Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

«. oldal 1968. április 13, szombat úrTöRő ® ® <8>, ® Ezúton köszönjük a hús­véti ünnepekre szóló jókí­vánságaitokat, amelyekkel a napokban elhalmoztátok szerkesztőségünket. S az Úttörőélet rovatot szer­kesztő Bubor Gyula bácsi nevében is köszönjük a számára érkezett üdvözle­teket. Mivel ő jelenleg a Bács-Kiskun megyei fiata­lok lengyelországi barát­ság vonatának egyik utasa, hadd tolmácsoljuk egyúttal a Lengyelországból vala­mennyiötöknek küldött üd­vözletét. Végül pedig a ta­vaszi szünidő hátralevő napjaira kellemes, vidám időtöltést kívánunk nek­tek, méghozzá melegebb napsütéssel, mint amilyen a vakáció első felére ju­tott. * O Balassa Sándor, a bácsalmási 3578. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsa­pat Párduc őrsének tudó­sítója két eseményről is hírt adott: Az úttörőcsapat színvonalas kulturális se­regszemlét rendezett a kö­zelmúltban a heiyi Kéz­műipari Vállalat kultúrter­mében, ahol sok szép ver­set szavaltak el a résztve­vők. A másik híradása sjzerint a VII/b. osztály hasznos tanulmányi kirán­dulást tett a gépjavító ál­lomáson, ahol a fizika órá­kon tanult szíj- és fogas­kerék-meghajtású gépeket szemlélték meg munka közben. — MÉLTÓN emlékeztek me? Homokmégven is fel­szabadulásunk 23. évfor­dulójáról. Az ünnepi be­szédet Lakatos Ferenc is­kolaigazgató mondta el, méltatva a nagy évforduló történelmi jelentőségét. Az ünnen«émek dalok és ver­sek előadásával a naltások Is tevékeny részesei voltak. Vén Erzsébet • — Üt törők szellemi vetélke­dőjét rendezte meg a félegy­házi Móra Ferenc Művelődési Ház, öt általános iskola paj­tásainak részvételével. Az első helyezést a József Attila isko­la versenycsapata nyerte el. Oklevéllel és sok csokoládéval jutalmazták a győzteseket. • — Háromnapos vasgyfljtést rendeztek március végén a Kerekegyház! Általános Isko­lában. A pajtások sok kallódó vasat kutattak fel és hordtak össze. * =5 A bácsalmási pajtá­sok bekapcsolódtak a fá­sítási hónap sikeres lebo­nyolításába. Vállalták, hogy az igényeknek meg­felelően részt vesznek a faültetésben. Ezzel is pró­bakövetelményt teljesíte­nek. • Szerkesztői üzenet. Bujdosó Borbála, Kerekegyháza: Ked­ves Borika! „Véres esemé­nyekről” való megemlékezés­ről írsz — bizonyára tévedés­ből. Nézz csak utána a Petőfi Népe április 6-i számában, hogy miről is volt szó. Tavaszhozó cirkusz — Az még semmi, hogy i virágok kinyílnak, akkor an igazán tavasz, ha a cirkusz is sátrat bont. Ez egy méhesfalui bácsi véleménye, aki velem együtt nagy érdeklődéssel figyelte, hogy feszül a ma­gasba a Liverpool Cirkusz kupolája a kecskeméti Mű­kertben. — Szombaton kezdünk — tájékoztat Négyessy Lajos, a szervező. — Ez nemcsak (Én inkább odadobnám neki. — Száz méterről.) Beat a porondon Brian John Hawkins — karcsú, beat-frizurás fia­talember — a basszusgi­tár húrjait igazítja. — Három éve játszunk együtt, a hattagú The Guys együttes. Végigmuzsikáltuk London, Párizs, Berlin jó néhány lokálját, koncert­A „The Guys” együttes. a kecskeméti cirkuszprog­ram kezdete, de egyúttal az egész magyar cirkusz­idény nyitánya is. Ezt a re­mek narancsszín-zöld sát­rat is most próbáljuk ki, 3500 személyes. Különben valóságos premiersorozat itt a fellépésünk szombattól keddig. Jó néhány nagyre­ményű produkció most de­bütál a közönség előtt. Nézzünk meg közülük egy- kettőt! Kicsi Jónás Trópusi hőség a táncte­rem nagyságú kocsiban. Kell a hely a fűtőberende­zésnek, a medencének és nem utolsósorban XXVII. Jónásnak, akit ismerősei egyszerűen csak Kicsinek neveznek. Hej, pedig vagy tíz mázsa! Ibo Richter, az idomár, barátságosan meg­simogatja a langyos víz­ből kiemelkedő, vastagbő­rű, szarugyöngyökkel ékes, hatalmas agyarakkal ré­misztő fejet. — 22 hónapos. Az első Magyarországon idomított víziló. Nem azért, hogy az én tanítványom, de na­gyon tehetséges. Ja, persze: Pesten született, az Állat­kertben? December óta dogozunk együtt, de máris bátran (vízi)lovagolhatok rajta. Ezenkívül — majd meglátja az előadáson —, kiveszi a számból az almát. pódiumát, állandó rova­tunk volt az angol tv-ben, de cirkuszban még soha­sem szerepeltünk. Amint hallom, nem idegen a ma­gyar fiataloktól az a stí­lus, a liverpooli beat, amit mi képviselünk, de azért a biztonság kedvéért két ma­gyar számot is betanultunk — egy este. Tudja, milyen jól hangzik az énekesnőnk, Miss Cristal Bird, ajkáról, hogy: „A boldogságtól or­dítani tudnék...”? Nemzetközi bevonulás Az újoncok száma mel­lett egy nemzetközi hírű produkciót is ígér a mű­sor. Nemcsak a hír, a sze­replőgárda is nemzetközi. Szovjet, angol, marokkói, német, olasz és magyar akrobaták, sodronytánco­sok, zsonglőrök, bohócok sereglenek próbára az idő­közben kifeszült sátor alá. És velük együtt a cirku­szok elmaradhatatlan szur­kolóserege: a környék gye­rekei. — Nem zavarják a pró­bát a gyerekek? — fordu­lok Négyessy Lajoshoz. — Már hogy zavarnák? Ilyenkor szeretik meg a cirkuszt, belőlük lesz a jö­vő közönsége. Nem hogy elküldenénk őket, de örü­lünk nekik, hogy itt van­nak. Nélkülük kihalna a szakma. Sz. J. Ismét a „kisördög“... Évek óta előszeretet- ezer baromfiól kité­tel gyűjtöm a sajtó- nyésztéséről tudósít, hibákat? a nyomdai Bájos az új típusú he- bakikat. Archívumom- verőt bemutató kép ban akad hír szlmfo- is: a szövegből meg- nikus hangversenyről, tudjuk, hogy „a házi- amely — 27 áldozatot asszony könnyedén, követelt; ott díszük félkézzel emelheti ülő- saját, „elszedett” kép- részét'* ...(?) aláírásom, amely több Kedvenc lapom most egy újabb ereklyével örvendeztetett meg. A lábatlani új cement­gyár építősének hely­zetét ismerteti pon­tos adatokkal, majd így ír: „Képünkön: a helyszínen készülő 5.2 mázsás tetőpanelek'’. Abrázol pedig a kép egy óvodáskorú kis­fiút és kislányt, akik feltehetően valamilyen társasjátékkal szóra­koznak. Foglalkozásuk tárgya végképp nem emlékeztet panelre, s az ügyködő csöppsé­gekkel kapcsolatban is legfeljebb, ha — fla- ncllről beszélhetnénk... Most már csak az hiányzik, hogy megje­lenjék a robusztus építőelemeket, esetleg gigantikus darukat Is ábrázoló kép, ilyen aláírással: „Ennivaló apróságok”.., —a —r A f A kecskeméti Az aranyember színpadon Tizenhárom esztendő telt el azóta, hogy Kecske­méten első ízben játszották Faragó György és Kárpáthy Gyula színpadra alkalma­zásában Jókainak ezt a csodálatosan gazdag ro­mantikával megalkotott történetét. Maga Jókai a legkedvesebbnek tartotta regényei sorában. Témája az író életének korai korsza­kához kapcsolódik. A nagy mesemondó egy megtörtént komáromi história alapele­meit szőtte tovább, díszí­tette fel a romantika szi- porkázóan csillogó füzérei­vel. Joggal lehetett gondolni, hogy a valamikori 1955-ös siker most a mű második felújításakor is megismét­lődhet, hiszen Jókai hírne­ve töretlen, a regény mon­danivalója — ha történel­mivé szelídült is azóta — eleven, élő, az alakok nem vesztek bele a múlt ködé­be. Csak az előadáson de­rülhetett ki: nem elég a jószándék Jókai szellemé­nek megelevenítése — az egyébként a regénynél sok­kal vérszegényebb színpadi átdolgozás korszerű meg­formálása nagyobb feladat elé állítja a rendezőt és a színészt, mint ahogy azt az első pillanatban gondolni lehetett. Mert 1955-ben egy viszonylag elfogadható ren­dezői koncepció, életteljes és jó színészi játékkal, a színpadi játékhagyományok mezsgyéjén haladva ele­gendő volt a hatáskeltésre, minden néző szívesen ki­egészítette a szinte tartal­mi kivonatként egysíkú színpadi jeleneteket a re­gényből kölcsönzött szí­nekkel. De tizenkét év után azzal az akkori játékstílus­sal, azzal az illusztratív színészi alkotói módszerrel már nem lehetett boldogul­ni. Közben színpadainkon a modernebb hangvételű, merészebb megfogalmazású művek egész sora új szí­nészi értékrendet, az esz­közökkel való bánásnak új technikáját teremtette meg Nemrégiben Sinkovits Im­rével beszélgetett a rádió egyik riportere a történel­mi dráma korszerű játék­stílusáról és Sinkovits, ez a kitűnő, tudatos művész bevallotta, hogy szinte ha­vonként egy-egy újabb da­rab előadása után kell újra értékelni a színészi eszkö­zöket. Olyan gyors a vál­tozás és olyan sodró len­dületű a játékstílusban a korszakváltás ereje. Szóval egy eszköztele­nebb, természetesebb, szí­nészi megformálás igényét kellett volna a rendezőnek, Margittá Gábornak egybe­hangolni a jelenetekben rejlő hangulati követelmé­nyekkel. A viharzó indula­toknak olyan egyensúlyát kellett volna létrehozni, amely a korszerű játék esz­közeivel is hitelesen meg­jeleníthető. Sajnos, erre Az aranyember mostani fel­újítása nem szolgáltat min­denben jő példát. Még az önmagában jól és ízlésesen felépített színészi produk­ciók is eléggé hitelnélküli­nek tűnnek egy-egy jele­netben, mert a játékszer­vezésnek és a stílus, az egységes színészi cselekvés kiformálásának munkájá­ban nem tudott megfelelő, eléggé árnyalatos koncep­ciót nyújtani a rendezés, [gy aztán az egyébként is mérsékelten sikeres átdol­gozás minden hibája elő­térbe tolakodott. A néző a négy felvonásra osztott da­rab nem egy jelenetét érez­te unalmasan elnyújtottnak és az előadás lassan foly- dogáló vizén minden na­gyobb hullám, megemelt hangsúly disszonánsnak, erőltetettnek hatott. A színészi játék ve­zérszólamát kétségkívül Tímár Mihály alakítója vi­szi. Fekete Tibor azonban túlságosan melankolikus, itt-ott passzívan töprengő hőst elevenített meg. A mindent arannyá változtató, a gazdagság és társadalmi karrier útján óriás léptek­kel felfelé törekvő Tímár Mihály acélos biztonságát, megingathatatlan határo­zottságát (még töprengé­seiben, kétségeiben is) fér­fiasán kemény, emberi méltóságát nem tudta meg­felelő eszközökkel ábrázol­ni. A regényben egymással szembeszegülő ellenpólusok — egyébként — mintha a rendezői koncepció követ­keztében túlontúl közel ke­rültek volna egymáshoz, ahhoz hogy megfelelő fe­szültség jöjjön létre a drá­ma fordulópontjain. A drá­ma néhány pillanatában azért mégis szép élménnyé avatta az előadást a vá­lasztékos, jól komponált színészi játék. Moór Ma­riann és Forró Pál (Tímea és Kanizsa) nagy jeleneté­ben, vagy Dévjiy Camilla és Fekete Tib&r (Athalia és Tímár Mihály) nagy össze­csapása pillanatában tért vissza az előadásba igazán a Jókai megálmodta ro­mantikus színvilág. (Moór Mariann játéka volt egyéb­ként máshol is a legegysé­gesebb, leghitelesebb!) Szép alakítást nyújtott Ali Csorbadzsi rövid epi­zódszerepében Gyulay An­tal. Brazovics Athanász nagy érzelmi kitöréseit szí­nekben gazdag játékkal elevenítette meg Jánoky Sándor, bár némi túljátszás az ő alakításában is tapasz­talható volt, csak úgy, mint a darab más jeleneteiben — más szereplőknél. Szabó Tünde bájosan tapasztalat­lan vadócnak játszotta Noé­mit, de kissé adós maradt azzal az érzelmesen szűzies tisztasággal, amelynek jel­lemvonásaival Jókai meg­ajándékozta ezt a regény­alakot. Teréza mama Moj- zes Mária megfogalmazásá­ban szép pillanatokat adott a nézőnek. Píróth Gyula, mint Krityán Tódor, Budai László mint Fabula kormá­nyos és nem utolsósorban Borbíró Andrea Zsófi ma­ma alakjának életrekeltése közben jó összjátékrói és a regény hangulatának he­lyes érzékeléséről tett tanú­bizonyságot, bár a rendező hibájából mindenik alakí­tásban jelentkezett némi játékbeli túlzás. A színpadkének, Borcsa István munkái, nem tar­toznak a tehetséges tervező legjobb alkotásai közé. saj­nos a világítási hatások ad­ta lehetőségeket is színié teljesen kikanesolta a? elő­adásból a rendező. Márton Aladár jelmezeit korhűség tekintetében nem érheti szó. de salnos nem minden psetben alkalma'-keAntt a szereplők adottságaihoz egyik-másik kosztümim-ve. Osáky Lajos Petőfi szülővárosában rendezték a költészet napja megyei ünnepségét Csütörtkön este ünnepi díszben várta a kiskőrösi tanácsháza nagyterme a vendégeket. A bejáratnál álló asztalon feltornyozott könyvek: a költészet nap­jára érkezett írók művei. Két órával az ünnepség .rezdete előtt érkezett meg Jankovich Ferenc Kossuth- díjas költő, Jancsó Adri­enn Jászai-díjas előadó- művész, F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztő­je, valamint az est megyei költővendégei. Kíséretük­ben volt Bodor Jenő, a megyei pártbizottság mun­katársa, Pankovits József- né, a Nőtanács megyei tit­kára és Gerinczy György, a Hazafas Népfront me­gyei bizottságának munka­társa. A vendégeket Kré- besz Sándor, a kiskőrösi járási pártbizottság titkára, dr. Király István, a járási tanács vb-titkára és dr Ha­vasi Gyula, a községi ta­nács vb-elnöke fogadta Valamennyien megtekintet­ték a Petőfi szülőházat és a szövetkezeti áruházat. I Este hat órára zsúfolá­sig megtelt a tanács dísz­terme. Dr. Király István üdvözlő szavai után F. Tóth Pál tartott ünnepi beszédet. — Szerencsés választás és jelkép mondotta a töb bi között —, hogy éppen itt, Petőfi szülővárosában tartjuk a költészet napja megyei ünnepségét. Ez al­kalom arra, hogy számot vessünk: mit jelent ne­künk Petőfi, József Attil- la és a magyar költészet nagy vonulatának öröksé­ge. Nevüket büszkén emle­getjük, de legnépszerűbb verseiken túl ismerjük-e őket és életművüket elég­gé? Emberi nagyságukat és azokat az eszméket, ame­lyekért küzdöttek. A nagy tapssal fogadott beszéd után Dara Edit, a Katona József Könyvtár irodalmi színpadának tag­ja F. Tóth Pál verseiből szavalt, majd Jancsó Ad­rienn Petőfi. József Attila és Illyés Gyula verseket mondott. Jankovich Fe­renc, Hatvani Dániel és Hernádi Gyula saját verse­ikből olvastak fel. A lelkes hangulatú est után a költők még sokáig beszélgettek olvasóikkal, akik a vendégek köteteit dedikálta tták. Könyv az internacionalistákról Moszkvában a poli­tikai kiadó gondozásában két kötetben, magyar és orosz nyelven megjelent a „Magyar internacionalisták az Októberi Forradalomban és a Polgárháborúban” cí­mű köni'v. „Noha az inter­nacionalisták osztagai lét­számukat tekintve viszony­lag kis részét alkották a sokmilliéis Vörös Hadsereg­nek. a forradalomhoz való hűségük és bátorságuk ki­vívta a szovjet vén meg­becsülését. és háláiét” — mondja az előszó Az első I kötet ötezer példányban 1 jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents