Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
í. oldal 1968. április 21, vasárnap Üj „fényes szellők" fújnak Sxabadságos anyukák Domokos Mária, a kis- =• illási községi, a kiskun- lasi járási népfrontbi- ttság tagjai ugyancsak me- énk népfrontmozgalmát pviselte — negyvennyol- d magával — a IV. ngresszuson. A fénykép kor készült róla. amikor i ’ utazás előtt még egy „el- : szításra” jöttek össze a ' ildö'úsk a népfront me- •ei titkárságán. Mielőtt elfoglalta helyét n patkó alakúra formált nácskozóasztalnál, né- t Íny mondatnyi beszélge- ' sre sikerült őt félrehív- ' i. A derűsen komoly kis- ny alig pár éve érettsé- zett. Azt követően a he- i gépjavítónál kezdte a enyérkereső életet, s ■ ándössze egy hónapja körvezető a helyi Szabadig Tsz-nél. Fiatal — nép- •ontmozgalmi „múltját” ‘ ikintve is. De már ré- ebbről gyűjtött tapaszta- ' »tokát mozgalmi, közéleti vünkéből, hiszen 1965 óta A magyar ifjúság az idén is a szolidaritás jegyében ünnepli április 24-ét a gyarmatosítás és újgyarmatosítás ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság világnapját. Április 19-től 27-ig szerte az országban politikai demonstrációkat, nagygyűléseket, vietnami műszakokat, a hazánkban tanuló külföldi diákok részvételével baráti A vonal túlsó végén: Nagykovácsi János, a Bal- lószögi Községi Tanács V. B. elnöke. — Milyen tapasztalatokkal szolgált a napokban megtartott növényvédelmi határszemle? —kérdezzük. — Kezdjük azzal, amivel jogosan büszkélkedhetünk. Az őszibarack-, továbbá az alma- és körtefák permetezésének, növényápolási munkáinak a tulajdonosok 90—95 százalékban eleget tettek. Ezzel szemben a cseresznye-, meggy- és a szilvafaállománynak csupán az egynegyed részén végezték el a tennivalókat. KISZ-titkár is. Most már tehát — ha lehet így is mondani —, a közéletiség „felsőbb” osztályába lépett. Közgazdasági technikumot végzett, így ebből a szempontból is megkérdeztalálkozókat rendeznek a KISZ-alapszervezetek, úttörőcsapatok. Az ünnepségeken 42 nemzet fiataljainak képviseletében több mint félezer ösztöndíjas vesz részt, köztük a hős vietnami nép hazánkban tanuló fiataljai. A világnap előestéjén több város ifjúsága fáklyás felvonulást rendez. esősben április első harmadáig még egyetlen időszerű növényvédelmi feladatnak sem tett eleget. — Mivel segítik elő az illetékesek a hatékonyabb védekezést? — A községi növényvédelmi operatív bizottság nemcsak előadássorozattal, szakkönyvek terjesztésével mozgósít a teendők végrehajtására, hanem az időszerű feladatokat tartalmazó részletes útmutatót is adott minden gyümölcsfa-tulajdonos kezébe. hettük: a termelőszövetkezeti élet, gazdálkodás melyik területe érdekli leginkább? Mosolygott, s ebből mi is megérthettük, kicsit nagyzoló volt a kérdés: mert ugyan egy hónap alatt át lehet-e tekinteni egy új munkaterületet? Nála idősebbeket is próbára tesz a változás. — Még csak ismerkedem, s hogy ez elég gyorsan megy, vezetőim segítségének köszönhetem. Böngészgettem terveinket. Szépen lesz beruházás nálunk. Színeik, hidroglóbus. Kertészetünk jelentős, oda is kell a víz... Ügy érzem, érdekes, komoly ágazat a pénzügyi vonal... Terveim? Ha minden jól megy, főiskolán szeretném folytatni ... — Aztán el a faluból? — hangzott akaratlanul is az obiigát kérdés. Mert- hisz ugye, a felnőttek körében bőven vannak ilyen előítéletes nézetek: aki fiatal, csak a városba vágyódhat. — Nem... — válaszolta halvány meglepődéssel. — Érettségi után sem volt bennem ilyen törekvés. Szeretek itthon dolgozni... Hogy majd a távoli jövőben hogyan lesz. ki tudja? Ez reális, őszinte felelet volt. Éppen az hagyott volna az emberben valami kételyt, ha mondjuk amolyan „szabályos, vonalas, előírásos” fogadkozást hallunk: „Hogy én a faluból elmennék? Soha!” ... A népfront kongresszus előestéjén, a televízión közvetített beszélgetés alkalmával az ifjúságról is sok szó esett. Ekkor említette Bugár Jánosnó, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, hogy a legfiatalabb kongresszusi küldött éppen Bács megyéből való, egy kislány, örültünk ennek, de annak is, hogy a megyei titkárságon „csak úgy fejből” nem tudták megmondani: Domokos Mária ez a kislány? Mert másik is lehetett... Ügy is volt. A küldöttek között még nála is egy évvel fiatalabb a kiskunhalasi városi elnökség tagja, Németh M ária ... J óleső érzés tudni, hogy ilyen bátran vonjuk a közélet iskolájába az ifjúságot... A mi negyvenötös—negyvenhatos lobogásunk folytatódik bennük... J. T. Tóth István HÁROMSZÁZ PERC! Készülnek a fiatalok i gyarmatosítás ellen küzdő ifjúság napjának megiinneplésére. Egy határszemle tapasztalatai EGYRE TÖBSB sza- ™ badságos anyukánk van — mondja mosolyogva Varga Sándomé, a Kecskeméti Konzervgyár szakszervezeti bizottságának titkára. — A gyermekgondozási segélyről szóló, tavaly januárban megjelent rendeletnek sokan megörültek és egyre többen veszik igénybe a két és fél éves szabadságot. — Mit szól ehhez a gyár vezetősége? — Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet —, tréfál egy pilanatra Vargá- né. — A két és fél évre otthonmaradók helyét természetesen be kell tölteni. — tehát fokozódnak a munkaerő-problémáink. Ezzel szemben viszont jelentősen enyhülnek szociális gondjaink. A gyári dolgozók sok száz gyermekéből, sajnos, mindössze kétszáz- negyvenet tudunk elhelyezni bölcsődében, illetve napköziben. Szabó Pálné SZTK-ügyintéző érdekes statisztikai adatokkal dokumentálja a rendelet kedvező hatását. — Tavalyelőtt kilencvennyolcán szültek, a múlt évben viszont már százhar- mincnyolcan. Közülük hat- vanan vették igénybe a két ás fél éves szabadságot. Most, az első negyedévben már negyvennyolcán szültek, s közülük mindössze nyolcán jönnek vissza dolgozni a szülési szabadság letelte után. Van különben egy érdekes —. nyújtott szabadságú esetünk is. Az egyik asszonyka tavaly nyáron kezdte meg a „hatszáz forintos” szabadságot, s pár nappal ezelőtt, ezt megszakítva, ismét szülési szabadságot vett ki. Amint ez lejár, első gyermekének két és féléves koráig ezerkétszáz forintot kap havonta. — Sajnos, problémák is akadnak. Gyárunkban igen sok a szezonra szerződött dolgozó, akik nem tudják teljesíteni a szükséges feltételeket —, ilyen például a tizennyolc hónapon belüli legalább egyéves munkaviszony —, és sajnos, részükre nem tudjuk biztosítani a két és fél éves szabadságot. R ÖVID SÉTÁT teszünk a gyárban. Szinte találomra kérdeztünk meg egy fiatalasz- szonvt, aki mosolyogva válaszolt: — Nem is tudom elmondani, milyen nagy gondot vesz le a váltunkról ez a rendelet. Férjem mozdony- vezető, változó munkaideje Kecskeméti nap a Rádióban _ Minek tulajdonítható e z a mulasztás? — Annak a sokhelyütt elterjedt téves szemléletnek, hogy ezek a gyümölcsfák nem is igénylik a permetezést. A védekezést elhanyagoló termelők ellen 26 esetben voltunk kénytelenek szabálysértési eljárást kezdeményezni. Sajnos, mezőgazdasági nagyüzemeink sem mindig járnak elől jó példával. A Helvéciái Állami Gazdaság körzetében például több holdnyi elhanyagolt területrészek is akadnak. A kecskeméti Nemes Kadar Szakszövetkezet pedig a kezelésre átvett csaknem félszáz holdnyi gyümölTöbbször hírt adtunk már róla, hogy április 22- én kecskeméti napot rendez a Magyar Rádió, mégis most újra fel kell rá hívnunk a figyelmet. Részint, mert holnap lesz, másrészt pedig, mert nem tudjuk eltitkolni örömünket most, hogy a Rádió és Televízió Üjság már részletesen és végleges formájában közli a programot. Tíz adás (összesen csaknem 300 percben) hírösíti tovább a Hírős Várost a rádióhullámokon. Nem tudhatjuk még, milyen a riportok színvonala, az azonban már a címekből is kitűnik, hogy arányérzékből, szerkesztésből remekeltek a műsor összeállítói. Múlt, jelen és jövő egyaránt szóba kerül, a mező- gazdaság és ipar kérdései csakúgy, mint település- történet és a kulturális élet problémái. Búzás Andor és Vass Ottó mikrofonja a nagy tanyavilágba látogat el, Bán Béla a megyeszékhely lendületesen fejlődő iparát mutatja be, Ungvár Mária kulturális vezetőkkel folytat kerekasztal-beszélge- tést, Kisspista István a Művésztelep műtermeit látogatja sorra, Vajda Zsuzsa és Földvári Géza a jövő mezőgazdasági szakembereit faggatja terveikről. Sorolhatnánk tovább is, de az RTV újság, a különböző heti- és napilapok pontos tájékoztatót nyújtanak az egyes műsorszámokról. (Nem utolsósorban a szombati Petőfi Népe melléklete, a Kép és Hang!) Kellemes rádiózást kívánunk. Reméljük, hogy az adások hatására még többen megismerik és megszeretik a 600 éves Kecskemétet. miatt a kicsi felügyeletében nem lehet rá számítani. A bölcsődei felvétel reménytelen, ötszáz forinton alul pedig senki sem vállalja a gondozást. Így azután kapom majd a fele fizetésem és nevelem magam ... májusra várjuk —, teszi hozzá halkan. Kun Istvánná bizakodó, örömteli szavai után a szárító üzemben még egy véleményt jegyeztem fel. — Nyolc gyermeket szültem —, mondja özvegy Kanizsai Józsefné —. de még csak babakelengyét sem kaptam, nemhogy otthon maradhattam volna velük fizetéses szabadságon. Jó ezeknek a mai fiataloknak — sóhajt -, maid így folytatja: Az egyik lányom nemrégen ment férjhez. A MÄRIAVÄROS egyik ** kis utcájában keresem Szabó Gyulánét, aki a gyárban elsőnek vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ragyogóan tiszta kis konyhában beszélgetünk, a család szemetén ye az „anyuka-nevel- te” tizenöt hónapos Gyu- szdka a szobában alszik. — Nagy gondban voltunk annakidején, nem is tudom, hogyan oldottuk volna meg a kisfiúnk gondozását. Igaz, a hatszáz forint fele annak amit azelőtt kerestem, de gondos beosztással nincsenek anyagi gondjaink. A gyár? Hiányzik. Ha letelik a szabadság, feltétlenül visszamegyek dolgozni... BÚI A MÉG írhatnám, hogy Szabóné után még kilencvenkilenc konzervgyári asszonyt kereshetnék fel. aki államunk jóvoltából két és fél évig fizetéses szabadságon nevelheti kisgyermekét. De holnap már minden bizonnyal más számot mutat a statisztika. Az előzetes felmérések szerint a második félévben már több mint százhatvanan lesznek a „szabadságos anyukák”. Opauszky László A gyilkos összeesett... JANUÁR 27-én. késő éjszaka egy ötven év körüli ember imbolygott Kelebia utcáin. Kezében kötél, zsebében egy üveg pálinka, amiből már jócskán hiányzott Azzal indult el otthonról, hogy felakasztja magát a község melletti erdőben, a pálinkát pedig „fájdalomcsillapítóként” itta meg. Űtközben azonban meggondolta magát, s egy éles kanyarral rokonaihoz vette az útját. Mikor belépett a lakásba, csak eny- nyit tudott mondani: — Megszurkáltam a feleségem...! s utána összeesett. Nem kell azonban azt gondolni, hogy Kollár Oszlati István a nagy lelki megrázkódtatás miatt esett össze. Napközben mér három liter bort megivott, s bármennyire hozzá volt szokva az alkoholhoz, ez a mennyiség — a közel fél liter pálinkával együtt — már megártott neki. Legközelebb a rendőrségen ébredt fel. PEDIG a negyvennyolc éves embernek arra is lett volna oka, hogy a borzalomtól terüljön el a rokon konyhájában: megölte a feleségét. Ki ez az ember, s mi vitte rá a legnagyobb bűn elkövetésére? Ha csak a „száraz” adatokat nézzük, akkor is sokat tudunk róla. Kollár Oszlati István, Kelebia. Rákóczi utca 80. szám alatti lakos 48 éves, három gyermeke van. Eddig összesen tizenegyszer volt büntetve. Saját bevallása szerint naponta két liter bort szokott meginni. A tanúk és a gyerekek ezen túl elmondták azt is, hogy naponta megverte a feleségét, rugdosta a gyerekeit, késsel zavarázta a családot. A TÁRGYALÁSON — amelyet a közeli napokban tartottak Kecskeméten, a megyei bíróságon — egy rokon, családtag sem élt mentességi jogával, valamennyien elmondták róla véleményüket. Tizenkét éves lánya többek között ezt vallotta: — Nagyon sokszor előfordult, hogy apám kést fogott anyámra és azt kiabálta, hogy feldarabollak. A múlt év őszén például engem fellökött, rugdosott anyámat fojtogatni kezdte. A szomszédok vettek ki bennünket a kezei közül... Asszonylánya, aki néhány éve ment férjhez, így emlékezett vissza a „családi életre”: — A bántalmazások elég gyakran előfordultak. Mióta az eszemet tudom, apám mindig verte anyánkat. Hét évvel ezelőtt például kést fogott rá és meg akarta ölni. Én álltam közéjük, s így anyuka elmenekülhetett. Apám ekkor rám fogta a kést és azt mondta: — Eredj az utamból, mert megöllek... ILYEN előzmények után a múlt év végén az asz- szony véglegesen elköltözött a közös lakásból és Tompán háztartási alkalmazotti állást vállalt. Magával vitte 12 éves kislányát is. Itt kereste meg január 27-én este a férj, akit napok óta az a gondolat foglalkoztatott, hogy ha nem megy vissza a, felesége, megöli. Zsebében kést vitt és — amint említettük — három liter bort megivott. Kileste, mjkor az asszony egyedül van a konyhában és bement. — Gyere vissza hozzám, a gyerekekhez! — A két gyerek felnőtt, a kicsi itt van velem. Hozzád pedig nem megyek, elegem van a verésből. — Szóval sem! — lihegte az ittas ember és a késsel az asszonyra támadt. Pillanatok alatt tizennégy késszúrást ejtett feleségén, markolatig szaladt a disznóölő kés. Az asszony összeesett és rövidesen meghalt. A MEGYEI bíróság dr. Lengyel Zoltán büntetőtanácsa tizenöt évi szabadságvesztésre ítélte Kollár Oszlati Istvánt és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A számtalan súlyosbító körülmény mellett enyhítő körülményt nem talált, ezért az emberölésre kiszabható büntetés legfelső határát alkalmazta. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor
