Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Év vége előtt ■ assan nemcsak az ™ igazi tavasz, hanem az év vége is beköszönt gyermekeink életébe, ér­demes tehát róia idejében beszélni. A legtöbb prob­lémát természetesen a félévkor bukott, vagy a jelenleg is gyengén sze­replő tanulók jelentik a szülőknek, pedagógusok­nak egyaránt. Sok szülő év vége felé már szinte beletörődik gyermeke rossz eredmé­nyeibe ... Ügyis hiába! — mondogatják —, ez az egy-két hónap már kevés. Nincs pedig igazuk. A tanulásban nemcsak a hó­napok, de a hetek is szá­mítanak. Amit idáig rend­szerint szorgalom híján nem sajátított el a gyer­mekük, azt még a hátra­levő időben pótolni tudja és pótolhatja is. Nem sza­bad tehát feladni a re­ményt, inkább ösztönözni kell őket a jobb és alapo­sabb munkára. Ez természetesen egy­magában nem elég! Igen fontos tényező a segítés. Nézzük először a közvet­len szülői segítséget. Itt az első lépés az osztály­főnökkel és a tárgyakat tanító szaktanárokkal tör­ténő alapos megbeszélés. Kérdezzük meg tőlük, melyek azok az anyagré­szek, amelyeket gyerme­kük nem tud, vagy hiá­nyosan tud. Ezután ne sajnáljuk “ az időt, üljünk le a gyermekek mellé és azo­kat a tárgyakat, anyagré­szeket vegyük át velük, kérdezzük ki tőlük több­ször is egymás után és rendszeresen, amelyekből gyengébben állnak. Ez a fáradság biztosan nem lesz hiábavaló, erre számtalan példát lehet felsorolni. Természetesen vannak olyan tárgyak, amelyek­ben nem minden szülő já­ratos (például orosz, ké­mia, biológia stb.). Éppen ezért nagyon nagy jelen­tőségű tényező a tanuló­társak segítsége is. E té ren elsősorban az iskolák úttörőszervezetére hárul szép és nemes feladat. Az ifjúsági mozgalom egyik fontos feladata különben is a tanulmányi munka, a gyengébbek segítése. Az úttörőszervezetben tevékenykedő pedagógu­sok, szülők, ifivezetők be­szélgessenek el erről a kérdésről a rajvezetőkkel. Szervezzék meg a patro­náló mozgalmat, alakítsák ki az úgynevezett tanuló­párrendszert az osztályok­ban. A szülők, akiknek a gyermeke őrsvezető, vagy tanulmányi felelős az őrs­ben, vagy a rajban, külön is szorgalmazzák, hogy fiaik, leányaik a mozgal­mi munkában tartsák egyik fontos feladatuknak a gyenge tanulók állandó és folyamatos segítését. (Segítsenek a feladatok megoldásában, a külön­féle könyvek, térképek kölcsönadásában, az együttes tanulásban, lec- kefelmoncfásban stb.) J\ közelgő év vége azonban nemcsak a bukott és gyenge tanulók­nak jelent problémát. Jól tudjuk, a tananyag ismét­lése, elmélyítése nem könnyű a jó tanulóknak sem, hát még a közepe­seknek! Ám az állandó és kitartó munka, az egyes anyagrészek ismétlése, lé­nyegének a kiemelése, a vázlatfüzetek lerövidített tényeinek az átvétele biz­tosítékot nyújt arra, hogy minden tanuló meg tud birkózni az év vége előtt álló feladatokkal. Virág a vázában Nincs talán olyan asz- szony. akiben ne élne a lakásdíszítés vágya. A legősibb és a legszebb a virággal történő díszítés. Minden otthonban akad elegendő váza, virágtar­tó, amely ezt a célt szol­gálja, csak megfelelően kell választanunk. Nyil­vánvaló, hogy az ala­csony formájú vázába nem tudunk hosszúszárú virágot, például jázmin­ágat, vagy szarkalábat tenni. A magas, szűknyakú vázába pedig csak egy-két szál virág illik. Képünk példázhatja a szép virágrendezést. A fürdőszoba — és az igénye Az egyik kis alföldi köz­ségben nem régiben az életszínvonal emelkedésé­nek kézzelfogható, kimu­tatható jeleit kerestem, gyűjtögettem. Látszólag nem volt nehéz; ebben a községben is, mint min­denütt az országban, az új két-háromszobás csalá­di házaknak egész sora épült fel az utóbbi évek­ben. A legújabbakban természetesen fürdőszoba is. Ez állt abban a kimu­tatásában, amit a községi tanács vezetői mutattak nekem. Tőlük indultam el ugya­nis a jelzett fürdőszobás házakhoz, néhány perces látogatásra. Már éppen az ötödiknél tartottam, ami­kor minden korábbi lel­kesedésem csaknem telje­sen lecsillapult. Mert a fürdőszobákban szinte mindenütt használaton kí­vüli bútorok, ócska lá­dák, üres hordók, edé­nyek, zsákok és egyéb, jó­formán limlomnak számí­tó dolgok sorakoztak. Vé­gül olyan háznál találtam magam, amelyiknek a fürdőszobájában semmi, de semmi nem volt, csak a vízlefolyólyuk. A háziasszony mentege­tőzve magyarázta: — Még nincs vízveze­ték. (Ez, sajnos, még va­lóban sok helyen akadá­lyozza a fürdőszoba teljes használatbavételét.) — A motor meg, amivel fel­szivattyúznánk a kútból a vizet, sokba kerülne és tartályt kellene a padlás­ra csináltatni —, sorolta és eléggé bizalmatlanul nézett rám, amikor azt kérdeztem: kié a motor­bicikli, meg a robogó a ház előtt? Azután meg­mondta, hogy a motor a nagyobbik fiáé, a robogó a kisebbiké. Igaz, hogy aa egyik árából kitelt volna a fürdőszoba berendezése, de ezek kellenek a fiúknak, mert a harmadik faluba járnak dolgozni. Soroltam tovább az ér­veket. Be kell hordani a konyhába, a vizet, sőt ki is kell cipelni! A fürdőszo­bában pedig megvan a le­folyó. Egy kis kályhát beállítva — nyáron talán még ez sem szükséges, de jó megoldás —, két-három marék csutkával egy fa­zék víz is felmelegedne és nem zavarná senki a tisz­tálkodókat. Hiszen a kony­hában nyüzsög a család, jönnek mennek a szom­szédok is. A háziasszony erre azt válaszolta, hogy ezt már így szokták meg, így volt ez az anyai, nagyanyai háznál is. Egy szoba, egy nagy család, hogy lépni is alig tudtak egymástól, de tisztálkodni azért mégis rendesen tisztálkodtak. Az akkor úgy volt, de mára, hogy megnőttek a házaink, természetes len­ne, ha velük együtt az igényeink is nőjjenek. S ehhez tartozik a tisztálko­dás is. A két fiú, akik csak rö­viddel azelőtt érkeztek ha­za, ott ácsorogtak a kony­hában, várták, mikor me­gyek már el — itt folytat­tuk ugyanis a beszélge­tést — mert mosakodtak volna, ott helyben, lavór­ból... Amint kifelé mentünk, jó asszonyi szokás szerint tovább beszélgettünk. Lát-j tam azonban a háziasz- szony arcán, figyeli is, nem is, amit mondok. Ha­zafelé azon töprengtem, hogy talán elfáradtak vol- nak az asszonyok abban a sok „újban”, változásban, amit az utóbbi évtized ho­zott? Hiszen ezekben a fürdőszobás házakban több keresőt is találtam, nem az anyagiakon múlik hát, hogy üresen állnak a fürdőszobák. Talán ez ellen a fá­radtság ellen kellene va­lamit tenni, felkelteni az igényt, a kedvet, hogy a korszerűbb körülmények­kel és lehetőségekkel él­jenek is az emberek! Sz. E. Hasznos háztartási eszközök Az edényboltok, az áru­házak háztartási, műsza­ki részlegeiben, a kiraka­tokban gyakran akad olyan árucikk, amelyeket a háziasszonyok szívesen vásárolnak meg munkájuk megkönnyítésére. Gyakran megyünk el azonban a ki­rakatokba, vagy a polcok­ra halmozott árukat né­zegetve úgy, hogy észre sem vesszük az újdonsá­gokat, vagy az éppen már nem is újdonságnak szá­mító hasznos háztartási eszközöket, Néhány ilyen háztartási eszközre sze­retnénk felhívni a figyel­met. Kis helyen elfér és sok­kal könnyebben, szebben vasalhatjuk a ruhát ha van egy szétnyitható, állvá­nyos vasalódeszkánk. A porszívónál lényegesen ol­csóbb az a német gyárt­mányú szőnyegkefélő, amely még a cérnaszálat is felszedi a padozatról. A háztartási eszközök közül nagyon praktikus a műanyagból készült hab­verő. Tejszínt és minden­fajta krémet fele annyi idő alatt készíthetünk el vele, mint a hagyományos habverővel. Azt hiszem nincs olyan háziasszony, akinek ne okozott volna bosszúságot a kifutó tej, A duplafalú alumínium is alkalmasak. A svéd és tejforraló, amelyet há- angol gyártmányú, formá- romféle méretben lehet ra, minőségre is kitűnő Üj vonalú, tálalásra is alkalmas főzőedénye'. kapni, biztosítja, hogy nem ég oda, s nem fut ki belőle a folyadék. Mellet­te nyugodtan dolgozhat a háziasszony, mert sípolva jelzi, ha a tej felforrt benne. Érdemes felfigyelni az újabb típusú, úgynevezett bajonett-záras kuktára is Egyszerre négyféle ételt lehet benne főzni. Ha nem kuktában főzünk, akkor azokat a modem vonalú, vastag falú, a meleget jól tartó főzőedényeket ajánl­hatjuk, amelyek tálalásra HÉTFŐ: Sóskaleves pirított zsemlekocka, pirított máj, vízben főtt burgonya, fejes- A saláta. KEDD: Rizsleves, sonkás omlett, alma. v, SZERDA: Sprágaleves, pap­rikás krumpli kolbásszal, fe­jessaláta. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, rántott párizsi, parajfőzelék, császármorzsa. PÉNTEK: Halleves, pontypaprikás burgonyával, túrós­csúsza. SZOMBAT: Kelkáposztafőzelék, sült virsli, alma. VASÁRNAP: Almaleves, töltött sertésdagadó, párolt rizs, vagy petrezselymes burgonya, fejessaláta, karamell puding. PONTY PAPRIKÁS. Hozzá- szelet, 6 deka zsír, 5 deka re- valók: 4 darab 20 dekás hal- szelt vöröshagyma, egy kevés piros paprika, egy és fél deci tejföl, só, 2 deka liszt, evő­kanálnyi lecsó. A zsíron megpirított vörös­hagymába paprikát teszünk és elkeverjük, majd hozzáadjuk a halszeleteket és a lecsót. Kellően megsózzuk s a hagy­más, paprikás zsíron megpör­köljük — keverni nem sza­bad — és a tűzhely szélére, vagy kislángra tesszük, s a liszttel elkevert tejföllel le­öntve néhány percig csendes forralással a halat készre pá­roljuk. Sós vízben főtt bur­gonyát adunk hozzá. SONKÁS OMLETT, Tűzálló edényben 4 deka vajat felol­vasztunk, 4 deka lisztet bele­keverünk, egy pohár tejet lassan ráöntünk s keverjük. Ha már nem forró, hozzáad­juk a négy tojássárgáját és a keményre felvert habját, 8 deka apróra vágott sonkát, kevés sót és mindezt jól ösz- szekeverjük. Palacsintasütőt zsírral kikenünk, liszttel ki­szórjuk, beleöntjük egyszerre az egész masszát, majd 10 percig sütőben sütjük. Ha el­készült, 5 deka vagdalt son­kát 2 kanál tejföllel összeke­verünk, bekenjük az omlettet és félbehajtva forrón adjuk az "karamell PUDING. HOZ- závalók: 9 deka porcukor, 1 deci víz,, 2 tojássárgája, 3 to­jás habja (2 deka vaj, 6 de­ka lisztből és fél deci tejből sűrű besamell). Palacsintasütőben 3 deka porcukrot barnára pirítunk, feleresztjük egy deci vízzel és mézsűrűre főzzük be. Majd elkészítjük a besamellt 6 de­ka cukorral. Ha sűrűsödni kezd, beleöntjük a karamellt és tovább főzzük egész sűrű­re. Ha kihűlt, 2 tojássárgáját és 3 tojás habját keverjük bele. Vastagon kivajazott és cu­korporral meghintett mély pudingformába öntjük és egy ujjnyi forrásban levő vízben állítva lassan ki gőzöljük. Nem szabad szorosan lefedni. Karamelles tejsodóval adjuk asztalra. Kedvelt táplálékunk: A joghurt evőeszközök szintén fi­gyelmet érdemelnek. A késgamitúrához élező is tartozik, s a kenyérvágó­tól a sajt- és hagymasze­letelőig minden fajta kést megtalálhatunk közöttük. A modern konyhában a mosogató dézsa is legyen műanyagból; jól bírja a forró vizet is, s most kap­ható. Végül egy apróság: a háztartási boltokban már mindenütt kapható az alumíniumedényekel valóban fényesre tisztító fémforgács. Az emberiség ősidők óta kedveli és fogyasztja a savanyú tejtermékeket. A joghurt a délkelet- európai népek „találmá­nya”, erre utal a török „ja-urt” (savanyú tej) szóból eredő elnevezése is. Kevesen tudják, hogy joghurtnak magyar neve is van: a bánátiak ked­velt eledele, a „tarhó” nem más, mint joghurt. Az eredeti — pásztor- népek által készített — joghurt jobbára juh tej'bői készül, esetleg bivatytej, vagy kecsketejből. Tehén­tejből csak a teiüzemi technológia kialakulása óta állítják elő. A ke­mény alvadékú. elefánt- csont színű tejterméknek jellegzetes íze és illata van. édeskésen savanyú aromájú, amelyet külön­leges tejsavbaktériumok alakítanak ki: a Strepto­coccus-, thermophylus és a Lactobacilus bulgaricus. E mikrobák a meleget kedvelik, 37—45 C-fokos hőmérsékleten növeked­nek és szaporodnak leg­jobban. A joghurt tejipari elő­állításánál az említett két tejsavbaktérium tenyésze­teit használják. Először 40—45 C-fokos sterilizált tejben szaporítják, majde savanyítóból 2—5 száza­lékot adnak a pasztőrö­zött, és 50 C-fokra lehű­tött tejhez. A beoltás után kis palackokba fejtik a tejet, és 45 C-fokos hő­mérsékleten 2,5—3,5 órán át érlelik. A megfelelő al- vadási fok elérésekor a joghurtot gyorsan 10 fok­ra hűtik, ezzel „megfé­kezik” a további savanyo- dást. Ezen a hőfokon az­után 6—8 napig is kifo­gástalan állapotban tart­ható. Alacsonyabb hőmér­sékleten még ennél hosz- szabb ideig, akár hetekig is eltartható a joghurt. A Szovjetunióban, ahol egyébként ugyancsak ked­velt és elterjedt táplálék a joghurt, a Lactobacillis acidophylus baktérium színtenyészetével készíte­nek alvadékot. főképp diétás célokra. Ennek az anyaga nyúlós, íze sava­nyú. Más országokban különféle aromaanyagok, gyümölcszúzalékok hozzá­keverésével a joghurt íze­sített változatait hozzák forgalomba. A Lactobacilus bul­garicus anyagcseretermé­kei a többi tejsavb akté­ri uménál eredményeseb­ben fékezik a veszedelmes kólibaktériumok fejlődé­sét. Részint ezáltal, ré­szint a tejsav fertőtlenítő hatásával szabályozza a belekben lejátszódó ké­miai folyamatokat. Lénye­ges jótulajdonsága továb­bá, hogy — ellentétben más baktériumokkal — az egész emésztőcsatornán végig hatékony. Ekként mintegy „rendet teremt” a bélflóra káros folyama­tai között. Különösen egyes gyógyszerek szedé­se esetén fontos ez, mert ezek a gyógyszerek a bél- flórát is megtámadják. Elméleti következtetések szerint emésztőszervekben végbemenő kémiai folya­matok mérgező végtermé­kei valóban idő előtti öregedést és érelmeszese­dést okozhatnak. Ennek elkerülése azonban a hosszú életnek csak egyik — bár nem elhanyagol­ható — feltétele.

Next

/
Thumbnails
Contents