Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
1968. májas 18. vasárnap S. oldal jp 195 NAP llirmenSl is közelítjük meg a „termelési mutatókat”, a Bácskai Tsz-Szövetség 41 közös gazdaságáról nem mondhatunk másít, mint azt, hogy — gazdagok. És a gyarapodás évről-évre nagyobb ütemű. Tavaly a közös vagyon értéke már meghaladta a 904 millió forintot Az egy holdra jutó halmozott termelési érték — közgazdászok szerint talán ez a legmegbízhatóbb mutató — megközelítette a hétezer forintot; az álagos tagrésze- sedés pedig 20 ezer forintnál is nagyobb volt Elégedettek persze nem lehetnek. S nemcsak azért, mert a versengés, a fokozódó igények további előrelépésre sarkallnaík. hanem mert a gondok térképén mind erősebben vibrál az a lámpa, amely a foglalkoztatottság ügyét jelzi. A szövetség központjában is ismerik azt a jó néhány évvel ezelőtt tudományosan kidolgozott adatot amely szerint a Duna—Tisza közén a szorosan értelmezett mezőgazdasági munkában 236 nap eltöltése szükséges. Bármily óvatosan fogadjuk is ezt az adatot nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szövetség területén tavaly csupán 195 volt átlagosan a munkában töltött napok száma, pontosabban: ennyi tízórás munkanapnak megfelélő időt töltöttek közös munkában. A ^zftródái“ nagy. Az átlagnál jóval több, 273, 243, 245 napon át dolgoztak a bácsbokodi Szalvai, a bácsalmási Táncsics, illetve a nemesnádudvari Kossuth Tsz-ben. Kirívóan alacsony volt a teljesítés a bajai Vörös Fény és Duna Tsz-ben: 1Í7, illetve 152 nap. A 41 íz közül 16-ban a teljesítés a szövetségi átlag alatt vám Holott közhely már, hogy ezt a vidéket különösen szorgalmas parasztság lakja. Hol az ellentmondás? Mivel szerényen számítva is az itteni gazdák évente három és fél hónapon át vannak tétlenségre kárhoztatva. Erre utal a mostani, dicséretes józanságra valló állásfoglalásuk, hogy nem élnek a fizetett szabadság lehetőségével, hiszen az mostani körülmények között: fából vaskarika. De erre utal az a másik jelenség is, hogy a tagként jelentkezők száma immár csaknem a kétszerese azoknak, akik felvételre kerülnek: a több mint 1200 kérelmező közül eddig mintegy 700-an léphettek a tagok sorába. Még tartanak az alapszabályt tárgyaló közgyűlések. S ezekre az jellemző, hogy 200 munkanap körüli teljesítés után már teljes háztájit kapnak a munkaképes férfiak is. Amiből következik, hogy a foglalkoztatottságban az idén sem lesz jelentős változás. Ez önmagában nyilvánvaló is; ilyenfajta átalakulás egyik évről a másikra nem következhet be. A ni, milyen távlat vár az itt dolgozó 17 ezer tsz-gazdára, s még inkább jó kétharmadrészükre, vagyis a dolgozó tagok arányára? Az egyik út lehetne a belterjesség irányában történő fejlesztés, de itt a felvásárlás, a piac korlátái szabnak határokat S itt — ki tudja, hányadszor — újból fél kell emlegetni azt a felemás helyzetet, hogy ezen a rendkívül intenzív növény- és zöldségtermesztő, valamint állattenyésztő vidéken — a bácsbokodi vajüzemtől eltekintve — élelmiszerfel - dolgozás nem működik, de még százkilométeres körzetben is alig-alig. A cukorrépát Kaposvárra, a kendert Szegedre, az élő húst Kiskunfélegyházára viszik. A konzervzöldséget pedig Kecskemétre, legalábbis tavalyig, az idén főleg már a szigetvári üzemmel kötöttek megállapodást. A bajai hűtöház felvevő kapacitása nem a környékbeli gazdaságok termékeire vár. A foglalkoztatási lehetőségek bővítéséért azonban sokat tehetnének a feldolgozó és a felvásárló üzemek — kihelyezett telepek létesítésével. Erre már van is példa, elég csak a dávo- di Augusztus 20 Tsz és a MÉK közös hagymatárolójára gondolnunk. A Szigetvári Konzervgyár is előfel- dolgozót kíván létesíteni Bácsalmáson. Meg kell jegyeznünk, hogy a vállalatok jóakarata egyedül kevés, annak találkoznia kell a gazdaságok törekvésével. S ezenkívül jó néhány gazdaságban felvásárlói beruházás nélkül is nagyban javíthatnák a jövedelmezőséget, s ezzel együtt a foglalkoztatottságot. TOizonyos, hogy rej- " tett tartalékok a melléküzemági fejlesztésben is vannak. De itt mesz- szemenő követelmény az óvatosság; az alapvető feltételek — nyersanyag, szállítás, szakképzett munkaerő, kereslet — egész sorából ha egy is hiányzik, máris a biztos kudarc fenyegeti a vállalkozást. Jól tudják ezt az itteni gazdaságok is, s az év vége előtt maga a szövetség sem tesz ajánlásokat. Addigra azonban, úgy tervezik, alapos elemzés alá veszik a melléküzemági lehetőségeket. Tanulmányozzák a folyamatos munka, az ésszerű időbeosztás módjait is: például az állattenyésztésben a váltás lehetővé tételére családok alkalmazását, vagy a gépi munkák kampánya idején a műhelyben dolgozók traktorra ültetését. S van még egy sajátos adottság a rendszeres foglakoztatásra. Az állami gazdaság és az erdőgazdaság szezonmunkák idején más megyéből hoz munkásokat. Egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha a szomszédos tsz-ek gazdáit foglalkoztatnák, legalábbis azokat, akik akkor helyben nem találnak munkát. Az ott eltöltött napokat a háztáji juttatás alapjaként is beszámíthatná a kölcsönadó szövetkezetét. Ügy gondoljuk, az itt fennálló akadályok — munkabér-tarifák, társadalombiztosítás stb. — fokról-fokra áthidalhatók. Mindezek ntán ta* Ián szükségtelen is hangoztatni, hogy a foglalkoztatási lehetőségek sürgetését korántsem a statisztikai számok öncélú „szépítése” végett tesszük. Ahelyett. hogy felemlítenénk a társadalmi és a gazdasági élet különböző szféráiból felmerülő igényeket, elég a legfőbb adottságra, az itteni paraszti szorgalomra, életrevalóságra hivatkoznunk. Ne hagyjuk ezt veszendőbe mennii H. D. Operák, zenés játékok, balett és néptánc Szegeden A szabadtéri játékokról nyilatkozik dr. Tari János igazgató Nyilvánosságra hozták a szegedi szabadtéri játékok programját. Idén július 20-án tizedik alkalommal alszik ki a fényfüggöny a Dóm téren, hogy az évad első előadásának hangjai megszólaljanak. Ezek a hangok ez alkalommal Erkel dallamai lesznek: a Hunyadi Lászlóval nyitja évadját Szeged. A Hattyúk tavát a rigai balett együttese mutatja be a Dóm téren, első alkalommal július 21-én. Augusztus 3-a a János vitéz bemutatójának dátuma, augusztus Il-e pedig Verdi Aidájáé, amit már harmadik alkalommal tűznek a szabadtéri játékok műsorára. Raipszódia cimmel mutatja be augusztus 18- án először az Állami Népi Együttes új műsorát Dr. Tari Jánost, a játékok igazgatóját megkérdeztük: valójában milyen visszhangja van külföldön a szegedi szabadtéri játékoknak? — Nem tudom pontosan felsorolni azokat a lapokat, de még azoknak az országoknak a sorát sem, amelyek rendszeresen hírt adnak Szegedről. Amire így hirtelenében emlékszem: osztrák, kanadai, francia, olasz, lengyel, cseh, szovjet lapok számoltak be az ünnepi játékok egy-agy eseményéről, vagy a játékok egészéről. Különösen érdekes volt például az a terjedelmes írás. amit a szovjet színházi szakfolyóirat közölt, elsősorban azt elemezve, hogy a szabadtéri színház milyen speciális játékstílust követel, milyen rendezői koncepciót, s egyáltalán a XX. század modern szánháza mihez kezdhet a szabadtéren. — Szeged növekvő tekintélyót mutatja az is, hogy egyre kevesebb gond van a külföldi vendégművészek szerződtetésével. Elmondhatom, hogy nem is olyan régen még előfordult a következő eset: egy külföldi vendégművésszel nem idehaza kötöttük meg a szerződést. Kérdezgette, hogy hol van Szeged, s aztán meghallgatta a ml tájékoztatónkat, az ajánlatot elfogadta. Valójában fogalma sem volt arról, hogy milyen körülményék között kell fellépnie, s valami olyasmit gondolhatott, hogy egy kis vidéki színpad, dehát „szeretem a magyarokat, jó a zenekultúrájuk, elvállalom a fellépést”. Mindez akkor derült ki, amikor lejött Szegedre. Kivittük a színpadra, szótlanul körbejárta —, aztán a szerződés felbontását kérte. Úgy gondolta: nem tud majd megfelelni a követelményeknek. A szerződést nem bontották fel, s a művész azóta is örörrtméL tér vissza Szegedre. — Az idei évad immár a tizedik a játékok felújítása óta. Nem gondolkoztak-e a műsor jellegének, profiljának változtatásán? — Az évad előtt nagyon sok szakembert kérdeztünk meg: mi s véleményük, milyen típusú program felelne meg leginkább Szeged adottságainak? Mondhatom, a legvégletesebb elképzelésekkel találkoztunk. Volt. aki azt javasolta, hogy a Dóm téren csak balettet adjunk élő; A csávolyi pedagógusok közül tízen vették részt az idén ideológiai oktatásban, vagy vezették politikai tanfolyamot, hárman pedig befejezték tanulmányaikat a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén. A 21 tagú tantestületben heten vannak párttagok. Nemrégiben megalakult az iskolai pártmások kizárólag néptánctalálkozókra korlátozták volna a műsort: ismét mások csak a legfajsúlyosabb operák bemutatása mellett kardoskodtak. Volt olyan — hagyományos — elképzelés is, hogy kizárólag prózai műveket játsszunk, s ismét mások a zenés játékok mellett törtek lándzsát. Mindezek az elképzelések azonban — megítélésünk szerint — ma még túlzóak, s a megkérdezettek többsége is velünk értett egyet: a szegedi szabadtéri játékoknak az igazi népszínház funkcióit kell betölteni. S ha ezt az elvet elfogadjuk, akkor továbbra is olyasféle műsorösszeállításokról kell gondoskodnunk, amilyent ebben az évben is produkáltunk. Szeged ma akkor tölti be hivatását, ha mindenekelőtt zenés műveket játszik, bemutat nagy igényű operákat, de zenés játékokat, balettet .és néptáncot is. Jövő évi elképzeléseinket Is ennek alapján alakítottuk ki — Kodály Háry Jánosa, az Állami Népi Együttes Jeles napok című eredeti bemutatója. Bizet Carmenje, az Ember tragédiája, és remélhetően, Aszafjev Bahcsiszeráji szö- kőkútja szerepelne a programban. b. 1. csoport Bajai Istvánnak, a községi pártvezetőség tagjának vezetésével. A kommunista pedagógusok így közvetlenebbül foglalkozhatnak az iskolán belüli nevelési és politikai feladatokkal. Elsőként a tantestület eszmei-politikai egységének kérdéseit tűzték napirendre. Iskolai pártcsoport alakult Csávolyon ESŐISTEN ORSZÁGÁBAN Valahányszor e két szót hallom: Új-Világ, mindig Mexikó jut eszembe. Ez az a földrész, ahol az inkák, aztékok és mayák örökösei élnek, s ahol a különféle puccsoknak csak a színtere változik: a kontinens arculata kaotikus marad. Az idén itt rendezik meg az eddigi legnehezebb olimpiát. Azért a legnehezebbet, mert a sportolóknak az ellenfélen kívül még a kétezer méteren felüli magassággal is meg kell küzdeniük. Keveset tudunk erről az ezerarcú országról, amelyet Tlaloc, az Esőisten sirat; s ha tudunk is valamit, ismereteink a szélsőségekre vonatkoznak. Hallottuk, vagy fényképeken láttuk, hogy Mexico Cytiben az egyetemi könyvtárat kívülről Diego Riverának a mexikói történelemből merített fantasztikus munkái díszítik, s ugyancsak hallottuk, illetve a filmeken láttuk, hogy ott a cowboyok már nem is töltenek, csak lőnek — méghozzá csípőből és biztos kézzel. A hétköznapok embereiről azonban kevés hír jut el hozzánk, pedig ők ülnek majd a stadionokban és látják vendégül a világot, és sok többi között a mi pirosmelegítős küldöttségünket is. Romantikamentesen akartam megismerni Mexikót, függő „lenül a mindig kísértő fogalmaktól, de a véletlen csúfot űzött velem. Éppen ott jártam idejére esett a Rodeo, a nagy ünnep. Ilyenkor a lakosság apraja-nagyja az utcákon tolong, s akiknek van rá pénzük, azok kimennek a város határában összetákolt alkalmi „arénába”, hogy gyönyörködjenek az ember és az állat küzdelmében — az erő, a feszülő izmok, a kavargó por és a vidámság részegítő diadalában. Hivatásos cowboyok próbálnak szerencsét nyergeit és nyereg nélküli vadlovakon, birkóznak a fiatal bikákkal, amelyeket szarvuknál fogva kell a földre te- pemi, és stopperral mérik, hogy ki bírja tovább a szilaj marhák hátán. Van akinek csontja törik, de van aki 100 dollárnál is többet nyer az ügyességével, erejével. Nos, láttam eleven cow- boyt, pedig nem akartam. De láttam mást is... — szavamra, erről is szívesen lemondtam volna! A kabátomon egy rozsdabarna flekk minden tisztítással halványabb lesz. Egy folt, amely életem egyik legemlékezetesebb élményét idézi fel: egy gyilkosságot — követlenül mellettem. Olyan gyilkosság volt, amelyet a krimi-rajongók és a bennszülött mexikóiak is csak romantikus álmaikban látnak. Az autóbuszon történi Persze akik 1. osztályú buszon utaznak, azokkal nem is történik ilyesmi. Azok a buszok túl előkelőek, olyanok, mint egy üveg klímaház, és meg sem állnak az indiánnak, mint ezt a barátságos 2. osztályúak teu szik. Az utóbbiaknak megállója sincs. Csak intesz az út szélén, hogy: fáradt vagyok, fel szeretnék szállni ! Csekélységed kedvéért megáll a busz, felmászol és leülsz egyetlen szó nélkül egy kreol egzisztencia mellé, akinek tarka átalvető- jéből, a ponchoból csakúgy árad a föld szaga. A poncho ősi viselet: saját szövőszéken a saját juh gyap- jából készült vastag, durva, pokrócszerű szövetdarab — közepén egy kivágás a fejnek. Szabó és centi sem kell hozzá. A viseletét malomkőnyi karimájú kalap egészíti ki. Ez azonban már nem ősi holmi. Hiába keresed az indián képeskönyvekben — az aztékok csak szertartásaikon fedték be a fejüket. A spanyol hódító volt az, aki a déli nap tüzétől védte a kobakját, s az újítást csak átvették az indiánok. De lehet, hogy egy indián nő ül melléd; egy fiatal anya, aki nem tud hátradőlni, hogy a háttámla jótékony párnáján pár percre megpihenjen, mert a hátán a gyereke szundít — fejecskéje oldalt lehanyat- lik, mint egy virág és apró, szilvamag-szemeit szorosan becsukja. Már százféle alakban láttad őket, ezeket a gyereküket hátukon cipelő madonnákat: odaát a messzi Ázsiában, s fogod látni le egészen Bolíviáig. A legnagyobb óceán fekszik a két földrész között, de ezek az emberek mégis megdöbbentően hasonlítanak amazokra. A mongol vadászok a Ber- ning-szoros jegén át követték a vadat, majd egyre tovább hatoltak a melegebb Dél felé. Csomagolnád csak ki ezeket a csöppségeket a „pólyájukból”, a hátukon felfedeznéd azt a foltot, amely a mongolokat is díszíti csecsemőkorukban. A természet maga igazolja a feltevéseket, amelyek magyarázatán a tudósok még vitatkoznak. De szinte hallom már az önök sürgetését: És a gyilkosság?! Nos, a zsúfolt autóbusz — egy öreg jószág — zsúfolt volt, mint mindig. Csodálatos színhely egy gyilkossághoz! A sofőr előtt egy koponya vicsorog, szabad állkapcsa az út minden huppanójánál úgy mozog, mintha rágna. Fölötte egy Mária képen az isntenanya saját átszúrt szívére mutat. Szerencsém van, sikerült egy ablak melletti ülőhelyet kapnom. Nincs értelme kinézni, mert odakint a sötétség már mindent eltakar, de így legalább egyik oldalról védve vagyok a tolongástól. A mellettem levő ülésre egy fiatalember ereszkedik le, a sor harmadik helyét pedig egy lány foglalja el, aki a fiúval szállt fel. De a pár nincs egyedül. Egy másik lány fura- kodik utánuk, egy szőke, aki egyáltalán nem mexikói típus. Megpróbálom gondolatban elrendezni őket, és nem értem, hogy a mellettem ülő legény miért a csaknem durva arcú lányt részesíti előnyben a karcsú, egészen csinos szőkével szemben? (Folytatjuk.) Radnóti László
