Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

1968. március 31. vasárnap 1 oNfcl Az első kecskeméti újság Nem lesz hiány érdekes évfordulókban a 600. jubi­leumi - -kendőben. Ezek egyike a helyi sajtó törté­netével kapcsolatos. l'söS. október 3-án jelent meg a Kecskeméti Lapok első év­folyamának első száma. Ügy illik, hogy a centenári­umra már most, az év ele­jén felhívjuk a figyelmet. Részint a kezdeményező elődök iránti tiszteletből, részint pedig azért, hogy kedvet csináljunk egy sa­játos terület helytörténeti kutatására. A lap jellege, amint az az újság „feje” alatt is ol­vasható, „Ismeretterjesztő hetilap”. Első felelős szer­kesztője Madarassy László (kiadója is), főmunkatársa pedig Homyik János volt. Nem célunk most az első kecskeméti újság sokszem­pontú méltatása. Végezzék azt el a kutatók, akik a Kecskeméti Lapok 1868— 1871. évfolyamának egybe­kötött példányait egy foli- ánsban megtalálhatják a Kecskeméti Állami Levél­tár újsággyűjteményében. Néhány vonás felvillantá­sával érzékeltetjük csupán, milyen is volt ez az első újság. Először talán a lap meg­indításának céljáról. „Helyi érdekeink” című cikkében ezt írja Hornyik János: „Minden további indoklás nélkül elmondhatjuk; hogy az ötvenezer lélekből álló, s a polgáriasodásban szé­pen előhaladt városunknak e Za -a tagadh .tatlan szük­sége van; sőt elmondhat­juk: hogy annak eddig nem léte szégyen, akadályozása pedig menthetetlen polgári bűn volt. Most új viszonyok, az emelkedő ipar és kereskedés, a minden irányban előha­ladó földmívelés, általában oda utalják a nemzetet, köz­ségeket, sőt egyes polgáro­kat is, hogy a társadalom küzdőterén magukat mások által túlszárnyaltatni ne engedjék. Kecskemétnek és lakosainak rendelkezésük alatt álló nagy földterület igen mostoha kezeit viseli magán az anyatermészet­nek, hasznosítás tekinteté­ben mégis oly vagyonpusz­tító adózás alatt áll, hogy ezen köztudomás szerint általában gyenge talajú s csak ■ : árasztó költséges munkával és megvesztege­téssel r; ' terü­let, a kataszter készítése- krr sokkal magasabb tisz­tajövedelemmel rovatott, mint ar "s termelő erővel bíró s kevesebb munka és költség után tízszer többet jövedelmező tiszavidék ka- nahánja, — tizenöt év óta fárad a község siker nél­kül, hogy e nagy bajon se­gítsen. Ha nem oktatjuk, nem míveljük, nem tanít­juk és fel nem világosítjuk e népet...” A továbbiak így is elkép­zelhetők, de annyira még­sem, hogy ne volna érde­mes végigolvasni kutató­nak, érdeklődőnek, milyen szemlélettel szól a külön­böző társadalmi osztályok, rétegek olvasási készségé­ről, illetve lehetőségeiről. Az idézett nagy cikket ircsa, de igaz” címmel egy kis hír követi — arról, hogy a város panaszbead­ványát, amelyben a hibás kataszter kiigazítását kérte —, aminek jogosságát még 1860-ban elismerték —, 1868. szeptember 1-én az­zal küldték vissza a budai magyar királyi pénzügyi igazgatóság útján, hogy a kérelem „alaptalan lévén, annak hely nem adatott”. Van benne tudósítás a szeptember 28-i városi köz­gyűlésről, melyen ilyen na­pirendek szerepeltek: a zá­logban bírt bugaci puszta megörökítése; felszólalás az interpellációk mielőbbi fo­ganatosítása érdekében; Tisza-szabályozás; egy or­vosi ház lebontása; mészá­rosok folyamodványa s még néhány. 9^ órakor kezdődött áz ülés és IV2 órakor ért véget. „Fővárosi és vidéki leve­lezés” cím alatt Horváth Döme levelét közlik, amely­ben felajánlja segítségét az új lapnak. Sikert kívám, s mindjárt azzal kezdi, hogy beszámol az országgyűlés üléseiről. Bejelenti többek közt, hogy a népoktatási törvényjavaslat feletti vitá­hoz ő adta át az országgyű­lésnek a város összes nép­tanítójának, „mint szalffér- fiak, legjobb meggyőződé­sük és tapasztalatuk dlap- ján nyomtatott emlékira­tát”. A humort „Irgisi csigán vajda” levele képviseli a „Tistelt Serkestő uraság!”- hoz. „Helyi újdonságok” címe van a közel 20 hírből álló összefoglalónak: Olvas­hatunk kimutatást a kecs­keméti takarékpénztár 1863 szeptember havi forgalmá­ról. Tudósítás tájékoztat a kecskeméti hetivásárról, a gabona, baromfi és gyü­mölcs, állat, széna és fa piacról. Hirdetések zárják a lapot. Később „Vegyes hírek”-kel, szerkesztői üze­netekkel, tárcával, színház és nyílttéri rovattal gaz­dagodik az újság. Ennyit tiszteletteljes első m~ 'emlékezésül. Most már a helytörténeti kutatókon a sor. Tóth István Dunavecse a tábornokot várja A forradalmi ifjúsági napok keretében 1968. április hó 20—25. között ünnepségso­rozattal emlékeznek meg Lenin születésének 98. év­fordulójáról Kiskunfélegy­házán. Ebben az időszak­ban kerül sor a Gyarmati Ifjúság Napja városi ren­dezvényeire. A Móra Fe­renc Művelődési Házban, a Vegyipari Gépgyárban, va­lamint a Vörös Csillag Tsz-ben ifjúsági nagygyű­lést tartanak a KlSZ-fia- talok. O zergej Alekszandro- ^ vies Andrjuscsenkót 1943 őszén, a Kijev felszaba­dításáért folyó harcok ide­jén nevezték ki a 23. szov­jet lövészhadtest törzsé­nek főnökévé. Egy évvel később, 1944 októberében lépte át hadtestével, sza­kadatlan harci cselekmé­nyek közepette, hazánk határát. A hónap végén a hadtest egyebek közt az alábbi feladatot kapta: „November 2-án 10 órára vegye birtokba Szabad- (Szállás—Félegyháza—Solt terepszakaszát, majd a Du­na keleti partja mentén tá­madjon Budapest irányá­ba.” Ennek a hadparancsnak a keltétől számítva fonódik össze Andrjuscsenko altá­bornagy sorsa nem csupán a felszabadításunkért ví­vott harc mozzanataival, de megyénk történelmével is. Alig néhány óra állt rendelkezésére, hogy Zsdá­nov vezérőrnagy irányí­tásával részleteiben is kidolgozzák az elhatáro­zást. Ennek lényege a kö­vetkező volt: a 99. lövész­hadosztály Csongrád—Kis­kunfélegyháza északi sze­gélye, Kecskemét—Izsák— Fülöpszállás elérésével tá­madjon északra. Szabad- szállás—Kunszentmi klós— Bugyi irányába; a 316. lö- vészhadosztály vonuljon fel Kiskunfélegyháza— Izsák—Fülöpszállás menet­vonalon, majd támad­jon északra Szalkszent- márton—Dörnsöd—Dunaha- raszti irányába. Az eső szüntelenül “ " ■ esett. A nehéz te­repviszonyok ellenére a csapatok térnyerése a Du­na menti mocsaras síksá­gon gyors ütemű volt. Az egységek két és fél nap alatt 185 kilométert tettek meg, s közben heves ösz- szecsapásokban semmisítet­ték meg a hitleristákat. ... Az egyik lerombolt Találkozás a harcostársakkal Nem az irodalmi es­tek szokásos közönsége gyűlt össze csütörtökön este a kecskeméti TIT-klubban Feltűnően sok volt az idős arc. Ősz haj és szemüveg — Bevallom, elfogódott vagyok — mondta Vadász Ferenc, az est íróvendége —, hiszen azok ülnek itt, akik hősei új könyvemnek; Imre Gábor, Bakos István, Joós Ferenc, Zsinkó József, Illés Béláné ... Néhány hete jelent meg Vadász Ferenc Megáll a szél című regénye. Méltán váltott ki nagy érdeklődést elsősorban Bács megyében és Kecskeméten, hiszen Vadász Ferencet jól isme­rik itt, még a felszabadulás utáni időkből, mint párt­munkást. A mozgalom hősi korszaka volt témája eddi­gi műveinek is. Új regénye azonban különbözik a ko­rábbiaktól. Nagy feladatot vállalt: azt az időt szándé­kozott bemutatni, amikor az újjáépítés áldozatos és kát, s amikor a lőszer és a gránátok is elfogytak, a tű­rűségű takaróján át kive- íme, a második ellenséges o____________ _________ hető volt, amint a tankok gép is a lángok martaléka z érek kézitusában csaptak mögött föl-föltünedeztek fe- lett. Ezután egyik lövés a össze az ellenséggel. kete pontok: a géppisztolyo- másikat követte. Nyeljubin A bátor harcosok fel- sok. maga töltött- ma§a állította mentésére érkező Eldördült a lövés. Az el- be az ágyút, s maga lőtte csapatokat Ivancsenko fő- ső lövedék a vezérgép lánc- az ellenséges narcKocsücat. hadnagy már nem látta, talpát találta. A tank meg- Uirtelen becsapódó lő­ném hallotta a sebesen elő- fordult s odalára borult. A 11 vedék sárga - lángja retörő szovjet tankok dü- következő lövés a benzin- emelkedett föl néhány lé- börgését, sem a hangos tartályt találta. Az ellensé- pésre a szakaszvezetőtől. A hurrát. ges harckocsi fölé láng- és robbanás hulláma mell’oe­A lövések elhallgattak. A füstoszlop emelkedett. vágta._ Nyeljubint megsebe­harcmezőt az ellenséges a tüzérek villámgyorsan sítették a repeszdarabok. tankok roncsai, fasiszta te- dolgoztak, tűz alatt tartót- Megkísérelt az ^ agyúhoz tetemek borították. Hall- ták az ellenséget. Az el- kúszni, s végrehajtani a so- gatva hajtottak fejet baj- lenséges tankokból dühöd- rop következő lövést. De társai a hős holtteste fő- ten ^gni kezdték az ágyú- mar keso volt: az ellense- lött. Andrej Ivancsenko fő- kát. A kezelőszemélyzet va- ges tank, ágyúból tüzelve, hadnagy elesett. De az el- lamennyi tagja elesett, teljes menetben haladt az lenség nem jutott keresztül Nyeljubin egyedül maradt, ágyú felé. Akkor a rettent- a szakasz állásain, amely- Körülnézett. Néhány szom- heteden harcos végső erő­nek ő volt a parancsnoka, szédos ágyú is megsebesült, feszítéssel két pancélelha- A 7 S7-PS hadserea vala- > rító gránáttal megindult a mennyi katonája ugyanezen _ kJ os hát egyedül fo- a tank felé. Az ember és napokban értesült egy má- , , gok küzdeni! — az acélgép közeledtek egy­sik nagyszerű haditettről is, határozott, _s gyorsan meg- máshoz. Melléhez szorítva amelyet Ivan Nyeljubin sza- töltötte az ágyút. a gránátokat, Nyeljubin a kaszvezető vitt véghez. A tankok pedig egyre kö- tank alá vetette magát. Az A szakasz ágyúinak állá- zeledtek. Lassan, nagy ro- ellenséges gép fölrobbant, sai felé három ellenséges bajjal haladtak a dombo- Roncsai alatt hősi halált tank, s egy önjáró ágyú, kon át, egyenesen az ágyú halt Ivan Nyeljubin sza- ,.Ferdinand” haladt. A vir- felé Nyeljubin beirányozta kaszvezető ... radat előtti szürkület tejsű- a fasiszta gépet, s lőtt. S V. Petruhin ezredes nehéz három esztendeje után eljutottunk a proletár- diktatúra kivívásáig, de már ott lappangtak a sze­mélyi kultuszt, s az 1956-os tragédiát felidéző hibák. — Minden rosszhoz és minden jóhoz emberek kel lenek. Akkor, amikor re­gényem játszódik, 1948-ban, már folyt a küzdelem a rossz és a jó között. A bizalmatlanság ellen szól ez a regény. — Jól tudom, hogy a pol­gári értelemben vett humá­num lefegyverez. Nem a harc ellen szólok. De az egy világnézetet valló em­berek váll-váll mellett har­coljanak. Milyen hadsereg az, ahol attól tart minden­ki, hogy a másik hátba- döfi? A közönség, az egykori ismerősök és társak csak­úgy, mint a fiatalok, fe­szülten figyelnek. A sze­mekben egyetértés. Vadász Ferenc a pártról beszél ak­kor is, amikor saját élmé­nyeit idézi; ­— A szegedi Csillagbör­tönben 1941-ben először gondoltam rá, hogy ha egy­szer megváltozik Magyar- országon az élet, írni fogok. S amikor átvittek az in­ternálótáborba, meg is ír­tam börtönélményeimet egy kockás füzetbe. Aztán elvittek bennünket a né­metek, s a füzetet elrejtet­tem egy befőttes üvegben, a fal résébe. El is feled­keztem róla. Mozgalmas idők voltak azok a felsza­badulás után. Egy cellatár­sam juttatta eszembe, aki­vel véletlenül találkoztam. Magam nem mehettem a füzetért, üzentem haza Ko­máromba, lerajzoltam, hol van. Végül egy szovjet tiszt találta meg és juttatta el hozzám. Még abban az év­ben ki is adták a napló­mat. Majd ismét a Megáll a szél: A forradalmár: Em­ber. Korábban ő volt az irodalomban a pozitív hős. a makulátlan harcos. De nem vagyunk hiba nélkül valók ... Azután átbillent I az irodalom a másik oldal- I ra, s a legbecsületesebbek­ben is az esendőt kereste. Igazságot kell szolgáltat­nunk az akkori idők hősei­nek. Többek között ezért is írtam ezt a könyvet. Felemelő cél, szép prog­ram. Látszik azon is, aho­gyan a jelenlevők sorra szót kémek. Felelevenítik a régi emlékeket, ismerő­söket vélnek felfedezni a regény alakjaiban, dicsérik és bátorítják az írót. És emlékeznek azokra a for­radalmi tűzzel teli bátor és szép időkre. Több volt ez az est, mint író—olvasó találkozó. Hitet és bizalmat öntött a jelenlevőkbe. Hitet és bi­zalmat a fiatalokba is. Lesz-e folytatása a könyv­nek — kérdeztük az írót —, hiszen itt is kérdezték, mi lesz a hősök további sorsa. — Amikor befejeztem, nem is gondoltam rá. Most engem is föllelkesítettek. Legutóbb a Nagy optimista című könyvem épp a hely­színen, Angyalföldön nem keltett visszhangot, pedig róluk, s az ő nagy hősük­ről, Sollner Józsefről szólt. A kecskemétiek érdeklődése és szeretete azt bizonyítja; érdemes írni. — Min dolgozik most — Schőnherz Zoltán élet­rajz regényén. M. L. híd mélletti gázión egy lö- veg beragadt a sárba. A kezelőszemélyzet és a gya­logosok együttes erővel fogtak a kivontatásához. Szara jev hadosztálypa­rancsnok köziben a harco­sokkal beszélgetett. Hangu­latuk, ellátásuk felől ér­deklődött. — A hangulat kifogásta­lan, az ellátás jó, vezér­őrnagy elvtárs! — felelte büszkén egy bajuszos sza­kaszvezető. — Alvásra vi­szont nincs idő. Sietünk: előttünk Budapest! — és kinyújtotta karját nyugat felé. Egy hónap telt el, ami­korra Andrjuscsenko har­cosai Ercsinél átkeltek a Dunán, A ködös part fe­lett rakéták röppentek az éjszakában az ég felé. A hullámok moraja elnyelte az evezőlapátok csobbaná- sát Csakhamar tüzet nyi­tott az ellenség, de emitt is feikelepeltek a géppus­kák, megindult a tüzérségi támogatás. biztosítva a kompok és ladikok part­hoz érését. Azután már a folyó jobb partján harsant fel a diadalmas hurrá! És még az év utolsó napjaiban megkezdődött a hőskölte­ménybe illő budapesti csa­ta. Súlyos, véres, megpró­báltatásokkal teli hónapok álltak még előttük, míg vé­gül a Parlament kupolá­jára kitűzhették a vörös lobogót. • II ndrjusesenko altá­* * boroagy könyvet írt ezekről a történelmi na­pokról. A katona őszinte­ségétől és a kommunista lelkesedésétől átfűtött so­rok a háború megannyi epizódját — a szívós har­cok mellett a front ritkán csöndes hétköznapjainak (emberi melegséggel, fér­fias kedélyei telített per­ceit is — híven felidézik. Az altábornagyot, a Szovjetunió Hősét, április 4-re a lövészhadtest egy­kori harcai színhelyének, a dunavecsei járásnak a kommunistái meghívták és nagy szeretettel yáriiák fel- szabadulási ünnepségükre. 3. T. Divat a bölcsődében Az ORFI Kavics utcai bölcsődéjében új divatos ruhácskákat kaptak az ap­róságok, amelyeket a Nép- művészeti és Háziipari Szö­vetkezet tervezett. Képűn, kön: a kicsinyek bemutat­ják a trapéz vonalú kötény­ruhákat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents