Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

IMS. április 10. szerda 3. oldal Korszerű takarmánytermesztés a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben A csaknem hatezer hol­don gazdálkodó tiszakécs­kei Szabadság Tsz-ben éveken át gondot okozott a takarmányhiány. Tavaly is például száz vagon állat­eledelt kellett vásárolniok, aminek az okai közt ugyan az ár- és belví károk is sze­repeltek. A hiány megismétlődé­sének elkerülése végett az elmúlt év őszén 130 holdon vetettek trl- ticalet, s 125 holdon Magdaléna-búzát. Az előbbi termesztését egy évvel korábban kipróbál­ták, s nagyon jó ered­Blnfoéat kérek az olvasótól, He a pontosság kedvéért kénytelen vagyok tóviről-he- gylre leírni egy gusztustalan Jelenetet. Vasárnap délelőtt kávét kér­tem a kecskeméti vasútállo­más utasellátó pavilonjában. Ez a házikó korábban dohány­os cukorkaárusításra szolgált, nemrégiben kapott új funk­ciót: kávéfőzővel látták el és lángos, szendvics, sütemény is vásárolható benne. A kiszolgálónő egy hanya­gol odavetett igennel nyug­tázta a rendelést, aztán mint­ha ott sem lennék, elmélyült figyelemmel folytatta frizurá­jának ápolását. Kis tükre mel­lett — terítő nélkül! — hatal­mas tálca lángos, könyökénél szendvics-garmadák. Szinte el­képzelhetetlen, hogy a tenyér­nyi pavilon élelmiszereire ne jutott volna néhány bronzvö­rös hajszál, hiszen a végén félmarékra valót szedett ki a fésű fogai közül és dobott — a padlóra. Enyhén émelyegve várakoz­tam az ablak előtt és gondo­lom, hogy hasonlóan érezték magukat a mögöttem felsora­kozó vevók is. Régi rossz szokásomhoz hí­ven nem álltam meg, hogy legalább egy kérdő mondattal ki ne fejezzem rosszalláso­mat: — Be tetszett fejezni? A hölgy azonban egy csöp­pet sem jött zavarba, sőt ki­hívóan odavágta: — Ezt is meg kell csinálni valamikor, nem? Ekkor már úgy fortyogott bennem az indulat, mint az orrom előtt levő gépben a ká­vé és megjegyeztem, hogy ményt értek el. A mind­össze 800 négyszögölön el­vetett triücale 8,25 — holdankónti átlagban tehát 16,50 — mázsa terméssel fizetett. A fehérjéd ús ga­bonafajta nagyobb terüle­ten való termesztéséhez nagy segítséget kaptak dr. Kiss Árpádtól, a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgató- helyettesétől, a triticale „atyjától”. A francia faj­ta Magdaléna-búza vető­magját a dunavecsei Vi­rágzó Tsz-től vásárolták. A tsz-ben nemcsak ez jellemzi a takarmányter­mesztés [korszerűségét. A helytelen a vendéget várakoz­tatni, de még helytelenebb élelmiszerek között fésülkőd- ni. A nem éppen felemelő esz­mecserének az vetett véget, hogy ingerült mozdulattal elém lökte a kávét. Mégpedig egy olyan pohárban, aminek a peremén ujjnyi vastagon állt a rúzs. Visszatoltam te­hát a gőzölgő duplát és ő — becsületére legyen mondva — minden további nélkül elis­merte: — Ez tényleg rúzsos. Százat teszek egy ellen, hogy nem találják ki ml kö­vetkezett ezután. Mert nem kért bocsánatot és nem adott új kávét. Dehogyis adott. Fogta és áttöltötte a szutykos pohárból egy másikba, majd ismét elém tette. Ehhez már szavam sem volt. Csendesen összekapartam a pénzem a pulton és tovább- álltam. Vajon egyedi eset az amiről beszámoltam? Sajnos, nem. A Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomástól kapott tájé­koztatás szerint, a múlt év novemberében végrehajtott el­lenőrzés is riasztó állapotokat talált a kecskeméti állomás pavilonjaiban, valamint a mozgó árusnál. Ha eddig csak jóízlés nevé­ben tiltakoztam, ezek után azt kell mondanom, hogy az Utas­ellátó dolgozóinak a nemtö­rődömsége egészségünket ve­szélyezteti. Sokak nevében ké­rem tehát a KöJAL-t, hogy látogassa meg sűrűbben a kecskeméti vasútállomást és merem remélni, hogy az Utas­ellátó Vállalat vezetősége is mielőbb ráncba szedi árusait. Békés Dezső kukorica „előállításában” is többféle új módszert al­kalmaznak. Egyrészt az összesen 480 hold közös területen szemenkéntl vetéssel jut­tatják földbe a kukori­cát, s ehhez nemrégiben egy- egy jugoszláv, illetve ro­mán gyártmányú vetőgépet vásároltak, másrészt két­száz holdon vegyszerrel irtják a gyomot. Érdemes megemlíteni, hogy a termelőszövetkezet hathatósan segíti a ház­táji gazdaságok kukori­catermesztését is. Érthető, hiszen a közösé­nél csaknem kétszer akko­ra, összesen 800 hold ter­méséről van szó. S mivél az új tsz-törvények meg­felelően nem egy tsz-gazda családjának két. sőt há­rom hold kukoricaföldje is lesz, a tsz támogatása méginíkább indokolt, mert enélkül kevesebb munka­erő jutna a közös felada­tok elvégzésére. Éppen ezért — természetesen té­rítés ellenében — a ter- melőszövetkzet a háztáji gazdaságok számára besze­rezte a megfelelő mennyi­ségű Mv—1-es vetőmagot, s a szemenként! vetőgépe­ket is rendelkezésükre bo­csátja. Aki igényli, annak a háztáji földjén a vegy­szeres gyomtalanítást is alkalmazzák. A közös gazdaság a 320 nyugdíjas gazdáját e te­kintetben úgy segíti, hogy ingyen vetik el háztáji földjeiken a ku­koricát. Egyébként annak a nyug­díjasnak, aki a közös ja­vára önként lemond a ház­táji földjéről, havonta 240 forint nyugdíj-kiegészítést űzetnek. Tavaly harminc- hatan vették igénybe e le­hetőséget, s az elmúlt hét végéig még ketten csatla­koztak hozzájuk. Mindez szintén beletar­tozik a korszerű takar- mánytermesztés fogalmába. T. L Ne így lássák el az utast, tisztelt Utasellátó! A kecskeméti „rakéták44 A felvételen látható „ra- üríthető, költséges zsáko- egészen pontosan másfél kéták” immár végleges he- lásra szükség nincs; cső- millió forintjába — került lyükön vannak, nem ké- rendszerék és szállítócsigák a gazdaságnak. Pusztán szülnek Föld körüli pá­lyára, célpontjuk sincs, ha­nem csak roppant közeli, de egyáltalán nem lényeg­telen céljuk: a minden ed­diginél korszerűbb takar­mányozás segítése. A tá- rolótomyokkal Fejér me­gye egyik mezőgazdasági nagyüzemében, a Nagyhör- csögi Állami Gazdaságban, Sárbogárd mellett „talál­koztunk”. Az ok, amiért lapunk hasábjain helyet kapnak, több a tetszetős látványnál és a kétségtelen hasznos­ságnál; ezek a tornyok ugyanis Kecskeméten ké­szültek, a Megyei Gépja­vító Vállalat telepén. Ám nemcsak ezek. — Tavaly december óta, akkor vettük át a gyártás profilját a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gép­gyártól, 36 ilyen fajta or- nyot készítettünk exportra, az NDK megrendelésére — tájékoztat Egyházi László, üzemfenntartási csoportve­zető. Az országban elsőként, hat torony már ide is ju­tott. Egyenként 80 köbmé­teres tárolótérrel. A mű­szaki adatok legfontosabb- jaihoz tartozik még a 10,5 méteres toronymagasság (állvány nélkül), továbbá az, hogy 60 perc alatt egy- egy toronypár tölthető fel. Mivel? Szemesterménnyél, préséit táppal, liszttel. A veszteségmentes tárolás itt valósítható meg igazán. — Szakemberek számára tudott dolog — véli Bálint János, a gazdaság főmér­nöke —, hogy a lucerna karottotartalmánafc na­gyobb része még a hidegíe- vegős szárítással is elvész Ha azonban kaszálás után azonnal megszárítjuk a forrólevegős üzemben, s megőrölve a tornyokban tároljuk, fehérjetartalom- segítik az anyagmozgatót, csak a tornyok költségét ban gazdag takarmányhoz A nagyfokú gépesítettség számítva egy köbméter tá- jutunk. következtében lehetőség rolótérre ezer forint jut. Az ugyancsak kitűnő ta- van az önálló, akár spe- De hát ma már nyilvánva- fcarmány, a burgonyaliszt ciális igényeket kielégítő ló, hogy a legkffszerűbb is tárolható lesz itt. Egyéb- takarmánykeverésre is. beruházások — a legol- ként a három toronypór Bizonyos, hogy a bérén- csóbbak. automatikusan tölthető és dezés nem kevés pénzbe— (Hatvani — Pásztor) Szociológiai módszerek a pártmunkában „DIVATBÓL,” avagy más okok folytán hódít tért mindinkább a pártmunká­ban a szociológiai módsze­rek alkalmazása? Mert hogy tért hódít, ez kétségtelen. Egyre-másra találkozunk olyan törekvésekkel, ame­lyek a pártmunkát szocio­lógiai felmérésekkel segí­tik, vonatkozzanak a vizs­gálatok a termelésre, vagy az egyes dolgozó rétegek anyagi, kulturális helyzeté­re, vagy éppen az őket fog­lalkozató elvi, politikai kér­désekre. Mostanában példá­ul több megyében, város­ban vizsgálják a pártbizott­ságok: melyek az első, mér­hető hatásai a gazdasági re­formnak az egyes rétegek­nél az árszínvonal alakulá­sa, a politikai hangulat te­kintetében, s melyek a re­formmal kapcsolatos főbb, gazdasági, termelési prob­lémák. A tapasztalat sze­rint nem elégszenek meg az általános jellemzéssel, té­nyekből, adatokból, sok száz, sőt több ezer dolgo­zóval folytatott beszélgeté­sekből vonják le a követ­keztetéseket. Ezzel már ki is mond­tuk: feltétlenül helyeselhe­tő törekvésről van szó. Mi­ért hát a bevezetőben meg­fogalmazott, némi kétséget ébresztő megfogalmazás: „divatból” hódít-e tért a szociológia a pártmunká­ban? Azért, mert valóban divat ma sok területen a kérdőívek segítségével foly­tatott vizsgálódás, amelyet sokan már önmagukban is szociológiának tartanak, holott a szociológiai kuta­tásnak a kérdőív csak egy módszel e. Eleve óvnunk kell tehát attól, hogy a kér­dőíves vizsgálódást túlzás­ba vigyük a pártmunkában és attól is, hogy azt már önmagában is szociológiá­nak tekintsük. A NAPOKBAN került a kezembe egy középiskola alapszervi titkárának ki­küldött kérdőív, amelyen az általában konkréten fogal­mazott kérdések között ilyenek is szerepelnek: „Milyen az alapszervezet szervezeti ereje? Milyen a pártrendezvények légköre?” Az ilyen kérdések aligha alkalmasak arra, hogy a vá­laszokból a felsőbb párt­szervek megbízható képet kapjanak arról, valójában milyen szerepet is tölt be az iskolában a szóbanforgó pártszervezet. Azon túl te­hát, hogy a kérdőív nem az egyedül üdvözítő módszer a szociológiában, a kérdé­sek rossz megfogalmazása használhatatlan vagy hely­telen válaszokat szül, torz képet fest a valóságról. Gondoljuk el: milyen nagy felelősséget jelent követ­keztetéseket levonni, mi több, feladatokat meghatá­rozni egy-egy kérdőíves közvéleménykutatás, fel­mérés alapján. Ha megbíz­hatatlanok a válaszok vagy torz arányokat tükröznek a vizsgálódásra kiválasztott területek (legyen szó üze­mekről, termelőszövetkeze­tekről, vagy a dolgozók egyes rétegeiről) torzak, helytelenek lesznek a kö­vetkeztetéseink, s ennek megfelelően nem tudjuk he­lyes irányban megszabni a feladatokat sem. Mindezzel nem elriaszta­ni akarunk a szociológiai módszerek akalmazásától a pártmunkában, hanem fi­gyelmeztetni: a szociológiai tudomány, alklmazása fel- készültséget, hozzáértést kí­ván. Helyesebb tehát először ma­gát a szociológiát tanulmá­nyozni, mint előkészület nélkül alkalmazni. A párt- bizottságoknak módjukban áll megtalálni és bevonnál a munkába olyan szakem­bereket, akik nemcsak a megvizsgálásra kijelölt problémakörben járatosak, hanem magában a szocio­lógia tudományában is. SZÓLNUNK KELL egy másik problémáról is. A szociológiai jellegű vizsgá­lódásokat nem célnak, ha­nem eszköznek kell tekin­tenünk a pártmunkában. Először is: a pártmunkát sohasem pótolhatják a kér­dőívek, az írásos válaszok, mert az nem regisztráló, hanem élő, eleven, alakító erő. Másodszor: a párt­munkában — mégha szo­ciológiai eszközökéi is — jórészt tudatbeli, politikai felfogásokat, nézeteket, vál­tozásokat vizsgálunk s ezek megismeréséhez nem elég­séges az írásos válasz. Har­madsorban: semmiféle kér­dőív alapján végzett elem­zés sem pótolja az életet, a valóság ismeretét, A szocio­lógiai vizsgálódás különben sem csupán adatok gyűjté­sét, elemzését jelenti. Szo­ciológiai igénnyel lehet vizsgálatot végezni élőszó­ban is. a dolgozók vélemé­nyének megismerésével. Az persze mindenképpen hasz­nos, ha már ezt megelőző­en rendelkezésünkre állnak írásos anyagok, akár fel­mérések is, hiszen így szé­lesíteni tudjuk a megisme­rés körét, s jobban tudjuk elérni a célt, ami a párt­munkának valójában a lé­nyege, az értelme: hatni, alakítani a mindennapi munkában, az emberek fel­fogásában a párt politiká­jának, céljainak megfelelő­en. TEGYÜNK különbséget — és a pártmunka és a szociológia vonatkozásában ez az egyik legfőbb tanul­ság — módszer és módszer között akkor, amikor a tu­datbeli változásokat, a po­litikai véleményeket, „lég­kört” akarjuk megismerni. s amikor termelési prob­lémákról vagy az egyes ré­tegek anyagi, kulturális fel­tételeiről kívánunk tájéko­zódni. Az előbbieknél nyil­ván kisebb mértékben és nagyobb körültekintéssel kell alkalmaznunk a szo­ciológiai vizsgálódás mód­szereit, csupán segédesz­köznek tekintve, kiegészí­tésül arra, hogy ily módon ,is ellenőrizzük azokat a ta­pasztalatokat, amelyeket az életből, az élettel szoros kapcsolatot tartva szerez­tünk. Az utóbibaknál vi­szont kétségkívül tágabb lehetőség nyílik az adat­gyűjtés és elemzés mód­szerének alkalmazására. NEMCSAK hogy van lét- jugosultsága tehát a párt- munkában a szociológiá­nak, ellenkezőleg: mind szé­lesebb körben kell azt al­kalmaznunk. S ha elkerül­jük azokat a veszélyeket, amelyeket a hozzá nem ér­tés, a túlbuzgóság, vagy éppen a szociológiával kap­csolatos illúziók kelthetnek, s amelyeket a fentiekben igyekeztünk vázolni — a szociológia tudománya, módszereinek alkalmazása a pártmunka hatékony se­gítőjévé válhat. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents