Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

I. oldal 968. május 12. vasárnap Ilyen ez a krónika... Allan Poe nyomán... Rövidesen új, de máris „világhírű” alkotóval nö­vekszik az „irodalom mű­velőinek” tábora. Charles Wilsonnak, a híres angliai vonatrablás egyik szervező­jének, akit miután pár éve megszökött börtönéből, nemrég tartóztattak le Ka­nadában, nem kevesebb, mint hetvenötezer dollárt ajánlott fel egy kiadó meg­írandó emlékirataiért. Íme a bizonyság, mennyire vá­ratlanok és változatosak a „halhatatlanság” útjai. S ha már a vonatrabló „írásművész” históriáját is­mertettük, ide kívánkozik méltó társa is: Anthony Smithers. aki az egyik ang­liai börtönből ugyancsak a szökést Vi.. 3ztotta sok évi börtönbüntetése helyett. Öt a legmeglepőbb helyen fe­dezték fel és tartóztatták le: a Scotland Yard épüle­tében. A legkülönösebb az volt, hogy Smitherst a Scotland Yard még alkal­mazta is. Csupán véletlen­nek köszönhető leleplezése. Amikor megkérdezték tő­le, mi volt szokatlan szer­telenségének oka, a meg­lépett bűnöző így válaszolt: — Olvasott ember va­gyok, uraim és megfogad­tam Edgar Allan Poe, a nagy amerikai író taná­csát. ö írta ezeket a soro­kat: „Legbiztosabban úgy bújhatunk el, ha közszem­lére tesszük ki magunkat.” Íme, a szerencsés nyertesek Krónikánkból nem hiá­nyozhatnak a világszerte népszerű és hatalmas nye­reményben reménykedő lot­tózók, totózók és sorsjegy­tulajdonosok legfrissebb eseményei. A Santiago-i ál­lami sorsjáték főnyeremé­nyét Jósé Humberto San­doval hentesmester nyerte,- aki a húzás időpontjában éppen börtönben ült — csekkhamisításért. Amióta kitudódott, hogy a szegény hentes és mészáros dúsgaz­dag ember lett, a börtön­ben különleges bánásmód­ban részesül. A börtönigaz­gató személyesen hordja számára a legfinomabb éte­leket. Űjzélandból kaptuk a hírt, hogy nem tudták ki­fizetni a főnyereményt, mert az 176 397-es sorsje­gyet tulajdonosa magával vitte a — sírba. A szeren­csés nyertest — Tom Hen­ry újzélandi lakost ugyanis a húzás előtt néhány nap­pal örök nyugalomra he­lyezték. A 120 000 dollárt kitevő főnyeremény kifize­téséhez természetesen szük­ség lett volna a sorsjegyre, és a koporsó kinyitására, de Tom Henry fia nem akarta megsérteni édesap­ja emlékét, és úgy vélte, többet ér az elhunyt örök nyugalma, mint a főnyere­mény és nem engedte meg a sír és a koporsó felnyitá­sát. Madárparlament A Nyeftyanije Kamnyi nevű bakui tengeri olajte­lep a költöző madarak út­vonalában fekszik. A ma­darak kétszer egy évben, vándorú tjük során, gyakran megpihentek itt. Viktor Zaudalszkij darukezelő, aki egyben műkedvelő orni­tológus is, a környező szik­lákon tanyát rendezett be a sebesült szárnyas világuta­zóknak. A madaraknak a tavaszi vonulás alkalmával megtetszett az új és ké­nyelmes úri-otthon, és most, ottmaradva, csapatostól ta­nyáznak benne pacsirták, fülemülék, rigók, vörösbe­gyek és más vándorló ma­darak. A bakui olajmunká­sok „madárparlamenf’nek nevezték el ezt az örökké csivitelő, csattogó, éneklő madártanyát. önkéntes állatszelídítő Jurij Szkugyin, a sere- metyevói repülőtér diszpé­csere akarva, nem akarva állatszelídítöi szerepkörbe került nemrégiben. Egy oroszlán-kölyök, amely re­pülőgépen érkezett a moszk­vai állatkert részére, vala­hogyan kiszabadult ketre­céből és futkározni kezdett a betonon. Szkugyin nem vesztette el lélekjelenlétét, az ifjú oroszlán nyakába dobta derékszíját és egy másik ketrecbe vonszolta. Az újdonsült „idomító" ki­sebb harapásokkal és kar- molásokkal úszta meg a különös kalandot... Miből lesz a divat! A francia belügyminisz­térium elrendelte, hogy a párizsi rendőrök hagyomá­nyos, de elavult és nem praktikus körgallérját a jövőben szabályszerű, í víz­hatlan felöltővel cseréljék ki. Az intézkedésnek hírét Vette Florence Barry, New York-i divatszalon-tulajdo- nosnö, és kitűnő üzletet szi­matolt. Párizsba repült és részben az utcán posztoló rendőröktől, részben a köz­ponti rendőrségi ruharak­tárakból csekély összegért összevásárolt több száz réz­gombos, kék színű régi kör­gallért. Visszatérve New Yorkba, kicsit rendbehozta és kítisztíttatta a kiszupe- rált pelerineket, majd csi­nos manekenek közremű­ködésével 30—50 dolláros „méltányos áron” piacra dobta. Íme: miből lesz a divat! Kíváncsi riporter A fiatalkorúak bűncse­lekményeiről akart cikkso­rozatot írni egy olasz új­ságíró, és ezért huszonhá­rom római családnál ér­deklődött éjjel tizenegy órakor, tudják-e, hol tar­tózkodnak gyermekeik. Ti­zenkét helyen a fiatalok jelentkeztek, és közölték, hogy nem tudják, hol tar­tózkodnak *— a szüleik... Krónikás: Révész Tibor Hobbyjuk a faragás Jelky-szobor Bácsalmáson Finoman megmunkált. mégis anyagszerű tárgyak, figurák a vitrinekben. Há­rom bácsalmási fafaragó csaknem száz alkotásából készítettek elő kiállítást a helyi művelődési ház és a könyvtár vezetői. Fafaragványok. Nevez­hetnénk őket a türelem, az aprólékos gondosság mű­veinek is. Keresztes Istvái például cizellált praktiku: használati és dísztárgyak­kal szerepel. Elkészítette a szőlőtermesztő bácskai vi­déken ismert hordók, ká dák apró hasonmásait is. Horváth József már az ábrázolásra, kifejezésre tö­rekedett. Ezt mutatják sík- fafaragványai. Nagy Péter jellegzetes emberi alakokat örökített meg, illetve állatfigurákat mintázott a fába. Itt van a bajai Jelky-szobor arányai­ban hű megfelelője is. Bi­zonyára sokan állnak meg egy különleges „nyaklánc” előtt, amelyet 20 darab megmunkált cseresznye­magból állított össze a te­hetséges, kitartó mester. Hívatlan vendégek Nagy Péter az utolsó simításokat végzi a kiállítás előtt. (Szénásiné felv.) A türelem bácsalmási művészeinek ma délelőtt nyílik meg a tárlata a Vö­rösmarty Mihály könyvtár­ban. DISZNÓTOROS vacsorát rendezett a múlt év no­vember 12-én Tasson, idős Faragó István. Az összejö­vetelre meghívta ismerő­seit, a rokonokat és né­hány kedves szomszédot. A párolgó sültek, illatos kol­bászok igencsak kívánták a bort. s az asztaltársaság bőségesen fogyasztotta a sajáttermésű kadarkát. Kö­zepe táján tartottak már a vacsorának, amikor hivat- lan vendég kopogtatott: a tizenhat éves N. B. A fa­luban mindenki ismerte, csendes, jóravaló gyerek­nek tartották, aki szorgal­masan dolgozik, soha sem­mi baj nincs vele, csak egy kicsit érzékeny, nem szabad megbántani. Helyet csináltak neki az asztalnál, megkínálták vacsorával, beszélgettek vele. majd bort öntöttek a pohárba. — Mennyit ihatott a vádlott akkor este? —kér­dezte a bíró a tárgyaláson az egyik tanútól. — Kérem, tisztelt bíró­ság! Nem illik figyelni, Film készül a Kodály-iskoláról Hétfőn a Rádió 6-os stú- liójában 120 kecskeméti gyerek áll a mikrofon elé. \ Kodály Zoltán Ének-Ze­nei Általános Iskola felső- ;agozatos tanulóival felvé- :el készül az iskola névadó­iának műveiből. Többek cözött hangszalagra veszik i teljes Pünkösdölőt. Végül megörökíti a magnetofon a VIII. osztályosok egy taní­tási óráját Is. A hétfői szerepléssel kez­dődnek annak a mintegy negyvenperces művészfilm­nek a hangfelvételei, ame­lyet Szűcs László tv-ren- dező készít a Kodály-mód- szer alkalmazásával elért tanítási eredményekről. Jú­niusban, a tanév befejezé­se után Kecskeméten foly­tatják a forgatást. A film iránt külföldi érdeklődés is várható. Ezenkívül a Hunnia is fimet forgat a zenepedagó­gusok világszervezete, az ISME legközelebbi konfe­renciájára. Ez a film a Ko- dály-módszer didaktikai kérdéseivel foglalkozik, g nem a nagyközönség, ha­nem a szakmai érdeklődők számára készül. Egy részét szintén Kecskeméten for­gatják. A filmet Takács Gábor rendezi. hogy ki mennyit fogyaszt* főleg vendégségben. A TIZENHAT ÉVES gyerek bizonyára többször fenékig ürítette a poharat* mert később kétszer is ki­döntötte a bort, hadonászó karjával. — Ejnye, B„ nem illik kiönteni a bort vendégség­ben! — szólt rá jóindulat­tal, s inkább csak tréfálóz- va Németh Miklós. 