Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

4. oldal 1368. március 14. csütBrtdk Növekvő olvasótáborunk HAZAI lapszemle Űj modellház nyílik áp­rilisban Nyíregyházán. Nagyvárosi mintára olyan divatbemutató termet ren­deznek be, amelynek láto­gatói a divat változásairól rendszeresen áttekintést kaphatnak. (Kelet-Magyar - ország.) * Naponta csaknem 50 ezer adag étel készül a Dunavi- déki U-emi Vendéglátó Vál­lalat dunaújvárosi óriás­konyháján. Ennek az egy- harmada előfizetéses ebéd. Az említett impozáns kapa­citáshoz képest nem is olyan sok az ételeket elő­állító és felszolgáló négy- százötven alkalmazott. A legtöbb adag egyébként a pörköltekből és sültekből fogy. (Dunaújvárosi Hírlap) » A világszerte keresett kis hűtőházak egyik, Diósgyőr­ben gyártott prototípusát szeretnék felállítani a gönci kajszitermelő vidék köz­pontjában. Nemcsak a kör­nyék termelői, de a MÉK is jól tudná használni a 10 vagonos mini-hűtőházat, amelynek költsége a szá­mítások szerint rövid idő alatt megtértilne. (fiszak- Magyarország) • Az ország legjobb szak- szövetkezete címet tavaly nyerte el a tahitólfalui Kék Duna. A gazdaság fennállá­sának hét éve alatt a közös vagyon 161 ezerről 12 mil­lió forintra nőtt, közös alap­iak pedig csupán az 'elmúlt évben 48 százalékkal gya­rapodott. Földieper-ültetvé- ityük 200, új nagyüzemi cse­megeszőlőjük 70 holdjáról az idén a tavalyinál jóval több árut szándékoznak ér­tékesíteni, a Dunakanyar lakosságának ellátására. (Pest megyei Hírlap.) • A balatoni halak pikke­lyéből kivont természetes ezüst az alapanyaga a gyöngyházpasztának, amely számos ipari, illetve keres­kedelmi célt szolgál. A Sze­gedi Univerzál Ktsz-ben nemrég kikísérletezték a mesterséges gyöngyházpasz­tát. Az új anyagból készült gombok, klipszek, gyöngy­sorok tizedannyiba kerül­nek. (Dél-Magyarország) Az elmúlt évek során többször írtunk arról, hogy a Petőfi Népe olvasótábora mind jobban szélesedik. Külön jelentős eseménye volt lapunk életének, hogy a pártszervezetek segítsé­gével több ezerrel nőtt a falusi olvasóink száma. Jó érzés tudni, hogy ma már megyénk legeldugottabb helyére is eljut a Petőfi Népe, s azt is, hogy egyre jobban növekszik bará­taink száma, akik rendsze­resen tudósítják szerkesz­tőségünket, és segítenek lapunk terjesztésében. Most elsősorban a lap terjesztéséről szeretnénk olvasóinkat tájékoztatni. Tudósítóink, terjesztőink és olvasóink köréből számo­sán tették fel a kérdést, vajon csökkent-e előfize­tőink, példányonkénti vá­sárlóink száma az elmúlt év végéhez viszonyítva, mi­óta — többek között — a mi lapunk ára is némileg emelkedett. A kérdésre örömmel adjuk meg a választ: Mind az előfizetői, mind pedig az árusításban eladásra kerülő példányszámunk emelkedett. Ebben igen nagy szerepe volt annak a lapterjesztési kampány­nak, amelyet az .elmúlt év őszén lapunk olvasótábora növelése céljából a megyei pártbizottság művelődési és propaganda osztálya in­dított el a megye városai­ban és községeiben. A párt- szervezetek segítsége nem jelentett kevesebbet, mint azt. hogy az elmúlt év de­cemberéhez viszonyítva a Petőfi Népe olvasótábora csaknem háromezerrel gya­rapodott. S ha már ennél a számnál tartunk, hadd említsük meg, hogy me­gyénkben a Népszabadság és a többi napi- és hetilap olvasótábora is növeke­dett. Különösen kiemelkedő eredmények születtek eddig a kiskunhalasi, a bajai és a kalocsai járásban. Az el­múlt évi nagyszerű ered­ményük után a kiskunha­lasiak az idén is kitettek magukért: ismét ők állnak a járások élén. Ebben dön­tő szerepe van a sajtóter­jesztő munkát állandóan szem előtt tartó pártbizott­ságnak. A postások a téli hóna­pokban dacoltak a kedve­zőtlen Időjárással, és pon­tos kézbesítéssel, az olvasók igényeinek figyelembevéte­lével járultak hozzá az elő­fizetők megtartásához, s az új olvasók megnyeré­séhez. Csak a legnagyobb dicséret hangján szólha­tunk a kunbajai postahi­vatal dolgozóinak verseny- felhívásáról, amelyhez a postahivatalok zöme csat­lakozott. Szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk külön is köszönettel nyugtázta a versenyvállalás egyik pont­ját, amelynek alapján áp­rilis 4-e tiszteletére vál­lalták, hogy a Petőfi Népe községi irányszámát túl­teljesítik. Hogy a kunbajaiak kez­deményezését mennyire ko­molyan vették megyénk­ben, egy példa álljon itt: La josmizse valamennyi postása — tisztviselők és kézbesítők — elhatározták, hogy felkeresik azokat a családokat a községben, akik semmilyen lapot nem járatnak. A vasárnapi agi­táció eredményeként több mint száz új előfizetővel gyarapodott a Petőfi Népe helyi olvasótábora. A lajosmizseiek módsze­re jól bevált, és számos kö­vetője akadt. Jánoshalma, Fájsz, Dunapataj, Kunbaja, Nemesnádudvar, Bácsbo- kod, Ágasegyháza, Nagyba- racska, Sükösd, Dávod, Ba- jaszentistván, Tiszaújfalu és a többiek is kitűnő ered­ményeket értek el. Már szóltunk arról, hogy a lapterjesztési ver­seny jelenlegi szakasza áp­rilis elején lezárul. A leg­eredményesebb lapterjesz­tők — pártaktivisták, pos­tás dolgozók — átveszik jól megérdemelt jutalmu­kat. Szeretnénk, ha ezek­nek a száma a hátralevő néhány hétben még növe­kedne, s ezzel együtt azok­nak a száma, akik rend­szeres olvasóivá válnak la­punknak. Az elmondottak alapján reméljük, hogy április ele­jén, amikor sor kerül a ter­jesztési kampány végső eredményének értékelésé­re, lapunk hasábjain újra a dicséret és a köszönet hangján szólhatunk segítő­társaink jó munkájáról. M. L Csendes i. em győzöm csodálni szívósságukat, élet­erejüket. Tulajdonképpen már régen el kellett volna, hogy rongy ölöd janak ide­geik, ha a fiziológia kö­nyörtelen törvényeit néz­zük, talán csak a karos­székben volna szabad pi­henniük, s legfeljebb az utcai séta, beszélgetés le­hetne az időtöltésük. De nem így van. Még mindig tevékenykednek a ház kö­rül. Ok végzik a falusi porta sok-sok teendőjét, különösen nyáron, amikor a fiatalabbak a földeken dolgoznak. A városi laká­sokban gyermekeket gon­doznak, mosnak, takaríta­nak, ebédet készítenek. Van egy nyugdíjas ismerő­söm, aki tanácstagi mun­káját fatalokat megszé­gyenítő aktivitással v'gzi, s nem egyszer okoz kelle­metlen perceket a külön­böző ügyosztályokon rárr.e­öregeh nősségével. Mert amit 6 a kezébe vesz, amíg el nem intézte, nem nyugszik, s nem hagy békén másokat sem. De azt hiszem, senkinek sem kell messzire mennie hasonló példákért. Saját szüleinken is tapasztalhat­juk mindezeket. A szülő­kön, akiknek mi szeret­nénk már segíteni, de még mindig ők szégyenitenek meg bennünket figyelmes­ségükkel, gondoskodásuk­kal. zt mondják a statisz­tikusok, hogy meg­hosszabbodott nálunk az emberi életkor. Sokat tesz az orvostudomány, a szociális körülmények javulása. Két­ségtelen tény, hogy soha ekkora apparátus nem ,őr­ködött egészségünkön, mint manapság. De nem erről akarok szólni ezúttal. Hanem arról a kedves öregasszonyról, akihez azért siettem, mert úgy értesül­tem beteg, ágynak esett. Horváth Ambrusnénak hív­ják, a kecskeméti mun­kásmozgalom ismert nagy alakjának az özvegye. S amikor beléptem hozzájuk a nagykőrösi, Mentovich utca 8. szám alatti ház konyhájába, legnagyobb megrökönyödésemre éppen mosás közben találtam. A vizes ruhát öblögette. Rám nézett, s derűsen mosoly­gott: — Nincs, aki megcsinál­ja! — mentegető ott. És sajnos, igaza volt. Lánya már évtizedek óta béna, tolókocsihoz kötött asz­szony. Unokája, a kis Dó­rika Baján tanul. Vesze­kedtem vele, de hiába. Ki­nevetett. Pedig, mint lánya elmesélte, még előző nap is magas lázzal feküdt. mf őst azonban már Horváth néni sem bírta tovább. Kórházba ke­rült. Éjszaka leesett az ágyról lázálmában. De még ilyen állapotában is előbb a lányához vánszorgott, Nem „padkaporos" bálba járnak már Dávid Sándornéval, a ti- szaújfalui tanács vb-titká- rával kezdjük a beszélge­tést. A faluról kérek rövid jellemzést. Szellemesen in­dul a bemutatás. — Már azért is „különös” község vagyunk, mert saját állomásunk legalább öt ki­lométerre van innen. Kö­zelebb, három és fél kilo­méterre esik az Alpáré ... Kétezerszáz-nyolcvanhárom a lakosság lélekszáma, 62 százaléka külterületen él- Ez megint sajátos kis fe­szültség előidézője, amikor a községfejlesztési hozzá­járulásról van szó... A kintiek másképp gondol­kodnak járdáról, vízháló­zatról — ezt nem is kell mondani. A szomszéd helyiségből ismerős hangok hallatsza­nak. Dávidné kinéz az aj­tón, s jókedvűen invitálja be a község három másik vezetőjét. Szabó József vb- elnök, Lénárt József, a Ti­sza Tsz párttitkára és Illés József, ugyanennek a tsz- nek a főagronómusa most érkezett a határból. Egy­kettőre kerekasztalt alakí­tunk. Ott folytatjuk, ahol a vb-titkámővel abbahagy­tuk. A fiatalok maradnak Mikor az eszmecserében odáig érünk, hogy a foglal­koztatottság bázisa a két helyi termelőszövetkezet, a Tisza és az Alkotmány, s a népesség 77 százaléka a mezőgazdaságból él, meg­kérdezem: — Eszerint nem sokan járnak el másfelé dolgozni? Visszaáramlás van bizo­nyára. — Inkább úgy mondjuk: nem mennek már el az utóbbi esztendőkben — fogalmazzák meg pontosab­ban. Lénárt József tsz-párt- titkár gyorsan sorolja is az okokat. Az új tsz-törvény, a kormány sok ösztönző in­tézkedése, az állami szol­gáltatások, az új bérrend­szer, az ésszerű munkarend. — A fiatalok sem kíván­koznak el? — A mostani nyolcadi­kosok közül néhány akar menni gimnáziumba — fe­lel elsőnek Dávid Sándor- né. — A többi a mezőgaz­daságban marad, itthon. Illés József egy kicsit ár­nincs-e szüksége valamire. A másik öreg, akiről szólni akarok, férfiember. Hajnal Józsefnek hívják. Nem kell bemutatnom, nemrég köszöntöttük la­punkban a 83. születésnap­ja alkalmából, öt is gyak­ran utoléri mostanában a betegség. Legutóbb a télen feküdt pár hétig a kórház­ban. Aztán kedves fiatal barátai ápolták, amíg meg­erősödött. (Az is külön cik­ket érdemelne, hogyan se­gítenek jóemberek — sok­szor teljesen idegen is egymáson —, amikor bajba jut valaki.) S a múltkor felüzent a levéltárból a szerkesztőségbe. Már sétál, s ismét valami munkán tö­ri a fejét. — Segíteni szeretnék, ami tőlem telik! — szokta mondani, $ hiába nyugtat­juk, hogy csak pihenjen, ez most a legfontosabb. ajon bennük is csak az orvostudomány tartja a lelket? Biztosan az is. Sokat tesznek az or­vosok. (Áldják is őket az nyaltabban magyarázza. — Persze, egyelőre még olyan irányú a vonzódás, hogy a mezőgazdaságban az iparibb jellegű szakmá­kat választják. A hagyomá­nyosan mezőgazdasági mun­kák még kevésbé húzzák őket. Több szabad időt Mert vegyük az állatte­nyésztést. Azt mondják a mai fiatalok: igaz, ott rend­szeres az elfoglaltság, leg­nagyobbak a keresetek, de ott a legrosszabbak a mun­kakörülmények is ... Haj­nalban kelni; egész héten le nem kerül a lábról a csizma; nincs szabadnap — sok helyen még ilyenek a kilátások... Igaza van a fiatalnak, amikor így véle­kedik: keressek kevesebbet, de jussak lélegzethez is. — Ez az Igény hangot kapott a parasztifjúsági parlamentben, januárban is — emlékeztet a párttitkár. — Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter is egyetértett a ket­tős, vagy osztott műszak be­vezetésére irányuló törek­vésekkel, a heti pihenőnap biztosításával, az állatte­nyésztésben ... Idő, idő és idő kérdése: a gépesítés előrehaladásának függvé­nye ez is... — Azért már nálatok is történt egy és más — veti közbe csendesen Szabó Jó­zsef vb-elnök. Illés József rögtör. átveszi a szót: — Igen, mi is bevezettük már a váltós rendszerű mű­szakot. Hat-hét állatgondo­zóra jut egy váiíóember, így mindenkinek van egy- eg? szabadnapja. A kultúra vonzereje _ No meg a kultúra a t anyán — szól ismét Szabó József. nos, 31 éves kiskunfélegy­házi lakos, a Lenin Tsz traktorvezetője, munka köz­ben az egyik tanyában be­pálinkázott és úgy vezette öregek.) De mégis, kell lenni valarhi saját belső vitalitásnak, életerőnek, mely segít nekik mindig, hogy újra talpra álljanak. Az a tudat, hogy szükség van rájuk, s még tudnak használni embertársaik­nak. Igondolkoztató dol­gok ezek. A csendes öregek itt élnek körülöt­tünk és mellettünk. De va­jon észrevesszük-e, méltá­nyoljuk-e igyekezetüket eléggé? Nemcsak anyagi­lag, s amikor leesnek a lá­bukról, hanem naponta, rohanó munkánk közepet­te... Hogy folyton közöt­tünk, s az élet áramában érezzék magukat. Van-e — a rokoni kötelékeken túl is — minden fiatalnak és kö­zépkorúnak egy-egy öreg barátja, patronáltja, akinek tapasztalataiból is merít, s akit szemmel tart, támo­gat minden tekintetben? Hadd ne feleljek erre most. Nehogy megbántsam vele a csendes öregeket. F. TÚTH PÁL Erre szinte felvillanyo­zódva, majd hogy nem ver­sengve számolnak be róla, hogyan tették otthonossá a tanyai életet a fiatalság szamára. Van kultúrház, saját erőből, saját építőbri- gád munkájával, ismeret- terjesztés, klubdélután, szó­rakozás. Saját dzsesszzeneka- runk van! — A hangszerek egyrészét a tsz szerezte be — így a tsz-párttitkár. — De nem egy gyerekünk saját 4—5000 forintos tan- góharmonikájával, s más zeneszerszámmal szállt be — tromfol rá Illés József. — S ehhez a nadrágszíjat se kellett összehúzni, mert motor is van, szép ruha is..j Nem „padkaporos” bálokon szórakoznak a gyerekeink, mint azelőtt. Több száz ven­dégünk van, ha valamit rendezünk. Jönnek hozzánk a tanyára a környékről, a községekből is... a szín­házjegyekért „verekednek”, van színes KISZ-élet..: Művelődés... Nem sajnál­juk havonta a 600 forint kulturális dotációt Hord Sándor tanítótól, aki a tsz- kultúrmunkát összefogja, irányítja... — Telitalálat volt ez a kultúrház — jegyzi meg Illés József, s még arról is sietve tereli el a szót, hogy „mindez csak a dolgok na­pos oldala”, mert azért lá­buk kelleténél többször pa­ragrafusokba akadt, míg si­került ez a kultúrotthon, a tanyán. — Az a fontos, hosr pár megvan — szögezi le... — Nem kis szerepe van ab­ban, hogy legalább 10 éve» fiatalodott a tsz-tagság. Tóth István tovább a rábízott traktort. A csongrádi vasútyonal mellett haladt el és ott akart a síneken áthajtani, ahol nem volt átjáró. A traktor felborult, s a sí­nektől mindössze néhány centiméter választotta el. A közelben lakók a se­gítségére siettek, de csak jóval később, a rendőrség beavatkozásával sikerült a pályatestet a felborult trak­tortól megszabadítani. A gondatlan traktoros felelőt­lenségével öt vonat késését idézte elő. A kiskunfélegyházi já­rásbíróságon a napokban megtartott nyilvános tár­gyaláson Dányi Jánost tíz­hónapi iavító-nevelő mun­kára ítélték. A rendőrség bevonta a gépjárműveze­tésre jogosító engedélyét. Ezenkívül kénvszerelvonó kezelésre is kötelezték. Keftíís liaszüos'lás Ültetvényszerűén 1200 holdon telepítenek 1970-ig nyárjasokat a kiskunfélegy­házi közös gazdaságok. Eb­ből a feladatból a Móra Ferenc Tsz száz holdat vál­lalt, s a terület egynegye­dén már el is ültette a cel­lulóznyárfákat. A sorok kö­zé borennvát. tököt és ta­karmánykeveréket vetnek. Öt vonat késését okozta javító-nevelő munkára ítélték (Tudósítónktól.) Dányi Já-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents