Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
& oldal 1968. április 14. vasárnap Háborítatlan őstermészfit? Ha az évszázados nyárja, sokat, a tavaszi friss léleg- zésüeket, a derékvastagságú, a tőből ferdén kiágazó füzeket, a növényi vegetációnak e gejzírjeit, amelyek a robbanások hegyére állított kúpjaira is emlékeztetnek, a gazdagon növő bozótok által rejtett, különös csillogású vadvizeket, az Európában leghíresebb és számban-minőségben legfejlettebb (vagy eredeti mivoltában leginkább megőrzött) gímszarvas állományt — és a leg-ek sora ezzel korántsem merült ki —, a csak hajnalban és szürkület után, és csak hosszas várakozás után feltűnő vaddisznókat, az egyéb agancsosokat, az agyarasokat, az agyar-nélkülieket, a csak — itt — fellelhető ritka madarakat, a fekete gólyákat, az egerészölyveket, a sólymokat, a réti sasokat tekintjük, akkor a gemenci erdő — hogy kissé természettudományosán fejezzük ki magunkat — flórája és faunája, azaz növény- és állatvilága jól megközelíti a fogalmat. Mégsem ember nélküli világ ez a három megyére — Tolnára, Baranyára és. Bács-Kiskunra — kiterjedő rezervátum, a maga 35 ezer holdián. amit nyugodtan nevezhetnénk nemzeti parknak is. Hiszen lépten nyomon az ember kezenyo- ma érzékelhető itt, de nem azért, hogv átalakítsa, végleg a saiát képére formálja, hanem hogy eredeti szépségében változatosságában őrizze és óvja a természetet. S csodálatosképp ezáltal van itt a tájnak emberi arculata. Meg aztán az embe- még a rezervátumban i' gazd"lvodni hivatott az er dővel és a vaddal, mé" hozzá jól összehangolt mő dón. s a batal székhell" működő vállalat a koráh' Duna-ártéri helvett ép’ '-t is öltötte ma'ráraujab- a Gemenci Állami ErA% alföldi parcuxtmozgalom 100. évfordulójára Véres húsvéthétfő Félegyházán ni. Az 1867-es kiegyezés után Kiskunfélegyháza szegényparasztsága úgynevezett pusztakereső mozgalmat indított, amelynek Fe- rencszállás puszta újrafelosztása és további legelőosztás volt a célja. A mozgalom, a Félegyháza dolgozó népének forradalmi- sága kitűnő alapot képezett ahhoz, hogy Asztalos János sikerrel alakítsa meg itt a demokrata kört A nép követette Asztalos kiszabadítását dő- és Vadgazdaség nevet. Korábban ugyanis a rezervátum különálló, csak központi irányítással működő egység volt Az itt élő emberek, az erdészek és a vadászok most már „hivatalosan” is jól megférnek egymással, hiszen a legfontosabb tulajdonságban, a természet végtelen szere tétében mindig is megegyeztek. S ez utóbbi éppenséggel nem a turistákra jellemző „kikapcsolódás” jegyében történik; az erdőjárás veszélyeket is rejt, s áldozatokkal is jár. Elég csak a pár év előtti nagy nyári áradásra gondolnunk, amikor az értékes vadállomány mentése éjt- nappallá tevő erőfeszítést kívánt S a tél is rendre meghozza a maga áradásait; jégtorlódásaival, alattomos „vízdugóival”. A szemközti Fajszről 14 éve idevetődött Papp János például csaknem ötezer holdat jár be naponta. Gyalogosan. — Az erdőt nem lehet Húsvéthétfőn, április 13-án lett volna a nevezetes esemény, de a város urai a Szegedről kért ka tonaság segítségével vérbe fojtották a megmozdulást. Erről a Széchényi Könyvtárban őrzött Pesti Hírnök 1868. április 18-án, Endre Mihály félegyhází főbíró levele alapján megjelent cikk Is tanúskodik. Olvasható benne, hogy a szóban levő nap reggelén a vasútállomáson 150-en várták Asztalost, aki egyébként márciusban t*> a*» nappal előbb, április 11-én is járt a városban, amikoris „a közterhek viselése ellen Iá- zitottf, a kijelentette, hogy a demokrata kört a belügyminiszter tiltó rendeleté ellenére is megalakítja. A főbíró azonban — miként az említett újságban szerepel — már korábban elhatározta, „Szegedről 100 császárvadász meghívását akik húsvét másnap reggel vonattal megérkeztek és a I városháznál tanyát ütőt- ' tekAsztalos Jánost pedig — aki az őt váró tömegnek az állomáson bejelentette, hogy még százan érkeznek az alakuló gyűlésre, s készítsenek nekik is szállást — két biztossal és négy hadnaggyal lefogatta. A hatalom fegyveres szolgái sebbel-lobbal fiakerbe tuszkolták a kecskeméti népvezér ügyvédet, s a városházára hajtattak vele. Itt a főbíró tömlöcbe vet- f tette, minek előtte megmondta neki: táviratozzon elvbarátainak", elsősorban Madarász Józsefnek, Vi- datsnak és Madarász Vilmosnak, hogy ne utazzanak Félegyházára, mert hasonló sorsra jutnak. Endre Mihály ugyanis „50 katonát vezényelt az indóházhoz, hogy ha jönnek Asztalos társai a már ott-levő rendőrökkel tartóztassák le őket... A nép már nagyon zajongott, a rendőrök erősítést kértek, s az 50 katona elég volt.” Késői* — miután Asztalos, védve harcostársait, táviratozott nekik — ,a nép követelte Asztalos kiszabadítását, s azt, hogy Endre a piacról távozlassa el a katonaságot." Az utóbbi megtörtént, a katonák visszatértek a városház udvarába, „s a kaput betétette a főbíró”. Ám a tömeg betörte az ablakokat, a kaput, s a város két emberét „tetemesen megverte ... Erre a főbíró utasítására a kapu előtt hat császárvadász lőtt, mire egy erőszakoskodó elesvén, ápolás alá vétetett, de reménység a megmaradására kevés van..."- (A kormánylap nem számol be a többi sebesülésről, s arról sem, hogy — egyes kutatások szerint — Droz dik János napszámos bele halt sérüléseibe.) Császárvadászok és lovas katonák Jellemző a forradalmi helyzetre, hogy a félegyházi főbíró Szegedről és Kecskemétről is még több katonát kért segítségül, amiről a Pesti Hírnök így számol be: „Bár a tömeg eloszlott, de a főbíró kecskeméti parancsnokságtól még kért 100 lovas katonát. Meg is érkeztek cső dás gyorsasággal délutáni órára.” Ezután ez olvasható Endre Mihály tudósításából: „... szükségesnek találtam alázattal jelenteni azt is, miként a kecskeméti 100 lovas katonaságot, szegedi 230-ból pedig 50-et az ügy további fejlődéséig visszatartóztatván, a szegedi egy részét hazabocsátottam.” Tragikus vég megunni — mondja a romantikusan elegáns vadászház lépcsőjén állva. — Még télen sem. Pedig akkor a hat etetőt is rendszeresen sorra kell látogatni. Az 54 éves Nagy József halászmester, az ötven holdas, füzesektől rejtett Forgó-tó „remetéje” Decsről került ide. Azt mondja, semmi pénzért nem lakna a városban. Pedig mélyen fekvő házából a télen is „kiöntötte” az ár. A már hatvan felé járó Parti István, a rezervátum főnöke élete nagyobb A rezervátumnak saját, kés hányadát itt töltőt- kenyvágányú 20 kilométer hosszú 'te el. Fiatal helyet- vasútvonala is van. A kisvonat tese, a nemrég ide- naponta kétszer ingázik, a mostani került Szotágh Fe- „holtszezonban” csak egyetlen ko renc pedig lebilin- csival. A felvételen: indulás előtt eselő stílusban be- a gemenci végállomásról — Nasz- szél a szarvasok iadi Ferenc mozdonyvezető és Rutermészetrajzáról, 7lSa, Pál fékező, illetve kalauz, életmódjáról, a va- címképen: a keselyűsi vadászkas- diszat fortélyairól. tély előtt az elhullajtott összesen S nem kevésbé az tíz mázsa súlyú agancsokból léte- itt különleges igé- sítették az „agancskertet”. nveket kívánó er- (Pásztor Zoltán felvételei.) dőgazdálkodásról. — A nemesnyárjak ülte- — egyforma szarvas nincs, lséről nem mondhatunk le csak vak vadász — már részletezi. — De össze- jól megtanulták. De az it- fiiggő erdőséget nem tele- teni vadászok meglehetősen píthetünk, mivel azt a va- éles szeműek. Kísérőnk Fü- «hk tönkretennék, ha pe- leki Ferenc is közéjük tar. dig bekerítenénk, szabad t -ületüket szűkítenénk. 1 ’y azután a hazaiak közé e’szórtan kell ültetnünk, tozik. Most csöndes az erdő, a rügyek milliói zajtalanul bomlanak levelekké. Ezek A gemenci vadászház en-enként bekerítve, amíg az erdő fülei. Mintha már- p ?g nem erősödnek. is az ősz sárguló mélységeAz agancsosok szinte sze- iből felhangzó szarvasbő- mélyes ismerőseik. Parti gésre figyelnének. István gyakori mondását Hatvani Dániel Mi lett Asztalos János sorsa? A Pesti Hírnök 1868. április 16-i száma szerint „14-én érkezett Pestre vaspályán, s bérkocisn vitték a megyei fogházba, hol külön börtönbe záratott.. Azonban a Félegyházán történt szomorító esemény okozói közül eddig még egyet sem hoztak Pestre, Azt más forrásokból tudjuk, hogy Asztalost több évre elítélték, s a váci börtönbe szállították. Innen azonban 1869. július 17-én megszökött, s Romániában, majd a Balkán más területein bújdosott. Később Pan- csován telepedett le, s 1877- ben vissza szeretett volna térni Kecskemétre. Ezt azonban a helyi hatóságok nem engedték meg. A bátor ügyvéd és felesége, üldöztetésük és nyomoruk miatt, 1898. novemberében, Belgrádban öngyilkos lett... Térjünk még vissza a félegyházi eseményekre. Az ottani levéltárban megvannak azok a számlák, amelyek a katonaság eltartásáért, s a városháza betört ablakainak, kapujának a helyrehozásáért kifizetett összegeket tartalmazzák. A nyugtákat a város vezetői megküldték a belügyminiszternek. S csaknem öt évvel később, 1873. február 15-én Balogh Imre, a Jászkun kerületek alka- pitánya Jászberényből levelet írt a polgármesternek, s felszólította: „... mely jog czímen számította fel és szedte részben be a város 249 ft kr-nyi követelését? Minthogy ezen rendeletem- nek mai napig sem tett eleget, holott az ott helyütt levő bűnperir átokból és nyugtákból ezek könnyen kideríthetök, felelősség terhe mellett meghagyom polgármester úrnak, hogy ebbeli kötelességét 48 óra alatt teljesítse.” Nyilvánvaló, hogy a város urai a ténylegesen felmerült költségeket hozzácsapták saját hasznukra a nem jelentéktelen, összeget is. A többi közt ez, a köz- igazgatás korrumpáltsága ellen is küzdött Asztalos János. , Tarján István Közügy — magánügy ? I községi, városi népfrontbizottságokat újjáválasztó gyűlések, a megyei küldöttértekezlet — sokrétű és gazdag tapasztalattal szolgáltak. Amint arról a gyűlések dandárjában közölt híradásokból is meggyőződhettünk, valamennyi népfrontrendezvényen sok szó esett társadalmunk alkotmányos, szocialista demokráciájáról. Arról beszéltek a felszólalok Kecskeméten, Baján, vagy Dunavecsén, s a tanyai gyűléseken is, hogy a népfront, mint politikai tömegmozgalom miként szolgálta eddig a demokrácia fejlesztését és mit tegyen a jövőben ennek erősítésére. Dicsérték például azt a törekvést, hogy egyszerűsítjük az államigazgatási ügyintézést, kirostáljuk az elavult, idejét- múIt jogszabályokat. De emlegették a hozzászólók a még megmaradt bajokat is. egyen a népfrontmozgalom mindenütt a tanácsok tömegpolitikai bázisa — így lehetne összegezni a választók többféleképpen árnyalt elképzeléseit. Mit értettek ezalatt? A tanácsok, a népfrontbizottságok közreműködésével ismertessék meg minél több emberrel az érvényes közérdekű jogszabályokat; saját határozataik, intézkedéseik meghozatala előtt pedig — ugyancsak a nepfrontbizottság közreműködésével —, kérdezzék meg minél több ember véleményét. Minderről —- elég sokszor írtunk, s bővítettük meg azzal, hogy a népfront- gyűlések egyik pozitív, új jellegzetessége volt: a felszólalások közérdekű problémákat érintettek, személyes ügyeket csak itt-otl hánytorg attak. Ez utóbbi félmondatnál azonban jó lesz egy kicsit megállni. Nem kevesen vannak tudniillik, akik közügyet is hajlamosak személyes magánüggyé degradálni, mert a választópolgár esetleg a saját tapasztalataival alátámasztva hozakodott vele elő. Ha jól odafigyelünk, rájövünk, hogy az esetek többségében szinte meg sem húzható a haté—”onal. JMf '•rt amikor a kalocsai Andriska Géza, meg a>z akasztói Páczi Jenő — kisiparosok — az anyag- beszerzésben mutatkozó nehézségeket emlegették, vajon nem közügyről szóltak-e? Den menjünk tovább. Na dr. I-aczi József né szarkási iskolaigazgató — menyei tanácstag — immár gyűlésről gyűlésre kéri, álljon meg emr-két autóbusz az iskolájuk közelében. hiszen tucatnyian álldogálnak a betonúton — hiába —, akkor nemcsak önmaga, de választói nevében is kér. S amikor Szennai Aranka kisfái iskolaigazgatóval együtt azért kopogtatnak tsz-vezetőknél, hogy leérjék, ne szántsák °l. illetve pótolják a pedagógusok elszántott illetményföldjét — kartársaik revében is kifogásolnak ... S végül is nagyon jó. hogy mind a falusi, mind a városi népfrontgvüléseken minden jogos bíráló észre- n 'telt a megoldandó térsa- ügyek közé soroltok. @'üljünk annak, ha az újjáalakult népfrontbizottságok — s azok egyes tagjai is — ezután is gondját viselik a feladatoknak. r-th ——n
