Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-30 / 76. szám

IMS. március SO. szombat 5. oNM Befejezte ülésszakát az országgyűlés Vasasok a textilüzemben (Folytatás az 1. oldalról) ügyeknek mindössze fél százalékában került sor törvényességi óvás emelé­sére — mondotta, majd kijelentette: — Népünk szocialista tu- datának, társadalmi ren­dünkhöz való hűségének leghatározottabb kifejezője, hogy államrendvédelmi törvényeink megtartása az utóbbi időben nem sok munkát adott a bíróságok­nak. A továbbiakban arról beszélt dr. Szalay József, hogy a magánvádas bün­tető ügyek területén bizo­nyos túltengés tapasztalha­tó. Az ilyen jellegű ügyek egy részének rendezésére a bíróságokon, kívüli, más helyes megoldást kell ke­resni — hangsúlyozta, majd így folytatta beszédét: — Fokozott gondot for­dít a Legfelsőbb Bíróság a társadalmi tulajdon és a magánszemélyek munkával szerzett vagyonának védel­mére. Mindezek jogvédel­me a termelés és a terme­lési kedv fokozását szol­gálja. Beszéde további részében arról szólt, hogy a Legfel­sőbb Bíróság elvi irányítást adott a jogalkalmazásnak a véglegesen elromlott há­zasságok felbontására irá­nyuló perek, a házastársi tartás iránti perek, a nagykorú gyermek- és szülőtartási perek eldönté­sénél követendő szempon­tokra. — Ügy véljük, mind na­gyobb teret kell engedni annak, hogy a felek a kis­korú gyermek, vagy gyer­mekek tartását nem veszé­lyeztető módon — egyes- séggel maguk rendezhes­sék a tartás kérdéseit Idő­szerű annak felvetése, nem lenne-e indokolt megkez­deni a társadalmi-gazdasá­gi viszonyainkhoz jobban igazodó új családjogi tör­vény tervezetének a kidol­gozását — hangoztatta. Dr. Szalay József nagy tapssal jutalmazott beszéde után az elnök szünetet ren­delt el. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnök­letével a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnö­kének beszámolója feletti vitával folytatódott az ülés. Felszólalt a vitában Benkei András belügyminiszter, s a Belügyminisztérium, a bűnüldöző szervek munká­jával foglalkozott. A kép­viselők soraiból elsőként Nánási László Szolnok me­gyei, majd Kovács Istvánná Pest megyei, Katona Sán­dor Csongrád megyei, Te- rényi Józsefné Borsod me­gyei képviselő emelkedett szólásra. Ezután ebédszünet következett. Szünet után dr. Korom Mihály igazságügyminisz­ter volt az első felszólaló, majd Iván Istvánná Báes- Kiskun megye képviselője fejtette ki véleményét az elhangzott beszámolókkal kapcsolatban. Iván Istyáimé felszólalása Megyénk 11-es számú vá­lasztókerületének képvise­lője, s egyben az ország- gyűlési képviselők Bács- Kiskun megy« csoportjá­nak vezetője felszólalásé­nak elején utalt rá, hogy mindkét beszámoló téziseit időben kézhez kapták, s azok ismeretében az or­szággyűlési képviselőknek módjukban állt áttekinteni választókerületeikben az ügyészségek, bíróságok munkáját, azzal összefüg­gésben pedig a választó- polgárok erkölcsi, morális magatartását, a közbizton­ság, a törvényesség helyze­tét. Majd a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság el­nökének beszámolójával, s ezen belül a bűnözés csök­kenését bizonyító adatok­kal kapcsolatban megálla­pította: — E csökkenő tendencia szoros összefüggésben van a lakosság növekvő ön­tudatával, a falu új közös­ségi rendjének szilárdulá- sával, eredménye a társa­dalmi szervek nevelő, tu­datformáló tevékenységé­nek, s nem kevésbé az ügyészségek, bíróságok eredményes munkájának. A továbbiakban hivat­kozva a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójában külön fejezetként elhang­zott, s a családi közösség erősítésével összefüggő kérdésekre, így folytatta: — A megromlott házas­ságok meglehetősen nagy számára vonatkozó meg­állapítás egybeesik a mi ta­pasztalatainkkal is. A megye bíróságai 1966­ban 1526, 1967-ben 1544 házassági bontópert tár­gyaltak. Ez az összes polgári perek 15,4 százalékának felel meg. Jelentős a családjogi vo­natkozású ügyek között a házasságból született gyer­mek tartása iránti perek száma is, ami az összes pe­rek 16,3 százalékát ké­pezte 1967-ben. Ezek a puszta tények, a számoknál i6 jelentősebb azonban a társadalomra gyakorolt hatásuk. A csa­ládi élet ugyanis elválaszt­hatatlan a társadalom éle­tétől, a kettő kölcsönösen hat egymásra. Ha a gyer­mek helyes nevelést kap a családban, úgy a további erkölcsi nevelésétől is több siker várható, mert a gyer­mekkori élmények a leg­erősebbek, legmaradandób­bak. Az is figyelmet ér­demlő tény, hogy a fiatal­korúak bűnözését előidéző körülmények között meg­határozó szerepe van a ne­velési hiányosságoknak. — Nem vagyok híve a házassági kötelék minden­áron való fenntartásának — folytatta Iván Istvánná. — Magam is azok vélemé­nyét osztom, akik azt vall­ják: Ha az érzelmi kap­csolatok megszűntek, a har­mónia megbomlott, sem az egyén, sem a társadalom érdekében nem szabad fenntartani a házasságot. Azt sem szabad elfeled­nünk azonban, hogy min­den válásból sérült embe­rek, különösen sérült, be­teg lelkű gyermekek ke­rülnek ki. Az őértük ér­zett felelősségből is küzde- nünk kell a válások ellen. A legtöbbet e küzdelem­ben a szülők tehetik. S ha mégis válásra került sor, úgy vélem, mások okulá­sára hasznos lenne, ha a bírói ítéletek az eddiginél is nyomatékosabban jut­tatnák kifejezésre a társa­dalom rosszallását azzal a házastárssal szemben, aki szembeszegül a joggal és erkölcsi normákkal, s aki­nek az erkölcsi magatartá­sa szolgált alapul a házas­ság végleges megromlásá­ra. Olyan esetekben, ami­kor az italozási szenve­dély, vagy esetleg a mun­kahelyen tapasztalható laza erkölcsi légkör vezetett a házasság megromlásához, célszerű lenne a bontóper befejezése után bírói jelzéssel élni a munka­helyre, felhívni a figyel­met a kifogásolt körül­ményekre. Jelenleg a bíróságok nem­igen élnek ezzel a lehető­séggel. Annak fejtegetése után, hogy a válások legsúlyo­sabb következményét a gyermek érzi, viseli, így folytatta Iván Istvánná: — Ha már a családi élet felbomlott, a gyermek kö­zös nevelése nem biztosít­ható, arra kell törekedni, hogy a különváló szülők közül az nevelje tovább a gyermekeket, aki erre al­kalmasabb. Csak helyeselni lehet azt a gyakorlatot, amely nem tekinti döntő jelentőségűnek a gyermek­elhelyezés szempontjából a gyermek életkorát és ne­mét, hanem az egyéb szem­pontokat is együtt vizsgálja. Társadalmi szempontból igen fontosnak tartom an­nak vizsgálatát, hogy a szü­lő erkölcsi szempontból al- kalmas-e a gyermek neve­lésére. Megítélésem szerint azonban a szülők világné­zete, egyénisége, munkahe­lyi magatartása, a gyér mekhez való ragaszkodása és egyéb személyi és tárgyi feltételek együttes vizsgá­lata döntheti el megnyug­tatóan, hogy a gyermek ne­velésére melyik szülő nyer­jen feljogosítást Számos esetbe® ' sajnos, a legjobb ítélet sem hoz megnyugtató megoldást, mert a válás kimondása után az arra illetékesek nem szereznek érvényt a bíróság ítéletének. Az el­vált szülők továbbra is együtt laknak, a leglehe­tetlenebb helyzetek követ­keznek be, amelyeknek a gyermek erkölcsi fejlődé­sére van legsúlyosabb ha­tásuk. Szükségesnek tar­tom felhívni a tanácsok fi­gyelmét, hogy az eddiginél következetesebben szerez­zenek érvényt — a gyer­mekek és a társadalom ér­dekében — a bírói ítéletek­nek. A továbbiakban ugyan­csak a családjogi kérdések témakörében, a gyermekek­nek szüleik iránti felelős­ségéről, nevezetesen a szü­lőtartási perek tapasztala­tairól szólt Iván Istvánné. Elöljáróban méltatta szo­cialista társadalmunknak a munkában megfáradt, idős emberekről való gondosko­dását, s azt, hogy az idei költségvetésben 8 milliárd 780 millió forintot tesz ki a kifizetésre irányuló nyug­díjak összege. Majd ezeket mondta: — Vannak olyan idős emberek, akik valamilyen ok miatt kívül esnek a nyugdíjra jogosultak körén, vagy nagyon alacsony ösz- szegű. néhány száz forintos nyugdíjat kapnak. Ezek többségéről is a társadalom gondoskodik a szociális ott­honokban. Csak Bács megye 12 szo­ciális otthonának fenntar­tási költsége 16 millió 543 ezer forint volt ta­valy. A hosszú neonfényes munkateremben zümmögő varrógépek közül az egyik hirtelen elhallgat Klór An- talné gomblyukazó hiába próbálja jobb belátásra bír­ni, makacsul ellenáll min­den indítási kísérletnek. A fiatalasszony mérgelődik, mert a szalag munkáját aka­dályozza a kényszerpihenő. Néhány perc múlva már szakavatott mozdulattal „turkál” a gépben Somo­gyi István műszerész. — Ne féljen — biztatja az aggódó varrónőt —, mindjárt kicserélem ezt az alkatrész^ s dolgozhat to­vább. Tamcsu Sándorral, a Sze­gedi Ruhagyár bácsalmási üzemének vezetőjével va­gyunk néma szemtanúi en­nek a kis jelenetnek. — Karbantartóink minden elismerést megérdemelnek — mondja elégedetten. — A Lenin-brigád hatvanket­tőben, az üzem létrejötte után két hónappal már el­határozta, hogy megszerzi a szocialista címet Már­cius tizenötödikén már ha­todszor ítélte nekik ezt a kitüntetést a termelési ta­nácskozás. Most a szocia­lista műhely cím elnyerését tűzték célul maguk elé. A műszerészek gondosan tisztántartott műhelyében találkoztunk Lassú János brigádvezetővel. Sevarac Istvánnak, a kollektíva fia­tal tagjának munkáját el­lenőrizte. — Rólunk akar fmif — kérdezte csodálkozva. — Nem tettünk mi semmi kü­lönöset, csak azt nem fe­lejtjük él egy pillanatra sem, hogy a mi munkánk­tól is függ az üzem terv- teljesítése. Kétszázhatvan különböző varrógép kar­bantartása és a kisebb hi­bák gyors javítása a fel­adatunk. Villanyszerelőink az áramellátás zavartalan­ságát biztosítják és a vil­lanymotorok üzemképessé­gén őrködnek. — A szocialista cím el­nyerésének nemcsak szak­mai feltételei vannak — emlékeztetem Lassú Jánost arra, amiről még nem be­széltünk. — Természetesen nagy gondot fordítunk a tanu­lásra is — mondja. — A brigád minden tagja részt vesz a politikai oktatásban, sőt ketten a marxista—le­ninista középiskolában ta­nulnak. Az idén megszer­vezzük a szakmai tovább­képzést és sokat foglalko­zunk majd a három új ipa­ri tanulónk oktatásával és nevelésével. — A két műszak miatt a közös kirándulások és más rendezvények szervezése nehézkes. Az ősszel az üze­mi brigádok közötti szelle­mi vetélkedőt mi nyertük. Most májusban a mi kol­lektívánk rendez ilyet, kü­lönböző hasznos tudnivalók ismeretéről adnak számot a résztvevők. Már meg­kezdtük a kérdések össze­állítását a Munka Törvény­könyvéből, a kollektív szerződésből és a munka-; védelmi szabályokból. A brigádvezetőt elhívják,’ Tamcsu Sándor mond még néhány szót a vasasokról* — A brigád sokat foglak kozik a gyár újitási fel-' adattervével is. Lassú Já­nos például tavaly egy ügyes kis szerkezetet konst« ruált, amellyel megvalósít­ható az alátétgombbal való való gombfelvarrás. Az újí­tást bevezettük, évente 32 ezer forint megtakarítást eredményez. Társaival most a patent felvarrás gépesíté­sén fáradozik. Azt hiszem,’ hamarosan megtalálják a megoldást. Eddig még min­den elhatározásukat valóra váltották... Opauszky László A magukra maradt öregek­kel való törődés szép pél­dája a megyében a 19 öre­gek napközi otthona, ahol meleg ebédet kapnak, kul­turált körülmények között tölthetik el napjaikat az idős emberek. Nem kevés tehát a szo­cialista társadalmunk erő­feszítése. De vajon csak a társadalomnak, a szocia­lista államnak vannak kö­telességei? Tudja min­denki, hogy nem. Azok is tudják, akik elfeledkeznek gyermeki kötelességükről és azért nem gondoskodnak megfelelően idős szüléikről. Indokoltnak és társadal­milag, emberileg egyaránt igazságosnak tartom, hogy a magukról megfeledkezett, legelemibb kötelességüket elmulasztó gyermekeket szükség esetén hatósági esz­közökkel, az eddiginél is következetesebben kötelez­zék szüléikről való gon­doskodásra. Megyénk országgyűlési képviselője végezetül a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek az 1952-ben alkotott családjogi törvénnyel kap­csolatos megállapításához csatlakozva elmondotta: A Bács megyei tapasztalatok is azt mutatják, hogy a társadalmi életünkben vég­bement változások, a tár­sadalom jelenlegi politikai, erkölcsi, gazdasági helyzete is indokolttá teszi az új családjogi törvény kidolgo­zásának megkezdését. A továbbiakban Szerecz László Somogy megyei, Klujber László Fejér me­gyei, Gazsó Sándor Zala megyei, dr. Szabó József Baranya megyei, Lehel Fe­renc Vas megyei, dr. Mar­ton Zoltán budapesti, Mraz Tibor Borsód megyei kép­viselők szólaltak fel. Ez­után a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság el­nöke válaszolt a vitában elhangzottakra, s az or­szággyűlés elfogadta a be­számolókat. A nyugállományba vo­nuló dr. Szalay József he­lyett dr. Szakács Ödönt vá­lasztották a Legfelsőbb Bí­róság új elnökévé. Végezetül az interpellá­ciók hangzottak el és az orszáegvűlés befejezte munkáját Bővül a kertészet A tervkészítésnek, illetve az elképzelések finomítá­sának napjai követik egy­mást a termelőszövetkeze­tekben. Hogyan lehet gaz­daságosabban termelni, nö­velni a közös bevételeit? A bajai Micsurin Tsz pél­dául az idén jelentősen bő­víti kertészetét. Ebben az évben 6 millió forint be­vételt vár ettől az ágazatá­mőröket hajtatnak bennük.' Ebben az esztendőben elké­szül a nagy üvegházuk is, amelynek a vázát már ösz- szehegesztették. Az elmúlt év szőlőből származó — 900 ezer fo­rintos — bevételének a kétszeresére számítanak. Őszre ugyanis termőre for­dul újabb 62 hold telepítő? sük. A napos, melegedő tavaszi időre vártak ezek a cse­repekben élőhajtatott paprikapalánták a szövetkezet kertészeti telepén. Rövidesen termést hoznak, amit pri­mőrként a boltokban, illetve a tsz standján árusítanak. A képen: Huber Ferencné ritkítja a hatvani fűszer- paprika már bimbókat hozott palántáit. tói, a tavalyinál kétmillió­val többet. Jelentős össze­geket fordítottak beruhá­zásra, s így jelenleg már 90 hollandi ágyat hasznosí­tanak. További tíz most épül. 170 holdra elegendő paprika-, paradicsom- és dinnyepalántát nevelnek itt. Ezenkívül korai pri­Távlati terveik között szerepel a növénytermesz­tés fokozottabb gépesítése, amit egyebek közt a tagok magas — 58 év — átlagos életkora is sürget. Besze­reztek már 26 erőgépet, két SZK—4-es kombájnt, vala­mint növényvédő és vegy- szerező gépeket.

Next

/
Thumbnails
Contents