Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Spanyol zsabók — Kabát helyett pelerin — Romantikus és katonás stilus Tavaszi divat újdonságok A tavaszi divat mindig színesebb, fantáziadúsabb, mint a téli és az őszi. Ezt bizonyítják a már látott divatbemutatók. A színes- ség részben a mexikói olimpiának is köszönhető. Ez a világesemény ugyan­Türkizkék szövetruha, divatos esernyő-vonalú szoknyával. csak befolyásolta a divat alakulását, foglalkoztatta a divattervezőket. Ez a ta­vaszi, de méginkább a nyári alkalmi ruhákon tükröződik. A mexikói n- ka díszítések, a spanyol zsabók és fodros, bő, se­lyem ingujjak itt érvénye­sülnek a legjobban. Több divatbemutatón szerepelt dél-amerikai indián textil­mintákat felelevenítő muszlin, lenvászon, vagy terylén anyag, amelyek­nél a minta dominált, míg a szabás a szokásos tra­péz forma maradt. Romantikus, kézi festő ű muszlin alkalmi ruha, dús fodrozássaU Az uralkodó szín a zsen­ge fűzöld. A kollekciók másik kedvelt színe a méz­sárga. Az ilyen szövetből tavaszi kabátokat, kosztü­möket és pelerineket is készítettek. Az őszi és téli divatból áthozták — külö­nösen nyárra — a ciklá­men számos árnyalatát, a soproni vad ciklámen hal­vány lilás színétől, a „va­kító” indiai rózsaszínig. Emellett természetesen, az örök tavaszi színkombiná­ció — sötétkék-fehér — szintén sokat szerepelt a kollekciókban. Nagyon szép sötétkék-fehér terylén ruhasorozatot mutattak be. Hírül adhatjuk többek kö­zött azt is, hogy a legtöbb kollekcióban a tavaszi ka­bátok helyett a kabáthosz- szúságú pelerinek szere­peltek. Láttunk körbesza- bottat, loknisat, gallérnél­külit és „dupla pelerint”, egy és kétsoros gombolá­sát, háromnegyedest és kosztümkabát hosszúságút. A ruhák nem szoknyá­val, hanem bővebb, vagy szűkebb nadrágokkal ké­szülnek. Ügy véljük azon­ban, hogy ennek a divat­nak inkább csak a fiata­lok körében lesznek köve­tői. A meghökkentő, szűk bermudá-nadrágok mellett sok bő, szoknyahatású, il­letve szoknyanadrágos kosztümöt és ruhát vonul­tattak fel. A szoknya he­lyett nadrág a bemutatott alkalmi ruháknál még jobban dominált, különö­sen hosszú estélyi ruhá­kat készítettek „estélyi nadrággal.” A fantáziadús jelző leg­inkább a két uralkodó stí­lus — a „romantikus” és a „katonás stílus” variá­cióira vonatkozik. A „ro­mantikus” stílus megmu­tatkozik a lenge anyagok­ból, muszlinból, zsorzsett­ből készített ruhákban, blúzokban, amelyeknek nemcsak a gallérjuk és kézelőjük fodros, s plisz­szírozott a szoknyá­juk — érvényre jut a ra­kott szoknyákkal készített kosztümdivat is. A bemu­tatott kollekciókban fele arányban szerepeltek a „katonás” stílusú kabátok, kosztümök. A váll-lapok és fémgombok, a különféle sportos zsebek és csatos övék gazdag variációja je-j lenti ezt a stílust, amely; azonban leginkább csak á magas, karcsú nőkön éri vényesül. Azoknak pedig, akiknek kérdéses, hogy mini, vagy maxi hosszúságú öltözéket válasszanak, szintén láí- tunk kitűnő megoldást: a maxi hosszúságú kabát es ruha zippzárral rövidíthe­tő. Egy mozdulat csupán, s a ruha .miniből maxi, illet­ve maxiból mini lesz. Kovács Margit Könnyű ■■ szövetből i ké­szült sportos köpeny. Az előszoba Előszoba, vagy előtér a a ruhafogas mögött ál­neve: összeköti a lakást a kalmazott anyaggal. Hasz­külvilággal. Található ben­ne tükör — hogy aki megérkezik, aki indul, egy pillantással ellenőrzi- hesse megjelenését; vala­milyen kis asztalka vagy polc — ahová leteszi, vagy ahonnan felveszi a cso­magját, táskáját, kesztyű­jét; ruhafogas — ahol van helye a vendégek kalap­jának és kabátjának is; valamiféle ernyőtartó; és szék is, hiszen sárból jö­vet le kell húzni a sárci­pőt, csizmát... Ha még több benne a szabad terület, itt kaphat helyet a ruhásszekrény is. (Kitűnően megfelel gard­róbszekrény elhelyezésére, egész falnyi szekrény be­építésére — s ez olcsóbb megoldás.) Aszerint, hogy fűthető-e, felhasználhatjuk étkezőként; ha tágás és világos, akkor szobanövé­nyek változtatják télikert­té. Bővíthető a területe magasságban, részleges ál­mennyezet alkalmazásával, amely fölött bőröndöt, ko­sarat és időszakonként használt egyéb tárgyat he­lyezhetünk el. Díszíthetjük az előszo­bát zöldnövénnyel, padló­vázával (ha nincs útban!), egyszerű fali kerámiával, nos dísze a hamutartó, csi­— Ésszerű elrendezés­sel a fogas mellé került a tükör és a kis fiókos asz­talka, amelyben kesztyűt, sálat, ruhakefét és más apróságot tárolhatunk. A szobanoyények átültetése A szoba-növények a ta­vasz közeledtével általá­ban fejlődésnek indulnak, de a leggondosabb ápolás mellett is előfordul, hogy némelyik nem. Ennek oka rendszerint az. hogy a gyökerek a cserép földjét teljesen behálózzák és nincs biztosítva a növény tápanyagellátása a to­vábbfejlődéshez. Átülte­téssel siethetünk a nö­vény segítségére, mégpe­dig a tavaszi időszakban. Az új cserép csupán né­hány centivel legyen na­Neveljünk őszinteségre Régóta figyelemmel kísérem Istvánt. Tapasz­talataimat rendezgetve úgy tűnik, hogy már „Pi- tyuka”-korában értett ah­hoz, hogyan ne mondjon igazat. Igen, már három­évesen megtanították rá a felnőttek. A dolog még korábban kezdődött, amikor István „Pityuka-baba’’ volt. A család szemefénye. És jött a nagymama a kis csoki­szelettel. — Ezt a finom csokit akkor kapja meg a „Pi­tyuka-baba”, ha meg­mondja, kit szeret a leg­jobban a világon. No, kit? — sürgette szegényt. Istvánnak összefutott a nyál a szájában. Már-már érezte a csoki ízét. — Téged! — mondta —, s máris nyúlt a csokiért. Elmajszolgatta. Máskor jött a másik nagymama, a sMöveg itt is hasonló vvU. — Kit szeret a „Pityu- baba” a legjobban? — Téged! — és ismét nyúlt a csokiért, ismét el­majszolgatta. Majd jött az anyai, azután az apai nagypapa. A kérdések és a válaszok ugyanazok ma­radtak. — Kit szeret a Pistike? — Téged! Téged!... — mindig azt, aki hozott va­lamit. Az édesapa és az édes­anya már nem csokival, hanem csillogó, vonzó já­tékokkal csinálták ugyan­ezt. Megtettek, mindent azért, hogy gyermeküket visszahódítsák az ■ öreg­szülőktől. Pisti azóta István lett. És már nem csokiért, sőt nem is játékért, hanem a jobb osztályzatért, egy kis vállveregetésért, tár­sainak elismeréséért, haj­landó mindenkinek hű­ségnyilatkozatot tenni. Sőt! Ilyen fiúknál, mint István, gyakorta produkál az élet bonyolultabb hely­zeteket. És István meg sem próbálja az egyenes utat. Ilyen módon persze sokszor ártatlanul is belez keveredik kellemetlen helyzetekbe. Barátait el­veszti. A felnőttek bizal­mát szintén. De sok gyermeket ron­tottak így el! Megtanítot­ták hazudni. Mert a gyer­mek csak gyermek. Nem­csak a testalkata nincs még kifejlődve, a jelleme sem. Ha keveset van le­vegőn, ha rosszul táplál­ják — nemcsoda, hogy fejletlen, csenevész marad. De sokszor megfeledke­zünk arról, hogy a jelle­mét is táplálnunk kell. De őszinteségre szoktatással! Mert, ha egy szelet csokit tartanak neki és azt kér­dezik: „kit szeretsz a leg­jobban", persze, hogy azt mondja: „téged!" De ha holnap más nyújtja neki a csokit, s akkor annak válaszoljon így? A gyer­meket már egészen kis korában arra kell nevel­nünk: csak azt mondja ki szemrebbenés nélkül, amit őszintén gondol. Kolozsváry Gyula tanár gyobb a réginél. Ha hasz­nált, alaposan súroljuk ki forró vízzel, az újat szin­tén itassuk át tiszta víz­zel. Az alján levő nyílás­ra feltétlenül helyezzünk domború cserépdarabkát, amely biztosítja a feles­leges víz kicsorgását. Fö­lötte a vékony vízelvezető réteg, homok, vagy ka­vics legyen, de felhasznál­ható erre a célra össze­tört tégla is. Erre helyez­zük a megfelelő virágföl­det, amelyet erdei földből és jó humuszos kerti föld­ből, komposztból kever­hetünk. Még jobb. ha vi­rágkertészetben. vagy vi­rágboltban kész keveré­ket vásárolunk. A növényt óvatosan ki­ütjük a régi cserépből, hogy meg ne sérüljön. Ál­talában a földlabdával együtt ültetjük át. Előbb azonban alaposan vizsgál­juk meg a gyökereket. Amennyiben rothadt gyö­kérszálat találunk, vagy savanyú földszagot ér­zünk, a földet rázzuk ki a gyökerek közül, a rothadt, korhadt, beteg gyökérszá­lakat távolítsuk el (esetleg vízben átmoshatjuk), s úgy ültessük a friss földbe. A gyökémyak az átül­tetés után is azonos szin­ten legyen, mint a régi cserépben volt. A föld­labdával átültetett nö­vény köré a friss földet az ujjunkkal, vagy erre készített pálcával nyom­kodjuk le. Átültetés után csak mérsékelten öntöz­zük a növényeket, külö­nösen akkor, ha a gyöke­reket erősebb°n megboly­gattuk, és 8—10 napig tartsuk félárnyékos he­lyen. R. É. nos tokban ruha- és kalap­kefe ... Jó, ha a padlóját mos­hatjuk. Ezt a célt szolgál­ja a linóleum, vagy mű­kő-burkolat. És ne legyen hideg, rideg, ajánlatos rá szőnyeget teríteni. Előszo­baszőnyegként az olcsó, merev tartású spárga és bükié válik be, amelynek felülete nem szőrös, nem szívja be a port. A fal színezésével „tá­gíthatjuk”, vágy „szűkít­hetjük” a teret. A világos szín a valóságnál tágabb- nak, a sötét szín szőkébb­nek mutatja, a csíkminta hosszít stb. A világítást is figyelem­be kell vennünk. Fehér felületről szétszóródik a rávetített fény, sötét fal elnyeli a fénysugarakat. Ami a mesterséges világí­tást illeti: szükséges egy lámpa, ami a tükröt és az előtte álló személyt vilá­gítja meg. Ez szolgálhatja a helyiség általános vilá­gítását is. (Itt ne takaré­koskodjunk a fénnyel!) Emellett más világítótest­re is szükség van, ha ru­hásszekrény, vagy étkező- asztal áll az előszobában. HÉTFŐ: Paradicsomleves, rakott burgonya kolbásszal, alma. KEDD: Csontleves, gomDa- pörkölt makarónival, vágott savanyúság. SZERDA: Karalábéleves, tú­rógombóc, körtebefőtt. CSÜTÖRTÖK: Tarhonyale­ves, sertéscombszelet burgo­nyával lerakva, uborka. PÉNTEK: Zöldségleves, le­csó (mirelit) rizzsel, alma. SZOMBAT: Székelykáposzta, zsemlepuding. VASÄRNAP: Húsleves, pap­rikáscsirke, pirított aprótarho­nyával, meggybefőtt, vasárna­pi lepény. SERTÉSCOMBSZELET BUR­GONYÁVAL. Fél kiló sertés­combot megmosunk és fel­szeletelünk, majd kissé kiver­ve félretesszük. Fél kiló bur­gonyát megtisztítva karikára vágunk és kétfelé osztjuk. Az egyik felét beletesszük a ki­zsírozott tepsibe és megsóz­zuk. Három deci tejfelt, két deci tejet, hat deka olvasztott zsírt összekeverünk, borsoz- zuk. Ezzel jól meglocsoljuk a lerakott burgonyaréteget. Ez­után rárakjuk a besózott hús­szeleteket, majd ismét krump­lit, tetejére karikára vágott vöröshagymát és pirospapri­kát hintünk, ismét meglocsol­juk a tejfeles lével. Sütőben fedő alatt sütjük. ZSEMLEPUDING. 4 darab apró kockákra vágott zsemlét fél liter tejben, fél órán át áz­tatunk. Tíz deka vajat kis só­val, 6 tojássárgájával simára keverünk; hozzáadjuk a be­áztatott zsemlekockákat, majd a hat tojás keményre vert habját. A masszát vajjal ki­kent tűzálló edénybe helyez­zük és fedővel lefedve, víz­zel telt edénybe tesszük és két ór^n át főzzük. Maid tál­ra borítva, leöntjük olvasztott vajjal, dúsan megszórjuk re­szelt salttal. (Olvasztott vaj helyett tálalhatjuk teifóilol is.) VASÁRNAPI LEPÉNY. Fél kilő lisztet 2 evőkanál fagyos zsírral, egy csomag sütőnnr- ral, 25 deka cukorral. 2 totás- sal, egy citrom reszelt hóié­val. fél csomag vaufHáscukor- ral és annvi te11el. boev könv- nven dolgozható legyen, 161 összekeverjük. A tészta e"v1k felét tensihe téve barackfz7e! vastagon meekeniük és darált dióval vnev mogvorőval leszőriuk. Másik felét rábelverve tolás sál kentük me«, s mn«voró- val. vagy dióval bírniuk meg. vöz.epe-s tűznél világosra süt- iük.

Next

/
Thumbnails
Contents