Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

2. oldal­1988. márcfns 22, péntek Újabb súlyos izraeli agresszió Svájc is elismeri a VOK-t Mai Van Ho, a VDK pá­rizsi főmegbízottja, aki ez idő szerint Svájcban tartóz­kodik, Bernben interjút adott a Paese Sera című olasz lap tudósítójának. A svájci kormány fel­tehetően rövid időn belül elismeri a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot — jelentette ki a VDK dip­lomatája, hozzátéve, hogy az említett rövid idő „re­méli, néhány napon belül” lesz. Nikezics Bukarestben Marko Nikezics jugo­szláv külügyminiszter csü­törtökön délben a román fővárosba érkezett. A jugoszláv külügymi­nisztert a repülőtéren Cor- neliu Manescu köszöntötte. AFP-kommentár a magyar-francia kapcsolatokról PÁRIZS. (MTI) Az Agence France Pres­se francia hírügynökség csütörtökön Fock Jenő ma­gyar miniszterelnök közel­gő franciaországi látogatá­sával kapcsolatban kom­mentárt szentel a két or­szág közötti kapcsolatok alakulásának. A magyar miniszterelnök hétfőn kez­dődő hatnapos franciaor­szági látogatása — írja a hírügynökség — a megfi­gyelők szerint új szakaszt nyit majd a francia—ma­gyar kapcsolatok fejlődésé­ben. Az AFP emlékeztet arra, hogy a kormányfői szintű látogatást több magas ran­gú magyar személyiség franciaországi útja előzte meg; majd rámutat, hogy az 1966-os esztendő min­den téren valóságos for­dulópontot jelentett a fran­cia—magyar kapcsolatok­Ágyútűzben Westmoreland főhadiszállása Csütörtökön hajnalban a Jordán folyón átkelve újabb támadást intézett az izraeli haderő Jordánia el­len. Jordániái jelentések szerint több helyen sike­rült megállítani az agresz- szorokat. Elkeseredett har­cokra került sor. kétszáz izraeli katonát megöltek, illetve megsebesítettek, le­lőttek három repülőgépet és megsemmisítettek 25 harckocsit. Ez volt a tegnap dél­utáni helyzet. A jelenté­sek szerint a front hossza 110 kilométer, a Tibérias- tó fölötti Jordán-völgytől a Holt-tengerig húzódik. A legnagyobb harcok a Ka- rame menekülttábor körül folytak. Az ellenség heli­kopterekkel szállított ka­tonaságot a helység kör­nyékére, ezeket az egysége­ket azonban körülzárták és tüzérségi tűz alá vették, súlyos veszteséget okozva nekik. Tel Avivban a kormány katonai szóvivőié bejelen­tette, hogy az izraeli erők elfoglalták Karame helysé­get, amely izraeli állítás szerint az El Fatah arab ellenállási szervezet egyik központja. Az izraeliek sze­rint a hadműveletek a tervnek megfelelően foly­nak, csapataik további te­ret nyertek a Holt-tenger­től délre elterülő térség­ben, ahol repülőgépek tá­mogatják a gyalogságot. A jelenlegi hadműveletekben Dajan nem vehet részt, mert az előző nap baleset érte. Tárcáját ideiglenesen Levi Eskol miniszterelnök vette át. Az izraeliek azt állítják, hogy a támadás célja Iz- rael-ellenes arab támasz­pontok megsemmisítése, s ezért amint a csapatok küldetésüket befejezték, visszatérnek a tűzszünet! vonal mögé. Az arab országokban a lakosság feszült figyelem­mel hallgatja a jordániai jelentéseket. Jarring, az ENSZ főtitkárának sze­mélyes megbízottja csü­törtökön délután Nicosiá­ból Jeruzsálembe repült, hogy Eban külügyminisz­terrel tárgyaljon. Husszein jordániai uralkodó csü­törtökön reggel táviratot juttatott el az arab orszá­gok államfőihez, amelyben csúcsértekezlet összehívá­sát javasolja az újabb ag­resszió következtében ki­alakult közel-keleti hely­zet megtárgyalására. Kai­róban hivatalosan bejelen­tették, hogy az Egyesült Arab Köztársaság és több más arab állam a Bizton­sági Tanács sürgős össze­hívását kérte. Szíria ké­szültségbe helyezte fegyve­res erőit és állandó kap­csolatot tart fenn egy eset­leges egységes katonai ak­ció céljából Egyiptommal, Irakkal és Algériával. Nagy-Britannia kormá­nya nyilatkozatban hívta fel az izraeli erőket, hogy azonnal vonuljanak vissza a tűzszüneti vonal mögé. Vinogradov, a Szovjet­unió kairói nagykövete csütörtökön az egyiptomi külügyminiszterrel tár­gyalt, majd este Moszkvá­ba repült, hogy tájékoz­tassa kormányát. Ammanban csütörtökön hivatalos közleményt adtak ki. Ez bejelenti, hogy a hajnali órákban jordániai területre hatolt izraeli csa­patok súlyos anyagi, s em­berveszteségeket szenved­tek, és a front egész vo­nalán megkezdték vissza­vonulásukat a Jordán-folyó irányába. A jordániai hadsereg egységei a visz- szavonuló ellenséget üldö­zőbe vették. A közlemény hangsúlyozza, hogy az iz­raeliek a csatákban össze­sen 200 halottat, 25 páncél­kocsit és katonai járművet, valamint három repülő­gépet vesztettek. Egy iz­raeli repülőgép izraeli te­rületen zuhant le. A pilóta ejtőernyővel kiugrott. A Tanjug szemtanúkra hivatkozva azt jelenti, hogy az izraeli betolakodók és a jordániai csapatok között igen kemény harcok foly­tak. Az izraeli légierő bom­bákkal szórta tele Karame városát. Tel Aviv-i katonai kö­rökben bejelentették, hogy az izraeli csapatok meg­kezdték visszavonulásukat. A UPI ugyanakkor azt je­lenti, hogy a jordániai front egyes szakaszain a harcok folytatódnak és az izraeli légierő bombázza az Ammant és a harcok színhelyét összekötő útvo­nalat. Az egyiptomi kormány hivatalos szóvivője csütör­tökön Kairóban kijelentet­te: az Egyesült Arab Köz­társaság véleménye szerint az újabb izraeli támadás­nak az a célja, hogy ki-, kényszerítse az arab orszá­gok kapitulációját. Hang­súlyozta, hogy az arab or­szágok nem hajtanak tér­det semmiféle agresszió előtt. A szóvivő támogatta a Biztonsági Tanács sürgős összehívását. Egy jordániai szóvivő kö­zölte, hogy helyi idő sze­rint 19 órakor a harcok folytatódtak. New Yorkból jelentik, hogy csütörtökön magyar idő szerint este fél hétkor összeült a Biztonsági Ta­nács. A dél-vietnami szabad­ságharcosok csütörtökön hajnalban tüzérségi táma­dást indítottak a Saigon mellett fekvő Tan Son Nhut repülőtér ellen, ahol Westmoreland tábornok­nak, a Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai csapa­Kahtan Mohammed El- Saabi, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke szer­dán este rádióbeszédet mon­dott, amelyben bejelentette, hogy ellenfelei, akiket nem nevezett meg, államcsínyt kíséreltek meg ellene, mely azonban kudarcot vallott. Kiszivárgott értesülések szerint az államcsínykísér­letben részt vevő katonai erők és a kormánycsapatok között több véres összecsa­lok főparancsnokának fő­hadiszállását is elhelyez­ték. A szabadságharcosok 75 milliméteres ütegekből 15 lövést adtak le a tá­maszpontra. Az amerikaiak és a dél­vietnami kormánykatona­ság számára a Tan Son pás volt, elsősorban a rá­dió és a középületek kör­nyékén. A kormánycsapa­toknak végül is sikerült felülkerekedniük. Az elnök hangoztatta, hogy a puccskísérletnek nincs különösebb jelentő­sége, mint mondta: „Ilyen összetűzések együtt járnak a forradalmi változások­kal.” A lakosságot felszólí­tották, hogy továbbra is őrizze meg nyugalmát Nhut ellen intézett táma­dás annál is meglepőbb volt, hogy a körzetet több hete „megtiszítottnak” hit­ték és abban az időszakban került rá sor, amikor mint­egy 50 amerikai és dél­vietnami zászlóalj a dél­vietnami főváros körzeté­ben a háború egyik legna­gyobb „tisztogató" hadmű­veletét hajtja végre. Saigon! bejelentés sze­rint az amerikai légierő szerdán Hanoi és Haiphong térségét bombázta. A Német Szociáldemok­rata Párt nürnbergi párt- kongresszusa csütörtökön, a kongresszus utolsó nap­ban. Politikai téren Couve de jMurville budapesti lá­togatása helyezte új alapra a két ország közötti kap­csolatokat, míg gazdasági téren az 1966. júliusában kötöttek meg egy gazdasá­gi, egy kulturális, tudo­mányos és technikai együttműködési szerződést: ezeket 1966. július 28-án, Couve de Murville buda­pesti látogatása során ír­ták alá. Göring, mint magyar király... Szálasi, a nyilas vezér fő hívei: Vájná belügymi­niszter és Beregffy honvé­delmi miniszter kíséreté­ben 1944 végén felkereste Göring náci marsallt, és felajánlotta neki a magyar trónt... A kalandos törté­netről a nyugatnémet Spie­gel tudósít legújabb szá­mában, még ízes adalékok­kal is szolgálva. A lap sze­rint Szálasiék arról is gon­doskodtak, hogy a jövendő legfelsőbb hadúr ellen ne lehessen kifogásuk a kék- vérűeknek. Elkészült Gö­ring „magyarosított” csa­ládfája, amely az Árpád­házig vezette vissza a nagy- pocakú repülőtábornok rpa- gyar őseit. Az egyébként pomerániai származású fő­náci szerényen úgy nyilat­kozott a nagyvonalú aján­latra, hogy az ügyet csak a katonai helyzet javulása után terjeszti Hitler elé és a koronázást a „végső győ­zelem’’ utánra halasztják. ján megválasiztotta az új vezetőséget. Elnökké ismét Willy Brandtot választot­ták. akire a leadott 333 szavazatból 325 esett. Sikertelen államcsíny DéNemenben Befejeződött a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusa Belpolitikai kérdőjelek Franciaországban Talán nincs még egy tőkés­ország Európában, amelynek belpolitikai helyzetében annyi, egymásnak ellentmondó lehe­tőség rajzolódnék ki, mint Franciaországban. A gaulleiz- mus 196S májusában elérkezik hatalmon létének tizedik év­fordulójához, tíz esztendő alatt sokan vonultak ellenzékbe azok közül is, akik 1958-ban uralom­ra segítették de Gaulle tábor­nokot. Az ellenzék viszont leg­alább is három csoportra osz­lik: az erőtlen és kis létszámú szélsőjobboldalra, a magát cent­rumnak nevező, valójában azonban „klasszikus” Jobbol­dali csoportosulásra és a bal­oldali erőkre, amelyek fárad­ságos, hosszú tárgyalások so­rozatával kívánják létrehozni az egységes baloldalt. A francia belpolitika legidő­szerűbb kérdése éppen az, hogy közös és egységes program alapján tömörülhetnek-e a bal­oldali erők, valóságos népfront alakulhat-e ki a kommunisták és a nem kommunista baloldali pártok, csoportok részvételé­vel? A február 24-én aláírt do­kumentum már bizonyos közös platformot teremtett meg —, amelynek alapján a Francia Kommunista Párt és az úgyne­vezett Demokratikus Baloldali Szocialista Szövetség számos vonatkozásban eredményesen működhet együtt. (A bonyolult elnevezésű szövetség, amelyet Franciaországban vagy a rövi­dítésével: FDGS, vagy a „Fö­deráció” névvel emlegetnek, magában foglalja Guy Mollet szocialistáit, az egykori radi­kális párt haladóbb elemeit, más kisebb, viszonylag balol­dalinak mondható pártok tag­ságát, végül pedig az utóbbi másfél évtizedben divatossá lett „politikai klubok” közön­ségét.) Az említett platform azonban még nem program, ez még ke­vés alap egy baloldali kormány tevékenységéhez. Kétségtelenül több, mint egy néhány részle­ges politikai feladatra (például választásokra) korlátozott ak­cióegység, de nem tekinthető kormányprogramnak. Korábban a „Föderáció” — angol mintá­ra, ahol is a mindenkori eUen- zék „árnyék-kormányt" formál meg, hogy a választók láthas­sák, milyen alternatívát tud az ellenzék nyújtani — a maga soraiból összeállított egy fran­ciaországi „árnyék-kormányt”. Kommunistákat akkor — nem vettek be ... Azóta ennek az „árnyék-kormánynak” a Jelen­tősége viszont — éppen e tény miatt — csökkent is. A baloldal egységének kiraj­zolódása a francia politikai ho­rizonton természetszerűen nagy nyugtalanságot keltett mind a gaulleisták táborában, mind a szélsőjobboldalon, mind pedig a „klasszikus” jobboldal sorai­ban. Erőteljes antikommunista kampány indult meg ezt kö­vetően. A sajtóban, a politikai gyűléseken egymást érték a nem-kommunista baloldal cí­mére elhangzott „jó akaratú figyelmeztetések”: egy nép­frontban, egy baloldali kor­mányban a kommunistáké len­ne a vezető szerep, a kommu­nista párt mihamar magához ragadná a hatalmat és megva­lósítaná a proletárdiktatúrát! Gaulleisták és a jobboldali po­litikusok, kommentátorok szem- beállítják a holnapi esetleges népfrontot az 193G-os francia népfronttal: akkor még a kom­munisták kisebb erőt képvisel­tek, Léon Blum szocialistái és Harriot radikálisai adták a kor­mányt ... A Francia Kommunista Párt természetesen ma nem vállal- kozhatik arra, hogy csupán va­lamilyen „segédcsapat" legyen, hogy csak eszközzé váljék a nem-kommunista baloldali po­litikusok kezében. Joggal hi- vatkozhatik arra, hogy taglét­számát tekintve éppúgy, mint a választásokon elért eredmé­nyei alapján az ország első pártja! Az FKP ugyanakkor rugalmas, de változatlanul elvi szövetségi politikát folytat. Érdemes utalni arra, hogy a francia kispolgárt évtizedeken át az antikommunista propa­ganda a hatása alatt tudta tar­tani, ma azonban a francia kommunisták szövetségi politi­kája jórészt hatástalanltja a hosszú időn át megrögzödőtt elő téleteket. Egy nemrég vég­zett közvéleménykutatás adatai bizonyítják, hogy számos fran­cia polgár már szívesen látna kommunista minisztereket Is a kormányban, vagy legalábbis nem lennének ez ellen ellen­vetései. A Szovjetunió követke­zetes békepolttikája az átlag­francia szemében is nyilván­való, a hidegháborús vádak és rágalmak — amelyekre többek között a NATO is épült — már csak azért is cáfolatot kaptak, mert a gaulleista külpolitika hátat fordított a NATO-nak és közeledést keresett a szocialis­ta táborral. Meg kell azonban jegyezni — tévedések elkerülése végett —, hogy a francia kormány pozi­tív külpolitikai lépései (a viet­nami agresszió elítélése, a kö­zel-keleti válságban az izraeli területhódítás felszámolásának követelése) belpolitikailag ko­rántsem párosulnak hasonló po­zitív intézkedésekkel. A gaulle­ista hatalom mindenekelőtt a monopoltőke érdekeinek ked­vez és igen sok esetben szem­be kerül a dolgozók tömegei­vel, A gaulleista kormánypárt ma számos antikommunista megnyilvánulással véteti észre magát. Ez a párt azonban a valóság­ban nem is igazi párt, nincse­nek tömegei, nincsen Ideoló­giája sem. De Gaulle tábornok személyének vonzereje szinte az elsődleges összetartó erő, amelyhez természetesen hozzá­járul még a gaulleista politika által kedvezményezett mono­polkapitalista körök érdekkö­zösségének egybetartó hatása. Franciaországban, s az ország határain kívül is sokan azt jó­solják, hogy a tábornok-elnök visszavonulása után a nevével jelzett párt nem lesz képes megtartani a hatalmat. A 78. évében járó elnök tá­vozására számit a „klasszikus” jobboldal is, amely Amerika- barát, a nyugeteurópai tőkés integráció híve mind gazdasá­gi, mind katonai vonatkozás­ban. (Közös Piac, illetve NA­TO.) Ez a csoport megpróbál „balra nyitni”, azaz megkísérli maga mellé állítani a mostani baloldali „Föderáció” bizonyos elemeit, leszkítva őket a kom­munisták oldaláról, ugyanak­kor pedig a gaulleisták egy ré­szét is szívesen látná soraiban. A Francia Kommunista Párt viszont a szocialista bányá­szokra, munkásokra, a radiká­lis értelmiségiekre, a „klubok” fiataljaira számít, az ő segít­ségükkel akarja tovább fejlesz­teni a mai közös platformot egységes baloldali kormány­programmá. Pálfy József Brandtot a kongresszus hatalmas ünneplésben ré­szesítette. A külügyminisz­ter helyzete még jobban megerősödött ezen a párt- kongresszuson. Az eddigi egy helyett ezután két helyettes elnö­köt választottak: Herbert Wehnerre, az eddigi he­lyettes elnökre 269 szava­zat esett. 57-en ellene sza­vaztak, egy küldött tartóz­kodott a szavazástól. A másik elnökhelyettes, Hel­mut Schmidt, a parlamen­ti frakció elnöke ' lett: 261-en mellette foglaltak állást ellene 64-en sza­vaztak, három pedig tar­tózkodott a szavazástól. A delegátusok egyéb­ként érvényesítették Har­ry Ristocknak és Erwin Beck nek, a berlini szociál­demokrata szervezet balol­dali tagjainak kizárását. Ristockot és Becket a ber­lini tartományi pártszerve­zet elnöksége gyorsított el­járással kizáratta a párt­ból, mert részt vettek a "ébruár 18-i nyugat-berlini A meri ka-ellenes vietnami tüntetésben.

Next

/
Thumbnails
Contents