Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
i oldal 1968. március 8. péntek A három város Dossz szomszédság: török átok” — énekli Arany János „A fülemile” bevezető soraiban. A tapasztalat bármennyire igazolja is ezt a bölcs megállapítást, a három városra inkább az a közmondás illik, hogy „bajban ismerni meg az igaz barátot!’’ Újabban ugyan egészen magas hivatalos helyről kétségbe vonták, hogy akár történelmünk, akár hazánk földrajza tudna a három város fogalmáról. Pedig az 1950-ik év körüli közigazgatási rendezés során az egyik !erv szerint Bács-Kiskun megye helyett Dél-Pest megye kialakításának gondolatával foglalkoztak. Ilyen térképvázlatot is közöltek a lapok. Ez a Pest megye Ceglédtől délre eső Duna—Tisza közi tájaiból lekanya- rított terület a közös termelési és etnográfiai szempontok figyelembevételével magába ölelte volna a három. várost, Ceglédet, Nagykőröst és Kecskemétet is, mint a megye természetes kristályosodási gócait. Kecskemétet tervezték így is az új megye székhelyének. Mindebben a természeti adottságokon kívül, részük volt a történeti hagyományoknak is. lóval a másképp sikerült megyerendezés után a J Petőfi Népe hasábjain foglalkozott a három város történeti emlékeivel levéltárunk tudós vezetője, dr. Balanyi Béla. Az általa mondottakat próbálták kétségbe vonni, akik messziről jobban látják és tudják a dolgokat, mint azok, akik a Lechner-féle csodaépület árkádjai előtt sétálgatnak, azon a helyen, ahol a régi városháza állott, amelyben a három város fogott bírái ítélkeztek főbenjáró bűnügyekben. A régi hagyományoknak megfelelően halálbüntetést is szabhattak ki. Ezt a jogot a török hódoltság előtt is gyakorolták. Es hogy fogott bírák útján... A vásári sokadalmak idején fogták be erre a munkára az idcgenvárosbelieket, hogy rokonsági és Ismeretségi kapcsolatokat kizárva, részrehajlástól mentes legyen az ítélet. Valamiféle esküdtszéki, vagy mai fogalmak szerint a hivatásos bírón kívül népi ülnökök bevonásával működő testület volt a fogott bírák intézménye. De a három város nemcsak pőrös ügyekben nyújtott egymásnak segítséget. Bármi közös baj fenyegette ezt a vidéket, azonnal vitték a veszedelem hírét a szomszédba a város lovas hadnagyai. Ha kellett, fegyveresen is egymás segítségére siettek. A szóbeli hagyományokon kívül írásbeli dokumentációja is van annak, hogy a három várost szinte testvérekként emlegették, hosszú évszázadok során, mind a mai napig. H ogy stílszerűek legyünk, elsőül Kecskemét város hatszázéves fennállásának bizonyítékául szolgáló, 1368. október 2-án kelt oklevélbe vessünk egy pillantást. A levéltárban fényképmásolatban őrzött okmány egyik kifejezése így szól: „trium oppldum (helyesen Oppidarum!) seu villarum Chegled, Kewrus, Chcchkemet”, vagyis: „három mezővárosok vagy falvak Cegléd, Kőrös, Kecskemét”. Hornyik János Kecskemét város története c. munkájának 2. kötetében a 152. lapon a török hódoltság második felében érvényben volt szokások során az ítélkezésekkel foglalkozván azt írja: „A fogott Mrtók törvényszéke általában nagyobb érdekű polgári és bün- fenyítő esetekben... ítélt Varnak esetek, midőn Kecskemét, Kőrös és Cegléd eskütt bíráibul szerkesztve a három város törvényszéke nevezet alatt ítélnek a fogott bírák.” Néhai Rácz Béla egyetemi tanár, a kecskeméti jogakadémia professzora „Kecskemét város törvénykezése Katona József életében” c. tanulmányában visszatekintve a kecskeméti bíráskodási gyakorlatra megemlíti, hogy a XVI. század végén alakult ki a fogott bírák, vagy néptörvényszék, illetőleg a három város — Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét — törvényszéke. D e mint már említettük, nemcsak a bíráskodásban, más téren is megvolt az együttműködés a három város között. Nádasdi Péternek, Hidvégi Lajos tanárról készült interjúját közli a Képes Újság 1967. március 11-i száma. Hidvégi az interjú során Cegléd és Kossuth kapcsolatáról készülő könyvéről beszélt, többek közt megemlítette, benne lesz könyvében, hogy mikor a ceglédiek hírét vették Jellastch 34 ezer főnyi soregének, jobbágyból lett főbírójuk, Csizmadia Mihály, rögtön meghívta tanácskozásra a három város vezetőit. Érdekes és egészen aktuális témával foglalkozik Boldogréti Víg Lászlónak, a Kecskeméti Lapok 1870. évi 33., 34. és 35. számaiban megjelent „A három város kertészete és gyümölcstermelése” c., a kérdést alapos részletességgel megvitató közleménye. Az álnév alatt rejtőző szerző nem más, mint Kecskemétnek akkor már akadémikus történetírója, Hornyik János. Ha most ehhez hozzávesszük a gyümölcsészet és szőlészet terén országosan sikereket elért Csókás Józsefet, aki kecskeméti, hasonlóan tevékenykedő nagykőrösi pályatársát, B. Tóth Ferencet és a Cegléden faiskolát alapító Vnghváry Lászlót, akik a múlt század utolsó harmadában szereztek hervadhatatlan érdemeket a homok hasznosításával, be kell látnunk, hogy a három város akkor is együtt haladt, ha összetartozását „a három város” kifejezéssel külön nem is hangsúlyozták. Egyébként a szakirodalom a három városban külön-külön tevékenykedő három kutatót „A homok hősei" néven együtt emlegeti. H ogy napjainkig élő fogalom „a három város”, arra nézve álljon itt még egy bizonyíték. Eriéi Ferenc: Futóhomok c. nevezetes népkutató könyve. Az illusztris szerző könyvének negyedik fejezete „Három város” címen Kecskeméttel, Cegléddel és Nagykőrössel foglalkozik. Alapos fejtegetése során többször használja Három Város” kifejezést. Joós Ferenc Új szoláltatás Félegyházán Elkészült a mikrobusz a kiskunfélegyházi Móra Termelőszövetkezetben. Alighanem ez az első saját szerelésű hasonló masina a környéken. Képünkön ■íz utolsó simításokat végzi a kocsin Horák Ferenc festő-fényező szakmunkás, a tsz dolgozója. (Bal oldalt) Molnár Sándor elnököt a tagok állandó foglalkoz- ; isának szándéka és a jövedelem fokozása vezette. amikor kialakították ;; pjavító és szolgáltató -zlegüket. Rövid üzeme- sük alatt felújítottak 30 ' rművet. A tizennégy sze- . élyt foglalkoztató műhely tiszta jövedelmének felét a részesedés növelésére fordítják majd év vég-ki, Állandó megrendelőik közé tartozik a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat és a helyi fogyasztási és é tékesítő szövetkezet. A budapesti TIT-nek anyag- beszerző kocsikat alakítanak át mozgékony mikro- buszokká. Hagyományos házi gép- rivító telepükön, amelyből a szolgáltató segédüzem s kifejlődött, egyebek közt erőgépeiket is javítják. Ezen az T7—28-as típusú '»-aktoron éppen a szelepeket és a hengerfejeket teái újra üzemképessé Pak- i István, a műhely vezetője, és Pólyák János, a "•ép gazdája. (Lent) (Kovács János felvételei.) A 9. SZ. AUTOKÖZLEKEDESI VÁLLALAT gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket felvesz, gyakorlat nélküli gépkocsivezetők részére segédgép j árm fí vezetői tanfolyamot indít Kecskeméten és Baján. A tanfolyam sikeres elvégzése után önálló gépkocsivezetőként alkalmazzuk a jelentkezőket. Jelentkezés: a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán, Kecskemét, Csáktornyái u. 4—6. Baja, Dózsa György Öt 25—27. 1480 Nehézkes a kiszolgálás Akik seiílettek magokon Kors ev üsíté re vár a kecskeméti ÁFOR-teiep Nemsokára vége a télnek, s a gépek ezrei lepik el a szántóföldeket. Zavartalan munkájukhoz többek között az is szükséges, hogy folyamatosan elegendő üzemanyag álljon rendelkezésükre. A vontatóvezetők jórésze azonban most is attól tart, hogy túl sok időt kell majd haszontalanul eltölteni üzemanyagvásárlás miatt a kecskeméti ÁFOR-tele- pen. Nézzük mi is a helyzet az üzemanyagfronton? A tizenöt évvel ezelőtt épült telep már régen nem képes torlódás nélkül kielégíteni az időközben megsokszorozódott igényeket. A kiszolgálás technikailag elmaradott, egyszerre csak egy-két ügyféllel való foglalkozást tesz lehetővé. Ily módon csúcsforgalom idején — a telep dolgozóinak minden erőfeszítése ellenére — órákon, félnapokon át kell várni az üzemanyagra. Márpedig a kecskeméti ÁFOR-telepnek igen nagy a körzete, hiszen innen látják el a megye jó egyhar- madát. S ha csupán csak a hét nagy országúti, illetve városi töltőállomást és tíz törpekutat, valamint az ide tartozó 41 termelőszövetkezetet és 24 tszcs-t számítjuk — a sok más üzemről nem is szólva — látható, hogy igen tekintélyes mennyiségről kell gondoskodniuk. Üzemanyag egyébként van elegendő a telepen, csak — mint említettük — a kiszolgálás nehézkes. Néhány termelőszövetkezet — köztük a kecskeméti Törekvés, Petőfi, Béke, Vörös Csillag, a városföldi Petőfi, a ballószögi Űj Tavasz, s újabban a nyárlőrinci Aranykalász — saját tárolóhelyet létesített. E közös gazdaságok dolgozói és vontatói már nem töltenek értékes órákat a várakozással az ÁFOR-nál. Egyszerűen leadják a megrendelést és három napon belül a telep — amely hét, egyszerre 40 ezer liter üzemanyag szállítására képes tankkocsival rendelkezik — a helyszínre juttatja az árut. S ha a termelőszövetkezetek érdekei úgy kívánják, akár két műszakban is hajlandó a telep tartálykocsijait üzemeltetni, hiszen az előzetes megrendelések az ö munkájukat is tervszerűbbé teszik. Első hallásra talán drágának tűnik a saját tárolóhely létesítése, ám nem kell sok számítgatás annak megállapítására, hogy egy-két éven belül megtérül a befektetett összeg. Nem kell ugyanis naphosszat ácso- rogni a vontatóknak, hanem hasznos munkával tölthetik az időt. Fontos szempont a biztonsági érzet is, nem kell attól tartani, hogy üzemanyaghiány miatt leállnak a gépek. Érdemes tehát más szövetkezeteknek is saját lá- rolóheiyet létesíteni. Elképzelhető ugyanez a tsz- ek közös vállalkozásaiban, ám úgy gondoljuk, hogy a helybeli földművesszövetkezet is megtalálná a hasznát, ha történetesen gazdája lenne ilyen üzemanyagtárolónak. Számos lehetőség kínálkozik tehát a mezőgazdaság üzemanyagellátásának megjavítására, biztonságossá tételére. A fentebb említett gondolatok azonban semmi esetre sem terelhetik el a figyelemt egy olyan fontos probléma megoldásáról, mint a kecskeméti ÁFOR hordósáru kiszolgáló telepének korszerűsítése. (Benzinkút, töltő-állomás hálózatát ugyanis fejlesztik, mint arról február 17-i számunkban már hírt adtunk.) A körzet egyre nagyobb ipari, mezőgazdasági üzemanyagigénye ugyanis ezt is sürgeti, követeli. O. L>. Rendelet az állami telkek használati és igénybevételi díjáról Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének egyetértésével új rendeletben intézkedett az állami telkek után fizendő használati és igénybevételi díjról. A különböző állami szervezetek és a szövetkezetek eddig ingyen kaptak állami telkeket és használati díjat sem fizettek. Az új rendelkezés alapján most már a település jellegének, a telkek fekvésének és területi csoportjának — lakterületi vagy ipari övezet stb. — megfelelően négyszögölenként évi 3—60 forint telekhasználati díjat kell fizetniük. Ez a díj azonban 50—100 százalékkal emelkedik, ha a telket rendeltetése ellenesen használják. Így rendeltetésétől eltérő felhasználást jelent többek között a kitelepülésre kötelezett üzemek telephelye, hogyha a megadott határidőig elmulasztják a kitelepülést. A telekhasználati díj fizetése alól mentesülnek az állami költségvetési szervezetek, közművek, közforgalmú közlekedési vállalat tok épületeinek, a lakóházaknak, a műemlékileg védett építményeknek, s a vállalat) jóléti, egészségügyi, szociális, kulturális és sport- létesítményeknek az állami telkei. A díjfizetésre kötelezettek június 30-ig kötelesek bejelenteni a telkek adatait az adóügyi hatóságoknak. Az új rendelet intézkedésére a tanácsi kiutalásra kapott, állami tulajdonban álló telekért, ha azt 1963. január 1. után kapták, az állami szervezeteknek és szövetkezeteknek igénybevételi díjat kell fizetniök. Ez a díj a telek átvételekor, tehát csak egy alkalommal fizetendő, s összege 20-szorosa az évenkénti telekhasználati díjnak. A kiutalt telek igénybevételéért előírt díjat mindenkinek meg kell fizetni, nem kaphatnak felmentést azok a vállalatok, szervezetek sem, amelyek egyébként mentesülnek a telekhasz- nólati díj fizetésétől. A Magyar Közlöny március 6-i számában megjelent rendelet 1968 január 1-ig visszamenőlegesen lépett hatályba.
