Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-22 / 145. szám
IW8. Június 22, szombat 8. oldal Munkaszociológia — munkahelyi közérzet Leleményből született üzem A szociológia segítőnk a társadalom átalakításáért vívott harcunkban. Igen fontos ága a munka- szociológia. Különösen most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének idején, amikor számottevően megnőtt a dolgozó kollektívák szerepe a termelés irányításában és a döntések meghozatalában. Éppen ezért az alábbiakban a munkahelyi kollektívákra vonatkozó néhány időszerű következtetéssel szeretnék foglalkozni. A kapitalista rendszerben a kis részletfeladatot ellátó ember nem képes átfogni a munkafolyamat egészét Nem látja társadalmi értelmét, megszűnik számára a munka, mint társadalmi élmény és csupán gazdasági kényszerré válik. A modem kapitalista társadalomban végzett munkának dehu- manizáló, elemtoertelenítő jellege van. Miért más a helyzet nálunk. a szocialista társadalomban? Mindenek előtt: a szocialista tulajdon megteremtésével létrejött a munka humanizádójának legfontosabb feltétele. De kifejezetten csak a feltétele. Emellett tudatosan is elő kell segíteni a „mi”, a y,miénk” erősödését, a nagy szervezet személytelenségét gyengítő kisebb munkahelyi kollektívák kialakulását, az egyének beépülését, integrációját a kisebb közösségekbe és mindazt, ami a munka humanizáló- dása irányába hat A kérdés felvetése, ismétlem, különösen időszerű most, az új gazdaságirányítási rendszerben, amikor a rentábilis, önálló gazdálkodásra való helyes törekvés felszínre hozhat bizonyos visszásságokat is. Ilyen, ha a vezetés a munkát csak a termelés és a teljesítmény szempontjából értékeli, a munka humanizációja pedig — amely társadalmi rendünk lényegéből fakad — kiesik a látószögéből. Nagyobb figyelmet érdemel tehát az ember és a munkája közötti viszony, száknyelven: a munkával való indentifikáció (azonosulás). Ebben döntő szerepük van a munkahelyi kollektíváknak, a vezetők és beosztották viszonyában a munkakapcsolatokon kívül az emberi kapcsolatok kialakulásának. Külföldi cikkekben gyakran olvashatjuk, hogy a kapitalista vállalatok, intézmények irányítói (ma- nagerei) a munkalélektan és más tudományok segítségévéi igyekeznek megismerni a termelésben részt vevő emberek — bizonyos hányadát. Ezt nem a hu- hanizmustól áthatva teszik, hanem merő számításból. Akikkel céljaik vannak, azt igyekeznek családi és egyéb intim vonatkozásban megismerni, megnyerni és ezzel magukhoz kötni. Mennyivel nagyobb erkölcsi tőkével közeledhetnek a mi vállalati és hivatali vezetőink a dolgozókhoz! Hiszen nem számításból, hanem a dolgozó ember érdekében teszik. A morális egységben levő kollektívák szilárdabbak, jobban látják el feladataikat, s így a társadalmi érdek és az egyéni érdek együtt valósul meg. Nemrégiben egy munka- megbeszélésen a kormánynak az állami és személyzeti munkáról szóló határozatát tárgyalták. Érdekes vita alakult fci többek között az új Munka Törvény- könyvrőL A felszólalók egy része nem titkolta rosz- szalását a szabad munkaerővándorlással kapcsolatban. Mivel ugyanis egyre inkább a vállalati nyereségtől függ a munkabér, a különböző munkahelyeken más és más bért fizetnek majd ugyanazért a munkáért A felszólalók attól féltek, hogy a bérfeszültségek következtében egyes vállalatoknál nem marad elég munkaerő. De nem mindenki látta ilyen sötéten a helyzetet Többen is elmondták, hogy náluk családias a légkör és nem tartanak attól, hogy 100—200 forint bérkülönbözet munkahely- változtatásra csábítja dolgozóikat Kár volna tagadni, hogy az anyagiaknak számottevő hatása van az emberek elhatározására. Az érdekek jelentős mértékben mozgatják az akaratot. Mégis érdemes felfigyelni azokra, akik — az átmeneti feszültség idején — bátran számítanak arra a kollektívára, amelyet maguk alakítottak családiassá, méghozzá olyan fokon, hogy az a bizonyos fizetéskülönbséggel való összehasonlítást is elbírja. A jó munkahely! kollektíva, az emberibb légkör erős hatással van az emberek közérzetére és termelő tevékenységére. A szocialista vállalat, intézmény vezetőinék éppen ezért feladata a nevelés, tudatformálás, a politikai és a közhangulat alakítása is. A szociológia felismerte, hogy a kisebb közösségeknek, munkahelyi kollektíváknak milyen jelentős szerepük van a közhanguA napokban stencilezett igazgatói körlevél érkezett a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat építés- vezetőségeire. Tartalma nagyon sokakat érint, s bizonyítja azt, hogy a vállalat egyre többet tesz dolgozóiért. Szakáll János SZB-titkártól kértünk erről tájékoztatást. — A kollektív szerződésben rögzítettük, hogy dolgozóink Jogosultak a kedvezményes üzemi étkezésben való részvételre — mondotta. — Most ezt a lehetőséget tovább bővítettük. Ezentúl Igénybe vehetik a táppénzes betegek, valamint a szülési szabadságon levők is. Azt hiszem, nagy segítséget jelent nyugdíjasaink részére az, hogy ők Is —, ha rendelkeznek a megfelelő feltételekkel — részt vehetnek a kedvezményes étkezésben. Vonatkozik ez a rendelkezés természetesen azokra a nyugdíjasokra is, akik csökkentett munkaidőben dolgoznak nálunk. — A körlevél a hozzátartozókkal is foglalkozik. •— Igen, a törzfgárdatalait kialakításában. Korábban nem volt ismert a közvélemény csoportjellege, a kutatók a társadalommal, illetve az osztályokkal és rétegekkel mint egésszel foglalkoztak. A társadalom egészének sajátosságai, normái azonban nagyrészt egyes társadalmi csoportokon keresztül jutnak el az egyénig és válnak individuális magatartássá. A közéleti embereknek, vezetőknek, világosan kell ezt látniuk, s törekedniük rá hogy az általuk irányított területen egyre jobb legyen az emberek munkahelyi közérzete. Dr. Posváncz László Üj munkacsarnokot avatnak hamarosan a Kiskunfélegyházi Vas-, Fémipari és Gépjavító Ktsz dolgozói, újabb, 816 négyzetméter alapterületű munkaterületet, ahová a lakatosrészleget telepítik át, ezzel részben megoldják a szétszórtságot. Saját erőből építik a 621 négyzetméteres acélvázas műhelyt is, ahoi a hegeszgok hozzátartozói ezentúl étkezhetnek nálunk, a tényleges önköltség megtérítése mellett. Ugyancsak önköltségi áron adunk étkezést a vállalatunknál alvállalkozóként dolgozó „idegeneknek”. — A gyakorlati végrehajtás? — Két önálló konyhánk, étkezdénk van. Baján és Kiskunfélegyházán, amelyekben több mint hatszáz személynek főznek. A többi munkahelyen ezerötszá- zan vesznek részt a kedvezményes étkezésben, részükre különböző éttermi konyhákból hordják az ételt. Azok a nyugdíjasok, vagy dolgozók, akik hozzátartozóik részére igénybe akarják venni az új kedvezményt — jelentkeznek az Illetékes műhelybizottságnál, ahol kérelmüket elbírálják és engedélyezik. Jegyet adnak ki részükre és a kiszolgálási helyekről általában hazahord- ják az ételt. Már több mint harmincán élvezik ezt az új'kedvezményt is — mondotta befejezésül az SZB- titkár. O. L. Ami hang a vasnak vassal való találkozásából ered: kalapálás, reszelés, szegecselés, csikorgás, pattogás, hegesztő-sistergés — az itt mind fellelhető. Legalábbis ha odafigyel az ember. A nagy csarnok végében agresszív, monoton közeggé állnak össze a zajok, s a fiatal főmérnöknek, Alexin Ferencnek csak a szájmozgásából tudom kivenni, hogy mit is próbál hangos kiabálással a tudtomra adni. Nagyjából ezt: — Látja, ha lassan is, de biztosan gurulnak előre a szerelősíneken a tehergépkocsi-fülkék. Az idén két és fél ezer készül belőlük. Plusz 12 millió forint értékű alkatrész. Havi ütemezéssel, exportra és hazai megrendelésre is... Kooperáció az Ikarusszal:. í tő- és festőműhely, valamint a szociális létesítmények kapnak helyet. Az új telep fejlesztése ezzel sem áll meg, mert új kovácsműhelyt terveznek, és már alapozzák a portát, szállítást, meót, röntgenlabort, diszpécserszobát és kézi szerszámraktárt magában foglaló épületet is. „Aki mer, az nyer” — ezt az elvet vallja a szövetkezet vezetősége, és merészen vállalták, hogy minden egyes forint beruházásra öt forint exportmunkát teljesítenek. Számításuk eddig bevált, s ez teremti meg a lehetőséget az üzem nagyarányú fejlesztésére. A szövetkezet konzervgyári és szeszipari berendezései már az egész országban ismertek, de a határon túl, az NDK-ban és a Szovjetunióban is vannak megrendelőik. A „vasasok” évi termelési terve 26 millió forint, amit az eddigi teljesítés alapján mintegy négymillióval túl fognak teljesíteni. Az összlétszám 223, ebből 19 ipari tanuló. Az első két évben tanműhelyben foglalkoznak, s csak az utolsó évben osztják be őket a műhelyekbe. T. M. Kecskemét pénteki piacának forgalma az átlagnak megfelelően alakult. A zölségpiacra újburgonyából rekordmennyiséget, 140 mázsát szállítottak a termelők, az ára 3,50—4,50 között változott. Csomózott zöldségből viszont csökkent a felhozatal és így az ára is emelkedett. Tegnap 3,50—4,50-es cso- mónkénti áron értékesítették. A lemezsajtóláson és az üléseken kívül minden itt készül. Tanyákról a futószalag mellé A Kiskunmajsai Gépjavító Állomás udvaráról a közeli és a messzi tanyákra látni. Az itt dolgozó kétszáznyolcvan üzemi munkás közül nem kevesen vannak, akik a tanyákról járnak be hajnalonta, a hat órai munkakezdésre. Meg a környező községekből; Szánkról, Kömpöcről, Csólyospálosról. Nem mintha napjainkban túl nagy újdonság lenne, hogy a tanyai emberek naponta bejárnak az üzembe. .. De az átállás szinte villámcsapásszerű: a zömmel fiatal munkások, közöttük a lányok is, tavaly-ta- valyelőtt még a tszcs-par- cellákon kapálgattak, szüleik mellett. És most a futószalag mellett állnak. Egyik napról a másikra megtanulták a szerszámgépek kezelését, az alkatrészek finomművű ösz- szeillesztését, osavarozását. Több turnusban két-kéthe- tes átképzésen vettek részt az Ikarusz-gyárban. Harminchat lány sikerrel végezte el a hegesztő tanfolyamot. Faludi Sándor igazgató, akí az örök-nyugtalan, ötletektől és távlatoktól lelkes emberek fajtájából való, aki számára az új mechanizmus elsősorban nem szólam, hanem a cselekvés porondja, így beszél a nagy vállalkozásról: — Az év elején, egy szép napon az Ikaruszban leállt a fülkegyártó részleg. Az utolsó darabokba már a csavarokat sem húzták be. Teherautókra raktak mindent, s irány Kiskunmajsa. S három napra rá itt már indult a szalag. Ötszáz autóbusz helyett Üzem a semmiből? Ez matematikailag ugyan abszurdum, de itt gyakorlatilag majdnem így történt. Három éve az állomás mindössze 165 négyzetméter javítótérrel rendelkezett. Nyilvánvalóvá vált: csupán a mezőgazdasági gépek javítására nem lehet alapozni. Ügy látszott, megszűnik az állomás. Felsejlett a hamleti kérdés: Lenni, vagy nem lenni. S Faludi Sándor elhatározta: csak az előbbire szabad igennel válaszolni. Megszervezték a saját építőbrigádot, s ennek, de nem kevésbé a bevételi tételek rafinált átcsoportosítása jóvoltából elkezdtek építkezni. Ahány gerenda, annyi kockázat. Büntetések a járási építési hatóságtól. Nem számít, csinálni kell. S a múlt év végén már Nagyobb mennyiség érkezett zöldbabból — 30 mázsa —, uborkából — 24 mázsa —, és főzőtökből — 18 mázsa. A zöldbab 9—10, az uborka 8—10, a főzőtök pedig 2—2,50-ért kelt. Bőséges mennyiség között válogathattak levesbe való karfiolból és kelkáposztából a háziasszonyok. A karfiol 5—6, a kelkáposzta pedig 2,50—3,20-ért kelt. Paradicsomból ismét kevés, büszkén állapíthatták meg: a fedett terület 5100 négyzetméter. Három éve még öt és fél millió volt a bruttó termelési érték. Az idén már 70 millió lesz. 1965- ben, az irodai és függetlenített személyzettel együtt dolgoztak hetvenen. Ma há- romszázharminchatan... Az átlagkereset 1700— 1800 forint. Most állnak át a teljesítmény szerinti bérezésre, ez 15—20 százalékos béremelkedést jelent. S egyúttal azt, hogy ugyanezzel a létszámmal még az idén elkezdik egy másik típusú tehergépkocsi fülkéinek a gyártását. Ez a munka ugyanis az Ikarusz- ban mindinkább periférikus jellegű, mivel ott teljes erővel az autóbuszprogram megvalósításán fáradoznak. Azt is kiszámították: a kétféle fülke gyártásának átvállalása, s az ezáltal felszabaduló fővárosi munkaerő évente újabb ötszáz autóbusz előállítását teszi lehetővé. Á fejlődés ára De mi marad a mező- gazdaság részére? Ezek után talán különösen is hangzik, hogy az idei 70 milliónak majdnem a felét a mezőgazdasági „profil” hozza. Igaz, gépet keveset, s rendszertelenül javítanak: ahogyan a megrendelés érkezik. A gazdaságok többnyire saját javításra rendezkednek be. Am az év végéig elvégzendő több mint kétezer cseremotoros felújítás korántsem jelentéktelen tétel. S nem az a nyolc javítókocsi egész megyére kiterjedő szolgálata sem. Sőt, a vevőszolgálat sem „mellékes”: a garancia átvállalása a gyártó, illetve az importáló cégek részéről. Ezenkívül, a nem közlekedési vállalatok számára még autóbuszokat is javítanak: legutóbb a Déryné Színház jelentette be az igényt kilenc társasgépkocsi megreparálására. Túl szép lenne az összkép, ha a hirtelen „felfutásért” semmilyen árat nem fizettek volna. A tavalyi fejlesztésre bizony „ráment” a nyereségrészesedési alap is. Ezt az idén már nem ismételhetik meg... Holott a szociális létesítmények helyzete teljesen megoldatlan. Nincs üzemi étkeztetés, nem is szólva az öltöző-fürdő kezdetleges állapotáról. Az igazgató azt mondja: a tröszt hozzájárulása nélkül nem megy. Pedig a fejlesztési program az eddigihez hasonló lendületet ígér: 1970-re a mostani munkáslétszám kétszeresét. Mindenki számára világos — beleértve a Gépjavító Trösztöt is —: az életfarmaváltozáshoz a kulturált munkakörülmények is hozzátartoznak. H. D. mindössze 250 kiló érkezett. Az ára azonban tovább mérséklődött és tegnap már 18—20 forintért lehetett vásárolni. A gyümölcspiacon nagyobb mennyiséget meggyből, sárgabarackból, őszibarackból és cseresznyéből kínáltak eladásra. Csökkent a felhozatal egresből — 650 kiló —, a szamócából pedig már mindössze 150 kilót kínáltak eladásra. Körlevél A kedvezményes étkezésről A fejlődésnek nincs felső határa Az új csarnok. Piaci jelentés Rekordfelhozatal burgonyából
