Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-19 / 91. szám
1. ofdúf 196*. iprflto ft. p&iWE Egykori yároskapuk nyomai lejéit ma ís találkozunk idősebb emberekkel, akik a városból kivezető főbb utak városszéli végződéseit városkapuként emlegetik. Így beszélnek pl. Budai kapuról, holott sem ilyen, sem másféle kapu nincs már a város egyetlen bejáratánál sem. Vessünk egy pillantást városunk térképére —■ sajnos olyan térképünk nincs még, amely a legújabb településeket: Leninváros, Csilléritelep, új üzemek helye stb. feltüntetné — nyomban szemünkbe ötlik, különösen a központi részek, zegzugos összevisszasága. Aki tudja, hogy Kecskemét milyen régtől fogva rendelkezett önálló joghatósággal, nehezen érti meg, hogy a helyi hatóság miért nem teremtett rendet ebben az összevisszaságban. Hát bizony abban az elmúlt világban nem voltak városrendezési tervek. Aki a magisztrátustól letelepülési engedélyt kapott — amit nem könnyűszerrel, csak bokros érdemekkel lehetett megszerezni —, oda építette a házát a várost körülvevő árkon belül, ahol éppen helyet talált, vagy szerezni tudott. JLfenjünk végig egy ilyen régente kapuval záródó utcán, talán a Körösi utcán. A Széchenyi téri kezdeténél olyan keskeny, hogy a mai forgalom ellátására alig elegendő. A Wesselényi utcától kezdve fokozatosan szélesedik. A Katona József sétatérrel szemben a legszélesebb, majdnem térszerű. Ez nem véletlen. Itt volt a körút helyén vivő ároknak egyik hídja, mellette a kapuőr őrháza. A kapu igazi kétszárnyú kapu volt, erős tölgyfából ácsolva. Ezt, éjszakára a hidravivö utat elzárandó, behajtották és gerendákkal megtámasztották, hogy az esetleges erőszakos behatolási kísérletet ezzel meghiúsítsák. A sáncon belül levők éjjeli pihenésének biztonságosabbá tételére darabontok, lándzsás és alabárdos őrök és az éjszakai órákat kiéneklő bakterek (Wackter) is vigyáztak. Alig valamivel több száz évnél, hogy még meg volt a Körösi kapu őrháza, de akkor már bikaistállónak használták, nem volt többé rá és kapuőrre sem szükség, mert a XIX. század folyamán a védőárok jelentősége — több évszázados hasznos szolgálat után — megszűnt. W/"együk szemügyre a többi városkapu helyéi is,- előbb azonban vizsgáljuk meg, mi is volt a kapuőrök feladata? Hornyik János várostörténeti művének második kötete az 1677—1690. városi jegyzőkönyvek alapján a könyv 319. számú okleveleként megörökítette azt az eskümintát, amely részletesen tartalmazta a kapusok fő tennivalóit. Az eskü a következőképpen hangzott: „Az Igaz Isten, ki Atya, Fiú, Szent Lélek, Szentháromság egy örök Isten, téged úgy segéllyen tellyes tehetséged szerint az szegény városnak igazán szolgá- lasz, az kapukon ki s be járó Embereket hír nélkül ki nem bocsátasz: semmi névvel nevezendő jószágával, szekerestül, marhástul, miglen Biró Uramtól szabadság nem adatik, hirt tévén az város házához, a szerint kik az váras tilalmas erdeibül akár kocsin, akár gyalog fát hordanak, ha eszedben veszed meg mondod. Isten téged úgy segéllyen.” KMornyik János a Kecskeméti Lapok T869. évi 11. számában érdekesen írja le a városnak 1550 körüli, tehát a török időkben, már megvolt főutcáit. Azokon végigmenve a ráérő sétáló megfigyelheti ugyanazokat a jelenségeket, amelyeket a Körösi utca esetében részleteztünk. Abban a négyszáz évvel korábbi időben a következő főutcái voltak a városnak: Budai, Körösi, Gyümölcs, Csongrádi, Halasi, Vásári és Homoki utca. Ezeken az utcákon is megtalálhatjuk a volt városkapuk táján a kiszélesedéseket. Ezek most már nem minden esetben esnek össze a város szélével. A^ Csongrádi kapu sem ott volt, ahol a mostani Csongrádi utca végződik, hanem valamivel beljebb, annál a kis háromszögletű térnél, amely a Klapka utcának a Csongrádi utcába betorkollásánál keletkezett. A Vásári kapu a Kőhíd és a mostani Simon István utca találkozásánál volt. Azontúl, ahol most a város egyik legszebb parkja van, a Béke tér, voltak a vásárállások. Ezek a vásárok idején egyenes sátomtca soraikkal egész külön városrészt alkottak. Itt is volt kőhíd. Az 1956. évi Hírős Vásár alkalmával értékes várostörténeti kiállítás volt az Üjkollégiumban. Többek között a városnak egy rekonstruált térképét is bemutatták. Ezen a központból a Honvédkórház felé vezető utat jelölték Gyümölcs utcának. Hornyik János említett cikke ezzel szemben a mai Bem utcát említi ezen a néven. Ennek az utcának végén volt a Szolnoki kapu. A víztorony és a mostani aluljáró már kívül esett a kapun és városárkon. A környék már régen szőlőkkel és gyümölcsösökkel betelepített terület volt. Hornyik a Honvédkórházhoz vivő utcát tudja Homoki utcának. Ez elfogadható magyarázat, hiszen éppen ez az út visz keresztül a Szent István korabeli homoki kápolna helyén. Erről régebben Kápolna utcának nevezték ezt az utcát. Most Lugossy Istvánnak, az 1919-es proletár- diktatúra egyik mártírhalált halt szereplőjének nevét viseli. A városkapuknak ma már csak helyét találhatjuk meg. Legkorábban a Csongrádi és Homoki kapubeli őrházakat bontották le. A Budai-kapubelit a XVIII. sz. harmadik, a Halasi és Vásári kapukat ugyanennek a századnak a negyedik évtizedében szüntették meg. Legtovább a Körösi ■kapu őrháza állta a haladó idők ostromát. Az 1850-es években keletkezett tűzvész pusztította el, nem is építették föl újra még bikaistállónak sem. Mi értelme is volna a régi helyen levő városkapunak, amikor a város új, a réginél sokkal szebb részei már messzire elhagyták a város egykori határait! Joós Ferenc ' Harc a tüdőbaj ellen Hanyag városiak Minden fehér, minden ragyog a tisztaságtól a kecskeméti SZTK-ban a tüdőszűrő állomáson, a tüdőbaj elleni harc főhadiszállásán. A szekrények gondosan rendszerezett „tüdőkatasztert” rejtenek. A terem közepén berendezés amellyel A tüdökataszter 40 ezer kartonja közül Palkovics Józsefné pillanatokon belül kiemeli a kért adatot. a mellkasfelvételeket készítik, odébb egy nagyító ernyő, melyre az apró felvételeket életnagyságúra vetítik. — Pusztít-e még a tüdőbaj itt az Alföldön? — teszem fel a kérdést dr. Bállá Máriának, a kecskeméti tüdőszűrő állomás vezetőjének. A válasz kicsit meglep. 1 Or. Bállá Mária kinagyított felvételt beszél meg dr. Budai Sándorrral. — Hát fordulnak még elő súlyos esetek, pedig fel vagyunk szerelve mindennel e veszedelmes kór leküzdésére. Sajnos, legnagyobb ellenfelünk az emberek önmagukkal szembeni hanyagsága. Sokam nem jönnek el idézésünkre, s amikor ledönti lábukról őket a tbc, már hosszadalmas a gyógyítás. Különösen a negyven éven felüli korosztálynál — amelyet a tüdőrák jobban fenyeget — fontos, hogy rendszeres ellenőrzésünk alatt álljanak. A fesztivál előkészítése Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei szövetkezeti bizottság kulturális bizottsága. Meghallgatta a kisipari termelőszövetkezetek kultúrcsoportjainak tájékoztatóját az eddig végzett munkáról, majd a megyei kultúrfesztivál előké- 1 szításéról tárgyalt. Különben a városiak a hanyagok. Míg a környező falvak szűrését úgyszólván 100 százalékosnak tekinthetjük, a kecskemétieknek csak 75 százaléka jelenik meg a vizsgálaton. Pedig szinte percre beosztjuk, s ha az idézettek pontosan jönnek, fél óránál tovább semmiképpen sem kell vár- niok. Az idézéseket egyébként a választási névjegyzékről állítjuk ki. Szeretném megjegyezni, hogy ezen nem szerepelnek a 14—18 évesek, ezért arra kérjük szüleiket, hogy amikor idézést kapnak, őket is hozzák magukkal. Közben folyik a munka a szűrőállomáson. Egy férfi jött be. ö a rendszeres megjelenők közé tartozik. Bemondja adatait, órámon ellenőrzőm, 30 másodperc múlva hozzák is a kartonját. Beáll a röntgengépbe, s újabb néhány másodperc múlva már kész is a mellkasfelvétel. Kétszáz felvételre elgendő film van betöltve, gyorsan megy a munka. Előhívás után mindenkinek kartonjára kerül mellkasfelvétele, amelyet a doktornő a nagyítóernyőn Vigyázunk rátok Nem mindennapi élmény volt számomra a borotai óvodában tartott április 4-i megemlékezés. Mint meghívott vendég vettem részt, s ünnepeltem együtt a mostani óvodásokkal és az onnan kikerült elsőosztályosokkal. Nem tudom elfelejteni a gyerekek kedves műsorát. Fülembe cseng cérnahangjuk, ahogy a verseket mondták. Magam előtt látom most is mosolygós, vidám arcukat —, ahogy énekeltek, táncoltak, játszottak. Hogy csodálkoztak, izgultak, míg az óvó nénik bábjátékát figyelték! Hogy új- jongtak, tapsoltak, mikor a két szabadon eresztett galambot ezzel a kiáltással kísérték útjára: j,Békét a világnak!” — Érzem kis kezük melegét —, amellyel átnyújtottak egy csokor virágot. Mit is mondjak nekik ezen a derűs áprilisi délelőttön? — töprengtem. A katona feladatát ők inkább még játékos „katonásdiban” látják... Boldogan vettek körül, mikor jelvényeket osztottam közöttük. — Játsszatok, énekeljetek, örüljetek és tanuljatok a szabad hazában. Mi, katonák majd vigyázunk arra, hogy békés játékotokat ne zavarja meg semmi, pici szátok ne görbüljön sírásra, ne tudjáto* meg. mi az a borzalom ... így találkozott a felszabadulás ünnepén a katona hazafiúi kötelessége — a gyermekek és mindannyiunk óhajával. Békét akarunk! A meghívás jólesetti NAPKÖZBEN Érdekes kis vélemény- csere alakúit ki a megyei tanács vb egyik ülésén. Erre az adott okot, hogy a községfejlesztési versenyt értékelő bizottság részéről hozzászóló elvtárs — éppen a két legjobb, Kecskemét és Kiskunhalas rendkívül szoros, fej-fej melletti eredményét így jellemezte: „Szinte csak a cél- foto tudott dönteni, melyik legyein első .. .” Valóban, 10 pont különbség volt mindössze a két város eredményei között. Dr. Varga Jenő elvtárs — aki közismerten nagy sportbarát — nyomban ceruzát fogott, s míg folyt az eszmecsere, ki is számította... öszehasonlít a korábbi felvételekkel. Ha nincs baj, az új film is oda kerül a többi közé a tüdőkataszterbe. S ha valami gyanúsat észlel? Üjabb idéző! S megkezdődik a gyógyítás. Akinél idejében észreveszik a bajt, azt korszerű eszközökkel és a kitűnő gyógyszerekkel hamar meggyógyítják. és a jánoshalmi katonai alakulat nevében Is köszönöm. — KÄLÖCZY BÉLA honvéd. Hol tört fel a forrás? Kecskemét múltjáról az én emlékezetemben is megmaradt egy s más. Mindehhez megjegyzem, hogy jómagam 1891. április 6-án születtem — Kecskeméten. Apám 1843-ban, annak az édesapja 1808-ban — szintén Kecskeméten látta meg a napvilágot. 1897-ben — vagy 1898-ban, pontosan már nem emlékszem — édesapám ujjal mutatta nekem, hogy a Nyíri út és Mária köz sarkán még most is meglevő házzal átellenben, az ott húzódó kopott árokban fakadt fel a forrásvíz. Olyan vastagon jött felfelé, mint a lóderék. Sok időbe került, míg el bírták tömíteni gyapjúzsákokkal. Kérdeztem apámtól, hogy ő látta-e? Azt mondta, hogy édesapja mutatta neki is. Most már pontosan nem tudnám megmutatni az említett árkot. Abban az időben az árkon belül két szárazmalom működött. Amikor ezeket megszüntették, néhai Beretvás Pál szőlővel betelepítette a területet. Annak a helyén most villák vannak. Abban a bizonyos sarokházban az ezernyolcszázas években^ egy idős faggyúgyertyaöntő működött. Ha esetleg van neki leszármazottja, bizonyára sokat tudna mondaniNem mérhető cél fotóval Azaz sportnyelvre fordította a minimális különbség értékét Kiderült, hogy mondjuk futóverseny időeredményére áttéve, a másodpercek olyan tört részét jelenti a községfejlesztési verseny két első ponteredményének 10 pontnyi differenciája, hogy azt még a célfoto sem tudná érzékelni. — Persze — mondotta Varga elvtárs —, a községfejlesztési verseny más, mint a sportverseny. Ebben a vetélkedésben nem kell senkinek a cél előtt —• vagy beérkezés után — összeesni, nem kerül sor senki diszkvalifikálására. A városok, járások, községek között olyan verseny folyik, amelynek összsikerét éppen az emeli, hogy kicserélik a legjobb módsze- tapasztalatot továbbadni, rekiet, segítik egymást, ■ Ebben a versenyben község-, várospolitikai elvek gyakorlati megvalósítása foiyik. Nem lehet a sport- versenyek oélfotós, idő- és hosszmértékes értékelésével, tehát mechanikus adat- ósszevetéssel eldönteni a helyezéseket A fejlesztési verseny számos feltétele között a sarkalatos tételek; mint kommunális ellátottság, társadalmi munka stb.' — aránya is igen fontos a helyezéseknél. A tanácsok megnövekedett önállósága, a kezdeményezések szélesebb lehetőségei az új gazdaságirányítási rendszerben — szintén azt teszik szükség- szerűvé, hogy az elkövetkező években az eddiginél még elemzőbben, árnyaltabban foglalkozzunk a fejlesztési versennyel mind a feltételek differenciáltsága, mind az értékelés szemszögéből. Ebben az értelemben, amikor a 10 év községfejlesztési versenyei soráin legjobb eredményeket elért városok, járások, községek közül a legjobbakat külön is jutalmazzák majd — a helyezés elbírálásának alapja már nem csupán az elért pontok egyszerű összeadása lesz. —th —n Véleményem szerint az árkot az építési osztálynál levő térképen — a sarokháztól számítva — fel lehetne deríteni. FARKAS LÁSZLÓ, Kecskemét, Talfái köz 15. U. i.: Farkas László levelét külön is köszönjük, s szeretnénk, ha mások is megírnák hasonló emlékeiket. Tegyük emlékezetessé ezzel is a 600. évfordulót. S. O. S.! Egyszer már segítségünkre volt a lap. A Kenderessy, Galamb és Bánffy utcai lakosok kérelmére elvitték a szemétdombot. Rettenetes viszont, hogy megint hegy áll bűzös szemétből a három utca kereszteződésénél, a téren. Kérjük, reggel 7 óra körül tartsanak arra szemlét. 4—5 tejeskanna, a kifliskosár letakarat- lan — és a nyitott boltajtón csak úgy húz befelé a szemét. Fújja-hordja a szél. Megáll az ész, hogy ilyen lehetséges a város sűrűn lakott belterületén! Már fényes nappal is győzedelmes képpel hordok ide mindenfelől a szemetet, mindent. Nem lehetne itt elhelyezni egy tilalmi táblát? Vagy kukát? Még egyszer kérjük, nézzék meg, elszörnyednek a látványtól. — BÁNFFY—KENDERESSY—GALAMB UTCAI LAKOSOK, Kecskemét. U. i.: A terepet megnéztük, a panasz sürgős intézkedést kívánl
