Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-22 / 145. szám
4. oldal 1968. Június ZZ, szombat A tnintaszerv tdepoforaa Idegenforgalmunk gondjai, feladatai kerültek „terltéíkre” azon az ankéten, amelyet az elmúlt napokban a fővárosban tartottak. Voltaképpen nem is ankét, hanem inkább klubdélután volt ez. a Magyar Urbanisztikai Társaság székhazában. Kötetlen vita keretében adtak itt hangot nézeteiknek a résztvevők. akik a hazai idegen- forgalom jövőjéért valamennyien felelősséget éreznek és küzdenek a több- helyütt még fellelhető visz- szásságok ellen. Napjainkban az idegen- forgalmat a különböző szakmák csaknem mindegyike a magáénak tekinti. Így „gazdái” közé tartoznak a balneológusok, — a gyógyfürdők hatásával és alkalmazásával foglalkozó szervek —. a közlekedés dolgozói, a közgazdászok, stb. Érthető ez. hiszen töb- bé-kevésbé mindegyik szakmával valamilyen vonatkozásban kapcsolatban áll, összefonódik a turisztika és a vendéglátás. E sok szerteágazó, s mégis egyet akaró szándék összefogása az urbanisták egyik célkitűzése. Az idegenforgalom, bár gazdag történelmi múltja van — mostani megjelenési formájában, különös figyelemmel a növekvő kívánalmaikra, követelményekre — még fiatal népgazdaság} ágnak számít. Jelentőségét azonban szükségtelen hangsúlyozni, hiszen egyéb előnyein, hatásain túl a vendége sere, a különböző államok polgárainak megismerkedése egymással — elsőrendűen a béke és barátság ügyét szolgálja. Számos eltérő és nem mindig könnyen egyeztethető szempontot kell mérlegelni és közös nevezőre hozni, ha minden igényt kielégítő idegenforgalmat akarunk megvalósítani. A turista, a külföldi utas jogosan elvárhatja, hogy ellátottsága szinkronban legyen azzal, amire számít, amiért áldoz. Régi és mindmáig eldöntetlen vita zajlik afölött, vajon mit kínáljanak az idegenforgalom szervei: a jelen hétköznapjainak valóségát-e, vagy a nem mindig hamisítatlan romantikát, amit az idegen éppen kapni akar? Addig is, amíg a vita eldől, szögezzük le általános elvként, hogy mindenekelőtt európai színvonalú ellátást keli nyújtanunk, a higiénia, az élelmezési és a szálláskörülményeik, s az udvariasság tekintetében egyaránt. Hogy mennyire így van ez, lássunk egy példáit Azt még csak megérti a külföldi, ha Jaguárját útközben „betyárok ’’támadják meg, s elszedik pénztárcáját, értéktárgyait, amelyeket azután megérkezésekor a szálló portáján érintetlenül visszakap. Azt viszont, hogy a főpincér a vacsoránál egy rántott csirke helyett kettőt számol el, semmiképp sem a szórakoztató értelemben vett „betyár-romantika” terhére fogja elkönyvelni. Nevezetességeink közi akadnak olyan városok, amelyek patinájukkal, történelmi hangulatukkal, mások fiatalságukkal, a szocializmus talaján nőtt korszerűségükkel kínálnak látványosságot. Legyen azonban bármily vonzó egy-egy idegenforgalmi ..megállóhely”, ha nehezen megközelíthető, ha útviszonyai mostohák, bizonyára nem kelthet tartós érdeklődést. És annak, ami vonzó- : erővel bír. amire büszkék lelhetünk, együttesen kell | jelentkeznie. Mert ha az j idegen emitt csupán egy: vadregényes várromot lát- | hat, de nem kap egy pohár hűsítőt —, amott jó a bor, de hiányzik az étterem, szálláslehetőségre pedig I csak több órás autóút után [ lelheti — már oda a jóhangulati Szó esett a megbeszélésen gyógyforrásainkról, hévizeinkről is. amelyekből hazánkban csaknem annyit tartanak számon (363), ahány napja van az évnek. Közülük hatvan buzog az 50 Celsius-fofcon felüli hőmérsékleten. Ha gyógyha- 1 tása számottevő, egyetlen forrásnak sem szabad veszendőbe mennie. E tekintetben viszont helyes a lehetőségekkel megalkudni: ne akarjunk mindegyikből viláigfürdőt csinálni, de a szerényebb adottságokat messzemenően aknázzuk ki. Jó néhány elavult központi rendelkezés vár sürgős módosításra, számos túlbürokratizált sablont lehetne és kellene egyszerűsíteni vagy felszámolni. Nem lehet elegei beszélni a vendégeinkkel szemben követendő viselkedésről: egyenrangú partnerként, de udvariasan. megértőén, mint jó házigazdák tárgyaljunk. Végezetül pedig az árakat illetően se próbáljunk a Riviérával kon- kurrálni. Hiszen nem utolsósorban olcsóságunk miatt vagyunk a külföldiek előtt népszerűek. Adiuk elfogadható, tisztes áron a lehető legjobbat! íme, egy csokorra való azokból a megállapításokból, amelyeket megszívlelendő tanulságként egy klubvita kínál. J. T. Hűsítők bőséges mennyiségben Az üdítő nedűk egyik forrásához, a Bács-Kiskun megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalat kecskeméti üzemhez látogattunk el a minap, hogy a szénsavas italok itt gyártott tömegéről szóló híradással is enyhíteni próbáljuk a kánikulát. — Június 17-én szikvízből felállítottuk az idei csúcsot — mondja dr. Götz Imre, az üzem igazgatója. Hasznos kezdeményezés Alig egy hónapja nyitotta meg a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet a kecskeméti piacon a tejivót és a halsütödét. Nagy sikere van a két új standnak. Sorban állnak a friss kávéért. kakóért, melyhez ropogós péksüteményt kapnak a vevők. Májns elejétől számítva egy hónap alatt 30 hektó ízes folyadékot mértek itt ki. A mellette levő halsütödében naponta 30 kiló sült keszeg és törpeharcsa fogy eL A halat az alpári Virágzó Termelőszövetkezet szállítja. — Az ekkor forgalomba hozott 175 hektoliter szikvíz több mint a háromszorosa a megszokott, átlagos napi fogyasztásnak! A cég látja el a megye- székhely vendéglátóiparát — cukrászdákat, presszókat — és a kiskereskedelmi bolthálózatot szódavízzel, üdítő italokkal. — A múlt szombaton a legnépszerűbb hüsiből, a hagyományos citromszörp- ből 4600 negyedliteres üveg lelt gazdára. Hétfőn pedig már mintegy 6 ezer üveg- nyi kelt el a különféle ízű szörpökből, üdítő italokból. S végül mi volt a helyzet a szénsavas frissítők frontján ott jártunkkor, a hét közepén? — Délig csupán szamócaszörpből ötezer üveggel fogyott el — érkezik a helyzetjelentéssel Iván Antal tervstatisztikus. — A műszak végéig még a mai napon újabb háromezer palackkal indulhatnák útjukra szállító járműveink. Jóba Tibor A „bizonyíték- E ízt nézd meg, Kató! Hogy mennyi mindenféle kacatot szedtem össze ... Azt hiszem, megdicsértek volna minket a tűzoltók, ha úgy véletlenül szétnéznek a padláson — fogadta a munkából hazatérő lányát, az udvaron álló katlan mellett Nádas néni. És csakugyan, volt a nyár eleji padlás-lomtalanítás eredményeként felgyülemlett és eltüzelésre váró halomban sok minden: Egérrágta vesszőkoffer, tán még a húszas évek elejéről való, fél zsáknyi afrik (de lehet, hogy csak hazai széna), ami hajdanában egy megviselt díszpárnából került elő, s ki győzné felsorolni, mi minden még. — Tessék eltüzelni, mama. Legalább kiforrázzuk a nagyteknőt, hadd dagadjon. Jövő héten ki akarom mosni a klöplifiiggönyöket — szólt Kató, s indult az üveges veranda felé. — Te, lányom, én ezt is eltüzelem ... Mi a fenének dugdosod az ilyen lomokat? — szólt a lánya után Nádas néni, miközben a rossz vesszőkofferből egy dobozt szedett elő. A dobozban jókora sötétkék, kitaposott női antilopcipő. Mulatságos formájú. A talpától elváló, s felfelé kunkorodó orra, mint valami bámész, vagy könyörgő tekintetű hal, fűzője rojtos végű sötétkék szalag, befelé csámpázó sarkaitól pedig amolyan „kótyagos” a formája. — Hm... — nyúl a dobozért Kató, s elmerengve nézi a cipót. S akkor hangos „csó- kolommal”, nagy vidáman kilép a lakásból barátnőjével együtt Zsuzsi, Kató gimnazista lánya. — Mi az, anya? Jé, honnan szedted ezt a bocskort? — Ez neked bocskor? Tudd meg, gyerekem, hogy ez a világ legszebb kiscipő- je! — vált át tréfás szóra Kató. — De komolyan, anyu, honnan vetted? — erőskö- dik Zsuzsi. — Én söpörtem le a padlásról — szól közbe a nagymama. — Anyádé volt valamikor.. 1 — Ez? — csodálkozik a kislány. — Ugyan, nagymama, hát ebbe kétszer is beleférne anyu lába ... Talán még Noé bárkájában hordtak ilyet a nők... Csakugyan a tiéd volt, anyu? — Enyém bizony.'.'. Es milyen büszkén viseltem! Még 1944-ben. Negyedikes polgárista voltam akkor — meséli a ma könyvelőként dolgozó asszony. — Nagyapád abban az évben halt meg a fronton. Szegény mama pedig valami nagyon gazdag katonatisztekhez járt mosni, takarítani. A méltósága ajándékozta meg ezzel a cipővel. És mivel a magadfajta lányok akkoriban nem dúskálhattak négy-öt pár cipőben, hanem fatalpúban „kopogtak”, rettentően boldog voltam, amikor nekem adta nagyanyád. ' °9V egy kicsit nagy volt? Oda se neki. Kitömtem az orrát és irtó büszkén feszítettem benne! Mondanom sem kell, sokan megnézték, az utcán is és az iskolában ... Szegény „cipőcske”! Látod,-H csak mai ésszel fogom fel, milyen mulatságos figura is lehettem ... Zsuzsi jókedve szemmel láthatóan elpárolgott. Félszegen pislogott hol a kunkori orrú cipőre, hol meg barátnőjére: Icára. Aztán hízelgőn nagyanyjához fordult: — Ugye, el tetszik tüzelni? ... S a folytatás? Kató a vacsora készítésével volt elfoglalva, amikor a szobából sűrű orrfúvásra lett figyelmes. — Hát te, mit csinálsz? Mi történt? — lépett be könyvei előtt ülő lányához. — Semmi, csak... Ügy sajnállak, anyukám amiatt a vacak bocskor miatt.. — szipogta a kislány. — Ugyan, te kis szamár! Az már olyan régen volt, hogy igaz se volt talán — csókolta meg a lányát Kató. S közben arra gondolt: Lám, mit tett a padláson megbúvó lom ... Szemléltető, bizonyító eszköz. Mert ezúttal először fordult elő, hogy a régi időkre való hivatkozást nem ezzel hárította el Zsuzsi: „Ugyan, ti mindig csak meséltek”. .. Perny Irén Elsősorban a KISZ-építőközösségen múlik A kecskeméti III. sz. KISZ-építőközösség tagjai a következő panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz: Nehéz gondot, sok áldozatot vállalva hozták tető alá, s vették birtokba a méhesfalui otthonaikat A szinte kivétel nélkül egy- vagy többgyermekes otthonalapítók nem kis anyagi megterhelés árán felszerelték laikásaikat a vízellátás kellékeivel, s egészen rövid ideig élvezték is a vizet. Egy bosz- szús napon azonban elzárták előlük a főcsapot, nem jut el a víz a lakásaikba. Ahol pedig annyi a mos- nivaló, mint a kisgyermekes családokban, szinte tarthatatlan ez a helyzet — panaszolják a közösség tagjai. A sérelem okának utána járva megtudtuk: A méhesfalui népfront- és KISZ-akciós új települé- sen a városi tanács nemcsak a víz, villany és csatorna biztosítását, hanem a szükséges és meglehetősen költséges derítők elkészíttetését is vállalta. Ez utóbbit az új KlSZ-lakótelepen azonban még nem tudta befejezni a kivitelező, mivel a várost átszelő E—5-ös műút korszerűsítésével kapcsolatos muníkálatok elvonták a kapidtását. A korszerűsítés befejeztével azonban folytatódik a derítő építése, s éppen ez indokolta a főcsap elzárását. Az új lakások birtokosai ugyanis nem tartották magukat az előzetes megállapodáshoz, miszerint a szennyvizet — a derítő elkészültéig — ideiglenes szikkasztókba hordják, fianem a szabadon engedett szennyvíz minduntalan elöntötte a derítőépítés színhelyét, lehetetlenné téve a munkálatokat Ezért választották a kivitelezők az új lakástulajdonosok számára lesújtó megoldást, a főcsap elzárását, hogy a szeptemberi határidőre teljesíthessék vállalásukat. Javaslatunk: Az építő- közösség tagjai tárgyalja- janak a kivitelezőkkel. Mert ha egyöntetűen vállalják, hogy a maguk készítette szikkasztó gödrökbe hordják átmenetileg a szennyvizet, biztosítva ezzel a derítőépítés zavartalanságát, bizonyára nem lesz akadálya a főcsap újbóli megnyitásának. P. I. Hol játsszon a gyerek? A közelmúltban megjelent; Hol ússzon a hajó című írással kapcsolatban több levél érkezett szerkesztőségünkbe. örvendetes, hogy többen felfigyeltek a felvetett problémára. Az egyik hozzászóló javasolja: a Piarista templom előtt levő — időnként működő — szökőkútas medence birtokba adásával megoldódna a hajómodellezők gondja. „Mert — mint írja — helytelen, hogy a város egyetlen reprezentatív szállodája előtt a szépen gondozott, sok költségbe került parkot rongálják.” A Piarista templom előtti térség sajnos, nem alkalmas játszótér, hajóúsztató létesítésére. A közelben levő virágágyások aligha maradnának sértetlenül. De terület és fekvése szempontjából is alkalmatlan. Viszont a szépen gondozott park megóvás! javaslatával mi is egyetértünk. Érdekes, terjedelmes hozzászólás érkezett a KÖJÁL munkaközösségétől is. „Nem akarjuk a rend fenntartójának gondosságát megbántani, de keressük a gyermek igazát is. ök játszani szeretnének!” A gyerekek joggal követelnek játszóteret, hiszen joguk van a játékra. A szabadban való mozgás elősegíti a gyermek testi fejlődését. Viszont az is tény, hogy a hinta már nem elég. Tér kell a gyerekeknek, ahol a virágágyásoktól távol, szabadon kedvükre választhatnak a játékformák közötti Az utóbbi időben szaporodnak a gyermekbalesetek. Ok? Kétségtelenül egyik az is, hogy a gyerekek az utcán játszanak, vagy éppen céltianul kószálnak. Különösen most aktuális e probléma megvitatása, megoldása, amikor több ezer gyermek mögött csukódott be az is- kolafcapu. Nem mindegy a munkába induló szülőknek sem, hogy játszótéren tudja gyermekét, vagy az utcán. Időközönként jelentkezik ugyan a játszótér, a grund- hiány, de sajnos, el is csitul azzal, hogy tudomást veszünk róla. A tenni kellene valamit.. ,-ból — amit valamennyien hangsúlyozunk — csak a jó szándék, a segíteni akarás marad. Vajon meddig? —bi—
