan tan­kolt, és boldog volt, ami­kor akadálytalanul folytat­hatta útját a Balaton félé. A kihalt, éjszakai or­szágúton egyetlen szembe­jövő kocsival sem találko­zott. Elhagyta Lepsényt, meg­érkezett Siófokra. Megállt a várost jelző tábla alatt. Tenyerébe hajtotta a homlokát. Azt ugyanis, hogy hol van az orvos sió­foki víkendháza, elfelej­tette megkérdezni... * Jana kisírt szemmel je­lent meg reggel az üzlet­ben. A segédek együttérzé­sükről biztosították, amikor hírül vették, hogy egyre rosszabb az autóbalesetet szenvedett „férj” állapota. Nem tudják magához térí­teni és a kórház arra ké­ri, hogy az elkövetkező na­pokban — amelyek nem sok jót ígérnek — tartózkodjék a „férje” mellett. A segé­dek fájdalmát némiképpen enyhítette, hogy Jana egész havi fizetésüket kiadta, és arra kérte őket, a lehető­ség szerint pihenjenek, hi­szen ha a tragédia — amelyre az orvosok egyre gyakrabban céloznak — be­következnék, akkor ő, a tapasztalatlan üzletasszony bizony nem sokra menne a segítségük nélkül. Jana kápráztatóan elegáns volt, olyan ékszereket viselt, amelyek egy-egy darabja többet ért, mint az egész üzlet. Arra a következte­tésre tehát senki nem ju­tott, hogy esetleg az az autóbaleset a csodaszép ifjú hölgy öröklésvágyának le­hetett következménye. Jana vigyázott arra, hogy sze­relmi házasságuk még most is olyan szenvedélyesnek tűnjön, mint amilyennek akkor látszott, amikor a se­gédek jelenlétében Schirm- baummal enyelgett A Mercedesszel sem volt baj, a helyén volt. Ham­autózott, becsomagolt, meg- fürdött. Ezután a lakás fő áramkapcsolóit kattintottá le, majd néhány iratot vett magához. Végül egy melltűt keresett ki ékszeres dobozá­ból. Ez egy hárompettyes katicabogarat ábrázolt. Lát­hatóan nagy gondot fordí­tott a vörös és fehérarany kombinációjával készült melltű elhelyezésére. Amikor elkészült, lement kocsijához... Magyar földön öt kilomé­tert S3m utazott, amikor kocsiját két terepszínű ka­tonai autó fogta körül. Ja­na hátradőlt a széken, le^ állította a motort, cigarettát vett elő. rágyújtott. Akik a kocsiba néztek,’ csak egy vakítóan szép, pi­rosra gyűlt arcú leányt lát­tak maguk előtt... • Gömöry egyre inkább rettegett Az elhárítástól is, az ODESSZÁTÓL is félt. Tulajdonképpen magányos volt, mint minden áruló; Amikor pedig az újságban megtalálta Schirmbaum rejtjelzett üzenetét, vagyis az apróhirdetést, a fejét tudta volna a falba verni, hogy azt a luftspriceet nem az egykori SS-legény véná­jába döfte. Hiszen az lett volna a legegyszerűbb — gondolta — mert Schirm­baum érkezéséről rajta kí­vül senki nem tudott. Ha az első nap meghal, az ODESSZA gondoljon, amit akar, nem fenyegeti őt sem a lebukás, sem az árulás következményének veszé­lye. A házvezetőnő elég fur­csa szemmel tekintett az orvosra, amikor a távirat vétele után hazaindult. Ép­pen befőzés közben volt, nem hagyta tönkremenni dunsztosait; az orvos leg­nagyobb félelmére, még két napig Siófokon tartózko- dott. , (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents