Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
IBODDLOM galambosné ceruzájával megvakarja a fejét. Majd az iratcsomóra koppint vela. — Te, mint KISZ-titkár..; Radies megint nem figyel rá. Hónapokig nem látják egymást, nyilait belé. Most váljanak el? Mióta halogatja, hogy szól neki... Nem az az ember, aki meglát egy lányt, máris belehabarodik, elveszti a fejét. Amíg nem ismeri igazán, miért beszéljen neki házasságról? Ügy tervezte, egy-kettőre összeházasodnak, a szabadságukat már együtt töltik. — Nagyonis alkalmas — mondja nagysokára. — Csakhát. — Megáll egy pillanatra. Mi lenne, ha = Szabó Mari? = csodálkozik Radlcs. Bég hogy Mari szeles? Mert azon csak nevetni lehet, hogy ez a csöndes lány... Radics érzi, hogy a füle cimpája vörösre gyullad. Ügy látszik Galambosáé sejti már Mi a csudát sejt? Hogy vasárnaponként kimennek a zöldbe, körözöttet esznek zöldpaprikával, s fogják egymás kezét. Már megtanult balkézzel enni, mert a jobbal Mari kezét szorongatja. — Imént beszéltem Szabó Marival — mondja Ga- lambosné. — Megkérdeztem tőle, mit szólna, ha Őt javasolnánk? — Biztosan örült neki — mondja Radlcs. Mégis megkeresi ma este. Világért se mutatja, hogy nehéz less nélküle. Palotai I Boris: Már megbocsáss, fiam M a megmondom neki, gondolja Radlcs, és összehúzza a homlokát, mintha haragudnék. Pedig csak töpreng. Kivillamo- soznak a zöldbe, megisznak valahol egy pohár sört. Aztán ott... Vagy amikor hazasétálnak, útközben. — Küldjük Szuhait? — fordult feléje Galambosné, a személyzeti előadó, s tömzsi újával a papírlapra bök. — Szuhai.:. persze... — mondja Radics. Percek óta nem figyel, Mari jár az eszében. Innen az ablakból látja, ahogy a gyár udvarán megvillan pettyes szoknyája... Galambosné közelebb húzza a székel — Aztán itt van Szabó Mari, őt hagytam utoljára Nem az a magas, baglyos — magyarázza — Két Szabó Mari is dolgozik a fonóban ... Az a kis szelid Szabó, akarja mondani Radlcs. Szempillája se rebben, csak néz rá, kicsit oldalra billenti a fejét, simára fésült haja fénylik... — Szabó Mari a kettes számú műhelyből — jelenti ki majdnem szigorúan, mert furcsa Marit javasolják, s éppen most. — Öt akarják szakmai továbbképzésre küldeni? — kérdi és könyökével odébbtolta a teleírt naptárt. — Miért? Nem találod alkalmasnak? — Dehogynem. megmondaná: nézd, most találtunk egymásra Tudom, nem szokás ilyesmivel előhozakodni... — Csakhát? — kapja el a szót Galambosné, s Radlcs Ijedten emeli rá a szemét. — Ott hagytad abba hogy csakhát. Mi kifogásod van Szabó ellen? — Semmi... — mondja Radlcs, és nevet Még a szemére vetik, hogy úgy ajánlgattá mintha nem lenne közük egymáshoz. Elég, ha annyit jegyez meg: nincs énnekem semmi kifogásom... — S ezzel én érjem be, hogy semmi kifogásod? — Mondom, nyugodtan küldjétek el, Galambosné sóhajt __ Én is azt gondoltam, arra való lény. Most meg ™ már... jóég tudja!... — Megtapogatta a kon- tyát — Azért is hagytam utoljára Szabót, mert nehezen tudok eligazodni rajta... A műhelybizalmija azt mondja, ügyes, mint az ördög. Vágó Lacinak, a brigádvezetőnek pedig az a véleménye, hogy várjunk még azzal a továbbképzéssel. Szeles, meg hebehurgya. — Ügy örült, hogy Ilyet még nem is láttam. Vágónak lesz igaza. Fura egy lény ez ... — Ha nem örült volna, az lenne baj. — Ügy örült hogy sírva fakadt S váltig kérdezgette: biztos? Nem jöhet közbe valami? Azért gondoltam, hogy hozzád fordult veled talán bizalmasabb. — Miért? Miféle ötka van? — kérdi Radics, mert hiszen Mari titka az övé is. — Igazán sírt? — Potyogtak a könnyei. S azt mondta, tyogy a legjobbkor küldjük el, csak sikerüljön. Foglalkozol te eleget velük? Ismered őket? — kérdi Galambosné s rákönyököl a papírlapokra. . * • * (Erdei Sándor — Mi van ve®»? — szólal meg Radlcs. — Olyan nagy dolog nincs. Csak éppen szerelmes. — Hát az megesik! Nem ennél egy almát? — kínálja Radics, és zacskót húz ki a fiókból. Galambosné jóízűen harap az almába. — Nem könnyelmű lány, az biztos, azért la van úgy oda. Azért akar egy időre szabadulni innen... kettőbe szerelmes egyszerre. — Kettőbe szerelmes? . t. — S neki egy szóval sem említette. A vállára ejtette a fejét, úgy hallgatta, ha beszélt hozzá... — Valami fiatal fiúba szerelmes... nem árulta el a nevét — folytatja Galambosné. — S egy idősebbet is szeret, de azt másképpen. Radics fejében összedöccennek a gondolatok. — Az való hozzá... a fiatal! Mit akar attól az időstől? Ki hallott már olyat?! — mondja reszelés hangon. — De hát azt se tudja biztosan, hogy igazán szereti-e azt a fiatalt... Csak kétszer találkozott vele. Futottak le a domboldalról, lobogott a hajuk. Nevettek, mint a bolondok! S azóta folyton erre gondol. Hát ez olyan bolondság, persze — mondja Galambosné. — Mire neki az öreg? — kérdi Radics színtelen hangon. — Nem öreg, menj már! Mit össze nem beszélsz?..; Csak Idősebb. Azért jár vele, mert attól tanulni lehet. Azt mondja, elhallgatná akármeddig... Mindig magyaráz neki. p adics az ablakhoz lép. Rövidre nyírt hajú flatal■V ember néz vissza rá az ablaküvegről. Én lennék az Idős? Homályos az ablak, ráférne, hogy megtisztítsák. Jó, hát nem szaladok le a domboldalról. Ez kellett volna neki? Hát fusson azzal a fiatallal! — Küdjétek el Szabó Marit — mondja. — Helyes! Én is azt mondom — bólint elégedetten Galambosné, s hangos csattanással kattintja be táskája zárját. — Törődni kell az emberekkel, fiam. Már megbocsáss, hogy így szólítalak, de olyan fiatal vagy még. Fekete-tengerem, Kecskemét múltja a képzőművészetben Kiállítás a Katona József Múzeumban Kecskemét 600 éves fennállásának ünnepségei során a megemlékezés a kulturális élet számos területén is megnyilvánul. A város szerepe — azzal, hogy a Mü- vésztelep megvalósításával megteremtette a művészek számára a letelepedés, festői munkálkodás lehetőségeit — képzőművészeti életünk történetében igen jelentős. A képzőművészeti múlt így összeforrott a telep múltjával. Elsősorban tehát arra kell súlyt helyezni, hogy a telep történetét, jelentőségét vizsgáljuk. A Katona József Múzeum termeiben megnyílt kiállítás a több mint félévszázados múlt gazdag emlékanyagából válogatva mutatja be április 4. óta az e témakörbe tartozó alkotásokat. A telep történetének három periódusából a fel- szabadulás utáni eredmények majd ez év őszén kerüld Az első korszak az alapítástól 1912-től 1920-ig jelei* tős mesterek, fiatal tehetségek megjelenésével, megtelepedésével igen számottevő eredményeket hozott. A Nagybányáról Irányi vezetésével érkezett első gárda; Pcrlrott Csaba Vilmos, Bornemissza Géza, Kmetty János, Mikola András, a Szolnokról érkező Olgyay Ferenc, Herman Lipót, a Pólya-fivérek s a hozzájuk csatlakozó Kisfaludi Stróbl Zsigmond kitűnő szobrászművészünk, a fiatalon elhunyt Csikász Imre szobrász, a szervező tehetségű iparművész Falus Elek, továbbá Jánszky és Szivessy építészek szorgos munkával, szabad művészi elvek, célkitűzések mellett indították el a telep történetét. Kada Elek, a város nagy műveltségű polgármestere, aki a művészkörökkel baráti kapcsolatot tartott, s a telep életrehívását kezdeményezte, segítőkészen állt a művészek mellett. Iványi a Nagybányán tanultakat hasznosította a vezetésnél, szervezés- nél. , _ Az új utakat kereső művészi haladás es a hagyományokhoz való ragaszkodás, mely már annak idején Nagybányán is szembekerült egymással, Kecskeméten szintén szakadáshoz vezetett a telep irányválasztásában. Olgyay és néhány tanítványa továbbra is kitartott a natúralisztikus ábrázolások mellett, Iványi ezzel szemben követőivel rendkívül sokrétű próbálkozások során fejleszti a modernebb felfogású, polgári művéA Cezanne utáni kísérletek irányában tett lépések mind Iványi, mind Kmetty, Perlrott Csaba, Uitz alkotásaiban fellelhetők, s a telep első periódusának értékes dokumentumai. A háború idején ott megfordult művészek, mint Pátzay Pál kiváló szobrászművészünk, Szőnyi István, Grábér Margit, Kmetty János, Boldizsár István, valamennyien haladó polgári mentalitást tanúsítottak, sőt, többen a szocializmus eszméivel rokonszenveztek, ezért azután a Tanácsköztársaság bukása után, a fehér terror idején el kellett hagyják a telepet Így átmeneti időszakra megbénult Kecskemét művészi élete. Az újabb kibontakozás csak 1920-tól indult meg, amikor Révész Imre, a Képzőművészeti Főiskola tanára, húsz müvésznövendékkel nyári tartózkodásra Kecskemétre érkezett. A telep 1936-ig a főiskola hatáskörébe tartozott. Lassan indult meg a művészetek pártolása, 1926-ban e célra alapított egyesület segíti a festőket, Révész nyugalomba vonulásával azonban 1932-től hanyatlik a telep jelentősége. A második periódus bizonyos fokig visszalépést jelent a művészi célok elérése tekintetében, az új, modern kísérletek ideje lejárt, a Horthy korszak idején az „igazi művészet” kialakítása a fő cél, mely sokszor sekélyes eredményeket hoz. Fellendülést jelentett a fiatal festők, mint Redő Ferenc, Vörös Rozália, Rozs János, Rozsda, Endre, Bartha Lajos, s a helybeliek, Prohászka, Hagyik, Harczi, Bajnai Tóth, Kiss Zoltán megjelenése. Az újjászervezés szükségessége azonban sürgetően jelentkezik. Ennek megvalósítását a második világháború akadályozta meg. A harmadik periódus a jelen, a pusztulás után az újjáépítés. A felszabadulás után néhány évre a városi tanács és a Képzőművészeti Alap gondozása ismét művészek számára megfelelő viszonyokat teremtett a Mü- vésztelepen. A megújhodott falak között sok fiatal és már ismert mester talál nyugodt munkálkodásra lehetőséget. A jelen sok reményre jogosít, Kecskemét új művészetünk kialakításáért folytatott küzdelem ihlető- je. A múlt tanulságain okulva, a telepen élt festők munkásságának tiszteletben tartásával művészeink a telep e harmadik korszakának virágzó kibontakozását segíti elő. Kiállításunkon a vezető mesterek néhány jellemző műve szerepel: az Uzsonna, Kofák a hóbuckák között, Virágzó fák, Iványi kecskeméti korszakának jellemző emlékei, Révész Parasztpár, Kukoricafosztás c. képe az alföldi parasztság életének igaz átérzésére utal. Megtaláljuk az első korszak művészeinek, így Perlrott Csaba Vilmos, Bornemissza Géza, Mikola András, Herman Lipót, Diener Dénes Rudolf, Gráber Margit, Boldizsár István, Uitz Béla néhány felkutatott, munkásságukra utaló alkotásait is. A második korszakban itt járt festők, mint pl. Visky, Mátis, Rimanóczy stb. és a helybeliek, elsősorban Prohászka József, Imre Gábor, Kiss Zoltán, Hagyik, Harczy, Bajnai, Tóth festői felfogását is megismerjük a kiállított anyagon keresztüt A kutatás csaknem 100 művésznevet hozott felszínre. Valamennyiök bemutatása, egy összefoglaló tanulmány keretében, a közeljövőben válik majd lehetővé, Dr, Telepy Katalin V. Popov: Reggel a
