Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-14 / 62. szám
Megérdemlik-e a vezelők? Vita a vállalati dolgozók személyi jövedelmének szabályozásáról Vannak kérdések, ■melyeket nem lehet egyetlen vitával, egyetlen meggyőző válasszal lezárnunk, a kételkedőket megnyugtatnunk, a hitetlenkedőkkel elfogadtatnunk, hogy az adott kérdésben helyes a párt politikája, a kormány rendelkezése. Ilyen kérdés a vállalati dolgozók személyi jövedelmének szabályozása is. El kell rá készülnünk, hogy erről is sok helyen és sokszor kell még beszélnünk, mert nem jó dolog az, ha & dolgozókat nyugtalanítja valami és nem törődünk vele. Ami az embereket nyugtalanítja, zavarja, arról {beszélnünk kelL Igen sok helyről érkezett konzultációs kérdés a személyi jövedelmek ügyében. Legutóbb az Alföldi Cipőgyár Kiskunfélegyházi Gyáregységében tartott pártnapon is es volt az egyik legizgalmasabb probléma, de az volt a megyei propagandista előkészítőn is. A dolgozók döntő többsége elismeri, hogy a vezetők tevékenységén igen sok múlik, nagyobb a felelőssé, gük, többet kell kapniok. De ennyivel? Ez a vitás, ebbe nem akarnak sokan belenyugodni. Illúziók nélkül, anélkül, hogy azt hinném: egy újságcikkel mindenkit sikerült meggyőznöm, néhány érvet szeretnék felhozni a rendelkezés helyessége mellett Mi múlik a vezetőkön? Ez az első — és azt hiszem a legdöntőbb — kérdés. Ennek mértéke a személyi jövedelmek aránya, igazságosságára is választ adhat. A régi mechanizmusban úgy fogtuk fel az egész népgazdaságot, mint egy országos méretű vállalatot Az állam közvetlenül felelősséget vállalt a termelési alapegységekért. Ügy irányított központi tervezéssel, központi kutatási rendszerrel stb., hogy minden vállalatnak meglegyen a maga dolga, terve, ebből eredően a jövedelme. Ebben a helyzetben a vezetők szerepe, tehetsége, egyben felelőssége sem mutatkozhatott meg teljesen. Az új körülmények között a szocialista állam csak közvetve vállal felelősséget, mert döntési, rendelkezési joggal ruházza fel a termelési alapegységeket. Ezután mutatkozik meg igazán, hogy mennyi minden múlik a vezetőkön. Gondoljuk csak át: Munkaszervezés, anyagellátás, piackutatás, előnyös szerződéskötés, az üzem vállalat kötelezettségének teljesítése, hogy minden időben, pontosan és kifogástalan minőségben elkészüljön, a termék idejében a megrendelőhöz kerüljön. — Egyszóval az egész termelés menete, zavartalanságának biztosítása a vezetők gondja és felelőssége. Nekik kell gondoskodniok arról, hogy minden dolgozónak legyen munkája, tudjon keresni, s a dolgozó jó közérzettel, kedvvel végezze a munkáját. Minél kevesebb legyen a baleset, egyre kevesebb a szociális probléma és minél több a nyereség. De előre is kell nézniük. Üzem és gyártmányfejlesztés, beruházás, hitel, mind az ő gondjuk. Az üzemnek évek múlva is állnia kell a versenyt Miből mennyit, mire, de úgy, hogy a dolgozók is jól járjanak, keressenek, a vállalatnál maradjanak. Es még így sem soroltam fel mindent amit a vezetőknek az új gazdasági mechanizmus viszo- nyai között tenniök kell, amire oda kell figyelniük, amit számításba kell venniük. Hogy mi múlik a vezetőkön, azt a mezőgazdaságból — ahol az önállóság korában is nagyobb volt — eddig is tapasztalhattuk. Ki az az üzemi dolgozó, aki nem hallott olyan termelőszövetkezetről, amelyet egy rátermett vezetőgárda rövid 1—2 év alatt „felhozott”, vagy olyanról, amely a vezetők hibái miatt 1—2 év alatt tönkrement. Pedig a tagság dolgozott! A vezetők jó segítőtársak, öntudatos termelő kollektíva nélkül „hadsereg nélküli vezérkar”. Ha megfeszülnek, akkor sem érnek el eredményt. Súlyos hibát követ el az, aki lebecsüli a termelő kollektíva jelentőségét. A munkagépek irányítói, a fizikai dolgozók a termelés alfája és ómegája.! Nélkülük a gép holt eszköz, a termelés megálL Törvényszerű azonban az is, hogy a termelés a vezetést, mint funkciót nem nélkülözheti. Nem közömbös az sem, hogy milyen körre terjed ki egy-egy fizikai dolgozó felelőssége? A kiskunfélegyházi cipőgyárban láttam: A dolgozó bedugja a kaptafára feszített bőrt és a gép egyszerre 24 szeget üt a cipő sarkába. Hogy ez a folyamat — és minden hasonló folyamat — tökéletesen sikerüljön, ezért ő, a fizikai munkás felelős. Nagyon fontos mozzanata ez a termelésnek, de hol van ez a felelősség a vezetők felelősségéhez képest. Nos, ez a különbség mutatkozik meg a személyi jövedelmek mozgó részénél. Ezért határozott úgy a párt és a kormány, hogy nyereségesség esetén az I. kategóriába sorolt vezetők alapbérük 80 százalékát, a III. kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak pedig 15 százalékát kapják mozgó jövedelemként. Vállalnák-e a dolgozók a felelősseget a veszteségért? — merül fel egy másik kérdés. Az Alföldi Cipőgyár Kiskunfélegyházi Gyáregységében a dolgozóknak a múlt évben 70 000 forint prémiumot fizettek ki. Minőségi hiba miatt mintegy 80 dolgozó 2700 forint összeget fizetett visz- sza. Most a szakszervezeti bizottság — nyilván az érintett dolgozók kérésére — javasolja a vállalat igazgatójának, hogy engedje el a személyenkénti kb 34 forint „deprémiumot”. Lám, nem mindenki akarja vállalni a felelősséget! Pedig azért, amit a dolgozók rontottak el, nekik kell felelniük. A nyereségesség azonban nemcsak a dolgozókon múlik. Dolgozhatnak ők a legbecsületesebben, a hibás vezetés akkor is elronthatja a nyereségességet. Ezért hahogy a veszteséget a dolgozókra áthárítani nem szabad. Ezért garantálja az állam a fizikai dolgozók és beosztottak bérét 100 százalékban a veszteséges gazdálkodás esetére is. Azt hiszem ez ismét olyan szempont, amire a dolgozók tekintélyes része nem figyel fel eléggé. Ugyanakkor a vezetők bérét veszteség esetén csupán 75 százalékban, illetve a II. kategóriában 85 százalékban garantálja az állam, ezzel is a nagyobb felelősséget hansúlyozva. Egyébként az I. kategóriában a 80 százalék, és a II. kategóriában az 50 százalék mozgó bérhányad csupán lehetőség és olyan szigorú feltételei vannak, hogy csak azt kívánhatjuk: kapják meg a vezetők a 80 százalékos mozgó bérhányadot, akkor jár jól a termelő kollektíva, minden dolgozó és egész népgazdaságunk. Papes Béla A búza után a legfontosabb növény Gondolatok am országos kukorieatermesmtési tanáeskoxás után A kukorica vetésterülete a világon 100 millió hektár körül alakul. Ennél csak a búza és a rizs vetésterülete nagyobb. (Az előbbié 220 millió, az utóbbié 120 millió hektár.) A legutóbbi két évtized alatt világviszonylatban 50 százalékkal nőtt ennek a fontos takarmány- növénynek a termésátlaga. A FAO adatai szerint 1965- ben az Egyesült Államokban 44,1 Franciaországban 40,5, Bulgáriában 38,1, Magyarországon 31,6 mázsa volt a hektáronkénti átlag, májusi morzsoltban számítva. Hazánkban a búza után a kukorica a legfontosabb növény. Termésátlagaink alakulása olyan mértékű fejlődést mutat, amilyen egyetlen más szántóföldi növényünknél sem tapasztalható. A két világháború közötti, katasztrális holdanzsás országos termésátlaggal szemben 1966-ban már 18,2 mázsa volt a holdan- kénti hozam. A kettő együtt Az országban az utóbbi években mintegy kétmillió, a megyében 200 ezer holdon termesztik a tengerit. A termésátlag nálunk is jelentősen emelkedett, elsősorban a termelőszövetkezetekben. 1961—65 között 14,6 mázsa volt a holdankénti átlag, 1966-ban már 19,1, tavaly az aszály ellenére 18,2 mázsa. A termésátlagok természetesen minden esetben májusi morzsoltban értendők. A szakemberek a fejlődést részben a jobb fajták termesztésében látják, másrészt az agrotechnikai módszerek tökéletesítésében. A ként nem egészen 11 má- kettő természetesen csak Kistraktorok, nagy aggályoskodással Végre megkezdődött! — Danuvia, illetve Pannónia mény — magyarázza Win- Jó volna, ha ezt a kijelen- motor típusával.) tér István, a fiatal főműtést tiszta szívből, teljes Tehát egyelőre még min- vezető. Majd nyomatékkai lelkesedéssel tehetnénk. A dig a prototípusok újra- hozzáteszi: — Nem ajánlja, Kiskőrösi Gépjavító Álló- másolásánál tartanak, hi- de azt mondották, a saját más által gyártandó komp- szén az említett „mennyi- felelősségünkre hozzáfog- lett felszerelésű kistrakto- ség” null-szériának sem hatunk, rokrói van szó. Sajnos, nevezhető. Holott új mű- a törsztnek ez az állásfoglalása teljesen megfelel a gazdaságirányítás új rendjének: mindenki azért feleljen, amit csinál. Nyilvánvaló, hogy a gépjavító állomás hasznos kezdeményezése nem nélkülözheti a kockázatot. De oly nagy ez a kockázat, hogy menekülnie kellene előle? Hiszen a tavaly készült prototípusok már bebizonyították, mit tudnak: a kipróbáláskor teljes mértékben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. S egyúttal felcsigázták a keskeny sorközű szőlőkkel, szórványgyümölcs- fákkal rendelkező gazdaságok és szakszövetkezeti gazdák érdeklődését. Ezek elismerő véleménye legalább annyit nyom a latban, mint a Gépkísérleti Intézeté. Itt a tavasz, az igény hatalmas — ám kisgép nincs. A bátorság hiányzik? S éppen azok részéről, akik a létrehozásban, az újítások ötletes felhasználásában nem kis merészséget tanúsítottak? Ki érti ezt? Az ország gépjavító állomásai közül három — az képzett ittenin kívül a bonyhádi Egyelőre a karbantartó műhelyben készítik a kis- traktorokat, hat szakmunk ás közreműködésével. Egyikük, a képen látható Raj kőid Imre, a védőlemezt szereti a motorházra. csínján kell bánnunk a ki- helycsarnok, s jelentéssel. Valami meg- szakmunkásgárda együtt eredményezi a hozamok növekedését. A napokban Székesfehérváron tartott országos kukoricatermesztési tanácskozáson a vitaindító előadás és a hozzászólók is ezt hangsúlyozták. Felsőszentiváni tapaszt ai átok Nézzük a fajtákat. Manapság sok szó esik az új hibridekről. Nemrég levelet kaptunk Vámos Ferenctől, a felsőszentiváni Űj Élet Termelőszövetkezet főagro- nómusától. Leírja, hogy a termelőszövetkezetben faji ta-összehasonlító kísérleteket végeztek az elmúlt évben. A tapasztalatok szerint a hazai fajták, megfelelő agrotechnika mellett, ugyan* annyi termést adtak,mint a külföldiek. A martonvásárhelyi 620* as 40 mázsa felett termett holdanként. Elérte a jugoszláv SK 1-es fajta termésátlagát. A szövetkezet jelentős területen termel minden évben kukoricát. Tavaly 600 hold átlagban 32,8 mázsa volt az átlagtermés. A termésmennyiség egyébként évről évre emelkedik és az utóbbi évtizedben megháromszorozódott a holdankénti hozam. Bátran alkalmazták a vegyszeres gyomirtást. A tapasztalatok szerint a vegyszerezett területek a nyári szárazságot is jól bírják. A csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezet elnöke, Babies Antal véleménye szerint, ha a jó gazda gondosságával termesztjük a kukoricát, a jelenlegi termésátlagokat még tovább lehet növelni. A Bácsalmási Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, Molnár János, szinté» azt hangsúlyozta az országos összejövetelen, hogy nem elég a fajta helyes kiválasztása. Figyelembe kell venni, hogy nálunk milyen a műtrágya-ellátottság. Az új fajták igényesebbek a talajerőpótlás szempontjából is. Igazán nagy terméseket csak kellő műtrágyaellátás esetén tudunk elérni. Eddigi erőfeszítéseink meghozták az eredményeket, de a további sikerekért még sokat kell tennünk. Nagyobb mértékben alkalmazhatnánk a vegyszeres gyomirtást. Csak kevés helyen megoldott a kukorica gépi betakarítása. Az idén előreláthatólag lesz javulás, a jugoszlávokkal együttműködve hozunk be betakarítógépeket. Kétszázezer holdon Ebben az évben a legjobban termő magyar ju^ ........................... .............. goszláv hibridekből 200 á llna és az érsekvadkerti —tart | ezer holdat vetnek az orkezdődött ugyan, de — rendelkezésükre, s alkal- igényt a kisgépgyártásra. Ra j kínnal együtt mondva műk nyílna a szükséges Szakemberek ^ véleménye — ez még nem az igazi, anyag beszerzésére is. Né- szerint a kiskőrösi gépek Január közepén hozzá- mi nehézség csak a gumi- tudnak legtöbbet, nyolcfé- fogtak a munkához, hogy abroncsok előteremtésénél le munkagép szerelhető a Kiskőrös—125. illetve a mutatkozna. hozzájuk. Kiskőrös—250 típusú kis- Mi hiányzik hát? Ez a kijelentés ma még gépből 3—3 darabot ké- — A Gépjavító Tröszt érvényes. De nem biztos, szítsenek, a hozzájuk kap- nem ajánlja, hogy hozzá- hogy holnap is az lesz. csolható munkagépekkel fogjunk a sorozatgyártás- Ha más nem, legalább ez együtt. (A számok a mo- hoz, amíg nincs a Gépkí- figyelmeztesse a kiskőrö- torköbeentit jelzik, vagyis -őrleti Intézettől véglege- sieket. tározott úgy a kormány, az azonosságot a közismert sen jóváhagyó szakvéle- (Hatvani — Pásztor) szágban. Ez is egy lépés a terméshozamok növelése útján. Megyénkben is jelentős területeket vetnek be az új fajtákkal. Az országos tapasztalat- cserén számos hasznos javaslat hangzott el. Megyei szakembereink szép számmal képviselték a mezőgazdasági nagyüzemeket ezen a tanácskozáson. Az elhangzottakból sokat lehet hasznosítani nálunk is. K. S.
