Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

1968. április 21, vasárnap 1 oldal Megyénk nagy beruházásai Már az idén termel a Kecskeméti Gépelemgyár Rövid tudósításokban már többször hírt adtunk arról, hogy a Szerszám- és Gépelemgyár 190 millió fo­rintos beruházással új gyáregység építését kezd­te meg Kecskeméten. Fel­kerestük a vállalat köz­pontjában dr. Kalán Tibor műszaki igazgatót, s meg­kértük, válaszoljon a be­ruházással kapcsolatban néhány kérdésünkre. Elő­ször a Szerszám- és Gép­elemgyár feladatai iránt érdeklődtünk, hogy olva­sóink megfelelő képet al­kothassanak az új kecske­méti üzem jelentőségéről. — Milyen szerep h&rul népgazdaságunkban az önök vállalatára, illetve gyáraira? — Az utóbbi évtizedek­ben megindult rohamos technikai fejlődés terüle­tén mind nagyobb teret hódítanak a pneumatiká­val, vagy hidraulikával működtetett berendezések. Ma már el sem képzelhe­tő korszerű szerszámgép közúti, vagy mezőgazdasá­gi jármű, amelyen a hid­raulikus erőátvitelnek va­lamilyen változatát ne al­kalmaznák. A Szerszám- és Gépelemgyár öt üzem ösz- szevonásával alakult. Egyik gyárunk/ a Gép­elemgyár. Ennek profiljá­ba tartozik a sűrített le­vegővel működő préslég szerszámgépek, vezérlő elemek, valamint különbö­ző hidraulikus berendezé­sek — így a csavarszivaty- tyú teleszkóp-rendszerű emelő berendezések, hid­raulikus tápegységek és vezérlő elemek — gyártá­sa. — Mi késztette önöket arra, hogy Kecskemétet válasszák az új gyár fel­építésének színhelyéül? — Mint említettem a hirtelen megnövekedett igények egy új gyár fel­építését tették szükséges­sé. Beruházási programunk szerint Budapesti gyá­runkban egy pneumatikus és hidraulikus kutatóbá­zist alakítunk ki, a terme­lést pedig vidéken új gyár felépítésével oldjuk meg. Célkitűzésünk megvalósí­tására Kecskemét látszott a legalkalmasabbnak. Itt már kezdetben komoly tá­mogatást kaptunk a Bács- Kiskun megyei pártbizott­ságtól és tanácstól, vala­mint a városi párt- és ta­nácsvezetőktől. Az igények időközben to­vább növekedtek. Kielégí­tésük igen sürgetővé vált, ezért még az új gyár ter­melésének megkezdése előtt újabb telephelyet kell üzembe helyezni. Ek­kor ismét Kecskemétre gondoltunk, s itt újra se­gítséget kaptunk. Ily mó­don a városban két beru­házást indítottunk el, szin­te égy időben. Az egyiket a Szegedi úton, a mási­kat a Juhász utcában, a Szolgáltató—Javító Válla­lat telephelyén. Az új gyár beruházási költsége 150 millió forint, míg a Ju­hász utcai telep kialakítá­sára 40 millió forintot irá­nyoztunk elő. — Milyen lesz az új (izem. s mikor kerül sor az átadásra? — Modem hőkezelő üzem, foszfátozó műhely, festő részleg és kisegítő üzemrészek építése szere­pel az új gyár beruházási programjában. A kétszin­tes irodaépület egyik szár­nyában helyezkednek majd el az öltözők és a mosdók. Ezt az épületet egy átjáró köti össze a konyhával, büfével és a modem, vé­gig üvegezett étteremmel, amely egyúttal kisebb ösz- szejövetelekre, rendezvé­nyekre is alkalmas lesz. Minden helyiség — mű­hely, iroda, ebédlő stb. — fűtését gáztüzeléssel — ter­mo generátorok és kon­vektorok felszerelésével — oldjuk meg. A gyár előtt betonozott gépkocsiparkolót építet­tünk s a városi tanács épí­tési és közlekedési osztá­lyával előzetes tárgyaláso­kat folytattunk az üzem autóbuszjáratba való be­kapcsolására. A Szegedi úti új gyár befejezési határideje 1969. június 30. A kivitelező — a Bács megyei Állami Épí­tőipari Vállalat — ezt a határidőt sajnos, egy év­vel későbbre igazolta visz- sza, mert a „Fémmunkás” Vállalattól a nyílászáró szerkezetek utolsó részét csak 1969. első negyedévé­ben kapja. Szeretném meg­ragadni ezt az alkalmat, s megkérni mindkét vállalat vezetőségét, nyújtsanak se­gítséget a beruházás ter­vezett határidőre való be­fejezéséhez. Hasonló kéré­sem lenne a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelő- ipari Vállalathoz. A Ju­hász utcában az idén, a harmadik negyedévben már termelni akarunk. Eh­hez viszont az ÉPSZER Vállalatnak június 30-ig kell befejezni és üzemké­pes állapotban átadni a két üzemcsarnokot, az öltözőt és mosdót. — Mit gyártanak majd az új gyárban? — Fokozatosan Kecske­métre telepítjük a teljes préslégszerszámgép gyár­tást. Itt készül majd az autóbuszokhoz a lengés- csillapító is. Ez nagy mennyiségben előállításra kerülő gyártmányunk lesz, amely korszerű technoló­giát, s ennek megfelelően' modern szerszámgépeket és gyártástervezést igé­nyel. A Juhász utcai részleg­ben készülnek majd a te­leszkóprendszerű hidrauli­kus emelők, ezenkívül a munkahenger jellegű al­katrészek, amelyeket kor­szerű, nagy termelékeny­ségű gépeken állítanak elő. A Szegedi úton szerelik majd az autóbuszokhoz a lengéscsillapító munkahen­gereket, ily módon beruhá­zásunk szorosan kapcsoló­dik a közúti járműfejlesz­tési programhoz. — Hogyan gondolják meg­oldani a műszaki és szak­munkás-utánpótlást? — Vidéki üzemtelepíté­sünk egyik célja, hogy Kecskeméten a foglalkoz­tatottság arányát javítsuk. A Szegedi úti új gyárban 475, a Juhász utcában tel­jes kapacitás esetén — amely 1971-re várható — 225 munkást kívánunk fog­lalkoztatni. A női munka­erők aránya 25 százalék lesz. Ezenkívül 125 szelle­mi dolgozóra lesz szüksé­günk. Mindkét telepen a gyár­tási profil olyan, hogy mind a műszakiaktól, mind a szakmunkásoktól magas felkészültséget kíván. A szakmunkás képzés már megkezdődött a Ju­hász utcai ipari tanuló tan­műhelyben. Ez azonban kevésnek bizonyul, s a jö­vőben a Szegedi úton old­juk meg a szakmunkás- képzést. Az 1968—69-es tanévtől évente mintegy 100—120 szakember képzé­sét tesszük lehetővé. A je­lenlegi Izsáki úti telepün­kön dolgozók képezik majd a törzsgárdát. Ezen­kívül foglalkozunk a be­tanított munkások szak­munkássá való átképzésé­vel is. Műszakiakat a Kecske­méti Felsőfokú Gépipari Technikum végzős hallga­tói közül minden évben veszünk fel. Ezekkel a bu­dapesti anyagyárban meg­ismertetjük gyártmányain­kat, s az üzemszervezést. — Kecskeméti üzemükben többen keveslik a jelen­legi órabéreket. Ml erről a véleménye? — Az 1962 óta működő Izsáki úti telepünkön ed­dig csak nagyoló és simí­tó alkatrészgyártás folyt. Az ilyen jellegű munkák­hoz megfeleltek az alacso­nyabb képzettségű dolgo­zók. A jelenlegi beruhá­zással a kecskeméti telep is kész gépek előállítására tér át, s ennek következté­ben magasabb szakkép­zettségű szakemberekre lesz szükség. Ez természe­tesen magával vonja a ke­resetek emeléséi amit egyébként az év második felében kecskeméti dolgo­zóink már tapasztalni fog­nak. Az új gyár indulása­kor ugyanis a Kecskemét­re kerülő gyártmányfélesé­gek elkészítésének megfe­lelő magasabb átlagkere­setek is kialakulnak majd — fejezte be tájékoztató­ját dr. Kalán Tibor mű­szaki igazgató. Nagy Ottó Virágok között Szinte felüdülés meglátó- I hosszú gatni a kecskeméti Boldo- sorolni gulás Termelőszövetkezet | — A virág iránti érdek­Kőrös Erzsébet gerbéra csokrot köt. Ez az kedvelt virág szép pasztell színekben díszük. virágkertészetét. Irigylésre méltó egy kicsit Varró Pál, a telep vezetője, aki már tíz év óta irányítja itt a munkát. Jóformán semmi­ből jött létre ez a virág­termelő üzem. Magyar Ká- rolyné, a telep helyettes vezetője már a termelőszö­vetkezetben tanulta a szak­mát. ök ketten vezetnek körül az üvegházakban. Jelenleg 1100 négyzetméter ezek fe­lülete és ehhez jön még ezer négyzetméter a hol­landi ágyakban. SJokféle dísznövény pompázik itt, ideig tartana fel-1 szünk minél többet adni. a fajtákat. | A virágmagtermesztés is jól jövedelmez. Egy hold sárgaviola-mag 28 ezer fo­rint bruttó bevételt hozott a szövetkezetnek. Az idén is termelnek többféle vi­rágmagot külföldi megreng delésre. Varró Pál örömmel új­ságolja, hogy tovább bőví­tik — ezer négyzetméteres üvegházzal — a telepet. A beruházást saját erőből sze- retnék megoldani. Az irodán Érsek Tibor elnökkel a további tervek­ről beszélgetünk. — Jövőre ismét ezer négyzetméteres üvegházat szeretnénk építeni. Ugyanis annyira nő a virág iránti kereslet, hogy jelenleg ne­hezen tudjuk kielégíteni az igényeket. Bizonyíték erre, hogy virágboltunk évi for­galma tavaly több mint 300 ezer forinttal haladta meg az előző esztendeit. A ve­vők száma négy év alatt csaknem megkétszereződött. Igen jövedelmező a park­építés. Ez a melléküzem- ág a bevétel jelentős ré­szét adta tavaly is. A szük­séges dísznövényeket a ter­melőszövetkezet maga szál­lítja. Az idén a fűzfői új lakótelep parkosítását foly­tatják, azonkívül a Csepel Autógyárral kötöttek szer, ződést. igen a termelőszövetkezet jól zárta a tavalyi esztendőt. Az egy szántóegységre jutó bruttó jövedelem megha­ladta a 23 ezer forintot. Az idén ezt tovább akarják nö­velni. K. S. lődés párhuzamosan növek­szik az életszínvonallal és a kultúra fejlődésével — mondja Magyar Károlyné. — Változik az ízlés is. A központi fűtéses lakások terjedése mindinkább a száraz, meleg levegőt jól tűrő szobanövények iránti keresletet növeli. Nekünk is feladatunk, hogy ezekből neveljünk többet. Ilyenek például a bromélia-félék, a bilbergia, őszre egy új filodendron is megjelenik majd az üzletünkben. Ter­mészetesen a régi, megszo­kott fajtákból is igyek­Illegális húsfeldolgozó ámoH tanulsággal A HARTAI Üj Elet Ter­melőszövetkezet engedély nélkül vágóhidat rendezett be. Vágóhelyi engedélye ugyan megvolt, de a hús- feldolgozáshoz nem kapott hozzájárulást. Februárban a központi Hús- és Tejvizs­gáló Állomás kétszer is ki­fogásolta a Budapest IX. kerület Kossuth téri el­árusítóhelyen forgalomba hozott árut. Gennykeltő baktériumokat, a megenge­dettnél több kóli bacilust, penészgombákat találtak a töltelékben. Ezek a tények. Nézzük meg közelebbről, hogyan történhetett meg mindez, az egyébként jól gazdálkodó termelőszövetkezetben ? A megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a megyei Mi­nőségvizsgáló Intézet és a szerkesztőség bevonásával helyszíni vizsgálatot tartott. Jelen volt az ellenőrzésen e sorok írója is. Megállapítottuk, hogy a vágóhídon a kötelező higi­éniai rendszabályokat egyáltalán nem tartják be. Többek között az ott dol­gozók nem viseltek fehér köpenyt, illetve kötényt. Egyébként maga az egész helyiség alkalmatlan a vá­gásra, vagy legalábbis na­gyobb mennyiségű áru elő­állítására. Már épül a szom­szédságában a korszerűbb vágóhíd, mintegy százezer forintos beruházással. Ki­csit késve. Egy régebbi he­lyiséget alakítanak át. Vé­leményünk szerint addig nem lett volna szabad hoz­zákezdeni a húsfeldolgozás­hoz, még ez el nem készül. A dokumentumok szerint többször kértek húsfeldol­gozási engedélyt a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­tól. NEM VÁRTAK meg a döntést. Azt hitték, a vá­góhelyi engedély önmagá­ban elég. Szabálytalanul hozzákezdtek a töltelékáru gyártásához, méghozzá sa­ját őrlésű paprika felhasz­nálásával. Tartósított hús­áruk gyártásához kérni kel­lett volna az engedélyt a megyei Minőségvizsgáló In­tézeten keresztül. A pap­rika gyártása pedig — mint ismeretes —, állami mo­nopólium. A termelőszövetkezet ve­zetői jószándékukat bizony­gatták, amit nem is vo­nunk kétségbe, hiszen köz­ismertek a hartai Üj Élet jó eredményei és a közös gazdaság eddigi tevékeny­sége is bizonyíték erre. A melléküzemágban feldol­gozásra szánt hízóanyagot a terven felül tenyésztett mennyiségből fedezik. Más­szóval, nagy erőfeszítéseket tesznek a sertéstenyésztés további fejlesztésére. Töb­bek között három újabb 300-as hizlaldát építenek az eddigiek mellé. A rendel­kezések nem tudása azon­ban nem mentség senki számára. A termelőszövet­kezeti törvény lehetővé te­szi a melléküzemágak fej­lesztését, azonban csak ak­kor, ha ehhez az érintett közös gazdaság megfelelő feltételekkel rendelkezik és betartja az előírt rendsza­bályokat. Ez esetben a közös gaz­daság vezetősége nem járt el elég körültekintően. A higiéniai szabályok be nem tartásának elmulasztása könnyen bajt okozhatott volna. Félreértés ne essék, nem a kezdeményezés ellen va­gyunk. Mint hírlik, a jó házikészítményeket szíve­sen fogyasztják a pestiek. Egyre nagyobb a kereslet a termelőszövetkezet stand­ján. A nagyobb önállóság azonban növeli á felelőssé­get is. A hartai Űj Életnek nem érdemes eddigi jó hír­nevét kockáztatni. GONDOLJUK, hogy a termelőszövetkezet vezetői levonták a tanulságokat mindezekből. Ennek egyéb­ként már helyszíni vizsgá­latkor tanújelét adták. Kereskedő Sándor I Cikkünk nyomán Rendet teremtett portáján az Utasellátó „Ne így lássák el az utast, tisztelt Utasellátó V* címmel elmarasztaltuk a kecskeméti vasútállomás egyik utasellátó pavilonján nak a dolgozóját. Egyrészt azt kifogásoltuk, hogy len takaratlan lángosok, szend­vicsek között fésülködött, másrészt azt, hogy a fen ketekávét rúzsos peremű pohárban szolgálta fcL Utaltunk a cikkben a Kön JÁLL 1967. novemberében szerzett tapasztalataira is. Cikkünkre Csóka Károly üzletvezető válaszolt. Idéz­zük a levelet: „Helytálló a szerző megállapítása, való­ban rúzsos pohárban szol­gálták ki, ami enyhén szól­va megengedhetetlen. A kartársnő is a szendvicsek, lángosok „társaságában” igazította meg a frizurá­ját. Mindezért utólag elné­zést kérünk, a kartársnőt pedig — aki a törzsgárda tagja és több mint tíz évi panaszmentes munka áll mögötte —, írásbeli figyel­meztetésben részesítem.” A KÖJÁLL-vizsgálattal kapcsolatban az üzletvezető elmondja levelében, hogy a múlt év novemberben fel­tárt hibákért nem érzik magukat felelősnek, idő­közben ugyanis új vezető került a kecskeméti Utas­ellátó élére. Az április ele­jén lezajlott ellenőrzés már azt állapította meg, hogy az étteremben és a konyhá­ban tisztaság, rend uralko­dik, megfelelő az áru elhe. lyezése a peronon levő pa­vilonban. Megnyugtató a gyors ín. lázkedés és különösen a KÖJÄLL legutóbbi vizsgá­latának az eredménve. B. D.

Next

/
Thumbnails
Contents