Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-22 / 69. szám
2. oldal1988. márcfns 22, péntek Újabb súlyos izraeli agresszió Svájc is elismeri a VOK-t Mai Van Ho, a VDK párizsi főmegbízottja, aki ez idő szerint Svájcban tartózkodik, Bernben interjút adott a Paese Sera című olasz lap tudósítójának. A svájci kormány feltehetően rövid időn belül elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaságot — jelentette ki a VDK diplomatája, hozzátéve, hogy az említett rövid idő „reméli, néhány napon belül” lesz. Nikezics Bukarestben Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter csütörtökön délben a román fővárosba érkezett. A jugoszláv külügyminisztert a repülőtéren Cor- neliu Manescu köszöntötte. AFP-kommentár a magyar-francia kapcsolatokról PÁRIZS. (MTI) Az Agence France Presse francia hírügynökség csütörtökön Fock Jenő magyar miniszterelnök közelgő franciaországi látogatásával kapcsolatban kommentárt szentel a két ország közötti kapcsolatok alakulásának. A magyar miniszterelnök hétfőn kezdődő hatnapos franciaországi látogatása — írja a hírügynökség — a megfigyelők szerint új szakaszt nyit majd a francia—magyar kapcsolatok fejlődésében. Az AFP emlékeztet arra, hogy a kormányfői szintű látogatást több magas rangú magyar személyiség franciaországi útja előzte meg; majd rámutat, hogy az 1966-os esztendő minden téren valóságos fordulópontot jelentett a francia—magyar kapcsolatokÁgyútűzben Westmoreland főhadiszállása Csütörtökön hajnalban a Jordán folyón átkelve újabb támadást intézett az izraeli haderő Jordánia ellen. Jordániái jelentések szerint több helyen sikerült megállítani az agresz- szorokat. Elkeseredett harcokra került sor. kétszáz izraeli katonát megöltek, illetve megsebesítettek, lelőttek három repülőgépet és megsemmisítettek 25 harckocsit. Ez volt a tegnap délutáni helyzet. A jelentések szerint a front hossza 110 kilométer, a Tibérias- tó fölötti Jordán-völgytől a Holt-tengerig húzódik. A legnagyobb harcok a Ka- rame menekülttábor körül folytak. Az ellenség helikopterekkel szállított katonaságot a helység környékére, ezeket az egységeket azonban körülzárták és tüzérségi tűz alá vették, súlyos veszteséget okozva nekik. Tel Avivban a kormány katonai szóvivőié bejelentette, hogy az izraeli erők elfoglalták Karame helységet, amely izraeli állítás szerint az El Fatah arab ellenállási szervezet egyik központja. Az izraeliek szerint a hadműveletek a tervnek megfelelően folynak, csapataik további teret nyertek a Holt-tengertől délre elterülő térségben, ahol repülőgépek támogatják a gyalogságot. A jelenlegi hadműveletekben Dajan nem vehet részt, mert az előző nap baleset érte. Tárcáját ideiglenesen Levi Eskol miniszterelnök vette át. Az izraeliek azt állítják, hogy a támadás célja Iz- rael-ellenes arab támaszpontok megsemmisítése, s ezért amint a csapatok küldetésüket befejezték, visszatérnek a tűzszünet! vonal mögé. Az arab országokban a lakosság feszült figyelemmel hallgatja a jordániai jelentéseket. Jarring, az ENSZ főtitkárának személyes megbízottja csütörtökön délután Nicosiából Jeruzsálembe repült, hogy Eban külügyminiszterrel tárgyaljon. Husszein jordániai uralkodó csütörtökön reggel táviratot juttatott el az arab országok államfőihez, amelyben csúcsértekezlet összehívását javasolja az újabb agresszió következtében kialakult közel-keleti helyzet megtárgyalására. Kairóban hivatalosan bejelentették, hogy az Egyesült Arab Köztársaság és több más arab állam a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte. Szíria készültségbe helyezte fegyveres erőit és állandó kapcsolatot tart fenn egy esetleges egységes katonai akció céljából Egyiptommal, Irakkal és Algériával. Nagy-Britannia kormánya nyilatkozatban hívta fel az izraeli erőket, hogy azonnal vonuljanak vissza a tűzszüneti vonal mögé. Vinogradov, a Szovjetunió kairói nagykövete csütörtökön az egyiptomi külügyminiszterrel tárgyalt, majd este Moszkvába repült, hogy tájékoztassa kormányát. Ammanban csütörtökön hivatalos közleményt adtak ki. Ez bejelenti, hogy a hajnali órákban jordániai területre hatolt izraeli csapatok súlyos anyagi, s emberveszteségeket szenvedtek, és a front egész vonalán megkezdték visszavonulásukat a Jordán-folyó irányába. A jordániai hadsereg egységei a visz- szavonuló ellenséget üldözőbe vették. A közlemény hangsúlyozza, hogy az izraeliek a csatákban összesen 200 halottat, 25 páncélkocsit és katonai járművet, valamint három repülőgépet vesztettek. Egy izraeli repülőgép izraeli területen zuhant le. A pilóta ejtőernyővel kiugrott. A Tanjug szemtanúkra hivatkozva azt jelenti, hogy az izraeli betolakodók és a jordániai csapatok között igen kemény harcok folytak. Az izraeli légierő bombákkal szórta tele Karame városát. Tel Aviv-i katonai körökben bejelentették, hogy az izraeli csapatok megkezdték visszavonulásukat. A UPI ugyanakkor azt jelenti, hogy a jordániai front egyes szakaszain a harcok folytatódnak és az izraeli légierő bombázza az Ammant és a harcok színhelyét összekötő útvonalat. Az egyiptomi kormány hivatalos szóvivője csütörtökön Kairóban kijelentette: az Egyesült Arab Köztársaság véleménye szerint az újabb izraeli támadásnak az a célja, hogy ki-, kényszerítse az arab országok kapitulációját. Hangsúlyozta, hogy az arab országok nem hajtanak térdet semmiféle agresszió előtt. A szóvivő támogatta a Biztonsági Tanács sürgős összehívását. Egy jordániai szóvivő közölte, hogy helyi idő szerint 19 órakor a harcok folytatódtak. New Yorkból jelentik, hogy csütörtökön magyar idő szerint este fél hétkor összeült a Biztonsági Tanács. A dél-vietnami szabadságharcosok csütörtökön hajnalban tüzérségi támadást indítottak a Saigon mellett fekvő Tan Son Nhut repülőtér ellen, ahol Westmoreland tábornoknak, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapaKahtan Mohammed El- Saabi, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke szerdán este rádióbeszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy ellenfelei, akiket nem nevezett meg, államcsínyt kíséreltek meg ellene, mely azonban kudarcot vallott. Kiszivárgott értesülések szerint az államcsínykísérletben részt vevő katonai erők és a kormánycsapatok között több véres összecsalok főparancsnokának főhadiszállását is elhelyezték. A szabadságharcosok 75 milliméteres ütegekből 15 lövést adtak le a támaszpontra. Az amerikaiak és a délvietnami kormánykatonaság számára a Tan Son pás volt, elsősorban a rádió és a középületek környékén. A kormánycsapatoknak végül is sikerült felülkerekedniük. Az elnök hangoztatta, hogy a puccskísérletnek nincs különösebb jelentősége, mint mondta: „Ilyen összetűzések együtt járnak a forradalmi változásokkal.” A lakosságot felszólították, hogy továbbra is őrizze meg nyugalmát Nhut ellen intézett támadás annál is meglepőbb volt, hogy a körzetet több hete „megtiszítottnak” hitték és abban az időszakban került rá sor, amikor mintegy 50 amerikai és délvietnami zászlóalj a délvietnami főváros körzetében a háború egyik legnagyobb „tisztogató" hadműveletét hajtja végre. Saigon! bejelentés szerint az amerikai légierő szerdán Hanoi és Haiphong térségét bombázta. A Német Szociáldemokrata Párt nürnbergi párt- kongresszusa csütörtökön, a kongresszus utolsó napban. Politikai téren Couve de jMurville budapesti látogatása helyezte új alapra a két ország közötti kapcsolatokat, míg gazdasági téren az 1966. júliusában kötöttek meg egy gazdasági, egy kulturális, tudományos és technikai együttműködési szerződést: ezeket 1966. július 28-án, Couve de Murville budapesti látogatása során írták alá. Göring, mint magyar király... Szálasi, a nyilas vezér fő hívei: Vájná belügyminiszter és Beregffy honvédelmi miniszter kíséretében 1944 végén felkereste Göring náci marsallt, és felajánlotta neki a magyar trónt... A kalandos történetről a nyugatnémet Spiegel tudósít legújabb számában, még ízes adalékokkal is szolgálva. A lap szerint Szálasiék arról is gondoskodtak, hogy a jövendő legfelsőbb hadúr ellen ne lehessen kifogásuk a kék- vérűeknek. Elkészült Göring „magyarosított” családfája, amely az Árpádházig vezette vissza a nagy- pocakú repülőtábornok rpa- gyar őseit. Az egyébként pomerániai származású főnáci szerényen úgy nyilatkozott a nagyvonalú ajánlatra, hogy az ügyet csak a katonai helyzet javulása után terjeszti Hitler elé és a koronázást a „végső győzelem’’ utánra halasztják. ján megválasiztotta az új vezetőséget. Elnökké ismét Willy Brandtot választották. akire a leadott 333 szavazatból 325 esett. Sikertelen államcsíny DéNemenben Befejeződött a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusa Belpolitikai kérdőjelek Franciaországban Talán nincs még egy tőkésország Európában, amelynek belpolitikai helyzetében annyi, egymásnak ellentmondó lehetőség rajzolódnék ki, mint Franciaországban. A gaulleiz- mus 196S májusában elérkezik hatalmon létének tizedik évfordulójához, tíz esztendő alatt sokan vonultak ellenzékbe azok közül is, akik 1958-ban uralomra segítették de Gaulle tábornokot. Az ellenzék viszont legalább is három csoportra oszlik: az erőtlen és kis létszámú szélsőjobboldalra, a magát centrumnak nevező, valójában azonban „klasszikus” Jobboldali csoportosulásra és a baloldali erőkre, amelyek fáradságos, hosszú tárgyalások sorozatával kívánják létrehozni az egységes baloldalt. A francia belpolitika legidőszerűbb kérdése éppen az, hogy közös és egységes program alapján tömörülhetnek-e a baloldali erők, valóságos népfront alakulhat-e ki a kommunisták és a nem kommunista baloldali pártok, csoportok részvételével? A február 24-én aláírt dokumentum már bizonyos közös platformot teremtett meg —, amelynek alapján a Francia Kommunista Párt és az úgynevezett Demokratikus Baloldali Szocialista Szövetség számos vonatkozásban eredményesen működhet együtt. (A bonyolult elnevezésű szövetség, amelyet Franciaországban vagy a rövidítésével: FDGS, vagy a „Föderáció” névvel emlegetnek, magában foglalja Guy Mollet szocialistáit, az egykori radikális párt haladóbb elemeit, más kisebb, viszonylag baloldalinak mondható pártok tagságát, végül pedig az utóbbi másfél évtizedben divatossá lett „politikai klubok” közönségét.) Az említett platform azonban még nem program, ez még kevés alap egy baloldali kormány tevékenységéhez. Kétségtelenül több, mint egy néhány részleges politikai feladatra (például választásokra) korlátozott akcióegység, de nem tekinthető kormányprogramnak. Korábban a „Föderáció” — angol mintára, ahol is a mindenkori eUen- zék „árnyék-kormányt" formál meg, hogy a választók láthassák, milyen alternatívát tud az ellenzék nyújtani — a maga soraiból összeállított egy franciaországi „árnyék-kormányt”. Kommunistákat akkor — nem vettek be ... Azóta ennek az „árnyék-kormánynak” a Jelentősége viszont — éppen e tény miatt — csökkent is. A baloldal egységének kirajzolódása a francia politikai horizonton természetszerűen nagy nyugtalanságot keltett mind a gaulleisták táborában, mind a szélsőjobboldalon, mind pedig a „klasszikus” jobboldal soraiban. Erőteljes antikommunista kampány indult meg ezt követően. A sajtóban, a politikai gyűléseken egymást érték a nem-kommunista baloldal címére elhangzott „jó akaratú figyelmeztetések”: egy népfrontban, egy baloldali kormányban a kommunistáké lenne a vezető szerep, a kommunista párt mihamar magához ragadná a hatalmat és megvalósítaná a proletárdiktatúrát! Gaulleisták és a jobboldali politikusok, kommentátorok szem- beállítják a holnapi esetleges népfrontot az 193G-os francia népfronttal: akkor még a kommunisták kisebb erőt képviseltek, Léon Blum szocialistái és Harriot radikálisai adták a kormányt ... A Francia Kommunista Párt természetesen ma nem vállal- kozhatik arra, hogy csupán valamilyen „segédcsapat" legyen, hogy csak eszközzé váljék a nem-kommunista baloldali politikusok kezében. Joggal hi- vatkozhatik arra, hogy taglétszámát tekintve éppúgy, mint a választásokon elért eredményei alapján az ország első pártja! Az FKP ugyanakkor rugalmas, de változatlanul elvi szövetségi politikát folytat. Érdemes utalni arra, hogy a francia kispolgárt évtizedeken át az antikommunista propaganda a hatása alatt tudta tartani, ma azonban a francia kommunisták szövetségi politikája jórészt hatástalanltja a hosszú időn át megrögzödőtt elő téleteket. Egy nemrég végzett közvéleménykutatás adatai bizonyítják, hogy számos francia polgár már szívesen látna kommunista minisztereket Is a kormányban, vagy legalábbis nem lennének ez ellen ellenvetései. A Szovjetunió következetes békepolttikája az átlagfrancia szemében is nyilvánvaló, a hidegháborús vádak és rágalmak — amelyekre többek között a NATO is épült — már csak azért is cáfolatot kaptak, mert a gaulleista külpolitika hátat fordított a NATO-nak és közeledést keresett a szocialista táborral. Meg kell azonban jegyezni — tévedések elkerülése végett —, hogy a francia kormány pozitív külpolitikai lépései (a vietnami agresszió elítélése, a közel-keleti válságban az izraeli területhódítás felszámolásának követelése) belpolitikailag korántsem párosulnak hasonló pozitív intézkedésekkel. A gaulleista hatalom mindenekelőtt a monopoltőke érdekeinek kedvez és igen sok esetben szembe kerül a dolgozók tömegeivel, A gaulleista kormánypárt ma számos antikommunista megnyilvánulással véteti észre magát. Ez a párt azonban a valóságban nem is igazi párt, nincsenek tömegei, nincsen Ideológiája sem. De Gaulle tábornok személyének vonzereje szinte az elsődleges összetartó erő, amelyhez természetesen hozzájárul még a gaulleista politika által kedvezményezett monopolkapitalista körök érdekközösségének egybetartó hatása. Franciaországban, s az ország határain kívül is sokan azt jósolják, hogy a tábornok-elnök visszavonulása után a nevével jelzett párt nem lesz képes megtartani a hatalmat. A 78. évében járó elnök távozására számit a „klasszikus” jobboldal is, amely Amerika- barát, a nyugeteurópai tőkés integráció híve mind gazdasági, mind katonai vonatkozásban. (Közös Piac, illetve NATO.) Ez a csoport megpróbál „balra nyitni”, azaz megkísérli maga mellé állítani a mostani baloldali „Föderáció” bizonyos elemeit, leszkítva őket a kommunisták oldaláról, ugyanakkor pedig a gaulleisták egy részét is szívesen látná soraiban. A Francia Kommunista Párt viszont a szocialista bányászokra, munkásokra, a radikális értelmiségiekre, a „klubok” fiataljaira számít, az ő segítségükkel akarja tovább fejleszteni a mai közös platformot egységes baloldali kormányprogrammá. Pálfy József Brandtot a kongresszus hatalmas ünneplésben részesítette. A külügyminiszter helyzete még jobban megerősödött ezen a párt- kongresszuson. Az eddigi egy helyett ezután két helyettes elnököt választottak: Herbert Wehnerre, az eddigi helyettes elnökre 269 szavazat esett. 57-en ellene szavaztak, egy küldött tartózkodott a szavazástól. A másik elnökhelyettes, Helmut Schmidt, a parlamenti frakció elnöke ' lett: 261-en mellette foglaltak állást ellene 64-en szavaztak, három pedig tartózkodott a szavazástól. A delegátusok egyébként érvényesítették Harry Ristocknak és Erwin Beck nek, a berlini szociáldemokrata szervezet baloldali tagjainak kizárását. Ristockot és Becket a berlini tartományi pártszervezet elnöksége gyorsított eljárással kizáratta a pártból, mert részt vettek a "ébruár 18-i nyugat-berlini A meri ka-ellenes vietnami tüntetésben.