Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-25 / 96. szám
1998. április 25. csfitörtóí 5. oldal ’ Miért nem mindenütt így? Á népművelés és Megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya, Papes Béla főmunkatárs: — A bajai tanfolyam valóban példás. Másutt is vannak jók, néhány helyen viszont félbeszakadt az oktatás. A magyar párttörténet tanfolyam új forma a pártoktatásban. Kísérletképpen indult a múlt ősszel a városokban és a járási székhelyeken. Illetve nem is indult meg mindenütt, mert volt, ahol már az előkészítés sem sikerült. Egykét helyen pedig lemorzsolódással, zökkenőkkel folyik. Mint minden újra, köny- nyen ráfogják ilyenkor: nem vált be. Nekik, akik így vélekednek, mondjuk el a következőket. m A bajai járási pártbizottság által szervezett tanfolyamon tizenöten kezdték az ősszel a tanévet. Párttagok és pártonkívü- liek, többségükben történelemszakos tanárok, illetve esti egyetemet végzett pártmunkások. Időközben ketten maradtak ki. A tanfolyamvezető Molnár János, a járási pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. Hogyan folyik az oktatás? — Az esti egyetemhez hasonlóan. Heti egy alkalommal tartunk foglalkozást. Az előadást követő héten szemináriumon beKOVÁCS PÉNEST az elmúlt évek folyamán több ízben hiába várta a bérleti hangversenyek közönsége — e hét elején végre elég szép számú hallgatóság előtt eljátszotta Beethoven hegedűversenyét a kecskeméti színházban. Legutóbbi vendégszereplése óta nemzetközi hírneve tovább növekedett s hazai megbecsülését jelzi, hogy a Zeneművészeti Főiskola főigazgatójává nevezték ki. Méltán tartják őt zenei életünk, hangszeres kultúránk reprezentatív képviselőjének bel- és külföldön egyaránt. Annak a nagy hegedűs generációnak leszármazottja ő, mely egykor Hubay mesteriskolájából került ki, s tette világhírűvé a magyar hegedűpedagógiát. Magas fokú hangszertudás, színgazdag tónus és mindent átható zeneiség jellemzi muzsikálását. Kár lenne, ha a pedagógiai munka és a Főiskola vezetésének gondjai túl sok energiáját kötnék le s ez előadóművészetének rovására menne. Ennek előjeleit kis mértékben érezni lehetett mostani produkcióján, de nem annyira, hogy zavaró lett volna, vagy a zenei élményt csökkentette volna. A Beethoven-kon- cert többféle lehetséges értelmezése közül Kovács Dénes felfogása árnyalt volt, mértéktartó és hiteles, fra- zeálása világos, ritmikája pontos, de a tételeken belüli egységesebb tempóvétellel a mű klasszikus széljük meg a tanultakat. Az új oktatási formához új tankönyvet bocsátottak ki. Megfelel-e a célnak? — Szerintünk a tankönyv jó. Áttekinthető és részletes. Milyen módszert követnek a szemináriumon? — Bevezetésül mindig két kiselőadás hangzik el. Az egyik hallgató tömören összefoglalja az anyagot, a másik pedig olyan témát dolgoz fel, ami az anyaghoz kapcsolódik, de önálló búvárkodást követel a szakirodalomban. Esetenként főiskolai előadónak is becsületére válnának ezek a kiselőadások. — Bevallom, hiba azért nálunk is van — folytatta Molnár elvtárs. — Ha más nem, az, hogy gyakran nem marad idő a szeminárium végén az összefoglalásra. Mindig elhúzódnak a viták. A hallgatóknak pedig, vidékiek lévén, a vonat, busz szerint kell hazaindulniuk. Milyenek ezek a viták? — Milyenek? Nálunk nincs úgynevezett kényes kérdés. A tanfolyam vezetője tehát csak alaposan felkészült propagandista lehet? — Bizonyosan. De a kérdésekre nem én válaszolok. Hanem ők. Ebből kerekednek a parázs és termékeny viták. Senki sem unatkozik és mindenki választ kap. Es így szerzik meg a szükséges biztonságot, előadókészséget, hiszen jövőre egyensúlyát jobban biztosíthatta volna. A kísérő együttes nem tudta mindig pontosan követni a szólistát, ennek oka többek között az összedolgozottság hiánya lehetett. Ilyen rangos szólista és ilyen mű esetén több próbalehetőséget kellene biztosítani! A BUDAPESTI MÁV Szimfonikus Zenekart Róna Frigyes, a kecskeméti színház egykori zenei vezetője vezényelte. Róna koncertjeinek kétségtelen pozitívuma, hogy minden egyes alkalommal műsorra tűz egy-egy, városunkban bemutatkozónak számító modem magyar művet. A nyitó számként előadott Sugár: Divertimento a megírása óta eltelt húsz esztendő alatt semmit sem vesztett frissességéből, elevenségéből, érdemes volt tehát megismerkednünk vele. Sajnos, a vonóskar sájó néhányan közülük szintén tanfolyamot vezetnek. A hallgatók többnyire fiatalok. Az új oktatási formának a többi között az is célja, hogy a káderfejlesztési tervek számára közelebbről megismerje a párt- bizottság az utánpótlást és így mód nyíljon a legjobbak kiválasztására. Ott, ahol nem sikerült az idén a tanfolyam, mi volt a hiba? — kérdezzük ismét Papes elvtársat. — A közfelfogás szerint olyan tanfolyamon, ahol nem kell vizsgát tenni, nem is kell megerőltetnie magát az embernek. A magyar párttörténet-tan folyam mégis kemény feladat. Az önálló felkészülés, a sok kötelező olvasmány rendszeres munkát követel. Ez ugyanis nem tömegoktatási forma, hanem propagandista képző oktatás. Ezzel szemben itt még csak tanulmánvi szabadság sem jár. — Következésképp: ahol nem mondták ezt meg előre a jelentkezőknek (nehogy „elriasszák” őket), ott a váratlan nehézségek láttán sokan abbahagyták. A tanulság az, hogy jövőre jobban kell elvégezni az előkészítést. A bajaiak félévvel előbb hozzáláttak a szervezéshez. A jövő évad előkészítésén már most dolgoznak. Együttműködve a tanács művelődési osztályával és a társadalmi szervekkel. M. L. padtabb hangzása a darab hatását némileg lefokozta. RÚNA FRIGYES egyébként elsődlegesen nem hangversenydirigens. Muzikalitása, zenei intelligenciája, jó ízlése a pódiumon nem tud megfelelően realizálódni. Vezénylésében sok a külsőséges elem, ami önmagában nem lenne még baj, ha a zenei elképzelések teljesebb átadását szolgálná. Most azonban inkább ritmikai pontatlanságokhoz vezetett, ami a zenekar biztonságérzetét is csökkentette. Kár, mert végső benyomásként ez maradt meg a hallgatóban, nem pedig az, ami valóban szép volt a koncerten. Legjobban Mozart: Linzi szimfóniája két szélső tételének lendületes (bár a megszokottnál kissé hajszoltabb) megszólaltatása, érzelmi világának megragadása sikerült. Körber Tivadar HOSSZÚ heteik múltak el a debreceni II. országos népművelési ankét óta. Sokan azt gondolták, a tiszántúli disputa lezárja a népművelés problémáival kapcsolatos vitákat — a hatás viszont a viták to- vábbgyűrűzése volt Ez helyes is. Mert igaz ugyan, hogy már 1966-ban országos méretekben ismertette a Népművelési Tanács a népművelés 5 éves tervezéséhez (1966—1970) kidolgozott irányelveit — ám azóta is naponta megütköznek a nézetek: milyen a korszerű népművelés és milyen az elavult: össztársadalmi ügy-e a népművelés vagy kisebb közösségekre kellene bízni és így tovább. A hozzászólók főleg a népművelők oldaláról nézik e kérdéskomplexumot. Márpedig ez óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a jámbor óhajtások nem állják ki a mindennapi gyakorlattal való szembesítést. Arról van szó ugyanis, hogy kevés, a köz- napök gyakorlatában megvalósítható tanács hangzik el. Nagyon helyesen hangsúlyozták a tézisek, hogy közérthető, világos, a népművelést segítő műkritikára volna szükség. De lám, egy olyan filmnél, mint például Jancsó Miklós Csend és kiáltás-a, mind a filmet dicsérő, mind az alkotást elutasító kritikák zöme a dramaturgok, rendezők, esztéták szűk körének szóltak, s csak nagyon kis mértékben tájékoztatták a tájékoztatásra szoruló olvasót arról: érdemes-e megnézni a filmet, s ha igen, akkor miért A művelendő falusi nép is sok fontos tényt közölhetne igényeiről. Ez annál is fontosabb, mivel a falu összetétele a szemünk láttára változott meg. Az országos népművelési hálózat kiépítésének kezdeti szakaszában a falvakban a népművelők szántó-vető, VI— VIII. elemis, vagy annál alacsonyabb végzettségű emberekkel számoltak, akik nagyon hálásak bármilyen lris ismeretterjesztő tevékenységért, ami az ő pallérozásukat szolgálja. Ma ritka az olyan parasztcsalád, ahonnan ne járna él valaki az iparba. Megsokasodott falun az érettségizettek száma. A tv és a rádió viharos ütemű elterjedése magas színvonalú művészi élmények sokaságát kínálja a nagy tömegeknek. Es a korszerű ismeretek olyan mennyiségét, ami szinte már földol- gozhatatlan. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között néhány hagyományos ismeretterjesztő előadás nem kelt kellő érdeklődést. Figyelemre méltó tény, hogy miközben a színházak és a mozrk látogatottsága visszaesett, a művelődési otthonok közönsége 5 év alatt 4 millióval nőtt. Holott nem titok: a művelődési otthon jellegű intézmények zömének nagyon is kifogásolható az állapota. Minden második csupán egyetlen nagy teremből áll; kevés a szakköri helyiség (körülbelül 1800 az egész országban), csaknem félezer községben semmiféle olyan helyiség nincs, ahol társas összejövetelt lehetne rendezni, vagy alkalom kínálkoznék rendszeres népművelő tevékenységre. A lakosság jelentős része érzi a társasélet hiányát. Ezért oly gyakori különösen falun, hogy társadalmi összefogással építenek hajlékot a kultúrának. De elgondolkoztató jelenség, hogy a közös munkával megteremtett művelődési otthont sok esetben alig többen látogatják, mint ahányan a fölépítésében részt vették. A látogatónak gazdának kell éreznie magát. A sok helyen szinte túltengő tilalmi listák: pl. tilos a tv- hez nyúlni; tilos a sakkot bejelentés nélkül használni; tilos az újságot másik szobába átvinni — gyakran nemcsak a közös tulajdont óvják meg a rongálástól, de a kultúrházat is megkímélik a túlzott látogatottság „terhétől”. Ne feledjük, a látogatók nagy része nem azért megy ilyen helyekre, mert saját műveltségi szintjét gyötrőn alacsonynak találja. Szórakozni szeretne. Jókedvű, társas időtöltésre vágyik. Az is elégedettséggel tölti el, ha úgy látja, megbecsülést élvez ezen a helyen, a kedvét keresik. A maximalizmus itt eredménytelenségbe torkollik. Ne csodákat hajszoljunk, inkább az a csöndes, mindennapi lehetőséig lebegjen előttünk, amit például egy klubkönyvtár kíVáltozatos, színes programot készítenek elő május 1-re a Magyar Rádió és Televízió munkatársai. A Kossuth-adón az ünnep napján, reggel 9 óra 45 perctől 13 óráig tizenkét riporter nemcsak a Dózsa György térről, hanem más eseményekről is jelentkezik az URH-kocsik segítségével. Bekapcsolják a vidéki stúdiókat is: Győrből, Pécsről, Szolnokról, Miskolcról és Nyíregyházáról otthona nád. Az odaszokott falusi ember egyszercsak kinyúl a képzőművészeti albumért és belelapoz, mert a keze ügyében van; egyszer ott marad egy szavalőesten, mert a gyermeke már bolondul a versért. Ha egyszerűen és vonzó szavakkal beszélünk róla — kitárul érdeklődése a 2000-en túli jövő felé is... foglalkoztatni kezdik képzeletét a holnap gazdasági, technikai lehetőségei is. Van, aki örökre megmarad a csöndes diskurá- lás vagy tv-nézés mellett. Az sem töltötte fölöslegesen az idejét A tapintatos, körültekintő népművelői tevékenység mégis sokak számára nyit ablakot a közös művelődés lehetőségedre. Bajor Nagy Ernő A „Holnap99 60. évfordulója MAROSVÁSÁRHELY (MTI) A marosvásárhelyi szak- szervezetek kultúrházában irodalmi est keretében emlékeztek meg a „Holnap’’ írói közösség 60. évfordulójáról. A „Holnap” Nagyváradon alakult és tagjai között szerepeltek olyan neves költők és prózaírók, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály. Az emlékesten Nagy Pál, Zeno Githulescu és Franyo Zoltán írók beszélgettek ennek az irodalmi körnek a tevékenységéről és jelentőségéről. A helyi színházi együttes tagjai a „Holnap’’ tagjainak műveiből adtak elő. Nagyváradon a helyi „Ady Endre Kör” ünnepelte meg az évfordulót. adnak tudósítást. Több külföldi kapcsolás is várható. A televízió reggel 7 óra 45 perckor közvetíti Moszkvából a katonai díszszemlét és a sportolók parádéját. Ezt követi a budapesti dolgozók felvonulása és az intervíziós átvételek a baráti országokból. A délelőtt folyamán öt-ötperces időtartammal „hozzák” az intervíziós körkapcsolásban Szófiát, Bukarestet, Moszkvát, Prágát, Berlint és Varsót. (MTI) JELEK HOLDRÓL H0R5T MOHER tontosrtitus regénye nyomón irta C5. HORVATH TIBOR, rajtolta SEBOK IMRE Mint szomjanhalő a vÍzr£. úav vágyott a tudós NYT£L£/J MAGANYOSSAgAHAN. ÖSY£rt.£NcL,KxJP- KQDVA LÁTOTT MUNKÁHOZ. £GLSZ T£ST£ R£M£G£TT AZ IZGALOAf- TŐL. ALIG VOLT UKA MOZDULATAINAK. FOLYTATJUK Kovács Dénes—Róna Frigyes hangversenye Május 1. a rádióban és a tv-ben