22 éves fiatalember. Emiatt N. B. megsértődött, hiszen sem a házigazda, sem a családta­gok nem szóltak, akkor minek avatkozik a dologba Németh, aki szintén ven­dég a háznál. N. B. a konyhában ma­gához vett egy disznóölő kést, és hazafelé tartva hasbaszűrta Németh Mik­lóst. Némethet kórházba vitték, ahol súlyos sérülé­sével öt hónapig kezelték. A hivaitlan vendéget — nem jogerősen — három­évi börtönre ítélte a bíró­ság. A MÁSIK eset tragiku­sabban végződött. Az ügy szálai két évvel ezelőttre, 1966-ra nyúlnak vissza. Ekkor jelent meg először Szécsényi Sándor zsanai lakásán K. Sípos István, a helyi Napsugár Termelő­szövetkezet tagja. Igaz, hogy Szécsényi nem volt tsz-tag, de a szülők a kö­zös gazdaságban dolgoztak. Az említett látogatást újab­bak követték és K. Sípos István hamarosan minden­napos hivatalán vendég volt a háznál. Már régen nem az öregekhez jött, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fiatalasszony tet­szik néki. Tavaly nyáron a fiatal férj már meghallotta a pletykát, látszólag azonban nem törődött vele. Végül is 1968. január elsején fe­lelősségre vonta a felesé­gét. A kaktusz 600 tüskéje Hány tüskéje van a kaktusznak, nem tudom. De mind itt sajgott, e honfiúi kebelben, amikor messziről jött isme­rősöm kajánul gra­tulált: — Ez aztán igen! Már 600-adszor ad­ja színházatok A kaktusz virágát? ... Tudtam mire cé­loz, s ezért elterelő hadm űveletekbe kezdtem: — Ne bolondozz. Két hét alatt? Ah­hoz napi negyven előadás kellene. 100 óra tiszta játékidő naponta ... Egye­bekben pedig a né­zőtér több mint fél­ezer személyes. Ez 300 ezer látogatót jelentene. — Hát éppen ez az! — lelkendezett ismerősöm —, Kecs­kemétnek 70 ezer lakosa van. A cse­csemőkkel együtt... Ragyogó!... Mondd, hányszor néznek meg itt a kisdedek egy darabot? ... Nem tudta foly­tatni, elfulladt a szava a röhögéstől. Megadtam ma­gam: — Lovasnemzet vagyunk. Ha mi egyszer nekiruagsz- kodunk valaminek, nincs megállás. Így ünnepeljük a jubi­leumot most már még operettel is. És rányomtatjuk a plakátra, hogv 600. Ahogy a pesti szín­házak a nagy sike­reket hirdetik: 50, 100, 150... Látta, hogy dü­hös vagyok. — Jó, nem csú- folódom. De ha eny- nyire komolyan ve­szítek ezt a jubileu­mot, miért nem csináljátok gondo­sabban? Megnéz­tem a jubileumi bé­lyeg és fotokiállí­tástokat is. Nem a megnyitón, hanem néhány nappal ké­sőbb. Nagyon szép volt. Mármint a ki­állított anyag. De a kiállítás? A fényké­pek egyrészét alig lehetett látni a sö­tét teremben. A sa­rokban nagy halom szék, mint valami raktárban. S a te­rem kétes tisztasága sem volt éppenség­gel illúziót keltő. Legalábbis, amikor ott jártam. Az effé­lék nem méltók a jubileumhoz, lásd be. Mi mást tehettem volna, beláttam. S ígértem, hogy ezentúl jobban fo­gunk vigyázni. M. L. — Mi igaz abból, amit rólad meg K. Síposról be­szélnek? — Semmi, egyáltalán semmi. Csak néha eljött olyankor is, amikor te nem vagy itthon. JANUÁR 31-én K. Sípos István motorkerékpárral elindult, hogy felkeresse a tsz-tagokat. s összeírja: ki jön el a zárszámadási va­csorára. A motort Rádóczi Lajos vezette, s útközben több helyen megkínálták őket. A motoros nem ivott* K. Sípos azonban már it­tas állapotban volt. ami­kor Szécsényiékhez értek. Elmondta mi járatban van* felírta a jelentkezőket és indult volna kifelé, mert Rádóczi már beindította a motort. — Gyere csak vissza! — szólt utána Szécsényi. — mit csinálsz te az én felesé­gemmel? UXRS t CSAKUtyANl JELEK A HO HORST MUllER fontasititui regénye nyomon irta C5. HORVATH TIBOR. romolta SEBOK IMRE 29 tUcp'Íc. Ííio,C/.i.!L{KÜL ****** ***** assents, «tsrnnm L D R Ó L K. Sípos mór nem tu­dott válaszolni, mert a fia­talember egy ütéssel letérí- tette, majd a földön fekvő embert csizmájával rugdos­ta. Mire a mentők kiértek — Rádóczi szaladt értük motorral — a hívatlan vendég. K. Sípos István meghalt. Szécsényi Sándort nyolc évre ítélte a bíróság. Eny­hítő körülményként vette figyelembe büntetlen elő­életét, négygyermekes, csa­ládos voltát stb. Súlyosbí­tó tényezőt nem talált a büntetőtanács. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents