Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

1908. június 2, vasárnap S. oldal A DARUS S étáljon el az olvasó Kecskeméten a Ka- da Ele» utcán épülő sza­lagházhoz. A nap bárme­lyik szakában jó néhány ér­deklődőt láthat álldogálni a szemközti járdán. Elisme­réssel és büszkeséggel átha­tott pillantások- szegeződnek a tömegével, ae az építke­zés ütemének lendületével is lenyűgöző házóriásra. És legalább ugyanannyi bá- mulója akad a leendő laká­sok még friss, nyers váza előtt cirkáló, irdatlan kar­jával csaiknem szüntelenül valamit emelő, szállító, to­ronydarunak. „Fémszivar” . — jut eszembe az első hasonlat, amely bizony jócskán sán­tít. Hiszen a daru karcsú, kecsesen magasba szökke­nő: inkább az induláshoz felkészített rakétára emlé­keztet Parancsnoki fülké­jében — egyszinten a hete­dik emelettel, mintegy 28 méter magasságban — az apró ablakon át az irá­nyító gépkezelő munkáját, mozdulatait látni. Himpel- mann János a neve, hartai születésű, 21 éves. a az épület szüle­tésnapját ünne­peljük: éppen egy éve, hogy az építők ide -felvonultak. Én mindössze három hete dolgozom itt. A hároméves emelő-rakodó gépészképző iskola elvégzése után egyéb­ként Kalocsán, a tisztihá­zak építkezésénél volt a szakmai premierem. — Jó kollektíva jött itt össze. Hozzám persze Ju­hász Feri áll legközelebb, akit most, betegszabadsága idején helyettesítek. Ö az építkezés kezdete óta dol­gozik itt, s csaknem vi­gasztalan volt, amikor táp­pénzre kellett mennie. A leghőbb vágya, hogy végig vihesse a szalagház mun­káit, egészen a kulcsátadá­sig. — A darus feladata az épületelemek elhelyezése — pillérek, konzolgerendák, födémpanelek beemelése, a beton szállítása, továbbí­tása. A „rakétám"? No, er­ről van mit beszélni. A lipcsei Kirov-gyárban ké­szült Rapid típusú torony­daru. Sokat tud: 360 fokos, a tengely körüli forgás, a — A1 gémkinyúlás hosszának vál­toztatása, az emelőcsiga mozgatása, s végül, de nem utolsósorban, a haladó moz gás — ennyi mindenre ké­pes. — Néhány gyakorlati technikai adat: a legkisebb hasznos gémkinyúlásnál — 10 méternél — 4 ezer kiló a hordképessége, ha 25 mé­terre nyújtom a kart, már csak 1600 kilót emel. Átlag öt percig tart egy-egy mun­kamozzanat, mint például most, ennek a két, össze­sen 18 mázsányi födémpa- nellnek a beemelése. /mmi — Bizony nemcsak a munka jellege, de még a szélerősség, sebesség is be­folyásolja a teljesítményt. A gyakorlatról, rutinról nem is beszélve. Hiszen, ha nem is több tíz centit, mint például az Eiffel-torony, de néhány centiméternyit a fülke magasságában az én gépem is kileng. Meg lehet szokni... f— A munka menetét, a napi feladatot kezdéskor megbeszéljük a brigáddal, s aztán már szinte automa­tikusan halad. A jó darus tulajdonságai közé tartozik azonban valamilyen plusz is: szinte összenőni a bri­gáddal, sokszor még a gon­dolatukat is kitalálni, ki- centizni — kicsit jobbra, vagy balra — a távolsá­got, hogy a munkadarab hajszálpontosan a helyére érkezzék. Szükség esetén a lentiek, vagy az épületen dolgozók fel , illetve át is szólnak hozzám. Én meg minden mozgásváltoztatást kürtszóval jelzek. Fontos ez: a daru a veszélyes gé­pek csoportjába tartozik, s a jelzés a lent dolgozók testi épségét, védelmét szolgálja. — Napjában két tízórás műszakban váltjuk egy­mást. Nyújtott műszak, igaz, nem könnyű, de a hét vé­gén ott a szabad szombat: megéri. A fizetésem? Lég­it utóbb 2300 volt a boríték­ban. A vágyam? Egyelőre talán ugyanaz, mint a Ju­hász Ferié: szeretnék itt lenni a befejezésnél, együtt örülni az új lakókkal. impelmamn János ma­ga választotta hiva­tását. A magasság szerel­mese, a 28 méter az éltető eleme. Fürgén fut fel a hetven és egynéhány hág­csófokon a félhomályos vascső belsejének zenitjére. (Könnyű neki, az enyémhez képest hozzávetőleg felényi idős szívével!) Fentről olyan élményszerű bőség­ben tárul a szem elé a vá­ros panorámája, amit él­vezni csak keveseknek ada­tik. Olykor-olykor akad azért „üresjárat” is. ilyenkor az ablakon át kinéz a tavaszi fényben sütkérező százszí­nű tájra, üjjai elzongoráz­nak az irányító műszere­ken, a vezérlő kerekeken. S talán megbocsátható, ha — bár korántsem diszkrét, de végképp veszélytelen vallomás ez — egy-egy csi­nos lány jöttén játékos kedvvel megszólaltatja a jelzőkürtöt... Jóba Tibor A fiatalok otthona: a Hóra-terém Kiskunfélegyházán az új könyvtárban szépen beren­dezett ifjúsági terem várja a fiatal olvasókat. A termet Móra Ferencről, a város nagy szülöttérői nevezték el. A falon az író arcképe, a polcokon megtalálható valamennyi müve. Kilencezer kötetnyi je­lenleg a félegyházi ifjúsá­gi könyvtár állománya. A beiratkozott olvasók száma csaknem 1500, fele annyi, mint a felnőttek könyvtá­ráé. Az idén mintegy 1500 kötettel bővül az ifjúsági könyvtár anyaga. Képünkön: Saághy Már­ta könyvtáros segít válo­gatni az ifjú olvasőknak. Sz. G. Gorjacsov ny. altábornagy — Kérem mondjon el egy történetet Magyaror­szág felszabadításáról. — fordultam Szergej Geargi- jevics Gorjécsov altábor­Fotopályázat Néprajzi témájú alkotásokra A Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Budapesti Néprajzi Múzeum és a Központi Múzeumi Igazga­tóság nyilvános művészi fotópályázatot hirdet nép­rajzi vonatkozású fényké­pekre. A pályázat célja olyan fényképek gyűjtése, ame­lyek kifejezik a fényképe­zésnek a néprajztudo­mányban és a néprajzi is­meretterjesztésben játszott fontos szerepét A pályázaton bárki részt vehet Beküldhetők fekete­fehér, színes képek, vagy képsorok is. A képek mé­rete 18-szor 24 cm-től 30- szor 40 cm-ig terjedhet. Hátlapjukon fel kell tün­tetni a pályázó nevét, lak­címét, a fénykép tárgyára vonatkozóan; hol készült és — amennyiben, nem magától értetődő — mit ábrázol. A bírálóbizottság egy első díjat tűz ki, 4000 fo­rint értékben, továbbá két második díjat — 3—3000 Ft — három harmadik dí­jat 2—2000 forint — és három negyedik díjat; da­rabonként 1000 forint. A Művelődésügyi Miniszté­rium a legjobb néprajzi múzeumi tárgyfotokért 3000 forintos külön díjat ajánl feL A pályamunkák bekül­dési határideje 1968. de­cember 2. Cím: Magyar Fotóművészek Szövetsége, Budapest, V., Báthory n. 10., illetve Budapest, 5. postafiók 203. (MTI) nagyhoz, akiről tudtam, hogy 1916 óta katona, s 1919-ben a polgárháború­ban, a Vörös Hadse­reg zászlóaljparancsnoka­ként harcolt és a fiatal szovjet államot vérbefoj- tani akaró intervenciósok és fehérek éllen. — A Nagy Honvédő Há­ború első napjától kezdve részt vettem a harcokban. Először mint hadosztály-, később mint hadtestpa­rancsnok. Baltikumot, Moszkvát. Sztálingrádot védtük, felszabadítottuk Ukrajnát, Romániát, Ma­gyarországot. Csehszlová­kiát, Ausztriát, s a had­műveletek számunkra Grác- nál fejeződtek be. Törté­netet mondhatnék százat is, de egy ütközetre nagyon jól emlékszem... — Szü- netett tartott, majd lassan előrehajolt. Láthatóan el­feledkezett kitüntetéseiről, rangjáról, « mint egy nagy­apa. rendkívül élménysze- rűen mesélte el azt a pán­célos ütközetet, amely na­gyobb, hevesebb volt a kurszkinál, s amely ha­zánkban zajlott le a Ve­lencei-tó és a Balaton kö­zött. BODROai SANBOB PANDEvU & ____ K OPASZ OROSZTÁWBAkI ban az esetben, ha az üz­letben bárki olyan tíz­schillingessel fizetne, ame­lyet legalább három da­rabból ragasztották össze, összekötőink azonnal Svájc­ba utazik, de előtte néhány gyöngysort helyez az üzlet kirakatába. Addig egyetlen darab ékszer sem lehet az üzletében. E jellel riasztja szervezetünket. Az ODESZ- SZA ekkor talpra ugrik és megteszi a helyzet kívánta szükséges védelmi intézke­déseket. Schirmbaum nem tudott tovább parancsolni kíván­csiságának. — Elnézést uraim — szólt —, de mi ez az mindenkiért. Mindenki egyért Van konyakja? — fordult Schirmbaurrthoz. Rudolf vigyázzba kapta magát. Rajongással a hang­jában válaszolta: — Jelentem, nincs! gyogott a szeme és kezé­ben rezzenéstelenül emel­kedett a magasba a pohár- ka ital. — Hoch! — suttogta a másik kettő. — Sieg — mormolta Ru­— Nálam van egy kis dolf. Torkát meghatottság üveggel — mondta csende- szorongatta. sen az előbbi hang gazdá­ja. Gyújtsa fel az előszo­bában a villanyt és jöjjön be. Amikor Rudolf Schirm­baum belépett, már az elő­szoba volt világos és a szo­bában derengett félhomály. Három árnyék magasodott az asztal körül. Három po­hárban nemes, tompa fé­nyű ital csillogott. A ne­gyedik pohár, az övé, ott 7. — A mai napig kétszáz­tíz bújdosó SS-katonánkat és tisztünket derítettük fel és kapcsoltuk munkánkba. Bécsben egy zászlóalj ere­jével felérő szervezettel rendelkezünk. Az organi­záció gyakorlatilag két irá­nyú tevékenységet folytat: egyrészt összeköttetést te­remt a bujkáló és letartóz­tatott SS-ek és az Odessza között, másrészt pedig anyagiakkal, iratokkal és minden lehető módon se­gíti bal társainkat abban. hogy az amerikai megszál­lási övezetbe, Münchenbe jussanak. Ott a Deutsches Múzeum raktárában dolgo­zó Simmy nevű alkalma­zottat kell keresniük. Érti és figyeli ugy-e a dolgokat Sehirbaum?! — Igenis! — Elsején azután meg­nyílik üzletünk — folytat­ta az előbbi hang. — Meg­bízottatok ott cserélik ki értesüléseiket. Erről már tájékoztatták Schirmbau- mot. De vészjelzésről is gondoskodnunk kell. Ab­ODESSZA? Bent hosszú ideig senki állott keze ügyében, nem válaszolt. Azután egy A pap felemelte italát, eddig csendes, de Schirm- — ODESSZA — ez a baum által valahonnan már bosszú jelszava. Azt hiszik, meg. ismert hang szólalt Tagoltan mondta: — Odessza — egy város­név. Győzelmünk egyik ál­lomása volt. Városnév... amely akár rövidítésként is togatja élő zöld sziklanyeí­legyőzve, lábaiknál heve­rünk. Hadd higgyék. Mi tudjuk, ODESSZA a negye­A szoba sarkába paran­csolták, és a vendégek, ahogy jöttek, libasorban kivonultak a lakásból. Azt a régtől ismerős hangot Rudolf Schirmbaum soha többé nem hallotta. Talán szerencsére. Mert elkövet­kezett a pillanat, amidőn elkeseredésében, ha pisz­toly van a kezében, ke­resztüllövi ... • Amikor vendégei eltá­voztak, az asztal letisztoga- tásakor a kenyér beburko- lására szolgáló kendő alól egy csomag került elő. Ru­dolf kíváncsian bontogatta a papírt, amelyre torzított felfogható. O-rganization D-er E-hemaliger SS Angehöriger. Az Egykori SS Katonák Szervezete. Vagyis: ODESSZA. A hol­napi győzelem dicsősége. Aki ezt érti, élve többé nem vonulhat vissza. ODESSZA — most már maga is. Egy dik birodalom magva. Az betűkkel egy ismeretlen kéz első hajtás éppen itt nyűj- a volt SS-őr új nevét írta. Rudolf a csomagban há­romezer dollárt talált; bér­leti szerződést egy, Mária- hilferstrassei üzlethelyiség­re, valamint egy harmadik borítékot, s benne hétszáz­ötven schilltoget. Azonnal lesietett, hogy a szemközti boltban élelmet vásároljon. (Folytatjuk.) veit. Azt kérdezte Schirm­baum, mi az ODESSZA? Az ODESSZA — amire iszunk, amiért élünk, és amely lesújt reánk, ha el­áruljuk az ügyet. Csendesen beszélt, mégis mintha szószékről szóno­kolna. A félhomályban ra­— A fasiszták 1945 már­ciusában, 11 páncélos had­osztályt összpontosítottak ezen a területen. Ez két­ezer harckocsit jelentett. Céljuk az volt, hogy el­húzzák a háborút, elsza­kítsák a Budapest köré vonít acélgyűrűt, s tovább szállíthassák Nagykanizsá­ról a nyersolajat. A felde­rítők jelentették, hogy Ber­lin alól SS-hadosztályokat küldtek a páncélos had­osztályok megerősítésére. Kegyetlen, véres harcok kezdődtek. Még ma is em­lékszem: egy hadosztály frontján 180 harckocsi tá­madott. Ezt az érti meg igazán, aki összeveti- Kurszknál egy kilométeres arcvonalszakaszra 35, itt 50—60 harckocsi jutott. Tíz napig tartott a meg-meg- újuló fasiszta támadás. A mi hadtestünk az akkori viszonyokhoz mérten jól felszerelt volt. de így is kevésnek bizonyult a pán- cinörő ágyú. Ezért a lég­védelmi lövegeket, a harc­kocsikat vetettük be a fa­siszta tankok ellen, sőt grá­nátokkal. gyújtópalackok- kal semmisítettük meg az ellenség harckocsijait. A legnehezebb a nyolcadik nap volt, ugyanis a német hadvezetőség elhatározta: mindenáron, a veszteségek­kel nem törődve áttöri a frontot. Ezen a napon négy támadást vertünk vissza, s Kotov alhadnagy a 141-es számú harckocsi parancs­noka fél óra alatt hét Tig­rist, s három roftamlöve- get lőtt ki. A tizedik nap hajnalán támadásba len­dültünk. A fasiszták 208 kilőtt harckocsit. 18 önjá­ró löveget és 56 páncélo­zott gépkocsit hagytak a csatatéren. Sajnos, súlyo­sak voltak a mi vesztesé­geink is... Gorjacsov altábornagy megköszörülte a torkát, s a mellén levő sok-sok ki­tüntetésre mutatott: — A Magyar Népköztár­saság Érdemrendje, ezt a balatoni csatában szerzett érdemekért kaptam., amikor 1965-ben a győzelem nap­ján Magyarországon jár­tam. .. Most mit csinálok? Kiievben lakom, tartom a barátságot régi bajtársaim­mal. s a fiatalok hazafias nevelésében tevékenyke­dem. Higyje el ez nagyon fontos, mindig időszerű fel­adat. Ezért nem is érzem magam nyugdíjasnak ... —r

Next

/
Thumbnails
Contents