Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

Kádár János beszéde a Hazafias Népfront kong melésben, a társadalmon belüli helyzete nem pon­tosan azonos és ez az osz­szükség lesz a Hazafias Népfrontra, annak mun­Délután felszólalt a plé- numon Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára. Beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük. Elvtársak! Barátaim? A népfrontmozgalom ha­zánkban egyesíti a szocia­lizmus é6 a béke alapvető céljaiban egyetértő külön­böző világnézetű embere­ket. Ezért joggal mondhat­juk, hogy a Hazafias Nép­front IV. országos kong­resszusa belpolitikai éle­tünk jelentős eseménye és munkájának eredményessé­ge népünk, egész társa­dalmunk érdeke. Az el­hangzott elnöki megnyitó, az országos tanács átfogó beszámolója és javadatai, a szocialista demokrácia, a gazdaságirányítás reform­ja, a szocialista hazafiság és az ifjúság nagy kérdé­seivel foglalkozó értékes bizottsági anyagok jó ala­pot nyújtanák az érdemi tárgyaláshoz. Mi, kommucAstSk, tud­juk, hogy a párt és a nép­front munkája kezdettől fogva egymásba kapcsoló­dott, így van ez jelenleg is és úgy véljük, elvá­laszthatatlan lesz a jövő­ben is egymástól. A párt a szocializmus, a kommuniz­mus megvalósításáért küzd, annak tudatában, hogy a dolgozók oeztálynélküli szabad társadalmának megteremtése az egész nép érdeke és csak az egész nép közös möveként jöhet létre. Történekül ÍV? adatunk eredményes megoldása a dolgozó osztályok, a mun­kásság, a parasztság, az ér­telmiség, a kispolgárság összefogását, a kommunis­ták és pártonkívüliek, a materialisták és hívők együttműködését igényli az alapvetően közös érdekek és célok alapján. Mindeb­ből következik a párt bel­politikájának lényege, a szocialista demokrácia ál­landó fejlesztésére törek­vés, a szocializmus megva­lósítását célzó szövetségi politika, a nemzet minden alkotó erejének öszefogá- sa és egységének megte­remtése. A párt belpoliti­kájának ezt a leglényege­sebb és legállandóbb ele­mét a köznyelv, más szó­val és igen helyesen, nép­frontpolitikának nevezi. Egyenrangú szövetségeseink Hazánkban a párt ma vi­tathatatlanul a társadalom vezető ereje és befolyása döntő módon érvényesül az ideológia, a politika, az ál­lami élet, a gazdasági és kulturális tevékenység min­den fő területén. A törté­nelmi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a marxista —leninista párt vezető sze­repe nélkülözhetetlen, szükséges a szocializmus építésének egész időszaká­ban, a kommunizmus meg­valósulásáig. Pártunk a ve­zető szerepet nem uralko­dásként, hanem történelmi küldetésből adódó feladat­ként, a munkásosztály, a nép érdekeinek szolgálata­ként fogja fel. A párt vezető szerepét úgy értelmezi és valósítja meg, hogy az feltételezi és igényli az állami és tár­sadalmi szervezetek önál­ló, felelős és rendeltetés- szerű működését. A párt igényli a szocialista célt elfogadó és támogató ösz- szes társadalmi erő és té­nyező cselekvő részvételét a közügyekben. Gondolom, az elmúlt évtized tapaszta­latai mindenki számára meggyőzően megmutatták, hogy mi, kommunisták, a szocializmus építésében ve­lünk együtt haladókat nem ideig, óráig szükségesnek tekinthető, megtűrt társuta­soknak, hanem egyenran­gú szövetségeseinknek te­kintjük. Az összes hazai tapaszta­latok és a legújabb nem­zetközi események és ta­pasztalatok figyelembevé­telével, a Központi Bizott­ság nevében ma megismé­telhetem, megerősíthetem az*, amit pártunk IX. kongresszusa másfél évvel ezelőtt leszögezett: pártunk politikájának fő irányvona­lán nem változtatunk. Fő feladatuknak e poli­tika még hatékonyabb és jobb gyakorlati megvaló­sítását tartjuk. Nagy meg­elégedéssel tölt el, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ide vonatkozó következtetése, amelyet tegnap Erdei Ferenc elvtárs ismertetett, ezzel a megál­lapítással teljesen azonos. Meggyőződésem, hogy po­litikai fő irányvonalunk megtartása és következetes folytatása népünk érdekei­vel és kívánságaival talál­kozik. Bízom abban, hogy a Hazafias Népfront most tanácskozó IV. kongresszu­sa a maga részéről ugyan­csak jóváhagyja és támo­gatja ezt a politikai törek­vésünket. A párt megjelölheti a követendő irányt, eszmei­leg és politikailag vezetheti és irányíthatja a társadal­mi folyamatokat, de a po­litika általános megvalósí­tása a nép, a nemzet egye­temes érdekeinek hatásos szolgálata, a nagy országos feladatok sikeres megoldá­sa, a társadalom összes erőinek cselekvő fellépését kívánja. Ennek mozgósítá­sában viszont a népfront­mozgalomnak van sajátos és nélkülözhetetlen szere­pe. Érveléssel és meggyőzéssel Nálunk egy politikai párt, a munkásosztály for­radalmi pártja működik. Ugyanakkor társadalmunk­ban a kizsákmányolás fel­számolásával megszűntek ugyan a kibékíthetetlen osztályellentétek, de nem szűnt meg minden ellent­mondás, mert időleges és feloldható érdekösszetűzés még a dolgozó osztályok között is adódik. Az egyes dolgozó osztályoknak a ter­tály szemléletében tömeg­méretekben tükröződik. Még az egyes dolgozó osz­tályok is egyénileg külön­böző politikai fejlettségű és világnézetű emberekből állnak társadalmunk jelen­legi, átmeneti állapotában. A jelenlegi viszonyok kö­zött a forradalom fejlődési ütemének meghatározása, az egyes dolgozó osztályok érdekeinek egyeztetése, az áUampolgárcilc: összességét képviselő országgyűlés, ta­nácsok, az állami végre­hajtó szervek megfelelő személyi összetételének és működésének biztosítása állandó és ismétlődő politi­kai feladat. A párt különböző szer­vei természetesen foglal­koznak ezekkel az egész társadalmunkat érintő kér­désekkel, de éppen általá­nos vonatkozásaik miatt a párt ezek eldöntését és megoldását egyedül nem veheti és nem is veszi ma­gára. A céljainkhoz vezető utak, az egyes kérdések megoldásához alkalmas módszerek megkeresését és kidolgozását a párt egye­dül ugyancsak nem vállal­hatja. Ahhoz, hogy az egyes kérdésekben különböző vé­leményen levő emberek közös fellépését az alapve­tően közös érdekű kérdé­sekben elérjük, a pártnak saját álláspontját felvilá­gosítással, érveléssel és meggyőzéssel, azaz politi­kai eszközökkel kell bizto­sítania. Mindezekből álta­lában és külön abból kö­vetkezően, hogy nálunk nincs többpártrendszer, társadalmunk politikai rendszerének különösen fontos és nélkülözhetetlen része a Hazafias Népfront, amelyre pártunk teljes mértékben számít az álla­mi, társadalmi, politikai kérdések megoldásánál. Időnként egyeseknél fel­merül a kérdés: milyenek a kilátások a Hazafias Nép­front munkájának jövőjét illetően. Már szóltam arról, véleményünk szerint a párt vezető szerepe a szo­cializmus építésének egész időszakában szükséges lesz. Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy ugyanezen idő­szakon át, tehát az osztály­nélküli társadalom, a kom­munizmus felépítéséig szükség lesz a dolgozó osz­tályok szövetségét biztosí­tó politikára, a kommunis­ták és pártonkívüliek kö­zös társadalmi mozgósítá­sára, ezért nyilvánvalóan kájára is. Demokratizmus és hazafiság A szocialista társadalom felépítése nem kevésbé forradalmi feladat, mint a hatalom kivívása volt, nem is könnyebb annál, sőt, sok tekintetben bonyolultabb. A szocialista társadalom felépítése pártunk, népünk számára új feladat, amely­nek megoldása közben sok­szor váratlan, addig nem ismert kérdésekkel kerü­lünk szembe. Ezen az úton járva a párt marxista— leninista vezetése, a társa­dalom összes aktív politi­kai ereje, a tömegek min­dennapi támogatása egy­aránt nélkülözhetetlen. A magyar nép a felsza­badulás után, a népi ha­talom megteremtésével, a szocialista forradalom győ- zelemrevitelével a világ­fejlődés élvonalába került. A szocialista építőmunka eredményeivel, a népgazda­ság, a kultúra fejlesztésé­vel évszázados mulasztást hozott be és sok tekintet­ben utolért, és meg is elő­zött nagy és gazdag kapi­talista országokat. Eredmé­nyeinket, ha a múlthoz mérjük, valóban büszkén emlegetjük, mégsem ki- elégítőek, ha megnöveke­dett igényeinkhez és szük­ségletekhez mérjük őket A légkülönbözőbb kérdé­seket kell napirendre tűz­nünk, mert a társadalom életének úgyszólván müv den területén egyidejűleg kell előrehaladnunk. A ter­melékenység növelése, s ál­talában a hatékonyabb gazdasági munka, a tudo­mányos munka, a technika, a szakképzettség és mű­veltség, a kultúra terüle­tén kell előbbre lépnünk, annak érdekében, hogy az életszínvonalat is magasabb szintre emelhessük. A szo­cialista társadalmat felépí­teni nem lehet, de még az anyagi javak termelése te­rén sem lehet előbbre jut­ni, ha nem növeljük társa­dalmunk politikai és erköl­csi erőit. Fejlesztenünk kell rendszerünk demokratiz­musát, a közösségi gondol­kodást, növelni kell a szo­cialista tudat és erkölcs el­terjedését, hatóerejét. A szocialista építés ha­talmas feladataihoz szük­séges erőink és lehetősé­geink is növekedtek, azon­ban meg kell tanulnunk jobban kihasználni azokat. Biztos támaszunk bonyo­lult feladataink megoldásá­ban forradalmi elméletünk, a párt, a munkásosztály, népünk történelmi tapasz­talata, rendszerünk szilárd­sága, a milliós tömegek al­kotó ereje, nemzetközi osztálytestvéreink szolida­ritása. Elhamarkodott, vagy ötletszerű változásoknak nincs helye a mi életünk­ben, a szocialista építés megfelelő ütemét, átgondolt menetét kell biztosítanunk. Társadalmunk fejlődésére nézve a szektás-dogma­tikus merevség éppen olyan veszély, mint a marxista osztályálláspontot feladó liberalizmus. A fejlődésben megállni éppoly megenged­hetetlen, mint valamilyen kalandor előreugrás. Pár­tunk, a Hazafias Népfront, társadalmunk sorra-rendre napirendre tűzi fejlődé­sünk időszerű kérdéseit és kimunkálja azok megoldá­sának elveit, megfelelő út­ját, módját. Tisztelt elvtársak! Azok közül az időszerű kérdések közül, amelyek ma foglalkoztatják közvé­leményünket, s természete­sen itt a népfront kongresz- szusán is napirenden van­nak, szólni kívánok a szo­cialista hazafiság kérdésé­ről. A szocialista hazafiság kérdése közéletünk legna­gyobb kérdéseinek egyike, jó, hogy a Hazafias Nép­front is munkája közép­pontjába állítja. Csak arra kívánnék utalni, hogy ez az eszme is, mint minden nagy eszme, vallóitól az eszmé­nek megfelelő helytállást és tetteket kíván. A haza kötelessége, hogy gondoskodjon fiairól, álla­munk polgárainak munkát, kenyeret, művelődési lehe­tőséget, jogot, szabadságot, védelmet biztosítson. A Magyar Népköztársaság az egész népet, a milliókat illetően, e kötelezettségé­nek erejéhez mérten híven eleget tett eddig is, és ele­get fog tenni a jövőben is. A pártnak, kormányunk­nak, a Hazafias Népfront­nak, minden társadalmi szervezetünknek állandó feladata a nép és az egyes állampolgárok jogai fölötti őrködés, a dolgozók embe­ri életéről való gondosko­dás. Ugyanakkor elenged­hetetlen, hogy az egyes ál­lampolgárok viszonya a hazához fenntartás és fel­tétel nélküli, igaz hazafiság legyen. A mindennapi életben, az egyes embereknek lehet­nek és vannak is problé­máik keresettel, előmene­tellel, lakással, egyetemi felvétellel és sokféle más kérdéssel. De nekünk, bár­milyen is egyéni helyze­tünk, sorsunk, csak ez az egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság, s ha a ha­za iránti kötelesség telje­sítéséről van. szó, akkor alku nincs, csak egyetlen erkölcsi parancs van, a kö­telesség becsületes teljesí­tése. Ha így viszonyul a hazához mindenki, kicsi és nagy, öreg és fiatal, a haza még erősebb lesz, mindin­kább olyan, amilyennek az igaz hazafiak mindig is szerették volna látni. Együtt az ifjúsággal Néhány szót az ifjúság kérdéséről, amelynek min­denki, akinek fontos a nép, az ország jövője, mindig is nagy fontosságot tulaj­donított. Mi marxisták, a társadalmat nem tagoljuk korosztály szerint, és nem ismerünk semmiféle kibé­kíthetetlen ellentétet öre­gek és fiatalok között. Minden életkornak meg­vannak a maga sajátossá­gai, és problémái, amelyek megoldásához a társada­lomnak megfelelő intézke­désekkel és intézmények­kel segítséget kell nyújta­ni, mint ahogy ez nálunk történik is. A kérdés he­lyes egyéni megközelítésé­hez a magam részéről min­dig és mindenkinek aján­lom annak tudomásul vé­telét, hogy az életkor vál­tozó állapot, nem egyéni elhatározástól függ, az if­júság és az öregség önma­gában nem érdem és nem bűn. Mi az embereket, élet­koruktól függetlenül, mun­kájuk és magatartásuk alapján ítéljük meg. A népfrontmozgalom so­kat tehet annak érdeké­ben, hogy az ifjúság kérdé­seivel társadalmunk min­denkor megfelelően foglal­kozzon. hogy r. nevelő mun­ka javuljon, hogy a lehető legjobban készülhessen fel ifjúságunk a reá váró nagy feladatok megoldására. A mi nemzedékünk tag- j-i a kapitalista rendszer embertelen körülményei A kongresszus elnöksége. resszusán között, a mai fiatalok már az épülő szocializmus kö­rülményei között serdültek feL A fiatalok mindent adottnak és természetesnek vesznek, amit az idősebb nemzedék harcban vívott ki, és nehéz körülmények között végzett áldozatos munkával épített fel. Emiatt az idősebb nemze­dék szocialista vívmánya­inkat, a múlthoz hasonlítva és a megtett útra gondolva általában nagyraértékeli, a fiatalok viszont türelmet­lenebbek a meglevő hibák­kal, és kérdések megoldását gátló akadályokkal szem­ben. Ez a türelmetlenség önmagában nem hiba, ter­mészetes, amennyiben olyan hajtóerőként jelentkezik, amely szocialista céljainkat szolgáló alkotó tevékeny­ségre serkent. Társadalmi szervezeteink majd mindegyike foglalko­zik az ifjúság kérdésével, de a Kommunista Ifjúsági Szövetség mellett talán a Hazafias Népfront tehet a legtöbbet, a pedagógusok és szülő mellett a fiatalok­kal való egyéni foglalkozás, közéleti munkába való be­vonásuk terén. Á haza sze- retetére, a szocialista esz­mék és erkölcsi normák tiszteletére, befogadására és ápolására neveljük az ifjúságot. Ezen túl, ne il­lúziókra, hanem a- realitás­ra neveljünk. Ne mond­juk azt, hogy már minden kész, az út sima. Magasz­tos céljaink elérése, esz­méink teljesebb megvaló­sulása, még nemzedékek harcát és munkáját köve­teli. Fiatalságunk nagy több­sége tanul, dolgozik, részt vesz munkánkban, har­cunkban. Harcra, munkára, helytállásra, igaz emberi életre, hősi helytállásra ne­veljük ifjúságunkat, mert eszméink teljes hazai, és világméretekben is szük­ségszerű győzelme sokat kívánt és kíván ma a fel­nőtt nemzedéktől, de nem kevesebbet a mai magyar ifjúságtól a jövőben. Kedves élvtársak! Ba­mbim! Nemzetté vált nálunk a nép, amely hatalmon van és a szó jó értelmében po­litikus nemzetté vált. Köz­véleményünket behatóan foglalkoztatják társadal­munk eleven és nagy kér­dései, az utóbbi időben kü­lönösen gazdaságirányítási rendszerünk reformja. Ma azonban nem kívánok fog­lalkozni más belpolitikai kérdéssel. 1 Mindössze any- nyit kívánok még ezzel összefüggésben leszögezni, hogy belső helyzetünk szi­lárd, kiegyensúlyozott, és idehaza, az országban meg­felelő feltételekkel rendel­kezünk szocialista építő munkánk soros feladatai­nak megfelelő megoldásá­hoz. Kádár elvtárs beszéde befejező részében a hazai közvéleményt foglalkoztató nemzetközi kérdéseket tag­lalta. Végül, köszöntve a kongresszus minden részt­vevőjét, hangoztatta: Kérem Önöket, érezzék és mondják meg a népfront minden aktív tagjának, a mozgalom minden hívének, hogy közéleti tevékenysé­gük hazánk épülésére, a nemzetközi béke és hala­dás javára, érdemes mun­ka volt, amely gazdag ter­mést hozott eddig is és hoz a jövőben is. A párt, népi államunk, egész társadal­munk számít Önökre, mint ahogy a párt is, népünk is támogatja ö -aKét nagy­szerű munkájukban. So'< sikert kívánok mindnyá­juknak, az egész Hazafias Népfront-mozgalomnak.

Next

/
Thumbnails
Contents