Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-30 / 125. szám
' 1. oldal 1968. május 30. csütörtök Gyermekeink életéért A rendőri jelentések naponta beszámolnak a megyében történt súlyos, nemegyszer halálos közúti balesetekről. Ezek áldozatai között egyre gyakrabban szerepelnek a gyermekek, akik — játékba feledkezve — átszaladnak az úttesten, neki vagy elé a sebesen haladó járműnek. A statisztika szerint a gyermekbaleseteknek — amelyek általában halállal, életveszélyes sérüléssel végződnek — 90 százalékát a figyelmetlenség, a felügyelet hiánya okozza. Sem a családban, sem az iskolában nem foglalkoznak eleget azzal, hogy a gyermeket naponta figyelmeztessék a közutakon rájuk leselkedő veszélyre. Tudunk olyan szülőről, aki barátnőjével csevegett az utcán, eközben elengedte ötéves gyermeke kezét, s a kicsi egy robogó motorke- rékoár elé futott. A napokban egy kislányt gázolt halálra egy személyautó, mert a gyermek körültekintés nélkül átfutott az úttesten. Sorolhatnánk tovább az eseteket, de nem az a célunk, hogy hegedő sebeket felszaggassunk, hanem hogy rádöbbentsük a szülőket, nevelőket: a kisgyermek nem felelős tetteiért! Nekünk kell rá vigyázni, óvni, figyelmeztetni, nevelni. S ezt nem elégszer tesszük meg! Ügy véljük, elég egyszer elmondani s a gyermek máris megérti, mitől kell félnie. 1 edig ez nem így van. Sok gyermeket kérdeztek met? a rendőrök, társadalmi aktivisták: hogyan kell átmenni az úttesten? Kevesen, nagyon kevesen tudták az életüket védő szabályt elmondani. Erre pedig nekünk kell megtanítanunk őket, hiszen ez az ő biztonságuk, a szülőit, nevelők lelkiismeretének parancsa: „Mielőtt az úttestre lépsz, előbb balra, aztán jobbra nézz!” G. G. A konzervgyáriak VÍT-küldötte — Tősgyökeres kecskeméti vagyok, s 57-ben, érettségi után mindjárt a Kecskeméti Konzervgyárba kerültem — mondja magáról Szarka Balázs. A szakmunkás bizonyítvány megszerzését követően tovább tanult, laboráns, minőségi ellenőr lett, majd elvégezte a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát. Közben dolgozott a Belkereskedelmi Minisztériumban, s a Nagykőrösi Konzervgyárban, igyekezett elsajátítani a szakma csínját- bínját. Jelenleg az igazgató műszaki titkáraként irányítja a Kecskeméti Konzervgyár laboratóriumának, minőségellenőreinek munkáját. Nemcsak szakmai, hanem mozgalmi vonatkozásban is gazdag tapasztalatokkal, idősebbeknek is becsületére váló múlttal rendelkezik ez a Fein végén - Kurta kocsma Az épület külső falán kovácsoltvasbetűk hirdetik: „Kurta kocsma.” Stílusos a név, Petőfi Sándor verse adta hozzá az ötletet. Nem is csoda, hiszen a kis vendéglátó létesítményt nagy költőnk szülőfaluja, Kiskőrös egyik végén nyitották meg május közepén. Következésképp nem a Szamosra rúg, hanem a Kalocsára és Kecelre vezető útra. Egy korábbi szakszövetkezeti irodaépületet vásárolt meg, s két egybenyíló helyiséggé alakíttatott át a fogyasztási szövetkezet — majd bérbe adta Kincses Miklósnak. Különböző italok, s magyaros egytál ételek kaphatók itt. — Valamilyen speciális ételt akarunk állandósítani, de még ki kell „tapogatnunk”, melyik a legkedveltebb — mondja a bérlő, aki a bevásárlás, felszolgálás, üzletvezetés komplett feladatát látja el, a felesége pedig főz, s ha szükséges, oda áll a pult mögé is. Hogy mennyire kellett ide, a faluvégre, ezt a té- len-nyáron nyitva tartó bájos kis vendéglő, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első vasárnap több mint ötven személygépkocsi utasai étkeztek benne, s hétköznap sincs látogatók híján. Képünk is egy hétköznap déli időszakában készült a vendégekről. Tarján — Pásztor Mikor készül el “KK és a kiskunfélegyházi víztorony? A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ankétja •V eiiÄ sí 29 éves fiatalember. A konzervgyári KlSZ-szerveZet- ben — melynek alapító tagjai közé tartozik —, volt kultúr- és sport-, gazdasági és termelési felelős, alapszervezeti KISZ-titkár. — Mit tartasz életed legjelentősebb eseményének? — kérdem tőle. Gondolkodás nélkül válaszol : — Örülök, hogy mindig olyan emberek között éltem, dolgoztam, akikre számíthattam jóban-rosszban, akik megértették, segítették és ma is segítik törekvéseimet. Legjelentősebb eredményként elkönyvelni életem valamelyik epizódját egyszerűen nem tudom. Hiszen boldog voltam, amikor felvettek párttagnak, vagy a diploma átvételekor, örültem annak is, hogy a konzervgyári KISZ-isták elsők lettek tavaly a megyei kongresszusi versenyben, s megkaptuk a KISZ KB elismerő oklevelét és a hétezer forint jutalmat. Mindig megdobogtatta a szívemet, amikor csapatommal, a kecskeméti Petőfivel megnyertünk egy-egy kosárlabda-mérkőzést. Ma is figyelem a csapat eredményeit, bár mostanában csak az ..öregfiúk” csapatában játszom. — Aztán a család —, teszi hozzá elgondolkozva. — Nyárra várjuk a kisbabát! Van otthon egy kis kertem, ha időm engedi, a virágaimat ápolgalom... Visszakanyarodunk az üzembe, a munka hétköznapjaihoz, a gondokhoz, feladatokhoz. Mert Szarka Balázs elsősorban a jövő megalapozását látja a jelenlegi eredményekben. — A fiatal műszakiakat, közgazdászokat is sikerült aktivizálni a politikai munkában, egyre jobban kiveszik részüket az utánpótlás szakmai neveléséből - magyarázza. — Ügy érzem, hogy a Szakma Ifjú Mestere mozgalom kezdeti eredményei — tavaly tizennyolcán kapták meg a jelvényt —, perspektívát is adnak a fiataloknak munkahelyükön és hozzájárulnak a gyári törzsgárda kialakulásához. Rövidesen valósággá válik régi vágyunk, az üzemi ifjúsági klub. Ebben nemcsak a háromszáz- egynéhány KISZ-tagnak, hanem az üzem csaknem ezer KISZ-korosztályú fiataljának • teremtünk majd kellemes szórakozási lehetőséget. Űjabb témába kezd, a gyár fiataljainak termelő munkájáról beszél. — Az ifjabb korosztály nálunk sem vár babusga- tást, hanem kellő anyagi, erkölcsi megbecsülést — munkája szerint. És azt, hogy figyeljünk ötleteikre, javaslataikra, problémáikra. Éppen ezért a KISZ termelést segítő tevékenységének az is célja, hogy szakmailag képzett, szocialista szellemben gondolkodó fiatalokat neveljünk a brigád- és egyéni versenyekben résztvevőkből, a KISZ-en kívüliekből. A kifogástalan minőségű munka fontosságát a növekvő feladatok is indokolják, hiszen az idén a tavalyi 620 millió forintos termelési értéknél még többet szeretne produkálni a Kecskeméti Konzervgyár. Szarka Balázs a kecskeméti ifjúkommunisták képviselőjeként lett tagja a szófiai VIT-re utazó Bács megyei delegációnak, több mint tízévi KlSZ-munká- jának elismeréseként. A tőle megszokott alapossággal már most készül a nagy utazásra. — A személyes élmények úgyis maguktól jönnek majd. Engem viszont érdekel a fejlett bolgár konzervipar is. Ezért igyekszem felkutatni, elolvasni az ide vonatkozó szakirodalmat és szeretnék eljutni néhány bulgáriai konzervgyárba. Mert munkahelyemen a vezetők, a fiatalok már is emlegették: a VIT-ről szóló élménybeszámolómban a Bulgári- ban szerzett szakmai tapasztalatokat is kíváncsian várják... Bubor Gyula Ülésezett a MÉSZÖV választmánya A megye falvainak és városainak jó ivóvízzel való ellátása egyik legfontosabb tétele a fejlesztési terveknek. Felsorolni is hosz- szadalmas lenne, hogy 1937- től napjainkig hány faluban — a városról nem is szólva —, jutott el a víz a lakóházak konyháiba, fürdőszobákba. A nagyobb városok vízellátásához azonban nem elegendő a közismert hidroglóbusz, nagyobb víztornyokat kell építeni. A víztornyok építése speciális feladat. A Bács megyei Építőipari Vállalat, amikor három évvel ezelőtt úgyszólván kötelező megbízást kapott a kalocsai, kiskőrösi és a kiskunfélegyházi víztornyok megépítéséhez, teljesen újszerű feladat elé került. Addig a vállalat még nem épített víztornyot. Lényegében ezzel magyarázható, hogy az említett városokban még ma sem adták át rendeltetésüknek a tornyokat. A munka gyorsítása, a beruházás, a tervező és a kivitelező véleményének ősz- szehangolása érdekében hívott össze ankétot tegnap Kecskeméten a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A Mélyépítési Tervező Vállalat képviselője elmondta, hogy az országban mindenütt úgynevezett csúszózsaluzással építik a tornyokat, s eddig sehol nem volt ekkora határidő eltolódás. A kivitelező viszont — a Bács megyei Építőipari Vállalat —, azzal érvelt, amit fentebb is említettünk: a kiskőrösi 200 köbméteres víztorony előtt nem csináltak ilyet, sem szakemberük, sem felszerelésük nem volt hozzá. Amint az ankét vitaanyagából kiderült, legnagyobb gondot a tartály szigetelése okozza. A tervező által előírt háromréteges szigeteléssel megépített tartály«* szivárognak, ezért a kivitelező nyolc réteggel igyekszik megoldani a problémát. Előfordulhat azonban, hogy ez sem lesz tökéletes és akkor műanyag bevonatot kapnak a tartályok. Mindez azonban időbe telik. Mikor lesznek készen a víztornyok az említett három városban? A megyei építőipari vállalat igazgatója, mint a kivitelező képviselője, ígéretet tett arra, hogy ameny- nylben a nyolcréteges szigetelés beválik, úgy — a próbát, feltöltést is beleszámítva —, a kiskőrösit július végére, a kalocsait és a kiskunfélegyházit pedig egy hónappal később átadják rendeltetésének. Ha szükségessé válik a műanyag burkolat készítése is akkor körülbelül két hónappal húzódik el a három víztartály átadása.- G. S. Tegnap tartotta meg idei első ülését Kecskeméten a MÉSZÖV választmánya. A megbeszélésen részt vett dr. Matos László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője és Egyed Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára is. A tanácskozáson értékelték az elmúlt év eredményeit. A MESZÖV-höz tartozó különböző szövetkezetek bevétele tavaly meghaladta a 3 milliárd 370 millió forintot, ami 13 százalékkal múlta felül az 1966. évit. Ezenkívül megvitatták a gazdaságirányítási rendszer néhány hónapja alatt szerzett tapasztalatokat is. Hrebik Ferenc, a MÉSZÖV közgazdasági főosztályvezetője az ellátás új módszereinek alkalmazásáról adott tájékoztatót. Elmondta, hogy az idén 6,1 százalékkal növekedett a kereskedelmi forgalmuk, áprilisban pedig csaknem 19 százalékos növekedést értek el. Az áruválaszték elsősorban tej- és sütőipari termékekből bővült. Az ellátás további javulását a nagykereskedelmi vállalatokkal kötött érdekképviseleti szerződésektől, illetve a helyi ipari vállalatokkal és ktsz-ekkel kialakítandó szorosabb kapcsolatoktól várják. A választmány, a KPVDSZ megyebizottságával közösen, versenyfelhívást adott ki a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére „Lelkiismeretes munkát — kiváló minőséget” jelszóval. Zárszót Brachna János, a MÉSZÖV és egyben a választmány elnöke mondott. Őrült ceruzák Az embernek az az érzése, hogy bizonyos esetekben a ceruzák is képesek megőrülni. Igen kérem, képesek. Ilogy mindegyik-e, és milyen körülmények között. azt nem tudom. Elvált és alkoholista szülők utóda bizonyára hajlamosabb rá mint az, amelyiknek rendezett családi körülmények között faragták ki a hegyét. Ha üldözi a főnöke, rendszeresen kihagyják a prémiumból és a kollégáitól is hiába vár egy kis megértést, vagy legalább szánalmat, a gyenge idegzetű ceruza ideg- rendszerét esetleg ez Is jóvátehetetlenül megviseli. Nem tudom. Az orvostudomány feladata a részletekbe menő vizsgálódás. Én csak jelzem a bajt, közlöm megfigyelésemet. (A Nobel-dl- jat átengedem a rászorulóknak.) Gyanítom, hogy a ceruza egymagában talán nem is hajlandó megőrülni. Csak ha kölcsönhatásba lép valamivel. Az én hézagos megfigyeléseim szerint ez a valami általában egy tervezőasztal. Ügy képzelem el, hogy a betegségre hajlamos ceruzák a tervező- asztal érintésétől valamiképp megmámorosodnak, s szegén-^ mérnök azután hiába kapálózik, a ceruza az istennek se megy arra, amerre kellene. hanem csak arra, amerre neki tetszik. Namármost: a rajzpapír drága. Nem lehet pocsékolni. Be kell adni a rajzot, úgy ahogy a ceruza szeszélyéből sikerült. Legtöbbször észre se lehet venni azt a kis hibát. Csak amikor már elkészült a raiz után a mű. Az út, a híd, az épület. De akkor meg már mindegy, lebontani úgy sem fogják. Csuda szépen festhetett például papíron az E—5-ös út új leninvárosi kereszteződése is. Istenemre mondom, ha papíron, rajzban látom, elgyönyörködtem volna magam is a szépen hajló ívekben, lágy vonalakban, lendületes kanyarokban. Csak amikor tegnap este legyalogoltam a látványos hurkokat, akkor hökkentem meg. Pontosan 70 lépést kell megtennie a leninvárosi lakónak és a ZIM ezer dolgozójának a járda Irányára merőlegesen, aztán meg ugyanany- nyit vissza, ha be akar jutni Kecskemétre. Ez összesen 140 hiábavaló lépés, ami alatt az ember egy tapodtat sem jut előre. Naponta kétszer, reggel, meg este. Akinek pedig kedve szottyan netán moziba menni, annak négyszer. Hát kérem, lehet, hogy a rajzasztalon kiterítve ez az egész cifra ralzolat olyan, m<nt valami szép és modern útkereszteződés. De íav, oldalvást, a járdáról nézve bosszantóan ostoba. Ha elkészül az ^kereszteződés, naponta legalább két-háromezer ember kel majd át rajta. Kétszer. Az összesen annri mint... ha lói számoljam: két-három- százo7í>r méter. — 2—300 — te’lesen felesleges! — kilométer. Amondó vagyok, azzal az őrült ceruzával egymagával kellene legyaiogoltafni a lakónegyed egész adaglát. Egy hétig. Tudom le- hlggadna hebehurgya szerelme a mutatós ívek iránt. M. L.
