Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-25 / 96. szám
3. »Mat ms. április 28. cotftSrtBfi A tanács vb megtárgyalta: Legutóbb 1964 májusában, a helyszínen tárgyalta meg a Kecskeméti Városi Tanács V. B. a szociális otthon működését, az azzal kapcsolatos akkori feladatokat és legfontosabb fejlesztési tennivalókat. A négy évvel ezelőtti vb-ülés meghatározta azokat a bővítési tennivalókat is. amelyek megvalósítása elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy az otthon lakói, a gondozottak minden tekintetben jobb ellátásban részesüljenek. Most, néhány nappal ezelőtt ismét sor került az intézmény helyzetének, problémáinak megbeszélésére. Természetesen négy év óta sok minden megváltozott ebben az otthonban, korántsem lehetne azonban azt mondani, hogy semmi gondjuk nincs azoknak, akiík a kétszázhúsz, Idős, koránál fogva beteges emberrel naponta foglalkoznak. A nehézség elsősorban nem is a lakókkal van. hiszen ezt megértéssel, emberséggel, s ami nem utolsó: szakértelemmel meg lehet oldani. Mielőtt azonban a gondokról szólnánk, pillantsunk be az otthon működésébe. A kecskeméti szociális otthonnak nagy kertészete van, és itt — önkén-1 tes alapon — dolgozhatnak az otthon lakói, amit szívesen is tesznek. A munkának megvan az eredménye. Az elmúlt évben például 120 mázsa zöldséget, 50 mázsa burgonyát, és a részesművelésiben hasznosított 20 hold földről 180 mázsa kukoricát takarítottak be. A barom fiállománv közéi tízezer tojást „adott”, nem beszélve a hizlalda sertéseiről, amelyek közül tavaly 50 darabot vágtak le és fogyasztottak el. Ilyen tekintetben tehát nincs hiány. De megelégedéssel számolhatott be az intézmény vezetnie a kulturális lehetőségekről is. Húsz napilap és képes újság jár az otthonba, televíziójuk, több rádiójuk van. hetenként filmet, vetítenek a» öregeknek és a Katona József könyvtár 190 kötetes Bővítésre vár a kecskeméti szociális otthon Egymillió dollár megtakarítás kihelyezett kézi könyvtárában válogathatnak. Sőt időnként kirándulásokat is szerveznék. Az otthon azonban zsúfolt. Vannak olyan szobák, amelyekben 10—11 ágyat kellett elhelyezni, nincs megfelelő társalgójuk sem a lakóknak, s a tüzelő tárolása sincs kellően megoldva. Fel kellene újítani a konyhát stb. Ezek sürgető feladatok, de megoldásuk nem kilátástalan, máris különböző lehetőségek kínálkoznak mind a bővítést, mind a felújítást illetően. Reméljük — az otthon vezetőivel, lakóival együtt —hogy ezek a gondok 1972-re, az intézmény fennállásának 50. évfordulójára elintéződnék. Figyelemre méltó az Is, hogy az idős emberek nincsenek magukra hagyva, Mzárva a város életéből, közösségéből. Igen jó az otthon kapcsolata például a Hosszú utcai, valamint a méheslaposi általános iskolák úttörőivel. aMk időnként kultúrműsorral, apró figyelmességgel lepik meg a gondozottakat. Hasonlókat lehet elmondani több kecskeméti üzem szocialista brigádjáról is. Sajnos, azonban, ezt a patronáló mozgalmat eddig még nem sikerült annyira Mterjesz- tená, hogy minden szoba lakói részesülhetnének —a gyakran saját gyermekük kedvességét, figyelmességét pótló — patronálok látogatásának öröméből. A társadalmi és tömegszervezetek nagy segítséget tudnának nyújtani e mozgalom kiszélesítéséhez. G. S. Ä peremartoni Ipari Robbanóanyaggyárban épül fel az ország első összetettnitrogént, foszfort és káliumot egyaránt tartalmazó műtrágyát készítő üzeme. Az új üzem terveit az angol Spencer cég készítette. A technológiát ugyanettől az angol cégtől vesszük át. Az eredeti elképzelésekhez mérten, kereken egymillió dollárt sikerült megtakarítani a tervek és a technológia megvásárlási költségeiből. A már nyélbeütött megállapodás szerint az angol cég ugyanis csak a tervek lényegét adja, a részterveket viszont már hazai szakemberek készítik el. A világ egyik legkorszerűbb műtrágyáját készítő új hazai üzem 1970-ben már 250 ezer tonna összetett műtrágyát ad a mező- gazdaságnak. (MTI) A szerkesztőség postájából Még egy kis türelmet Az 1580 lakosú Gátér község tanácsa két éve tartalékolja a községfejlesztési alap bevételét olyan művelődési ház céljára, amelyben együtt lenne könyvtár, mozi, klubhelyiség stb. Nagyon igényli már a korszerű kulturális lehetőségeket a helység fiatalsága. Méltányolja igyekezetüket a helyi termelőszövetkezet a helyi földmüvesszövetkozet — ők 150 000, illetve 100 000 forinttal, s a MOKÉP, amely 100 000 forinttal járul hozzá a költségekhez. Az utóbbi a mozi- helyiség teljes berendezését Is biztosítja. A szép kezdeményezést kedvezően fogadta a megyei tanács is, s a KOFA-csoport talált is olyan szervet, amely vállalta, hogy társadalmi munkában megtervezi a művelődési házat. A Budapesti Iparterv Vállalat négy dolgozója járt lent a községben — még a múlt évben, s elvégezte a megfelelő felméréseket. Februárra ígérték a tervdokumentációt ... A község vezetői, dolgozói még várják... Szeretnék, nagyon építenék az új művelődési házat, mert a régi — kitört ablakaival, alapozás nélküli vert falával már csak az elmúlásra jó. Az Illetékesek megkérdezték a tervezőket, lehet-e számítani vállalásuk teljesítésére a közeljövőben? Remélik. — Tóth Miklós. Hadd fűzzük megjegyzésünket T. M. leveléhez. Nemes gesztus volt az Iparterv részéről, amikor társadalmi munkában vállalta a művelődési ház tervének elkészítését. De éppen ennek a felajánlásnak a jellege — társadalmi munka — zárja ki, hogy sürgessék, erőltessék. „Kötelezni** az ígért határidő betartására a tervezőket nem lehet. Bizonyára belejátszik a késésbe, hogy az új gazdasági reform kezdetével rájuk Is nem várt feladatok hárultak, ezért nem tudták még állni szavukat. Ha a budapestiek válasza nem kecsegtet közeli megvalósulással, forduljanak a gátériek a népfrontbizottsághoz. Annak közbenjárásával — esetleg más tervezőkkel — hamarabb elérik céljukat. Korrigáljuk Április 6-1 számukban jeleni meg egy hír — A szakma kiváló tanulója címmel, ehhez szeretnék hozzászólni. Tudniillik, nem egészen fedi a valóságot. A hír szerint csak Rácz István képviselte Bács- Klskun megyét a Szakma Kiváló tanulója országos versenyén. A karosszéria-lakatos szakmában az én fiam, Bánf! Tibor, a 9-es AKÖV kiváló tanulója is részt vett az országos versenyen, s az összes vidékieket megelőzve ötödiknek végzett. Tessék elképzelni, mit érzett, mikor a kis cikk róla egy szó említést sem tett. Bizonyára azt, hogy „ezért kár volt úgy hajtani”. Ha egy kicsit utánanéznek, mielőtt a hírt leközlik, kiderült volna, hogy nemcsak ebből a szakmából volt országos verseny. A cikkből úgy tűnik, hogy Kecskeméten, meg a megye sok más nagyüzemében nincs „Szakma kiváló tanulója”, csak Baján. — Bánfl Sándor, Kecskemét, Máriahegy 78. A szerk. megjegyzése. — Teljesen indokolt és jogos a levélíró észrevétele. Bajai tudósítónk pár soros híradása elhamarkodottan került a lapba. Mert bár igazat írt abból a szempontból, hogy a bajai Rácz István, aki a Szakma kiváló tanulója megyei versenyének győzteseként jutott az országos döntőbe, s ott Is becsülettel megállta helyét — azt már nem említette írásában, hogy ebben a szakmában a megyei II. helyezett Bánfl Tibor kecskeméti tanuló is ott volt az országos versenyen megyénk képviseletében. Ezért azonban nem okolható: ő saját üzemük tanulójáról írta, amit tudott. Nekünk kellett volna körültekintőbben érdeklődni. Egyébként 14 szakma harminchat kiváló ipari tanulója képviselte Bács megyét az országos versenyen. Apámról Irta: Nyina 85 éve, 1883. április 25-én született Szemjon Mihajlo- vlcs Bugyonnij, a Szovjetunió marsallja, a polgár- háború legendás hőse. 1918-ban megszervezte az első vörös lovasalakulatokat. 1919-től 1924-ig az I. Vörös Lovashadsereg parancsnoka. Jelentős szerepe volt Gyenyikin és a lengyel Intervenciós seregek felett aratott győzelmekben. A n. világháború idején a honvédelmi miniszter első helyettese volt. 85. születésnapja alkalmával leánya irta róla ezt a megemlékezést: R endszerint minden családban őrzik a családi hagyományokat. A mi családunkban ilyen kevés van: őseim egyszerű emberek, parasztok voltak, akiknek munkája az állam alapját képezte, de megszokott mindennapi életük, amely az utódok tiszteletét váltja ki, nem hagy élénk emlékeket. Dédapám 1861-ben röviddel azután költözött át a voronyezsi kormányzóságból a Don-vidékre, hogy elBugyonnája törölték a jobbágyrendszert. Elszegődött béresnek a kozákokhoz. Apám dédapja az orosz— török háborúból hozott feleséget a házhoz. A családi hagyományok szerint a menyecske haja szurokfekete volt és nem oroszul beszélt Nem emlegetném ük- anyám keleti származását, ha nemzeti vonásai nem ütköznének ki apámon. Barna a bőre, orra hosszú és horgas, szeme alatt sötét karikák. Nyolcvanöt éves, de szurokfekete haja még csak most kezd őszülni, a bajsza azonban már deres. A nyám harminchárom évvel fiatalabb az apámnál. Nemsokára betölti az ötvenkettediket. Aki megismeri, nyomban úgy érzi, jó barátra lelt. És csak én és az apám tudjuk, hogy milyen szerény és tartózkodó. Szergej bátyám 1938-ban született, apánk akkor már 55 éves volt. Egy év múlva velem gyarapodott a család, rá öt évre pedig megszületett Mihail öcsénk. Ahogy mi megszülettünk, apánk, nagyMterjedésű rokonságának legnagyobb bosszúságára, nem vesződött tovább unokatestvéreivel, hanem minden figyelmét és szeretetét ránk fordította. Szinte éjjel-nappal dolgozott, de minden szabad percét velünk töltötte. Rendkívül találékony ember, hány, de hány játékot talált ki a számunkra, amelyekben ő maga is aktívan bekapcsolódott. Így pihent és élvezte a társaságunkat. N agy zsebkés-, öngyújtó- és borotvagyüj- teménye volt apának. A borotváit természetesen nem adta nekünk, de a késeket és öngyújtókat igen, mint ahogy rögtön odaadta mindazokat a játékokat, amelyeket anyánk vásárolt és elrejtett, hogy megfelelő alkalomkor kaphassuk meg azokat. Igaz, megtiltotta, hogy a késeket kinyissuk, és az öngyújtókat gyújtogassuk, de mi persze titokban mégis megtettük, majd pedig rendre-másra elvesztettük a gyűjtemények ösz- szes darabjait. Ezért kikaptunk, mert apánk számára mindig a rend és fegyelem volt a legfontosabb. Ehhez szokott hozzá hatvanhat évi katonáskodása alatt s erre igyekezett megtanítani minket is. A mikor négyéves vol" tam, Szergej pedig öt, apánk lóra ültetett bennünket. Attól kezdve minden reggel, húsz éven keresztül, vele együtt lovagoltunk lei, s megtanultuk ennek az érdekes szakmának minden csínját-bínját. Vágtáztunk, akadályokat ugrattunk, műlovaglást végeztünk — kitanultuk a lovaglás magasiskoláját. Tizennégy éves koromban könnyen szereztem meg a minősített lovassportolői címet. Vasárnapokon a céllövöldébe jártunk apával. Fivéreim Mváló céllövők lettek, én is igyekeztem, hogy le ne maradjak mögöttük. Apánk rendkívül büszke ránk, jóllehet a leghétköznapibb emberek vagyunk. Nem tudja elfelejteni, mennyit szenvedett valamikor amiatt, hogy nem Szívünk szerint beszélt... AZT HISZEM, vélem együtt sokan vannak, aMk a Hazafias Népfront IV. kongresszusa előtt nem is tudták, hogy ilyen nevű község — Papos — egyáltalán van a világon. Azóta viszont az egész ország megismerte a falut, sőt minden bizonnyal elvitték hírét messze földre a nálunk járt külföldi vendégek ... Egyetlen asszony, Kiss Istvánné, az ottani termelőszövetkezet egyik tagja tette a köztudat részévé Papos falu nevét... Olvastuk a lapokból, hogy az ő felszólalásának volt a legnagyobb sikere. Szűnni nem akaró taps közben lépdelt le az emelvényről, s csak akkor illetődött már meg Mssé, mikor helyére ért, de a tetszésnyilvánítás nem akart véget érni. Mi adta az egyszerű parasztasszony hozzászólásának varázsát? Legközvetlenebbül talán így fejezhetnénk M. Amit mondott — és ahogyan előadta. Kis beszéde a jegyzetpapír közbeiktatása nélkül, egyenesen a fejéből jött, de minden egyes szavát a szíve melegítette át. Az érzések, emlékek, gazdag élettapasztalat — adtak hitelt szép gondolatainak. Ilyeneket mondott: „A mi Ms tesz-ünkben is látom, hogy összefogásban az erő. 1949 óta dolgozom a közösben, van egy kis ősbrigádunk ...” — Amit történetükről elmondott, ismerős, nem szükséges megismételni. Csak a summá- zatát: „Ügy hiszem, az a legfontosabb az egész országban, hogy fogjunk ösz- sze mindannyian ott, ahol dolgozunk. Azok is, akik az életet adó földön dolgoznak és mások, máshol is. És még azt a tiszta ra- gyogású, szívből született vallomást tegyük ide: Nincs annál szebb, ha az életet adó földön dolgozhat az ember...” BENNE VOLT a természetes közvetlenséggel megfogalmazott mondanivalóban minden, amiben sokszínűén, mélyen, őszintén az egész népfrontkongresz- szus munkálkodott. Hiszen minden azért történik, hogy Magyarország tízmillió lakosának értelméből, szívéből minél előbb, minél szebb egybehangzással járt Iskolába. Jól emlékszik arra, milyen hihetetlen erőfeszítésébe került ötvenéves fejjel elvégezni a katonai akadémiát vállán azokkal a terhekkel, amelyeket az állam bízott rá. Boldog, hogy mi főiskolát végeztünk (Szergej méghozzá kettőt), s olyan tudásra tettünk szert, amelytől ő valamikor meg volt fosztva. Egész szívével szeret bennünket. És szeretet sok van benne — van miből adnia. Engem lenyűgöz élettapasztalata, emberismerete. Csodálatra méltó az önuralma: lobbanékony természetű, mégis tökéletesen uralkodni tud magán. Vidám kedvű, szereti a tréfát és nagyszerű elbeszélő. Nagyon határozott, bátor és merész, becsületes és egyenes. Akaraterejét irigyelni lehet. S ezenM'vül sok mindenhez van tehetsége, amelynek felét sem tudta kamatoztatni életében. L| inden persze nem fél *** bele egy rövid cikkbe. Ezért kérem higgyék el nekem: az én apám nagyszerű ember. (CENTROPRESS— APN) ugyanígy Mvánkozzék elő a hitvallás: „Nincs annál szebb, ha az életet adó földön dolgozhat az ember.” Ez van abban, hogy: egységben a szocializmus teljes felépítéséért. Ez van benne a szocialista hazafi- ságban, s enélkül nincs szocialista internacionalizmus sem. Erről van szó, ha a szocialista demokratizmus gazdagításán szorgoskodunk. És ez testesül meg az egész népfrontmozgalomban. Legfontosabb az egész országban, hogy fogjunk össze mindannyian, ott, ahol dolgozunk... Amikor az új paraszti társadalom nevében szóló asz- szony mindezt így foglalta szavakba, Kádár János elvtárstól kezdve, miniszteren, a somogyiakat, nyírségieket képviselő küldötteken át Petőfi szülőföldjének delegátusaiig azt érezhették: az ő szívük szerint is beszélt. Mert az egyszerű mondatok mélyére tekintve azt mondhatjuk, erről volt szó végig a kongresszuson. Az életet adó földön minden eddigi sikerünket csak ösz- szefogással érhettük el. Ez a kulcsa további győzelmeinknek is. VOLT-E KÜLDÖTT, aki — mikor Kiss Istvánné a paposi tsz-gazdák éleíút- 3ár ól beszélt —, ne gondolta volna: „Igen, így volt., így... így...” — pedig a parasztasszony Papos faluról szólt... De Kádár János ugyanúgy — csak sok-sok, a paposiakéhoz hasonló helység sorsában — végigtapasztalta azokat... S tataházán Borsodi György, Tompán Födi István, vagy a félegyházi küldött Görög István, a kiskőrösi Csemák József és a többiek szintén átélték mindazokat... Nem egy küldöttől hallottam azóta: „Olyan jő volt találkozni a régi mozgalmiakkal ... Erőt adott... Jó irányban haladunk...” Tóth István Elmaradt kirándulás Valami szép, emlékezetes ajándékkal kellene „megkoronázni” ezt a nyolc esztendőt. Hiszen nemsokára kirepül a VIII. osztályos lányok, fiúk hada. — Körülbelül ezt mondta a Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola egyik tanára a közelmúltban, s a gondolatot gyors cselekvés követte. A cselekvés az ajándéknak szánt országjáró kirándulás megszervezésére irányult. Diákok, pedagógusok, szülők készültek nagy izgalommal a háromnapos útra. Gondolatban már mindenki a dunántúli tájakon, városokban barangolt. — Ekkor még nem sejtették, hogy a várva- várt kirándulás meghiúsul az utolsó pillanatban. Lényeg az, hogy amikor volt szállás, hiányzott az autóbusz. S amikor emiatt lemondták a szállást, már lett busz, és így tovább. Hogy ki, mikor hibázott a kirándulás lebonyolítását vállaló Expressz Ifjúsági és Diákutazási Irodánál, azt ma már nehéz lenne pontosan kideríteni. S hiba lenne az egyébként oly sok feledhetetlen bel- és külföldi túrát megszervező utazási iroda egész munkáját ebből az egy esetből kiindulva megítélni. Az iskolában — mint mondották — a hiba korrigálásától nem zárkóznak el. Május 15-ig még van mód diákkirándulások szervezésére, s ők szívesen élnének a lehetőséggel. Tehát: Csupán az „Expresszien múlik, hogy az elmaradt kirándulás mielőbb kézzel fogható valósággá váljék. Hisszük, hogy az „Expressz” is egyetért velünk abban, hogy kár lenne több mint harminc gyereket ettől az örömtől megfosztani... B. Gy.
