Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-12 / 86. szám
1968. április 12. péntek 8. oldal Pártnapok központi A fogyasztói érdekek védelmében A biztosítási hónap keretében as önsegélyező csoporttagok számának gyarapítását tűzték célul Bácsalmáson. A községi vezetők a járás kezdeményezéséhez csatlakozva, a tsz-ek, vállalatok, üzemek vezetőinek segítségével, jó eredménnyel toboroznak új tagokat. A Bácsalmási Ruhaüzemben például az utóbbi hetekben 38 új önsegélyező csoporttag jelentkezett. és megyei Tegnap a megye három helységében tartottak pártnapot. Dr. Dabrónaki Gyula, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke már délelőtt megérkezett Kalocsára —, ahol a járás és város párt- és tanácsi vezetői tájékoztatták őt a terület társadalmi, gazdasági előadóval helyzetéről, terveikről. Délután pedig a Kalocsavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalatnál rendezett pártnap előadójaként számolt be dr. Dabrónaki Gyula a megjelentek előtt a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, a külpolitikai helyzetről, valamint a soron levő feladatokról. Az új fogyasztói árrendszer életbe lépése a kereskedelem dolgozói és a tevékenységüket ellenőrző szervek számára egyaránt jelentős feladat. Hogy a vevőközönség kiterjedt rétegeit napról napra érintő tevékenység a várakozásnak megfelelően alakult-e: ezt vizsgálta az év első negyedében a megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség. Vizsgáznak az üzletek Az ellenőrzés zöme ezúttal a ruházati és a vegyesiparcikk szakma működésére irányult A megye egészét felölelő nagyszabású munka során az állami és állománnyal. Nem hisszük, hogy az export báránynevelés — ha például ezt is megszerveznék — előnytelenebb lenne a gazdák számára, mint a piacokon történő egyéni értékesítés. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a háztáji juhoknak biztosítanak legelőt, meg az anyakocák után 50 négyszögöl lucernát, s ugyancsak legelőt, 200 négyszögölet a háztáji tehenek tartásához. Mégis, ez utóbbiak száma elenyészően kevés, s számuk egyre fogy. „Kerékpáron senki sem szállítja haza szívesen a takarmányt’’ — teszi hozzá magyarázatképp, s a helyzet akaratlan leleplezéseként az elnök. A gazdák nyilvánvalóan csak azért folyamodnak a biciklihez, mert nem áll rendelkezésükre a közös járműve. Mindebből kitűnik, hogy az Űj Élet Tsz-ben a háztáji lehetőségei sokoldalúak. Az eddiginél sokkal több megbecsülést érdemelne, úgyis, mint a közös gazdálkodás szerves része. Jóakarattal, leleményességgel, s nem utolsósorban a háztáji bizottság életrehívásával még sok rejtett tartalékot hozhatnának felszínre. H. D. a szövetkezeti kereskedelem mintegy 250 boltegysége „vizsgázott” abból a nagyfontosságú tárgykörből: vajon az árrendszer módosításával kapcsolatos tudni- és tennivalókat hogyan sajátította el és miképpen hajtotta végre. A több hónapos vizsgálódásból jelentékenyen vették ki részüket a társadalmi ellenőrök is. Az ellenőrzésben részt vevők kettős feladatot kaptak. Vizsgálták egyrészt, hogy a boltra érvényes árakat megfelelően alkalmazzák-e, másrészt pedig bogy a vállalati és szövetkezeti központok árképző tevékenysége mennyiben szolgálja a fogyasztói érdekvédelmet. Abból a törvényszerűségből indultak ki, hogy — függetlenül a mozgó árrendszertől — a boltokban szigorúan a szabott árak érvényesek, azokon csak az erre hivatott felsőbb szerveknek van joguk változtatni. Megnyugtató, hogy e tekintetben az ellenőrzés, néhány kivételt leszámítva, tudatos, szándékos visszaélést nem tapasztalt. Előfordult viszont a vásárlók megkárosítása gondatlanságból, esetleg szakmai járatlanságból. A leggyakoribb formája ennek — főként a szövetkezeti kereskedelemben — a január 2-i árváltozás rendelkezéseinek néhány cikkel kapcsolatos pontatlan végrehajtása. Többnyire a ruházati szakmában volt példa arra, hogy jónéhány árucikk a régi, rendszerint magasabb áron kerülhetett így forgalomba. Nehéz, mécsem tűr halasztást Változatlanul alapvető feltétele a fogyasztói érdekvédelemnek az új árak megírása. Éppen a fogyasztói árrendszerben létrejött változások miatt hangsúlyozottan fontos követelmény ez. Az ezzel kapcsolatos mulasztásokhoz, a késedelmes átárazáshoz járul még az, hogy a leltári készletek régi árának érvénytelenítése sem mindenütt történt meg. A bajaszentisváni szövetkezeti iparcikkboltban például a hiányos ármegírás eredménye volt a megállapított 7,95 forintos árdrágítás. Kétségkívül tetemes feladat elé állítja a kereskedelmi dolgozókat az árazással járó hosszadalmas, aprólékos, nagy figyelmet igénylő munka, különösen némely szakmákban (üveg, porcelán stb.). Ez a tennivaló azonban mindennek ellenére sem tűrhet halasztást. A másik jellegzetes hibaforrás a fogyasztók érdekeit sértő esetekben a gondatlanság. Az Orgovány és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet két telepén például az egységes tűzifa mázsánként árának egyforintos „elnézése” okozott csaknem 5 ezer forint összegű kárt a vásárlóközönségnek. Szakmai alaposságon a sor A kereskedelmi hálózat össztevékenységére a vizsgált két szakmában általában a pozitívumok jellemzőek. Az említett hiányosságok, hibák azonban feltétlenül a belső ellenőrzés nagyobb felelősségére, a hálózat alaposabb, körültekintőbb szemmel tartására apellálnak. Sokat vár a felügyelőség a jövőben is a társadalmi ellenőrök segítségétől, az eddiginél is célratörőbb, hatékonyabb munkájától. A vizsgálatokban nincs szünet. Az ÄKF munkatársai 1 fotyámatosan sorra veszik majd a kereskedelem valamennyi ágát, s figyelmüket a már eddig megvizsgáltaktól sem vonják meg. Napjainkban, már túljutva az átállás nehézségein, mind több joggal követelhetik meg —. s várhatja el a vevők tábora is — a kereskedelemtől, hogy a jó minőség mellett szakmai alaposságban és lélki- ismeretességben is a maximumot adja a fogyasztóknak. J. T. 126 forint értékű társadalmi munka lakosonként (Tudósítónktól) A kiskunfélegyházi járásban a községfejlesztési versenyben részt vevő tíz kisközség közül tavaly a harmadik helyen végzett Jász- szentlászló. A tervezett 200 forint értékű társadalmi munkát 373 ezer forintra teljesítették a község lakói, s így az egy személyre eső társadalmi munka értéke 126 forint. Ml a titka érmék a példás összefogásnak, nagyon egyszerűen magyarázza a járási tanács községfejlesztési csoportvezetője: a eéi kitűzése a lakosság egyetértésével találkozik. Mi is volt az a kitűzött cél Jászszentlászlón? Első helyen az Alkotmány utca kikövezése állt, s ezt a lakosság 106 ezer forint értékű társadalmi munkával segítette. A vízhálózat megvalósítására bankhitelt vett fel. s a víztársulás tagjai által befizetett összeget minden évben 50 ezer forinttal toldja meg a község, egészen addig, míg a vízhálózat teljesen kiépül. Az árokásásnál végzett társadalmi munka az elmúlt évben 52 ezer forint értékű volt. 1968-ban a víz-és villanyhálózat-fejlesztésre 110— 110 ezer forintot terveznek, és szeretnék az elavult művelődési otthont felújítani. Az ehhez szükséges 600 ezer forintnak felét a fejlesztési alapból, felét pedig a költségvetés felújítási keretéből fedezik. Ez az építkezés hosszú időre megoldja a község kultúrház-problémáját Barinkat Oszkár, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkára az este folyamán tartott szabad pártnapot a Kiskunhalasi Állami Gazdaság központjában. Ugyancsak este rendezték meg a pártnapot Kelebián, s ennek előadója Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára volt Több megbecsülést a háztájinak A háztájinak nem sok becsülete van a duna- vecsei Üj Élet Tsz-ben. Erre gyanakszom, már akkor, amikor az irdában Borbély István elnök érdeklődésemre kijelenti: „Nálunk még nem működik a háztáji bizottság. De majd megalakítjuk. A háztáji földdel kapcsolatos teendőket eddig a tsz szűkebb vezetése látta el az én Irányításommal. ^ Nem érezték hiányát a bizottság szorgos tevékenységének? Vagy csakugyan jelentéktelen a háztáji gazdálkodás? A két kérdés szorosan összefügg, ha az utóbbira nemmel válaszolunk, s csakis azzal válaszolhatunk, akkor az előbbire a felelet: igen. Mert az könnyen igaz lehet, hogy a fiatalokat — akik egyébként is rendszeres munkát végeznek a géptelepen, vagy az állattenyésztő majorságban — kevésbé érdekli a háztáji gazdálkodás, mint az idősebbeket. Csakhogy az ő számarányuk — húszán lehetnek — elenyésző a dolgozó tagok háromszázas létszámához. Az átlagos életkor magas, 58 év. Az okok, mint sok más gazdaságban, itt is összetettek. Vizsgálatuk mélyreható elemzést kívánna. De nem csodálkoznánk, ha szerepet játszana közöttük a háztáji lebecsülése is. Mert miről van szó? A 130 hold parcellás szőlő például háztáji művelésben van évek óta. S noha a parcellák zömmel egy kilométernyire vannak a MÉK- teleptől, a közös értékesítés megszervezése eddig még senkinek nem jutott eszébe. Holott a szőlők között jócskán akad oportó, mézesfehér, s más, étkezési célra jól értékesíthető fajta. Persze azért évről évre kevesebb: öregednek, pusztulnak a tőkék, felújításukra senki nem gondol, legkevésbé a közös. Aztán: népszerű a sóska termesztés, a gazdánként! pár száz négyszögölek összerakva biztosan kiadnák a tíz holdat. De az értékesítés itt is egyénenként történik. S ez még nem minden. Csodálkozva hallom, hogy korábban közkedvelt volt errefelé a spárga is, amelynek jövedelmezőségét nem nehéz bizonyítani. Üjból meg kellene honosítani —* ha valaki ezzel is törődne. S aztán ott van a juhtartók százat megközelítő száma, a legalább négyszázra tehető háztáji juhA pártszervezetek és a vállalati politika AZ UJ gazdasági mechanizmus bevezetése előtt, széles körben merült fel az aggály, hogy a vállalatok gazdasági önállóságának kibontakozása a gazdasági vezetés megnövekedett döntési szabadsága csökkenti a pártszervezetek szerepét. Sokan úgy vélték, hogy a gazdasági tényezők mellett a termelési folyamatnak a politikai, emberi tényezője, s emiatt a párt tevékenysége is háttérbe szorul. Az eddigi tapasztalatok nem igazolták ezt az aggályt. Ellenkezőleg a vállalati önállóság növekedése ösztönzően hatott a párt- szervezetek tevékenységére, kezdeményezően léptek fel a vállalati gazdaságpolitikai koncepciók, a vállalatok egész tevékenységét átfogó kérdések kidolgozásában. Bizonyos, hogy a gazdasági vezetés nagyobb önállósága, felelőssége önmagában is módosítja a párt- szervezetek szerepét a gazdasági munkában. A pártszervezetek ellenőrző munkája is elsősorban a gazdasági egység összmunkájának a vizsgálatára irányul. AZ A TÉNY, hogy a párt- szervezetek elsősorban politikai oldalról közelítik meg a kérdéseket, hogy a gazdaságfejlesztés irányairól, általában az egész vállalati politikáról önálló véleményt formálnak, természetesen nem jelent és nem is jelenthet hatalmi alapon álló szembenállást a gazdasági vezetéssel. A párt- szervezetek minden tevékenysége politikai jellegű, így a gazdálkodást és a gazdasági vezetést érintő tevékenysége is csak politikai természetű lehet. Nem a gazdálkodás közvetlen irnyítása, a konkrét termelési, üzemfejlesztési tervek kidolgozása a feladata, hanem annak a biztosítása, hogy még a legkisebb jelentőségű gazdasági kérdés eldöntésében is érvényesüljön a gazdasági vezetés politikai felelőssége. Ebből következik, hogy bármilyen gazdasági döntésről is legyen szó, ha annak kihatása akár egyetlen embert is érint, politikai döntésnek kell tekinteni és alaposan meg kell gondolni, fel kell mérni hatását a vállalati kollektívára, az egyes emberekre, azok gondolkodására. AZ ÜJ körülmények között nagyobb a kockázat. Érthető, hogy a gazdasági vezetés esetenként húzódozik a nagyobb jelentőségű, kockázattal járó, vagy esetleg az adott időszakban népszerűtlen, de később az egész vállalat tevékenységét, kedvezően érintő kérdések, döntések meghozatalától. A pártszervezetek — ismerve a dolgozók véleményét, hangulatát — a maguk politikai eszközeivel kedvezően befolyásolhatják, támogathatják a gazdasági vezetést. Természetesen nem arról van szó, hogy a pártszervezetek megosszák a gazdasági vezetés felelősségét a gazdasági döntésekben, hanem arról, hogy a piaci helyzetet, a közgazdasági körülményeket figyelembe véve, együttesen mérlegeljék a lehetőségeket. A GAZDASÁGI önállóság növelése nem öncél, hanem eszköz ahhoz, hogy a vállalatok úgy alakíthassák gazdálkodásukat, hogy az a legnagyobb társadalmi hasznot hozza. A vállalati tevékenység eredményessége elsősorban a vállalati nyereségek alakulásában tükröződik. A vállalatok gazdasági vezetőinek, az üzemi kollektíváknak is az az érdeke, hogy a nyereség az adott körülmények között maximális legyen. A vállalatoknak ez a törekvése — jól működő közgazdasági szabályozók esetén — természetesen megegyezik a népgazdaság érdekeivel is. Azonban az is világos, hogy nem lehet olyan mechanizmus, amelyben a közgazdasági szabályozók olyan részletességgel szabhatnák meg a feladatokat, hogy helyileg — még azonos gazdasági eredményeket feltételezve is — ne lehessen választani a népgazdaság számára előnyösebb megoldások között. A vállalati önállóság megnövekedése erősíti a helyi érdekeket, azok néhol túlsúlyba is kerülhetnek, Ilyen esetekben a pártszervezeteknek, mint politikai testületnek, rendkívül nagy szerepe lehet. AZT természetesen nem lehet elvárni és nem is várják el egyetlen pártszervezettől sem, hogy politi- tikai eszközökkel beavatkozva, a saját üzemük érdekei ellen lépjenek fel. Az elképzelhető, hogy ideig- óráig a gazdasági vezetés, a munkáskollektíva magas politikai öntudattal rendelkezve elbírja az ilyen ellentmondásokat, de tartósan csak politikai munkával, nem lehet ellensúlyozni a kedvezőtlen köz- gazdasági hatásokat. Viszont abban az esetben, amikor a helyi érdekek érvényesítése nyilvánvalóan sérti a népgazdaság érdekeit, és azonos gazdasági eredmény elérése mellett ez elkerülhető lenne, akkor a pártszervezetnek, amely a legöntudatosabb dolgozókat tömörítő politikai testület, fel kell lépnie az ilyen törekvések ellen. Természetesen a párt-; szervezetek sokrétű politikai munkájában továbbra is az ember, az emberi viszonylatok maradnak a középpontban. A vállalati önállóság növekedése csak a lehetőségét teremtette meg az üzemi demokrácia kiszélesítésének, a kezdeményező készség kibontakozásának. Ez nagy lehetőség, amelyet valóra kell váltani. A F ARTSZERVEZETF.K feladata,^ hogy a gazdasági vezetőktől, az egyes dolgozóig segítő támogatsában részesítsék a kezdeményező, kísérletező, alkotó embert. Tevékenységükkel segítsék elő az olyan politikai atmoszféra megteremtését, amelyben szabadon érvényesül az glvtársi együttműködés, az újra, az alkotásra való törekvés és a kölcsönös bizalom. Dankovits László, az MSZMP KB munkatársa
