Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

1968. április 13, szombat 3. oldal Az alföldi par ászt mozgalom 100. évfordulójára A társadalmi háttér A fogyasztóközönség igényei szerint A bor hordóban és palackban ii. Tegnapi cikkünkben kö­zöltük, hogy száz évvel ezelőtt az alföldi paraszt­mozgalom vezetője, Aszta­los János kecskeméti ügy­véd ellen milyen gálád tá­madást indítottak a hata­lom urai, akik szíwel- lélekkel behódoltak a Habsburg-háznak. Lltszéli hang a függetlenségi mozgalom ellen Az utóbbit jól jellemző cikkek olvashatók a Pesti Hírnök című újság 1868. áprilisi számaiban. A lap április 7-én közölt egyik cikke például megrója a szabadelvűséget, mint a „féktelen szenvedélyek ki­növését”. Ugyancsak ebben a lapszámban olyan blöffö- lés is olvasható a magyar­ságról, mintha az egysé­ges volna, nem tagozódna rétegekre, osztályokra. Kö­vetkezésképp elítélendő az, aki „ ... a társadalmi rend megzavarásával fenyegető” cikkeket ír, közöl. Ütszéli hangon elítéli Tisza Kál­mán kormányának szócsö­ve a függetlenségi mozga­lom, a szélsőbal vezérét, Madarász Józsefet és tár­sait, főként Asztalos Já­nost, valamint a mozgalom újságját, a „Nép Zászló- jó”-t. (Ez a lap egyébként a február 22-1 számában úgynevezett kérvényezési mozgalmat indított, amely­nek a 67es kiegyezés elíté­lése volt a céllá. Megvénk- ből Szabadszállás, Fülöp- szállás. Dunapatai. Ókécs- ke és Solt parasztjai köve­telték az ország teljes füg­getlenségének visszaállítá­sát. A kecskemétiek nyilat­kozatát 1549-en írták alá.) A kormnnxlap cenzúrát követel A Pesti Hírnök odáig megy, hogy szigorú sajtó­cenzúrát követel, amelynek megszüntetése pedig a XIX. század minden forra­dalmának, az 1848—49-es magyar szabadságharcnak is egvik célja, vívmánya volt. Ezt írja a lap: „Ilye­tén ellenőrizhetetlensége mellett a sajtó terén foly­tatható szüntelen izgatás­nak, mi sem természete­sebb, mint hogy vérszemet kapnak mindazok, kiknek minden rend és törvény szálka szemeikben, és nem Pénteken igazi hűsvét előtti képet mutatott a kecskeméti piac: ezen a napon mintegy 15 ezren igyekeztek beszerezni a va­sárnapi, hétfői asztalra va­lót. Élő csirkéből hozzáve­tőleg 15 mázsát tett ki a felhozatal. Érdekes, hogy egy békési tsz jelentkezett a legtöbb és a legolcsóbb csirkével: az ő 28—30 fo­rintos kilónkénti árával szemben az egyéni terme­lők 40 forintot is elkértek. Mind a csirke, mind a 22— 27,70 forintos élő tyúk már kora délelőtt elkelt, s 11 óra tájban újabb szállít­mányokat vártak a piacra. A primőr-fronton — főként ami az olcsóságot illeti — csodálnák, hahogy a köny- nyü hírre vergődés azon neme a többi megyékben is lábra kapna, melynek visszataszító példáját Asz­talos szolgáltatta Kecske­méten.”­A megalkuvó tábornok A kiegyezés mellett sík- raszáll, s ezzel a magyar népnek annyi szenvedést okozó Habsburg-háznak hódol a dunántúli földbir­tokos, Perczel Mór is, aki pedig sikeres tábornoka volt a 48—49-es szabadság- harcnak, s akit emigráció­ja alatt, távollétében, a császár hadbírósága halál­ra ítélt. Perczel az 50-es években szembefordult Kossuth-tal, s hazatérve átállt a jobboldalra. Szé­kesfehérváron 1868. április elején nagygyűlést tartott, amelyen — a Pesti Hírnök április 8-i számának tanú­sága szerint — a követke­zőket mondotta: „Nem va­gyunk következetlenek, ha más úton járunk, mint ak­kor. (Tudniillik 1848—49- ben.) Mások most egészen a politikai exigentiák és én csatlakozom azon férfiúhoz, aki ez exigentiáknak leg­jobban megfelel. E férfi Deák Ferenc. Bűn és áru­lás e férfit azzal vádolni, hogy elveszté a hazát.” Két nappal később már arról tudósít a szóban levő kormánylap, hogy Perczel feloszlatta az „országos központi honvédelmi bi­zottmányt”. Az ezt kom­mentáló cikkben ez elvas- ható: „Mi is ott voltunk Klenczner András, az Ál­lami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazga­tója pénteken sajtótájékoz­tatón ismertette az állami gazdaságok 1967. évi gaz­dálkodási eredményeit, az új gazdaságirányítási rend­szerből fakadó változáso­kat, a további korszerűsí­tés terveit és az 1968. évi főbb feladatokat. Elmond­ta, a többi közt, hogy az elmúlt évben az állami gazdaságok vállalati ered­ménye együttesen 1 milli­árd 192 millió forint nye­inkább a közös gazdaságok „jeleskedtek”. A 6300 fej saláta 1,50—3,80, az ezer csomó hónaposretek 1,50— 2,50 forint közötti áron ke­rült a vásárlók kosarába. 1—1,80 forintért négy és fél ezer csomó zöldhagyma, 5—7 forintért 3,5 mázsa spenót, 5—6 forintos kilón­kénti áron pedig 8 mázsa sóska fogyott el pénteken. Végezetül igen jelentős volt a felhozatal a húsvéti bá­rányokból. A központi, va­lamint a Szegedi úti pia­con 14—16 forint kilónkénti áron több mint másfél ezer bárány talált vevőre az ün­nep előtti hét utolsó piaci napján. 49-ben, hová a nemzetet a végzetes sors, vagyis in­kább a bálványimádás so­dorta ... a 49-diki hon­védügyet ma már befeje­zett dolognak tartjuk ... De a honvédség, mint tes­tület, az új védrendszernek sem alapul, sem keretül nem szolgálhat, sőt ezzel összefüggésben sem hozha­tó, mert forradalmi eszmét ültetne át a védrendszer- be...” Hódolat a császári háznak Nyílt bevallása ez annak, hogy a hatalom urai — Asztalos János szavaival élve „saját hasznukért, a nemzet érdekeit áruba bo­csátva” — mennyire hűt­lenné váltak 1848—49-hez, s mennyire féltek a forra­dalmi eszméktől. S ma is undort kelt an­nak a hízelgésnek olvasá­sa, amellyel a Pesti Hírnök ugyanebben az időben a császári család tagjairól hozsannázva ír, akik a hús­véti ünnepek előtt Bécsből „a Lloyd gőzösön lejöttek Pestre, ... városunk egyik legnagyobb szállodáját vet­ték ki, melyért naponként 300 francot fizetnek, s több napig fognak a fenségek körünkben időzni...” Ilyen politikai körülmé­nyek közt indult Asztalos János ügyvéd Kiskunfél­egyházára, hogy a szegény­parasztságért, egyszersmind hazánk függetlenségéért megvívja — hogy úgy mondjuk — utolsó csatá­ját Tarján István reséget foglal magában, ami csaknem 400 millió fo­rinttal több az előző évi­nél. A Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet szarkási gyümölcster­mesztési telepén — a kis­kunsági homokvidékre leg­inkább jellemző talajon — a korszerű, gazdaságos, nagyüzemi gyümölcster­mesztés formáit tanulmá­nyozzák. Figyelik azt is, hogy a nemes gyümölcsfé­lék milyen alanyon, vagyis gyökéren fejlődnek a leg­gyorsabban. A kajszi pél­dául vadbarackba oltva nő a legegészségesebben. A hagyományos termőfa- koronák helyett a kevesebb kézi munkát igénylő sö­vény gyümölcsösök kerül­tek előtérbe. A több éves kísérletek szerint az almán kívül, a csonthéjasok sö­vénnyé való kialakítása biztató eredményeket hoz. Az országban elsőnek Szarkáson formáltak kaj­szisövényt. A szakemberek véleménye szerint a kor­szerű ültetvény forradal­masíthatja a vidék gyü­mölcstermesztését. A szé­les sorközökben zavartala­nul dolgozhatnak a talaj- és növényvédőgépek, egy­Huszonnyolcezer hektoli­ter bor tárolására képes a Kecskemét máriavárosi pince. Molnár Sándor, a Magyar Állami Pincegaz­daság Alföldi Üzemén'ek borászati osztályvezetője el­mondja, hogy a megyei ál­lami pincék közül itt érté­kesítenek legtöbb bort. Ná­das András, a pince veze­tője hozzáteszi, hogy most különösen nagy az érdeklő­dés, s a nyolcféle borból 400 hektó kerül naponta az ország minden részébe. A pincevezető régi szakem­ber, éppen május elsején lesz negyed százada, hogy a borászatban dolgozik. Ál­lítja, hogy az alföldi borok iránt még soha nem volt ilyen nagy kereslet. — Ennek megvan az oka — magyarázza Molnár Sán­szerűbb, olcsóbb a termés betakarítása is. A régebbi telepítésű formáknál két­szerié több fát helyezhet­nek el a sövény sorokban. Természetesen az ilyen ül­tetvényeken a termés is több. Tavaly például a fia­tal sövények holdanként több mint 100 mázsát ad­tak. Az új metszési mód következtében korábban fordulnak termőre a fák és megszűnik a szakaszosság. Az ötödik éves barackfák most is gazdagon megra­kodtak virággal. Az idén tovább formál­ták a sövényt. A vezérágak lekötésével megelőzik, hogy a kívántnál magasabbra nyúljanak a fák. Ezenkívül vízszintesen összefonják az egymás mellett sorakozó fák ágait, s ezzel kétsze­resre növelik teherbíró­képességüket. Ügyelnek ar­ra, hogy minden irányból jól érje őket a napfény. A baracklugas egymásba ka­paszkodó ágaival érdekes és látványos színfoltja a vidéknek. A több mint 80 holdas sövénybarackost most tavasszal tovább bő­vítettéit. dór. — Én tagja voltam a Budapesten rendezett ögyik nemzetközi borverseny zsű­rijének. A alföldi borok közül több, kiváló helyezést ért el és bátran állíthatom, hogy a különböző országok­ból Budapestre sereglett szakemberek nem győzték dicsérni a könnyű, üde, za­matos italokat. Valóban, a közönség ízlé­se egyre inkább az asztali borokat igényli. A pincegazdaság alföldi üzemének pincészetei az idén március végéig 125 ezer hektoliter bort vásá­roltak fel. A statisztika bi­zonysága szerint a közös gazdaságok és a háztáji ter­melők termelésüknek álta­lában 60 százalékát adják át az állami pincészetek­nek. Az utóbbi időben, mint ismeretes, megyeszerte je­lentősen bővült a tároló­tér. Sok munkafázist gépe­sítettek. Javult, tökéletese­A mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak aránya az összes keresőkhöz képest 1965-ben az USA-ban 6, az NDK-ban 19, Magyarorszá­gon 31 és a Szovjetunióban 33 százalékos volt. Ez áll a 317-es oldal táblázatának alján. A 13-ik oldal szám­oszlopaiból pedig megtud­hatja az érdeklődő például, hogy tavaly Bács-Kiskun megye közös gazdaságai 2675 holdon termesztettek zabot. Ezzel a két szélsőséges adatcsoporttal csupán érzé­keltetni kívánjuk a szám­szerű tudnivalóknak azt a roppant gazdag tárházát, amely a Központi Statisz­tikai Hivatal legújabb, Me­zőgazdasági Adatok IV. 1967. című, 363 oldalas ki­adványa foglal magában A mintegy 60 ezer szám­szerű adatot tartalmazó dett a technológia, a bor­kezelés. Mindez együtt szintén hozzájárult ahhoz, hogy az állami pincészetek betöltik feladatukat. A kulturált borfogyasztás mindinkább a palackozott árukat igénylik. A kecske­méti — egyébként egyetlen — üzem jelenleg is két mű­szakban dolgozik. Az egyre növekvő keresletet azonban nem tudják kielégíteni. Már épül az új palackozó, kor­szerű gépi berendezéssel. Teljesítménye a jelenlegi üzemnek több mint a há­romszorosa lesz. Negyed­évenként 24 ezer hektoli­ter ital palackozását tudja elvégezni. A pincegazdaság új ké­szítményeit, a máris nagy népszerűségnek örvendő li­kőrborokat is itt palackoz­zák a régi üzemben. Hús- vétra 13 ezer üveg kerül a Pásztortűzből és a Bugac leikéből az üzletekbe, in­nen pedig az ünnepi asz­talra. K. S. kötet nagyobb hányada a hazai, kisebb része a világ mezőgazdaságának ismerte­tésével foglalkozik. A nö­vénytermesztésen és az ál­lattenyésztésen kívül he­lyet kap az agrotechnika, a gépesítés, a munkaügy, a földterület, a felvásárlás, és áralakulás, valamint a fontosabb termények kül­kereskedelmi forgalmának a fejezete is. A felmérés igen részletesen foglalkozik az 1966-os év gépesítési és munkaerő-ellátottságával. Ez utóbbihoz az adato­kat, mint az a módszertani megjegyzésekből kiderül, az ország 334 tsz-ében és 19 állami gazdaságában havonta folyamatosan gyűj­tötték. A nemzetközi ada­tokat a FAO, az ENSZ élel­mezési és mezőgazdasági szervezetének kiadványai­ból vették át Kapós volt a bárány és a baromfi Tizenötezer vásárló a kecskeméti piacon Egymilliárd 192 millió forint nyereség az állami gazdaságokban Barack!ugas Új termelési módszerek A pincészetben szocialista brigádmozgalmat szervezlek. Csősz Antal, az egyik szocialista brigád tagja, az ünnepekre szánt bort fejti továbbszállításra. Hatvanezer adat a mezőgazdaságról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents